Search Results
A 20. század második felének egyik legnagyobb hatású magyar sebésze, Imre József (1930–1980)
One of the most influential Hungarian surgeons in the second half of the 20th century, József Imre (1930–1980)
A nyelőcsőpótlás szövődményei
Complications of esophageal reconstruction
A nyelőcső eltávolítására a legnagyobb számban nyelőcsőrák miatt kerül sor. A nyelőcsőpótlás még a mai napig is jelentős kihívást jelent a sebészet számára, mert 50% felett számíthatunk szövődményre, és halálozás is 4–7%-ban fordul elő. A szövődmények feloszthatók korai és késői szövődményekre, valamint általános és specifikus szövődményekre. Sebészeti szempontból a korai és a késői speciális szövődmények jelentik a legfontosabb kérdéseket. A Pécsi Egyetem Sebészeti Klinikáján az 1993 és 2012 közötti 20 évben 540 nyelőcső-reszekció történt. Pótlásra 445 esetben gyomrot, 38 esetben vastagbelet és 57 esetben jejunumot használtak. Az anastomosis a gyomorral pótlásnál 275 esetben a nyakon, 170 esetben a mellkasban történt. A vastagbelet minden esetben a nyakra húzták fel. 29 esetben a nyakon történt szabad jejunummal pótlás és 28 esetben bal oldali thoracolaparotomiából a mellkasban. A gyomorral pótlás esetén 55 esetben lépett fel anastomosiselégtelenség, 8 esetben észleltünk transzplantátumelhalást, és 30 esetben alakult ki korai anastomosisszűkület. Ezek a számok vastagbéllel pótlás esetén: 3 elhalás és 2 insufficientia. Mellkasi jejunumpótlásnál egy anastomosiselégtelenség fordult elő. Nyaki szabad átültetésnél egy transzplantátumnecrosist észleltünk. A késői speciális szövődmények közül a dysphagia a legfontosabb, melynek okaként a következőket találták a gyakoriság sorrendjében: anastomosisszűkület, conduitobstructio, pepticus és ischaemiás strictura, idegen test, lokális recidíva, funkcionális okok, új malignus tumor a reszekció után megmaradt nyelőcsőben és malignus tumor a pótlásra használt szervben. Az okok között lehetnek átfedések, és kezelésük lehet gyógyszeres, endoszkópos vagy sebészi. A sebészi kezelés általában az utolsó lehetőség a nyelésképesség helyreállítására, és jelentős kihívás elé állíthatja még a gyakorlott központokat is. Orv Hetil. 2023; 164(7): 243–252.
Infrarenalis aorta és arteria iliaca communis aneurysmák elektív endovascularis kezelésének eredményei
Results of elective endovascular repair of infrarenal aortic and common iliac artery aneurysms
Bevezetés: Napjainkban az infrarenalis aorta aneurysmák miatt végzett beavatkozások háromnegyede endovascularisan történik, melynél a nyitott műtéthez képest alacsonyabb perioperatív morbiditással és mortalitással, rövidebb kórházi tartózkodással, kevesebb korai szövődménnyel, de több hosszú távú komplikációval számolhatunk. Célkitűzés: A Pécsi Tudományegyetem Érsebészeti Klinikáján 2010 és 2020 között infrarenalis aorta és/vagy arteria iliaca communis aneurysma miatt végzett elektív sztentgraftbeültetések eredményeit vizsgáltuk. Módszer: Retrospektív analízisünkben a betegek demográfiai adatai, társbetegségei, a halálozás, a hospitalizációs idő és a posztoperatív intenzív osztályos megfigyelés időtartama mellett vizsgáltuk az intraoperatív, korai és késői szövődményeket, illetve a közöttük fennálló összefüggéseket. Eredmények: 274 eset került beválogatásra. Intraoperatív szövődményt 42 alkalommal (15,33%) észleltünk, 7 esetben (2,56%) endoleaket. A korai időszakban 9 (3,28%), a posztoperatív első évben 14 betegünk hunyt el (5,11%). A korai szövődmények között 3 endoleaket (1,09%) és 1 aneurysmazsák-rupturát (0,36%) detektáltunk. A sztentgraftspecifikus szövődmények közül a leggyakoribbak az endoleak voltak (n = 68, 24,82%). A vizsgálati periódus során az intenzív osztályra helyezett betegek száma és a hospitalizációs idő is szignifikánsan csökkent. Diabetes mellitus mellett szignifikánsan ritkábbak voltak a korai szövődmények, dohányzás mellett közel kétszeres, hyperlipidaemia mellett viszont kétharmadnyi volt a sztentgraftspecifikus szövődmények esélye. Következtetés: A vizsgálati periódusban klinikánkon infrarenalis elektív sztentgraftbeültetéseknél rövidült a hospitalizációs idő, egyre kevesebb beteg került intenzív osztályos posztoperatív megfigyelésre, míg kapcsolatot találtunk a dohányzás, a diabetes és a hyperlipidaemia jelenléte, valamint a szövődmények megjelenési esélye között. Fontos kiemelni azonban, hogy az endovascularis eszközök rapid fejlődése és az alacsony esetszám miatt a speciális szövődmények hatékony követési és kezelési stratégiájának meghatározása sokszor individuális döntést igényel. Orv Hetil. 2023; 164(50): 1993–2000.
