Search Results
A felsőoktatás befogadóvá válásának szemléleti kerete és gyakorlati megvalósítása a Pécsi Tudományegyetemen
Towards Inclusive Excellence at the University of Pécs
Absztrakt:
Kutatásunk a Pécsi Tudományegyetem „Befogadó Egyetem” elnevezésű szakmai-tudományos projektjének elméleti hátterére építve vizsgálta a különböző karokon futó és az inklúzió fókuszában levő hallgatókért zajló tevékenységeket. Vizsgálatunk során a PTE összes karára (N = 10) kiterjedő kérdőíves adatfelvétellel és mélyinterjúkkal tártuk fel a befogadást támogató programokat, kerestük a hiányterületeket. Megállapítottuk, hogy a három hallgatói csoport – külföldi, fogyatékos hallgatók és társadalmi hátránnyal küzdő, köztük cigány/roma – méltányos támogatása van jelen leginkább a vizsgált egyetemen. A szervezeti oldalt vizsgálva kutatásunk kimutatta, hogy a befogadást igénylő hallgatók egyéni és közösségi támogatása sokkal inkább jellemzi a vizsgált egyetemet, és kevésbé találhatók olyan beavatkozások, melyek a felsőoktatási környezet egészére vannak hatással. Vizsgálatunkat összegezve megállapítható, hogy a befogadóvá válás folyamatának ismérvei érzékelhetők a PTE-n, de amennyiben a vizsgált folyamatok jövőjét, kívánatos fejlődését nézzük, több ponton szükséges továbblépés.
A szív hormontermelő funkciójának felfedezése gyökeresen megváltoztatta a szív szerepének megítélését, amely mechanikus pumpa helyett a szervezet folyadék-elektrolit és hemodinamikai homeosztázisát meghatározó, más szervrendszerekkel együttműködő tényezővé vált. A szív által termelt legfontosabb hormonok a natriureticus peptidek, amelyek elsődleges feladata a volumenterhelés kivédése; ezt szolgálja a natriureticus, diuretikus, vasodilatator és antiproliferatív hatás. Úgy is tekintik őket, mint a cardialis, vascularis és renalis hatások integratív markereit, azaz a cardiorenalis distressz jelzőit. Szerepük ma már messze túlterjed a patofiziológiai jelentőségen, a brain natriureticus peptid és prohormonjának N-terminális része a szívelégtelenség elfogadott plazmamarkerévé vált, amelyek a diagnózis, a prognózis megítélése és a terápia vezetése szempontjából egyaránt hasznosak, s terápiás alkalmazásukra is lehetőség nyílt. Az extraadrenalis aldoszterontermelés kimutatása az elmúlt évek izgalmas felfedezése, de az intracardialis aldoszterontermelés emberben nem tekinthető jelentősnek. Az intracardialis pajzsmirigyhormon-termelést a dejodinázok aktivitásváltozása szabályozza. Az emelkedett trijód-tironin-szint szerepe felmerült a szívizom-hypertrophia kialakulásában, a csökkent trijód-tironin-termelésnek pedig valószínűleg az oxigénhiányhoz való alkalmazkodásban van jelentősége. Az epicardialis zsírszövet és a coronariasclerosis között korábban nem sejtett, sokoldalú kapcsolat mutatható ki, a zsírsejtek citokin- és adipokintermelése része lehet az atherosclerosis önerősítő folyamatának. Orv. Hetil., 2012, 153, 2041–2047.
