Search Results

You are looking at 1 - 10 of 22 items for :

  • "literature" x
  • Biology and Life Sciences x
  • Earth and Environmental Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Agrokémia és Talajtan
Authors: Boglárka Keller, Judit Szabó, Csaba Centeri, Gergely Jakab, and Zoltán Szalai

Summary

Adaptation is the most important strategy to reduce the effect of climate change and soil erosion. During this process adequate, rational land use is necessary to ensure climate resilience. Therefore, the main objective in this study was to evaluate the susceptibility of different land use intensities (arable land and grassland) to soil erosion. The rainfall simulation method is a good tool to measure and estimate soil erosion in situ. The comparative measurements were carried out in the field with a Shower Power-02 simulator on 6 m2 plots in Gerézdpuszta, where the slope angles were ~8% and the simulated rainfall events had high intensities (~70-96 mm h−1). The runoff and soil loss were significantly higher from arable land. The runoff-infiltration ratio and runoff coefficient showed lower infiltration capacity in the case of arable land. On average, the suspended sediment loads were tenfold higher under intensive land use. In the case of grassland a moderate increase in infiltration was observed due to higher rainfall intensity, as also reported in the literature. The rainfall simulation method provides good data for soil loss estimations.

Restricted access

A talajok aggregátum-stabilitásának vizsgálati lehetőségei I. Makroaggregátum-stabilitás

Determination of soil aggregate stability I. Macro-aggregate stability

Agrokémia és Talajtan
Authors: Labancz Viktória, Barna Gyöngyi, Szegi Tamás, and Makó András

A makroaggregátumok stabilitásának meghatározására számos mérési módszer és értékelési lehetőség létezik. Ezek önállóan eredményesen alkalmazhatók az aggregátumok stabilitásának vizsgálatára (valamilyen romboló hatást megpróbálnak szimulálni, valamilyen körülményt megpróbálnak standardizálni stb.), ám ezek a módszerek egymással nehezen összevethetők. Az évek során jogosan merült fel a szabványosítás igénye, ám a kialakult nemzetközi szabvány módszertana igen bonyolult, éppen ezért csak kevesen kívánják azt alkalmazni. Hasonló a helyzet a különféle stabilitási mutatók esetében is: sokféle mutató használatos, ezek különkülön jól jellemezhetik a talajok aggregátum-stabilitását, de a mutatók párhuzamos használata több esetben eltérő stabilitási sorrendet eredményez a különféle talajoknál. Megfelelő megoldás lehetne, ha definiálni tudnánk, hogy mely módszer és mely mutató pontosan mit is fejez ki és mikor, milyen probléma vizsgálatakor, mely mutatót és mely módszert kívánatos alkalmazni. Kutatásainkat a továbbiakban ilyen irányban is folytatni kívánjuk.

There are several measurement and evaluation methods for determining the stability of macro-aggregates. These can be used effectively independently to test the stability of aggregates (attempting to simulate some destructive effect, attempting to standardise some condition, etc.), but they are difficult to compare to each other. Over the years, the need for standardization has rightly arisen, but the standard method developed is very complicated, which is why few people want to apply it.

Similarly, many different indicators are used, each of which can give a good characterisation of the aggregate stability of soils, but the parallel use of indicators often results in different stability rankings for different soils. An appropriate solution should be defined which method and which indicator expresses what exactly and when, and which indicator and which method should be used for which problem. We intend to continue our research in this direction.

In this manuscript we summarized the main macro-aggregate stability measurements and indices, reviewed the international and Hungarian scientific literature.