Nyelőcsőpótlás hybrid, supercharged jejunummal
Esophagoplasty with hybrid-supercharged jejunum
Összefoglaló. Bevezetés: Esetünkben nyelőcsőtumor miatt történt nyelőcső reszekció és bal colonféllel pótlás egy korábban gyomor reszekált betegen. A graftelhalás miatt a nekrotizált vastagbélszakaszt eltávolítottuk. Az egy év múlva végzett rekonstrukciónál kombinált vérellátású jejunummal való pótlást alkalmaztunk. A három egyenes ág lekötése után a Roux kacs nem volt elég hosszú, ezért a 2. és 3. egyenes ág között az árkádot átvágva már biztonságosan felért a nyakra. A 3. ág által ellátott terület vérellátását a mammaria interna arteriájából biztosítottuk és a vénás elvezetést egy vena saphena szegmenttel biztosítottuk a vena jugularis externa felé. A jejunum graft folytonossága megmaradt. A beteg meggyógyult.
Ha a nyelőcsőpótlásra rutinszerűen használt gyomor és vastagbél anatómiai okok, előző műtétek vagy szövődmények miatt alkalmatlanok, akkor az egyik utolsó lehetőség a jejunummal való pótlás. A jejunum csak szabad átültetéssel vagy a keringés megerősítésével (supercharging) alkalmas az oesophagectomia utáni biztonságos pótlásra. A kombinált vérellátású jejunum pótlást hybrid, supercharged módszernek neveztük el.
Summary. Introduction: In this case report an esophageal resection due to cancer was performed with a primary left colonic replacement, as the stomach was resected previously. Due to graft necrosis, the necrotized section of the colon was removed. One year later a long jejunal segment with a combined blood supply was used for secondary reconstruction. Even after the ligation of three straight branches, the Roux loop was not long enough to reach up to the neck, however the division of the arcade between the 2nd and 3rd straight branches lengthened it satisfyingly. Blood supply to the region of the farthest branch was provided from the internal mammary artery and venous drainage was provided by a saphenous vein graft to the external jugular vein. The continuity of the jejunal graft was preserved. The patient recovered uneventfully.
If neither the stomach nor the colon routinely used for esophageal replacement are available due to anatomical reasons, previous surgeries, or complications, jejunal replacement can be the last resort. Jejunum is only suitable for safe esophageal replacement by either free transplantation or by supercharging. The procedure when a combined blood supply is provided for the jejunal replacement was named the hybrid-supercharged method.
. (eds.): Ifjúság szociológia. Belvedere, Szeged, 2006, 69–94. [Hungarian] Zinnecker J. Ifjúság szociológia 2006
A műtéti érzéstelenítés hatása a daganatkiújulásra.
Áttekintő tanulmány
Effect of anesthesia on tumor recurrence.
Review study
A daganatos betegségek okozzák a magyarországi halálesetek közel egynegyedét. A tumorreszekciós műtétek hosszú távú sikerességét, vagyis a kiújulás- és áttételmentességet, valamint a túlélést az anesztéziai módszerek is befolyásolják. Ezt igazolták a sejttenyészeteken és az állatmodelleken végzett kísérletek. Kiderült, hogy a propofol és a helyi érzéstelenítőszerek – az inhalációs anesztetikumokhoz és az opioidokhoz képest – csökkentik a daganatsejtek életképességét és áttételképző potenciáljukat. A betegcsoportokon végzett vizsgálatok azonban csak a propofol előnyét igazolták az inhalációs anesztetikumokhoz képest. Sajnos az általános anesztéziához a helyi érzéstelenítőszerek epiduralis, kiegészítő jellegű alkalmazása nem csökkentette a betegek kiújulásmentességi és túlélési idejét. További klinikai vizsgálatok szükségesek, hogy a jövőben kiderüljön, az egyes ráktípusokban milyen a műtéti érzéstelenítés tényleges hatása. Orv Hetil. 2023; 164(22): 843–846.