A korai Barrett-carcinomák sebészi kezelése
Surgical treatment for early Barrett cancer
Absztrakt
Világszerte egyre több, a Barrett-esophagus talaján kialakult korai nyelőcsőrákot diagnosztizálnak köszönhetően a hatásos követési vizsgálatoknak. Subtotalis nyelőcsőkiirtás kétmezős lymphadenectomiával a leghatásosabb sebészi kezelési mód korai nyelőcsőrákok esetén. Ez a radikális műtét azonban jelentős mortalitással, morbiditással jár együtt, és jelentős életminőségbeli romlást okozhat. Emiatt újabban elterjedőben vannak a kevésbé invazív módszerek, így az endoscopos ablatio és a limitált radikalitású sebészi módszerek. A kezeléssel együtt járó szövődmények, a daganatkiújulás és a hosszú távú funkcionális eredmények összevetése alapján egyik módszer sem tartható egységesen elfogadottnak. Egyénre szabott döntéshozatalt kell alkalmazni, amely függ a daganat stádiumától, az esetlegeses multicentricitás a Barrett-nyálkahártyahossztól és a beteg teherbíró képességétől. A sebészi resectio – ami lehet radikális vagy limitált – marad azonban a legbiztonságosabb megoldás a submucosára terjedő daganat és multicentricitás esetén, valamint endoscopos ablatio után kialakult recidíva kezelésében.
Hegrák kialakulása korrozív sérülés miatt subtotalisan resecált nyelőcsőben
Development of scar cancer after subtotal oesophagectomy for corrosive injury
Absztrakt
Bevezetés: Korrozív sérülést követően a hegrák kialakulásának potenciális veszélye miatt a sebészi ellátásban máig vitatott kérdés, hogy minden esetben kell-e a sérült nyelőcsövet resecálni vagy elegendő a szimpla bypass-műtét. Esetismertetés: 56 éves nőbetegnél lúgivás következtében kialakult nyelőcsőstrictura miatt nyelőcsőresectio történt intramediastinalis colonpótlással. 28 évvel később progrediáló nyelési panaszok, fogyás hátterében epidermoid nyelőcső-carcinoma igazolódott a maradék nyelőcsőben. Sikeres neoadjuváns kemoradioterápiát követően klinikánkon a maradék nyelőcső resectiója és szabad jejunum-transzplantáció történt. A posztoperatív 14. napon szövődménymentes gyógyulást követően, jó nyelési funkcióval otthonába emittáltuk. Megbeszélés: Bemutatott esetünkben 28 évvel a nyelőcső-resectio után és több mint 50 évvel a korrozív sérülést követően alakult ki hegrák a maradék nyelőcsőben, mely egy újabb érv a bypass mellett.
A “null-biopszia” klinikai értéke
Klinikai és kísérletes lehetőségek az átültethető vesék számának növelésére és minőségük javítására
Clinical value of “zero-hour biopsy”
Clinical and experimental opportunities of qualitative and quantitative improvement of renal transplantation
Absztrakt
A javuló eredmények ellenére a veseátültetés hosszú távú eredményei elmaradnak a benne rejlő potenciális lehetőségektől. A graftok késői elvesztésének legfőbb oka a cardiovascularis halálozás után, napjainkra a krónikus allograft-nephropathia lett. Ez egy olyan multietiológiás kórkép, melynek megjelenésére időben bármikor számíthatunk. Ha nem találunk időben megfelelő kezelési lehetőséget, akkor elkerülhetetlen az idült veseelégtelenség ismételt kialakulása. Tanulmányom célja annak vizsgálata, hogyan lehetne növelni az átültethető vesék számát, illetve javítani minőségüket.
Intraluminalis duodenum-diverticulum okozta acut pancreatitis
Acute pancreatitis caused by an intraluminal duodenal diverticulum
Absztrakt
Az intraluminalis duodenum-diverticulum egy meglehetősen ritka kongenitális rendellenesség, mely általában csak felnőttkorban kezd panaszokat okozni. Esetünkben egy 26 éves nőbetegnél visszatérő acut pancreatitisek miatti kivizsgálás során igazolódott a háttérben. A diagnózist hasi CT segítségével állították fel, majd endoscopos lokalizációt követően műtétet végeztünk. Az operáció során intraluminalis diverticulumot találtunk, melyet duodenotomiából resecáltunk, és az extrémen tágult epehólyagot eltávolítottuk. Mellékleletként pancreas anularét találtunk. Esetünkkel bemutathattunk egy olyan ritka kombinációt, ahol az intraluminalis duodenum-diverticulum egy másik fejlődési rendellenességgel társult, és acut pancreatitist okozott.
