Search Results
66 Kádár I. , 2011. Jelentés a sertéshígtrágyák által okozott Cu-terhelésről. MTA TAKI. Budapest. Kádár I
aggravates hypertension in spontaneously hypertensive rats: Possible role of Cu/ZnSOD. Clin. Exp. Hypertens. 24 , 355–370. Nojima Y. Zn deficiency aggravates hypertension in
zur Ermittlung der Schadgrenzen von Cd, Cu, Pb und Zn im Hinblick auf den Einsatz von Abfallstoffen in der Landwirtschaft. 2 . Mitteilung. Landw. Forsch. 35 : 350 – 364 . 29. Wear , J
) 2005 Han, W. Y., Xu, Y. W. (1996): Physiological effects of Cu and Zn on the development and physiological metabolism of tea plants. V. Effect of
100 901 908 Demidchik, V., Sokolik, A., Yurin, V. (1997) The effect of Cu 2+ on ion transport systems of the plant cell plasmalemma. Plant
The effect of Se(IV) and Cu(II) ions on the antibacterial activity of aflatoxins and ochratoxin A (mycotoxins) was studied in BioArena as a complex bioautographic system. In the presence of 0.23 and 0.46 mg/100 mL Se(IV) the inhibition zones of mycotoxins were decreased, however, lower concentration (0.046 mg/100 mL) increased the antibacterial effect of aflatoxin B1. Cu(II) (1.53 mg/100 mL) enhanced the toxicity of mycotoxins. The results supported the possible role of formaldehyde and its reaction products (e.g. 1 O 2 , O 3 ) in the antibacterial-toxic action of mycotoxins. Cu(II) can probably generate and mobilise the formaldehyde molecules and so it could increase the toxicity with its potential reaction products. It is possible that the enzymatic or spontaneous methylation of Se(IV) takes place through formaldehyde, which may cause partial formaldehyde depletion in the system. The enhanced antibacterial effect at low concentration Se(IV) is overlapping with the often experienced prooxidant effect in cases of natural antioxidants.
elemek. Környezetvédelmi Füzetek. ELGOSCAR-2000 Kft. Budapest. Kádár I., 2005b. Magyarország Zn és Cu ellátottságának jellemzése talaj- és növényvizsgálatok alapján. Acta Agr. Ovár. 47. (1) 11
Both deficiency and excess of P, Zn and Cu are common in soils and crops of Hungary. The excess and deficiency of P occurring in agricultural soils and crops is a consequence of previous fertilization practice. Zn deficiency occurs mainly on calcareous soils well fertilized with P under maize, while Cu deficiency is often detected on poor sandy soils and on organic soils under other crops. Zn and Cu excess has been measured in city soils, in soils near highways and industrial areas. In the present paper the effect of P supply is shown on yield and P/Zn ratios of crops, presenting the phenomena of the P-induced Zn deficiency on a calcareous loamy chernozem soil. In an other long-term field trial on the same soil, the effect of Cu and Zn loads was studied on soil and crop. The main conclusions drawn from these long-term field experiments are as follows: 1. An excess of available P in the plough layer of this soil might be detected by the ammonium lactate (AL) method when the soil analysis shows concentrations higher than 150-200 mg/kg P 2 O 5 . The P/Zn ratios of 6-leaf stage shoots and harvested straw of maize grown on these plots might be higher than 200, while that of grain 150-200. 2. In the frame of a fertilization program, P-induced Zn deficiency can be counterbalanced effectively on such calcareous chernozem soils with the application of P and Zn fertilizers in a ratio around 10:1. 3. The Cu content of crops could not be markedly raised by using CuSO 4 fertilizer, even with rates as high as 270 or 810 kg/ha Cu. However, as an effect of increased NxP fertilization, the Cu content of maize grain doubled, or that of maize straw was 4-times higher. This is an important tool for the Cu enrichment of animal diet, when maize straw is also used for animal feeding. 4. The soil and plant analysis data are proper means of controlling soil fertility and crop nutritional status when the soil and plant data are previously calibrated in long-term field experiments.
