Search Results

You are looking at 81 - 90 of 191 items for :

  • "onkológia" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

References 1 Kásler, M. (ed).: Fundamentals of oncology. [Az onkológia alapjai.] Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2011. [Hungarian] 2

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Árpád Rózsa, Erzsébet Mellár, Sándor Poczik, Róbert János Bánhegyi, Péter Soós, József Liechtenstein Zábrák, Béla Pikó, István Varga, and Aurél Ottlakán

58 5 337 40 . 7. M Kásler 2011 Az onkológia alapjai Medicina

Restricted access

Az ismételt nagydózisú (75 mg/m2) cisplatin főként tüdődaganatos betegekben választandó kemoterápia. A cisplatin ismert vesekárosító hatásának kivédésére a szerzők intézményében tradicionális elő- és utóhidratációt szoktak végezni (összesen 3,5–4,0 liter sóinfúzió 3–4 óra alatt). Ennek ellenére a cisplatin okozta nefrotoxicitás – különösen kardiovaszkuláris- vagy cukorbetegségben szenvedő tüdőrákos betegek körében – igen gyakori. 2005 és 2009 között részletes és hivatalossá vált nemzetközi ajánlások jelentek meg a cisplatin vesekárosító hatásának előrejelzéséről és hatásos prevenciójáról. Ezek lényege, hogy 1) önmagában a szérum-kreatininkoncentráció alapján nem szabad megítélni a vesefunkciót, 2) mindig ki kell számítani – leginkább a Cockcroft-Gault-képlet segítségével – a kreatininclearance-et és ennek értéke alapján értékelni a vesefunkció csökkenésének mértékét, 3) biztosítani kell a cisplatinnal kezelendő beteg euvolaemiáját, és azt, hogy a kezelés előtt, alatt és utána még napokig a cisplatinnal kezelt betegben minimum 100 ml/óra sódiurézis álljon fenn (sódiurézis: ~1%-os Na+-koncentrációjú vizelet). Ezen ajánlások betartásával több tüdőrákos beteg cisplatinnal is tartósan kezelhető maradhat. Sőt, egy sor más, csökkent vesefunkció miatt csökkentett dózisban adandó citotoxikus szer is teljes dózisban alkalmazható marad. Magyar Onkológia 54: 289–296, 2010

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Mátrai, Csaba Polgár, Eszter Kovács, Alexandra Bartal, Gábor Rubovszky, and Gusztáv Gulyás

A „nyugati világ” népességének elöregedésével, a magas színvonalú egészségügyi ellátórendszernek köszönhetően, az időskori emlőrák általában jó állapotú, aktív életvitelű nőket érint. Az elmúlt évtizedben világossá vált, hogy az életkor önmagában nem kontraindikálja a standard kezeléseket, és nem kompromisszumos kezelgetés szükséges, hanem a teljes gyógyulást célzó multidiszciplináris terápia. A sebészi kezeléseknél számos speciális szempontot is figyelembe kell venni, mint a várható élettartam, társult betegségek, szellemi állapot, ami a kezelési tervet speciálisan módosíthatja. Az objektív megítélés a társszakmák szoros együttműködését szükségelteti. Érdekes módon, az onkológia bizonyítékokon alapuló vezérfonalai az időskori emlőrák területén gyakran csak általánosításból erednek, mert a klinikai vizsgálatokban a szépkorúak jellemzően alulreprezentáltak. A jövőben szükséges az időskorúakra is kiterjeszteni a klinikai vizsgálatokat. A szerzők áttekintik az időskori emlőrák speciális sebészeti szempontjainak szakirodalmát, mint az emlőmegtartó sebészet versus mastectomia, az őrszemnyirokcsomó-biopszia, a blokkdissectio vagy a műtét elhagyása az axillaris stagingben, illetve az implantátumalapú és az autológ rekonstrukciók kérdéseit. Orv. Hetil., 2014, 155(24), 931–938.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Erzsébet Papp, Mihaela Chincesan, Adrienne Mária Horváth, and Izabella Kelemen

Absztrakt:

Bevezetés: A herediter spherocytosis egy öröklött heterogén tünetcsoport, melyre jellemző a kis átmérőjű, gömb alakú vörösvértestek jelenléte a perifériás kenetben haemolysissel társulva. Célkitűzés: Röviden és áttekinthetően összefoglalni a herediter spherocytosis klinikai laboratóriumi jellemzőit, összefüggéseket keresni a saját beteganyagunk adataiból, majd megfigyeléseinket összehasonlítani a szakirodalom eredményeivel. Módszer: Tanulmányunkban retrospektív módon a Marosvásárhelyi 1. és 2. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika Hemato-onkológia Osztályának hatéves beteganyagát (2012 és 2017 között) néztük át a klinikai tünetek, a laboratóriumi vizsgálatok és a szövődmények szempontjából. Eredmények: Betegeink között 27 lány és 20 fiú volt. Az anamnézisből kiderült, hogy a 47 gyerekből 20 gyereknek volt pozitív családi kórelőzménye. A perifériás kenetben a sphaerocyták %-os aránya 5–20% között volt a leggyakoribb. A máj megnagyobbodását 31 betegnél, splenomegalia jelenlétét 44 betegnél mutattuk ki. A leggyakrabban előforduló komplikáció a haemolyticus krízis volt (23 eset), mely 8 esetben társult aplasztikus krízissel, illetve 5 esetben epehólyag-gyulladással is. 7 betegünknél epekőbetegség alakult ki, négy páciensnél végeztek epehólyag-eltávolítást. Következtetés: A haemolyticus anaemiák patológiájának leggyakoribb képviselője a herediter spherocytosis. A diagnózis felállításának fő elemei az anamnézis, a klinikai tünetek és a laboratóriumi eredmények, illetve a családi kórelőzmények elemzése. Orv Hetil. 2019; 160(45): 1798–1803.

