Search Results
A Györgyi Dénes — Román Ernő „építészpáros” működése. Adalékok Györgyi Dénes és Román Ernő közös munkásságához
Architectural cooperation of Dénes Györgyi and Ernő Román. Historical contributions to their joint activity
Györgyi Dénes és Román Ernő a magyar építészet fontos szereplői voltak a 20. század első felében. Egymástól független építészpályájuk egy rövid időre mégis összekapcsolódott. Közös épületeik, melyek a korabeli forrásokban „építészpáros”-nak is nevezett tervezőkhöz kötődnek: két budapesti transzformátorház: a Markó utca 9. és a Szentendrei út 135. sz. épületek, valamint a Markó utcai bérház.
A Markó utcai transzformátorállomásra és a szomszédos bérházra 1926-ban kiírt pályázatot Román Ernő nyerte meg, de a zsűri Györgyi Dénesnek a kiírástól eltérő, ezért nem díjazható tervét találta a legalkalmasabbnak. A két építész 1928-ban a munka elvégzése céljából egyesült, a Györgyi-féle tervet alapul véve. Az épületegyüttes 1929–1930 között folyó építése mellett az aquincumi transzformátorház tervezési munkáira is megbízást nyertek az Elektromos Művektől.
A terveken Györgyi és Román neve majd minden esetben együtt szerepel, közös pecséttel hitelesítve munkásságukat. Mégis a munkák befejezése után a Tér és Forma c. lap hasábjain kiadott nyilatkozataik jelzik, hogy együttműködésük feltehetően heves viták közepette ért véget. Az építészek között zajló, főleg attribúciós kérdéskört érintő — sokszor személyeskedő hangvételtől sem mentes — konfliktus építészeti sajtóban lecsapódó írásait a kutatás elsődleges forrásként tekinti, s ezek alapján kísérli meg bemutatni a tervezők közös munkásságát s értékelni az építészek oeuvre-jét. A kutatás eredményeként, az egymást kiigazító közlések szerint, joggal feltételezhetjük, hogy a Markó utcai transzformátorház Györgyi Dénes, az aquincumi épület pedig Román Ernő tervezői tevékenységét gazdagítja.
Három Kossuth-díjas bajai építész
Three Kossuth prize laureate architects, born in Baja
Két évtized különbséggel született Baja városában három fiatalember, akik az érettségi vizsga letétele után a Magyar Királyi József Nádor Műegyetemen az Építészeti Osztály, majd Kar hallgatói lettek. Mindhármójuk elnyerte a legrangosabb hazai állami kitüntetést, a Kossuth-díjat. Major Máté és Hajnóczi Gyula a Kar professzorai és a Magyar Tudományos Akadémia tagjai lettek. A legidősebb, Miskolczy László pedig gyakorló tervezőként vált a hazai építészet kiemelkedő alkotójává. Míg Major és Hajnóczi pályája a Műegyetemhez, közelebbről az építészettörténet oktatásához kötődött, addig Miskolczy 1956-ban, néhány hónappal a rangos elismerés átvétele után az Egyesült Államokba emigrált. Szerkezettervezőként új, választott hazájában ért el sikereket.
A dolgozat az azonos környezetből, egy kisvárosi értelmiségi, középosztálybeli családból induló, azonos hivatást választó és Magyarországon a legrangosabb kitüntetést elnyerő építészekre emlékezik. Miskolczy születésének 2020-ban lesz 120., Hajnóczi születésének pedig 100. évfordulója. Az évfordulókat kutatva derült ki, hogy Majort akadémiai levelező taggá 70 évvel ezelőtt, 1949-ben választották.
A fellelhető adatok alapján részlegesen rekonstruálható volt Miskolczy László hazai munkássága. Az elegáns bajai I. világháborús emlékműtől a Haditengerészeti emlékművön át néhány bérház, lakóház és középület megvalósult terveiig. A csúcspontot Miskolczy esetében feltétlenül a mátraházi kórház jelentette, a maga organikus kapcsolatai miatt.
Major Máté professzor pályája tervező építészként a tatabányai élmunkás házak tervezésével 1949-ben lezárult. A két háború közötti szakmapolitikai tevékenysége professzori kinevezésének elnyerése után teljesedett ki. Építészetelméleti munkássága mind a hazai, mind pedig a nemzetközi szakirodalomban visszhangra talált.
Hajnóczi Gyula az antik építészet európai jelentőségű kutatójaként és helyreállítójaként vált ismertté. Az aquincumi romkert bemutatásának és kivitelezésének tervezőjeként részesévé vált szinte valamennyi római kori emlék revitalizációjának. Építészetelméleti munkássága egy sajátos építészeti térelmélet bevezetőjének megalkotásában befejezetlen maradt, de gondolatai segítették az utódok gondolkodásának kialakulását a térfogalom megismerése területén.
The ‘Archpro Carnuntum’ Project – Integrated Archaeological Interpretation of Combined Prospection Data, Carnuntum (Austria)
Az „Archpro Carnuntum” Projekt – Kombinált Kutatási Adatok Integrált Régészeti Értelmezése, Carnuntum (Ausztria)
, Zsolt – Nagy , Gábor (Hrsg.): Authentity and Experience. Governor’s Palaces of Roman Imperial Period and the Limes. Proceedings of the International Conference, Budapest, 5–6 November 2018. Aquincum Nostrum II . 8 . Budapesti Történeti Múzeum