Kísérletsorozatunkat azzal a céllal állítottuk be, hogy angolperje (Lolium perenne) tesztnövényre alapuló gyors növényi biotesztben, laboratóriumi körülmények között, növényélettani válaszreakciókkal jellemezzünk Cd- Pb- vagy Cu-terhelésnek kitett gyengén savanyú homoktalajt [K A : 25; szervesanyag-tartalma: 2,02%; pH(H 2 O): 5,7; pH(KCl): 4,89] a jelenleg hazánkban érvényben lévő 10/2000. (VI. 2.) KöM–EüM–FVM–KHVM együttes miniszteri rendeletben foglalt talajszennyezettségi határértékek tükrében. A dolgozat témaválasztását az indokolta, hogy nincsenek a nehézfémek ökoszisztémára gyakorolt toxikus hatását reprezentáló, a talajok nehézfém-szennyezettségét határértéken jellemző, növényi paramétereket alkalmazó növényi bioteszt-módszerek.Az 500 ml űrtartalmú tenyészedényekkel beállított növényi bioteszt két részből állt. Az első periódusban 10 nap alatt 45 db tenyészedényben egyenként 2–2 g desztillált vízzel átitatott háztartási vattán 2–2 g angolperje magból előneveltük a tesztnövényeket. A kísérletsorozat második periódusában zajlott a tesztnövények Cd- Pb- vagy Cu-terhelése 1–1 nehézfémmel. Minden nehézfém-terhelési ciklusban 3 ismétlésben 5 kezelést állítottunk be: 0-, 0,75-, 1-, 2- és 4×-es terhelést alkalmazva, amelyből az 1×-es terhelések a 10/2000. (VI. 2.) KÖM–EÜM–FVM–KHVM együttes rendelet „B” (szennyezettségi) talajhatárértékei voltak. A 2 mm-es szitán átrostált, 200 g/tenyészedény teszttalajba oldott formába kevertünk kadmium-acetátot, ólom-acetátot, vagy réz-szulfátot terhelési szint szerint, majd rákerültek a 10 napig előnevelt növényeket tartalmazó vattapárnák. Kéthetes terhelés után mértük a hajtásmagasságot, a hajtások zöld-, ill. száraztömegét, nedvességtartalmát, nehézfém-tartalmát aktuális nehézfémre, valamint a gyökerek tömegét és aktuális nehézfém-tartalmát. Az alkalmazott Cd-, Pb- és Cu-terhelések során mért értékek adatsorait az akut toxicitás EC vizsgálati végpontjai alapján, valamint regresszióanalízis segítségével is értékeltük, kiemelve azokat a növényparamétereket, amelyek esetében a szeny-nyezettségi talajhatárértékeken jelentkezett először az akut toxicitás értékelhető formában.Eredményeink azt mutatták, hogy a gyors növényi biotesztünkben vizsgált növényélettani paraméterek közül mindhárom vizsgált nehézfémnél (Cd, Pb és Cu) az angolperje hajtásmagasságára gyakorolt károsító hatás a legjobb mutatója a teszttalaj nehézfém-szennyezettségi határértékének, vagy az azt meghaladó nehézfém-szennyezettségnek. A hajtásmagasság-csökkenés ugyanis értékelhető mértékben a Cd (10,1%) és a Pb (16%) esetében a szennyezettségi határértéknél jelentkezett először. A Cu már a határértéket megelőző, 0,75%-ös terhelési szinten is EC 10 . felet_t
Talajmontmorilloniton végzett adszorpciós kísérleteink újabb adatokkal támasztották alá, hogy a montmorillonitok valóban nagy mennyiségben képesek fémionokat megkötni, s ezáltal rendkívül jelentős szerepük van a talajban lejátszódó kémiai folyamatokban, a nyomelemek és szennyezők talajbeli mozgásában. A különböző fémionokkal adszorbeált montmorillonit röntgendiffrakciós vizsgálata megerősítette azt a tényt, hogy a rétegközi kation természete alapjaiban befolyásolhatja a szmektitek legszembetűnőbb szerkezeti vonását, a bázistávolságot. A Cu- és Pb-adszorbeált montmorillonitok bazális rácssíktávolsága 12,5, ill. 13 Ǻ, mely a víz egyrétegű elrendeződésére utal a rétegközi térben. Ezzel szemben a Cd 2+ a kétrétegű kationoknak megfelelő két vízrétegű formában adszorbeálódott a montmorillonit rétegközi terében. Az adszorbeált kation kémiai természetén felül egyértelműen lényeges tényező ebben az is, hogy az adott fémion mekkora koncentrációban van jelen a montmorillonittal kölcsönhatásban lévő oldatban. Glicerines kezelés után a Cu- és Pb-adszorbeált montmorillonit-minták duzzadásvesztést mutatnak, míg a kadmiumadszorpció nem változtatja meg a talajmont-morillonit duzzadóképességét. Az egyébként duzzadó vermikulitok megkülönböztető sajátsága az, hogy viszonylag nagy rétegtöltésüknek köszönhetően rétegközi terükbe csak egy glicerinréteget képesek magukba fogadni, mert a 2:1 szilikát egységeket összekapcsoló erő meghaladja a szmektitekét. A vizsgált montmorillonit tehát nagyobb réz-, illetve ólomterhelésre nemcsak hogy elveszti kristályrácson belüli duzzadóképességét, de adott esetben fémmel szennyezett talajban könnyen félre is határozható vermikulitnak.