Restricted access

A D-vitamin élettani hatása több, mint a kalcium- és csontanyagcsere szabályozása. Szerepe van – többek között – a tumorgenezis gátlásában, sok daganatféleség esetében pedig kemopreventív szer is. Pluripotens, para- és autokrin szteroidhormon, melynek szintézisére az emberi szervezet maga is képes. Sok epidemiológiai adat támasztja alá a D-vitamin daganatellenes hatását: az egyenlítőtől távolodva az emlő-, prosztata- és vastagbéldaganatok incidenciája nő. Ezt követően sejt- és állatkísérletek támasztották alá a D-vitamin sejtproliferációt gátló és sejtdifferenciációt serkentő hatását. Klinikai vizsgálatok leginkább a prosztata- és vastagbéldaganatok esetében történtek és találtak meggyőző összefüggést az alacsony D-vitamin-szint és a daganatok előfordulása között. In vitro és in vivo is igazolták, hogy daganatos sejtekben a D-vitamin-kezelés sejtdifferenciációt, sejtciklusleállást, ill. apoptózist indukál. A legújabb eredmények szerint számos szövetben lokálisan is van D-vitamin-képződés, mely a malignus fenotípus kialakulásával és a sejtek dedifferenciálódásával egyre csökken, sőt evvel párhuzamosan a D-vitamin lebontásáért felelős 24α-hidroxiláz enzim aktivitásának lokális növekedése is megfigyelhető. Mindezen eredmények alapján biztató, immár klinikai fázis 1 és 2 vizsgálatok is rendelkezésre állnak szelektív, lokálisan ható 24α-hidroxiláz-gátlókkal több daganatféleség – akár elsővonalbeli – kezeléseként. Jelenleg azonban az egyik legfontosabb feladat hazánk lakossága súlyos D-vitamin-hiányának felszámolása. Magyar Onkológia 54: 303–314, 2010

Restricted access

Sz Ottó 1994 A Magyar Nemzeti Rákkontroll Program (MNRKPI) vázlata Magyar Onkológia 38 Szuppl 1 28

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Langmár, Sándor Csömör, Miklós Németh, Zoltán Tomcsik, and József Gábor Joó

. 2010 10 1115 1124 Tulassay Zs., Matolcsy A. (szerk.): Az onkológia tankönyve. Semmelweis Kiadó, Budapest

Open access

A metasztatikus daganatok okozta krónikus disszeminált intravaszkuláris koagulopátia (DIC) hátterében leggyakrabban a hasnyálmirigy-, gyomor- és a prosztatarák áll. A trombotikus trombocitopéniás purpura és a hemolitikus urémiás szindróma (TTP-HUS) hasonló klinikai és laboratóriumi eltérései miatt a krónikus DIC diagnózisa differenciáldiagnosztikai nehézséget jelent. 71 éves férfi betegünk kórelőzményében COPD, BPH, szignifikáns carotis-sztenózis, gyomorfekély és alkoholos májbetegség szerepel. Szurokszéklet miatti hospitalizációja során aktuálisan nem vérző koagulummal fedett nyombélfekély igazolódott. Négy nap múlva akut veseelégtelenség (AVE) miatt került Intézményünkbe. A trombocitopénia, a perifériás vérben fragmentocita, sisaksejtek, a normális INR, magas LDH és az AVE felvetette a TTP-HUS szindróma gyanúját. Többszöri dialízis és plazmaferezis kezelésekben részesítettük. A talpakon megjelenő trombotikus mikroangiopátia miatt készült alvadási vizsgálat (emelkedett D-dimer, normális fibrinogén, a kissé megnyúlt INR, APTI, normális retikulocita- és mérsékelten csökkent vérlemezkeszám) krónikus DIC fennállását mutatta. Az emelkedett PSA (109,6 ng/mL) hátterében a prosztata-adenokarcinóma igazolódott. A csontizotóp kiterjedt csontáttéteket mutatott. TAB kezelés mellett betegünk állapota három hónap után is kielégítő (PSA 4,6 ng/mL). Tisztázatlan eredetű trombocitopénia és a normális vagy megnyúlt INR-, APTI-értékek, emelkedett D-dimer melletti normális fibrinogén és retikulocita felfedheti a krónikus DIC folyamatát. A krónikus DIC-ben jó effektussal alkalmazható a terápiás dózisú LMWH. A metasztatikus prosztatarák szövődményeként kialakult súlyos DIC antiandrogén és nagydózisú ketokonazol kombinációval kezelhető. Magyar Onkológia 54: 351–357, 2010

Restricted access