A májbetegségek súlyosságának és prognózisának nem invazív vizsgálómódszerei
Non-invasive tests for evaluation of the severity and prognosis of liver diseases
A májfibrosis a krónikus májbetegségeknek olyan strukturális és funkcionális elváltozása, amely a cirrhosis és a májjal kapcsolatos mortalitás kockázatának legfontosabb prognosztikai tényezője. Bár a májbiopszia hagyományosan a fibrosisértékelés „arany standardja”, annak invazív sajátossága, mintavételi problémái és az általa nyújtott információ statikus volta miatt az utolsó két évtizedben a nem invazív fibrosismarkerek a májbetegség súlyosságának és kimenetelének megítélésében a biopszia alternatívái lettek. Ezek a szérum biokémiai próbák, az elasztográfiák és a képalkotó eljárások, amelyek a klinikai képpel együtt értékelve hasznosak lehetnek a fibrosis diagnosztikájában és stádiumának megállapításában. A dolgozat a klinikai tapasztalatok és a legújabb nemzetközi ajánlások alapján áttekinti a nem invazív fibrosismutatók előnyeit és hátrányait különböző etiológiájú hepatológiai kórképekben és kompenzált előrehaladott krónikus májbetegségben. Orv Hetil. 2023; 164(22): 847–858.
Az anafilaxia perioperatív vonatkozásai
Perioperative aspects of anaphylaxis
Az anafilaxia egy generalizált súlyos, életveszélyes reakció. A legtöbb esetben allergiás eredetre vezethető vissza. A kiváltó okok között a legtöbbször gyógyszerek, csípés, mérgek, élelmiszer, kontrasztanyag szerepel. A hízósejtekből, basophil granulocytákból felszabaduló különböző mediátorok (hisztamin, prosztaglandinok, leukotriének, triptáz, vérlemezke-aktiváló faktor, citokinek, kemokinek) okozzák. Létrejöttében a hisztamin központi szerepet játszik. A súlyos anafilaxia azonnali felismerése, késlekedés nélküli specifikus kezelése elengedhetetlen a sikeres ellátáshoz. A súlyos tünetekkel járó anafilaxiában a klinikai jellemzők nagyon hasonlóak, allergiás vagy nem allergiás eredetétől függetlenül. A perioperatív anafilaxia előfordulása különböző lehet, időben és betegpopulációk között változhat. Előfordulási gyakorisága rendkívül változó, megközelítőleg 1/10 000 érzéstelenítés. A legtöbb tanulmány a neuromuscularis blokkolószereket említi meg a leggyakoribb oki tényezőként. A Royal College of Anaesthetists (Anglia) által elvégzett „6th National Audit Project” prospektív felmérés a perioperatív anafilaxia leggyakoribb okai között az antibiotikumok (1/26 845), a neuromuscularis junctiót blokkoló gyógyszerek (1/19 070) a klórhexidin (1/127 698) és a „Patent Blue” festék (1/6863) használatát teszi felelőssé. Kialakulása az esetek 66%-ában 5 percen belül, 17%-ában 6–10 perc, 5%-ában 11–15 perc, 2%-ában 16–30 perc között mutatkozik, de a legtöbbször általában 30 percen belül. Az antibiotikumallergia egyre nagyobb probléma, különösen a teikoplaninnal (16,4/100 000) és az amoxicillin/klavulánsavval (8,7/100 000) szemben. Ha korábbi anafilaxiás sokk előfordulása nem ismert, az izomrelaxáns típusának megválasztása nem meghatározó tényező. A betegek anesztéziabesorolása, fizikai állapota, az elhízás, a béta-blokkolók és az ACE-gátlók alkalmazása befolyásolja a perioperatív anafilaxia klinikai jellemzőit. A kezdeti tünetek rendkívül változatosak lehetnek, a kezelés hatékonyságához a korai felismerés és terápiakezdés a siker kulcsa. A preoperatív allergiatörténet kikérdezése csökkentheti az anafilaxiás reakciók kockázatát és előfordulását. Orv Hetil. 2023; 164(22): 871–877.
Absztrakt
Bevezetés: A primer aldosteronismus diagnosztikája bizonytalanságokkal terhelt; legújabban az is felvetődött, hogy a szűrésként alkalmazott aldoszteron/renin hányados érzékenysége – a szuppressziós aldoszteron alapján – valójában alacsony. Célkitűzés: A szerzők elsődleges célja az aldoszteron/renin hányados pontosságának vizsgálata volt. Módszer: A retrospektív elemzésben 309 hypertoniás beteg vett részt, akiknél a fekvés és járás után mért aldoszteronszint egymástól függetlenül rendelkezésre állt. Eredmények: Kilencvenkilenc betegnél volt emelkedett az aldoszteron/renin hányados, akik közül 31-nél a fekvő testhelyzetben vizsgált aldoszteron is emelkedett volt. Harmincnégy betegnél a fekvő testhelyzetben vizsgált aldoszteron úgy volt magasabb, hogy az aldoszteron/renin hányados nem; akik közül azonban csak 3 esetben volt alacsony a renin, és így a primer aldosteronismus nem volt elvethető. Kóros reninemelkedés 69 betegnél fordult elő, de csak ezek 59%-ánál társult magas aldoszteronszinttel. Következtetések: Az aldoszteron/renin hányados érzékenysége magas (91%), ha csak indokolt esetekben alkalmazzák. Orv. Hetil., 2016, 157(21), 830–835.
