Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • "Gottfried Semper" x
  • Architecture and Architectonics x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Bár kortárs egyházi építészetről lehetséges a XX. századi liturgikus változások fényében is beszélni, e változások okát közvetlenül a modern ember szent-élményének átalakulásában találjuk. A szent-élmény részben a hely szellemének felfogása, értelmezése és szimbolikus megjelenítése által kapcsolódik az ember földi életéhez, így a szakralitás átalakulása a genius loci ontológiai történetébe illeszkedik. A heideggeri ontológia, Christian Norberg-Schulz építészeti fenomenológiája és a kritikai regionalizmus építészeti fordulatának Kenneth Frampton által javasolt princípiumai egymással találkoznak. Közös részüknek a Martin Heidegger, Gottfried Semper és Norberg-Schulz által is felvetett építészeti négyességek (fourfold) ontológiai és építészetelméleti párhuzamaiban jelentkező tektonika fogalma ad alapot, amely egyúttal az építészet belső szakralitására is rávilágít. A hely szellemében működő immanens szent-élmény és a szent vallási-transzcendentális felfogásának találkozása csupán kevés esetben tudott megvalósulni úgy, mint Jřrn Utzon, Mario Botta vagy Peter Zumthor egyházi építészetében, akiknek értékelését illetően kivételes konszenzus alakult ki az egyes építészetteoretikusok között. Az itt bemutatásra kerülő műveik a modern szakralitás egy-egy aspektusát elevenítik meg, amelyek megértéséhez szükséges korunk spirituális indíttatású építészetét a liturgikusnál mélyebb, építészeti fundamentumokhoz visszavezetni. Új kísérletet teszünk az ontológia, a tektonika, az építészeti kritika és a megvalósult épület közötti hídverésre, amelyek e tanulmányban a szakrális építészet szellemébe konvergálnak.

Restricted access

Freund Vilmos munkássága a Fővárosi Középítési Bizottmányban

A 175 éve született építész életművének egy máig nem kutatott fejezete

The Work by Vilmos Freund in the Metropolitan Commission of Public Architecture

An Unresearched Chapter of the Work of an Architect Born 175 Years Ago
Építés - Építészettudomány
Author: Jeney András

Freund Vilmos (1846 1920), Gottfried Semper tanítványa a dualizmus korabeli Budapest egyik igen termékeny építőművésze volt. Több mint félszáz épületet alkotott a fővárosban. Főleg olasz neoreneszánsz stílusban tervezte meg épületeit. 1900 után már szinte egyáltalán nem alkotott építészként. Építészi tapasztalata megszerzését követően, 1891 körül egyre aktívabb szakmapolitikai tevékenységbe kezdett. Tanulmányunk ismerteti a Fővárosi Középítési Bizottmány szerepét, majd Freund itt végzett munkáját mutatja be, beszédeinek nagyrészt az egykorú Fővárosi Közlönyben megjelent szó szerinti rögzítése alapján. Először a gyakor lati, technológiai ügyek terén tett felszólalásait ismertetjük. Itt többek között kiviláglik Freund útburkolatokkal kapcsolatos komoly tudása, és az, hogy figyelemmel kísérte azon útvonalak állapotát, ahol általa tervezett paloták álltak. Ezt követik a más építészek plánumaival és épületeivel kapcsolatos megszólalásai. A vele egykorú vagy nála fiatalabb alkotók műveivel kapcsolatos javaslatait, illetve véleményét ismerhetjük meg. Végül pedig a „legizgalmasabb” témát, a városrendezés terén elhangzott hozzászólásait tárgyaljuk. Meglepő, hogy néhány, városképileg igen meghatározó épület létrejöttében vagy megépült formájuknak kialakításában is szerepe volt. Például az új tőzsdepalota kezdeményezését és Szabadság térre helyezését két másik építész (Hauszmann Alajos és Quittner Zsigmond) mellett ő kezdeményezte. A piaristák Duna-korzón álló épületének megjelenésére is hatással volt. Freund az igen jelentős építészeti életművén kívül a szakmapolitikai tevékenységével is figyelemre méltót alkotott Budapesten.

Vilmos Freund (1846–1920) was a prominent Hungarian architect who lived during the period of the Austro-Hungarian Empire. He was a student of Gottfried Semper. The majority of the buildings by Freund were built in Budapest. His most preferred style was the Italian Neo-Renaissance. From about 1891 he had an architectural political carrier too. After 1900 he radically reduced the number of his designing work. This study is written about his work in the Metropolitan Commission of Public Architecture (Fővárosi Középítési Bizottmány). His speeches in this commission survived until today as word-by-word recordings published in the old bulletins. The first chapter deals with his speeches in relation to practical, technological affairs for example the paving of the roads of Budapest. He reported his opinion of the designs by other architects, this is the topic of the second chapter. Finally, we can read about his speeches about the great city planning actions. It is interesting that several buildings of Budapest were constructed because he and a few of his colleges initiated them.

Open access