Search Results
Az Európai Felsőoktatási Térség kialakítását célzó folyamat (az ún. Bologna-folyamat) fontos állomása volt 2003. szeptember közepén az európai oktatási miniszterek számára rendezett berlini konferencia. Ebben a cikkben először az előkészítés egyik fontos dokumentumcsomagjával, a résztvevő országok nemzeti jelentéseinek (National Reports) összefoglalásával foglalkozom, s ezek alapján néhány következtetést vonok le a folyamat jelenlegi állásáról a kiemelt területeken. Ezután a Berlinben kiadott kommüniké figyelemreméltó új vonásait emelem ki, visszatérve az országjelentésekből kirajzolódó képre.
Az Európai Felső oktatási Térséghez, az ún. Bologna-folyamathoz kapcsolódva a magyar felsőoktatás számára alapvető váltást jelentett az áttérés a kimeneti szabályozásra. Ez egyfajta paradigmaváltást jelent, ami fontos elvi kérdéseket vet fel: például azt, hogy „tiszta” modellt alkalmazzunk, vagy egy „vegyes” modellt alakítsunk ki; hogyan teremthető meg a szabályozás belső konzisztenciája és a munkaerő-piaci igényeknek való megfeleltetés. A tanulmány ennek kritikus kérdéseit járja körül, részben a szabályozási elvek végiggondolásával, részben a gyakorlati megvalósítás problémáinak megfogalmazásával. A tanulmány végül javaslatot tesz az üzleti képzési ág BA és MA szintjei egységes kompetenciakövetelményeinek megfogalmazására.
A Bologna-folyamat célkitűzéseiben előkelő helyet foglal el a részt vevő országok képzési szerkezetének több ciklusúvá tétele, ami főként az átjárható, összehasonlítható okleveleket nyújtó, egymás képzéseit, okleveleit kölcsönösen elismerő felsőoktatási térség megteremtését szolgálja. Az ide vezető út azonban alapvető szemléletváltást és a felsőoktatásban megszerezhető képesítések eddigi megfogalmazásának felülvizsgálatát igényli a kontinens szinte valamennyi országában. A tanulmány erre tekintettel bemutatja az nemzeti képesítési keretrendszerek főbb elemeit és funkcióit, majd kitér az európai képesítési keretrendszer tervezetének ismertetésére is. Végül a szerző rámutat: mind a képesítések összehasonlíthatósága, mind a tagállamok közötti kölcsönös elismerés alapjául szolgáló bizalom kialakulása igényli a tanulási eredményekre épülő közös referenciaszintek meghatározását.
Az utóbbi néhány évtized megmutatta, hogy az európai foglalkoztatottság/foglalkoztathatóság és versenyképesség csakis abban az esetben kerülhet a világ élvonalába, ha a „potenciális munkaerő” felkészültségét biztosító oktatás és szakképzés (beleértve a felsőoktatást is) illeszkedik a piaci elvárásokhoz, ha képes lépést tartani a dinamikusan fejlődő világgal. A munkaerő-piaci alkalmazhatóság követelményeit a munkaadók európai szövetsége (UNICE) - a Bologna-folyamat támogatójaként -, legutóbb 2004-ben tette közzé. A tanulmány egyrészt a munkaadói oldal szakképzéssel szembeni elvárásainak „történetiségébe” nyújt bepillantást, másrészt vázolja a gazdaság munkaerő-fejlesztéssel szembeni elvárásait, a kompetencia alapú fejlesztés iránti érdekeltség megjelenését, azokat a főbb folyamatokat, elemeket, amelyek mára paradigmaváltást, új személetmódot követelnek a humán erőforrás fejlesztésében.
Tanulási eredmények kidolgozása és használata
Elvi megfontolások és gyakorlati útmutatások
Az írás az európai kontinentális felsőoktatásban a Bologna-folyamat során kidolgozott, és a miniszterek által a 2005-ös bergeni találkozón elfogadott, az egységes felsőoktatási térség számára szóló képesítési keretrendszer nyomán előtérbe kerülő kimeneti szabályozó eszközök egyik elemeként megjelenő tanulási eredmények (learning outcomes) programfejlesztésre való alkalmazásának szempontjait tekinti át. A kimeneti eredmények felől közelítő tervezési szemlélet a korábbi tartalmi, procedurális szemlélettől eltérően veti fel a programok tervezése és fejlesztése közben megjelenő kérdéseket, problémákat, legyen az a környezeti szabályzókhoz való viszony kezelése, a program építő elemeinek meghatározása vagy éppen az alkalmazandó értékelési eljárások. A tanulmány - tekintettel arra, hogy Magyarországon is éppen hogy csak megjelent az új szemléleti keret - elsősorban a programtervezési eljárás bemutatására törekszik, mintegy útmutatóként szolgálva ahhoz a közös tanuláshoz, amelybe a felsőoktatás hazai szereplői és érintettjei az alapképzési szakok, valamint ezek képzési és kimeneti követelményei általános és szakmai kompetenciáinak kialakítása során kóstoltak bele először.
. Network Dynamics in Emerging Regions of Europe 2010 Temesi, J. (2003): A Bologna-folyamat a felsőoktatásban (The Bologna