Open access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Erika Michéli, Márta Fuchs, József Attila Tóth, Ádám Csorba, and Tamás Szegi

A szerves talajok összetétele, képződési körülményei, és földrajzi, ill. domborzati elterjedése jelentősen eltér az ásványi talajokétól. A tömegükben megőrzött hatalmas mennyiségű szerves szén és környezetük biológiai sokfélesége (biodiverzitása) kapcsán a klímaváltozás által leginkább érintett talajok, ezért megkülönböztetett figyelem irányul e talajokra. Kiterjedésükre, lebomlottsági fokukra, szerves szénkészletükre igen eltérő irodalmi és térképi adatok állnak rendelkezésre. Ugyanakkor éppen a klímaváltozás vonatkozásában óriási a globális és helyi megbízható adatigény az említett kérdésekben. Hazai láptalajaink osztályozási, felvételezési és mintavételi módszereinek megújítására teszünk javaslatot a nemzetközi standardok figyelembe vételével. A megújított Láptalaj meghatározásban a legfontosabb követelmények a 20% szerves széntartalomra, a 40 cm vastagságra és az alacsony térfogattömegre vonatkoznak. Az altípus és változati tulajdonságok a lebomlottság fokát, a mélységi, kémhatás viszonyokat, ill. sók jelenlétét adják meg. A szervesanyag meghatározásra az izzítási veszteség módszerét, a térfogattömeg meghatározás mintavételezésére a rostosság függvényében a lápfúró alkalmazását vagy feltárt szelvényből nagytérfogatú bolygatatlan mintákat javasolunk.

Restricted access

Karbonátos vályog csernozjom talajon, egy műtrágyázási tartamkísérlet 11. évében vizsgáltuk az eltérő N-, P-és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását az őszi káposztarepce (Yet Neuf fajta) szerveinek elemösszetételére és főbb tápelemarányainak változására. Emellett összefüggést keresünk a talaj 0–60 cm-es rétegének NO3-N-készlete és a tőrózsás hajtás N %-a, ill. a növényi N % és a magtermés/olaj % között. Ellenőriztük a repce tápláltsági állapotának megítélésére szolgáló diagnosztikai határértékeket, valamint új javaslatokat dolgoztunk ki a szaktanácsadás számára. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3 % humuszt, 5 % CaCO3-ot, 20 % agyagot tartalmazott, P és Zn elemekben gyengén, N és K elemekben közepesen ellátottnak minősült. A kísérlet 4N x 4P x 4K = 64 kezelést és 2 ismétlést foglal magában, összesen 128 parcellával. A műtrágyákat 25 %-os pétisó, szuperfoszfát és kálisó formájában alkalmaztuk. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. Főbb eredményeink:

  • A repce kielégítő N-ellátottságát az irodalmi optimumnak megfelelő 4–5% közötti N-tartalom jellemezheti a tőrózsás korú/levélváltás utáni hajtásban és a virágzás elején vett kifejlett levélben egyaránt. A javuló N-kínálattal nőtt a növényi szervek kationtartalma (Ca, Mg, Na) is.

  • A tőrózsás korú hajtás NO3-N-készlete egy nagyságrenddel változik a kínálat függvényében és kiválóan megfelelhet diagnosztikai célokra. Optimális Nellátottsági tartományt az 5–10 mg/g, azaz 5–10 ezrelék NO3-N-koncentráció képezheti a szárazanyagban. A növényi N-tartalomban a NO3-N részaránya a kontrollhoz viszonyítva 4-ről 20 %-ra emelkedett a N-túltrágyázás nyomán.

  • A repce kielégítő P-ellátottságát a tőrózsás korú hajtásban 0,6–0,7 %, a virágzáskori levélben 0,4–0,5 % P-tartalom tükrözheti. A javuló P-kínálattal jelentősen és igazolhatóan nőtt a Na-, valamint csökkent a Zn- és Cu-koncentráció a növényi részekben. A P-Zn antagonizmus latens Zn-hiányhoz vezethetett a foszforral jobban ellátott talajon, irodalmi határértékek alapján.

  • A tápelemarányok némelyike tág határok között változva érzékenyen képes jellemezni a tápláltság kiegyensúlyozottságát, minőségét, harmóniáját, így biztonságosabbá teheti a szaktanácsadást. A meghatározó N/P arány tekintetében a tőrózsás hajtásban 8–10, a virágzáskori levélben 10–12 N/P arány lehet iránymutató. Az optimális P/Zn hányados – irodalmi adatokkal összhangban – az 50–150 közötti tartományban található mind a tőrózsás hajtásban, mind a virágzáskori levélben.

