Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for :

  • "distributivity" x
  • Social Sciences and Law x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

distributive state's ineffectiveness and to make it evaluative and regulative ( Neave, 1998 ). Both managerial innovations and new ideas about the role of government have been documented in the literature as a positive movement toward short-term efficiency and

Open access

A kapitalizmus örök?

Technológiai változások, kihívások és intézményi válaszok a 21. század gazdasági rendszerében

Everlasting Capitalism?

Technological Changes, Challenges, and Institutional Responses in the Economic System of the 21st Century
Educatio
Author:
József Golovics

revolutions and techno-economic paradigms. Cambridge Journal of Economics , Vol. 34. No. 1. pp. 185–202. 38 Pfeiffer, S. (2021) The Greater Transformation: Digitalization and the Transformative Power of Distributive Forces

Open access

or party needs that are currently underserved or unmet, and by including a wider definition of justice than the narrow distributive, strictly legal view taken in traditional legal processes. By extending the range of dispute resolution processes

Open access

sustainability should be aimed for in every society. One approach that could be used to justify sustainability would be to refer to the idea of distributive justice (more precisely: intergenerational justice), 6 another approach would be to refer to the long

Open access

Property reparation programs undertaken in Central and Eastern Europe after the fall of the communist regimes fail to fulfill ‘the promises of the rule of law’. Reparation schemes do not have an exclusively reparative nature, moreover, reparation was deliberately linked with structural reform, and due to this duality, the scheme features a mixed distributive-reparative character. This resulted in two troublesome aspects: on one hand, there is no evidence of a compelling argument, which justifies the mitigation of past property deprivations at large. On the other hand, it can not be satisfactorily demonstrated why property-related injustices enjoy a privileged status when it comes to reparations, in comparison to other types of losses. Further, bearing in mind the Hayekian objection towards distributive justice, even those who had been placed in an equal situation—i.e. all suffered past property injustices—are not offered an objectively equal opportunity to claim redress. Due to the fact that the schemes addressed reparations—at least in part—from a distributive perspective (which resulted in an attempt to create a substantive equality between victims), the result that they achieved was objective inequality, as everyone was entitled to reparation between the same limitations, while everyone suffered losses of different extent. These differences in treatment between various former owners are mostly arbitrary, and in certain cases deliberately introduced so as to produce inequalities, and thereby meet the Hayekian concerns as far as they produce results that conflict with the idea of the rule of law. The analyzed provisions of the reparation schemes lead in practice to the creation of winners and losers of reparations, to a breach of the idea of formal equality before the law. In the conditions in which reparation schemes fall short from a thick conception of the rule of law (justice, rights or objective equality) it worth investigating, whether requirements of a thin reading-focusing on foreseability, clarity and consistency—are still met by post-communist property redistribution. Unfortunately at least under three aspects—valuation, time limits and probation—the reparation schemes’ provisions are not beyond criticism. The complexity of tasks that transition societies had to face is obvious and uncontested. Transitional law, according to Teitel, is a sui generis paradigm, a vehicle of social, political and ideological transformation. The amendments to the rule of law ideal, justifiable in the context of transition can go as far as—for example—to allow governments to decide upon the concrete form of the reparation, the type of wrongs it want to address, the period in time intended to be covered. But they may not create winners and losers; they may not distinguish between those placed in the same situation.

Full access

Az igazság szociológiáját a környezetvédelmi kazuisztika és a környezetvédelmi szabályok meglehetős pontossággal láttatják. A jog csak eszköz az igazság társadalmi működésének visszatükrözéséhez. A környezetvédelmi jog ennek a vizsgálatnak egy eszköze. Így a jelen tanulmányban a környezetvédelmi jog azt a célt szolgálja, hogy megmutassa, miként vezérli az igazságosság a társadalmat, továbbá hogyan módosítja a társadalom az igazságosságot. A környezetvédelmi jog példáján keresztül világosodik meg az igazság társadalmi szerepének minden részlete. A környezetvédelmi kazuisztika és absztrakció rávilágít, miként rombolhatják a környezetvédelmi jogot és a társadalmi igazságosságot a polgárok és az önkormányzatok jogellenes haszon megszerzésére irányuló törekvései. A kommutatív igazságossághoz nincs mindig szükség sub judice megoldásra. A társadalmi kohéziót extrajudiciális konfliktusrendezéssel is fenn lehet tartani. A környezetvédelmi jog társadalomra gyakorolt hatásai és mellékhatásai eltérőek lehetnek, mivel a jelenben egy pro futuro gondolkodás megváltoztathatja a jogalkotás szankcióalkotási hangsúlyait, valamint az igazságszolgáltatási és a közigazgatási szankcionálási gyakorlat hangsúlyait. Nemcsak a környezetvédelem terén szembeszökő a természettudomány és a gazdaságtudomány kollíziója. A fizikusok igazságának nem mond teljesen ellent a közgazdászok igazsága: az igazság mind a fizikusok, mind pedig a közgazdászok oldalán felfedezhető, jóllehet, a társadalmi igazságosság aszerint változhat, hogy a lakosság számára mik az elsődleges szempontok. A politika álláspontját a commoda publica alakítja. A disztributív igazságosság a társadalmi igazságosság egy részeleme. A környezetvédelmi jogban a disztributív igazságosság uralkodik. És nemcsak a környezetvédelmi közjogban, de a környezetvédelmi magánjogban is. Az utóbbi az objektív típusú felelősség miatt van így. A környezetvédelmi jogban az igazságosság némiképp távolabb áll a hétköznapoktól: elsősorban a jövő van a középpontban, és csak másodsorban a faktuális prevenció és reparáció. A szociális igazságosságot nem kell mindig igazságszolgáltatás útján értelmezni. Nincs tehát mindig szükség a büntető, a közigazgatási vagy a polgári jogi igazságszolgáltatásra. A jog a társadalmi igazságosság kifejeződésének csupán egy modusa, de számos más modusszal is kifejezhetjük. A jog globalizálódik, és a társadalmi igazság is globalizálódik. Mindazonáltal egy túl gyors globalizációs folyamat radikálisan megváltoztathatja a társadalmi igazságosságot. A radikalizmus nem kívánatos jelenség, de a jog globalizációja hasznos is lehet.

Restricted access