Nyelőcsőpótlás hybrid, supercharged jejunummal
Esophagoplasty with hybrid-supercharged jejunum
Összefoglaló. Bevezetés: Esetünkben nyelőcsőtumor miatt történt nyelőcső reszekció és bal colonféllel pótlás egy korábban gyomor reszekált betegen. A graftelhalás miatt a nekrotizált vastagbélszakaszt eltávolítottuk. Az egy év múlva végzett rekonstrukciónál kombinált vérellátású jejunummal való pótlást alkalmaztunk. A három egyenes ág lekötése után a Roux kacs nem volt elég hosszú, ezért a 2. és 3. egyenes ág között az árkádot átvágva már biztonságosan felért a nyakra. A 3. ág által ellátott terület vérellátását a mammaria interna arteriájából biztosítottuk és a vénás elvezetést egy vena saphena szegmenttel biztosítottuk a vena jugularis externa felé. A jejunum graft folytonossága megmaradt. A beteg meggyógyult.
Ha a nyelőcsőpótlásra rutinszerűen használt gyomor és vastagbél anatómiai okok, előző műtétek vagy szövődmények miatt alkalmatlanok, akkor az egyik utolsó lehetőség a jejunummal való pótlás. A jejunum csak szabad átültetéssel vagy a keringés megerősítésével (supercharging) alkalmas az oesophagectomia utáni biztonságos pótlásra. A kombinált vérellátású jejunum pótlást hybrid, supercharged módszernek neveztük el.
Summary. Introduction: In this case report an esophageal resection due to cancer was performed with a primary left colonic replacement, as the stomach was resected previously. Due to graft necrosis, the necrotized section of the colon was removed. One year later a long jejunal segment with a combined blood supply was used for secondary reconstruction. Even after the ligation of three straight branches, the Roux loop was not long enough to reach up to the neck, however the division of the arcade between the 2nd and 3rd straight branches lengthened it satisfyingly. Blood supply to the region of the farthest branch was provided from the internal mammary artery and venous drainage was provided by a saphenous vein graft to the external jugular vein. The continuity of the jejunal graft was preserved. The patient recovered uneventfully.
If neither the stomach nor the colon routinely used for esophageal replacement are available due to anatomical reasons, previous surgeries, or complications, jejunal replacement can be the last resort. Jejunum is only suitable for safe esophageal replacement by either free transplantation or by supercharging. The procedure when a combined blood supply is provided for the jejunal replacement was named the hybrid-supercharged method.
Absztrakt
A nagy hiatus herniák primer varrattal történő zárása elfogadhatatlanul magas kiújulási aránnyal jár. A hiatus zárásának hálóval történő megerősítése jelentősen csökkentette a recidívák számát. Az irodalomban jelenleg nincs egyöntetűen elfogadott álláspont a háló alakja, mérete és anyaga vonatkozásában, továbbá abban, hogy a hálót hogyan kell a rekeszszárakhoz rögzíteni. A hálóbeültetés legnagyobb veszélye az, hogy az idegen anyag a nyelőcsőbe vagy a gyomorba penetrálhat. További veszélyt jelent a háló rögzítése során okozható szívsérülés, mely halálos szövődmény is lehet. A jövőt a biológiai anyagok kifejlesztése és a gyakorlatba való bevezetése jelentheti.
Jamaicanthus, a new monotypic endemic genus of the tribe Rondeletieae (Rubiaceae) in the flora of Jamaica is described based on Rondeletia laurifolia Sw. It is interpreted as a new important argument supporting the Gaarlandia theory.
