Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "epinician odes" x
  • Arts and Humanities x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Eustathios, the illustrious scholar and clergyman of the 12th century AD, wrote a commentary to Pindar’s epinician odes, from which only the proem survives. Eustathios treatment of the lyric poet, his ideas and criteria of literary criticism have not been re-assessed since Kambylis’ interpretation and text edition (1991). The aim of this paper is to supply this re-evaluation. Besides, a new Homeric allusion and some evidence for Eustathios’ productive imitation of Pindar’s style are dealt with.

Restricted access

Every Pindaric ode poses the question of literary unity, which is the main issue of Pindaric scholarship. But every ode presents a specific form of unity, and so does the Sixth Olympian, one of Pindar’s most accomplished poems, whose ways of achieving unity are the chief concern of this paper. I argue that unity in O. 6 comes about by dint of a metaphoric parallel between the poet (Pindar) and the prophet (Hagesias, the victor, and Iamos, the mythic protagonist). This parallel is based on two significant moments, which are typical of both the prophet and the poet: the moment of inspiration and that of the utterance (of the oracle viz. poem). The same moments are brought to the fore in vv. 58–70 concerning the prophet Iamos, then in vv. 82–91 (the main stumbling block in the interpretation of the poem) concerning the poet Pindar. From this core metaphors of prophetic-poetic activity permeate the whole epinician ode.

Restricted access

Minden Pindaros-óda szembesít az egység mibenlétével, mely a Pindaros-kutatás talán legfontosabb kérdése. Ám minden költemény más és más módon egységes, s ez igaz a hatodik olympiai ódára is, melyet a költő egyik legnagyszerűbb versének szokás tartani. Jelen tanulmányban megmutatom, hogy az O. 6 egységét a költő (Pindaros) és a jós (Hagésias, a győztes és Iamos, a mondabeli ős) metaforikus párhuzama biztosítja, melynek alapja két, a költőre és a jósra egyaránt jellemző mozzanat: az isteni ihlet és kimondás-kifejezés pillanata. Ezek jelennek meg a jós (Iamos) elhivatásának leírásában (58–70), majd a költő saját tevékenységére reflektáló megnyilatkozásában (82–91), mely a vers legvitatottabb soraiban fogalmazódik meg. E magból sugárzanak szét a költő és a jós tevékenységének metaforái a győzelmi óda egészében.

Restricted access