  • A P/Cu hányadosra ilyen közös optimum nem adható meg, mivel a P/Cu aránya közel 1/3-ára szűkül a virágzáskori levélben a tőrózsás korú hajtáshoz viszonyítva. A levélben 500–1500, a tőrózsás hajtásban 2000–3000 P/Cu arány lehet irányadó. Kísérletünk nem alkalmas azonban a P/Cu arány optimumának szabatos megállapítására.

  • A N/K optimuma tőrózsás hajtásban 0,8–1,2, a virágzáskori levélben 1,2–1,6 értékre tehető a kiegyensúlyozott N- és K-ellátottság becslésénél. A K/P arány optimuma gyakorlatilag minden föld feletti vegetatív növényi részben 6–8 körül alakult.

  • Tavasszal mintegy 100–150 kg/ha NO3-N-készlettel kell rendelkeznie a vizsgált talajnak ahhoz, hogy a tőrózsás korú hajtás a kívánatos 5 % körüli N-tartalmat elérje, mely biztosíthatja a maximális maghozamokat. A tőrózsás hajtás N %-a és a magtermés olajtartalma lineáris, negatív összefüggést mutatott. A N-bőség a fehérjetartalmat növeli az olajhozam rovására. Korai növényelemzéssel a minőség is előre jelezhető.

  • A repce optimális PK-ellátottságát a 150–200 mg/kg ammónium-laktát-(AL-) oldható P2O5-, ill. K2O-tartomány jelentheti a szántott rétegben ezen a talajon. Kielégítő N-ellátottságot a 100 kg/ha körüli N, ill. a 0–60 cm talajréteg 100–150 NO3-N-készlete vetés előtt vagy tavasszal. Adatainak iránymutatóul szolgálhatnak a hazai szaktanácsadás számára.

Restricted access

A rendelkezésre álló szakirodalmi hivatkozások a bioszén széleskörű felhaszná-lási lehetőségeit jelzik a talaj-növény-mikroba kölcsönhatás alakulására. A bioszén kedvezően befolyásolhatja a talajok fizikai-kémiai tulajdonságait, pl. vízháztartását, agyag- és szervesanyag-tartalmát, a kémhatását, a N- és P-tartalmát, a mezo- és mikroelemek mennyiségét és porózus szerkezete miatt annak levegőzöttségét, az oxigéntartalmát vagy az oxigén relatív mennyiségét a pórustérben.

A növénytáplálásra kifejtett kedvező hatások közvetlenül és közvetve is meg-nyilvánulhatnak. A mikroorganizmusok intenzívebb szaporodása a bioszénnel kezelt területeken az irodalmi adatok alapján jól megalapozottnak tekinthető. A bioszén kiszáradástól való felületi védelmet, oxigéndúsabb környezetet, és adszor-beált szerves anyagokat is jelent a mikroorganizmusoknak; gombáknak és baktéri-umoknak egyaránt. A jobb mikrobiális ellátottság eléréséhez a talaj a fizikai-kémiai tulajdonságok mellett kedvező hőmérséklet és a kémhatás is hozzájárul.

A bioszén növénytermesztési technológiákba történő integrálásának eredményei így leginkább rövidtávon, de termésnövekedésről adnak számot. A növénytermesztés szempontjából hasznos mikroszimbionta nitrogénkötő baktériumok valamint a foszformobilizáló mikorrhiza gombák mennyisége és aktivitása ugyanakkor erősen dózis és termékfüggő. A növény-mikroba szimbiózis hatékonysága a leginkább szükséges és kritikus környezeti stressz-körülmények között rosszabbodhat. Aggó-dásra ad okot a helytelenül használt nagy bioszén-dózisok tápanyag- és/vagy vízle-kötő tulajdonsága és nem utolsó sorban a talajeredetű patogén mikroorganizmusok fokozott felszaporodási lehetősége is.

A bioszén tehát olyan értékes eszköz lehet a kezünkben, aminek előnyeit csak a megfelelő talajfizikai, -kémiai és -biológiai vizsgálatokra alapozottan, odafigyelés-sel és kellő szakmai ismeretekkel együtt használhatunk ki jól és biztonságosan.

Restricted access

Az 1980-as évek elejétől kezdődően a geostatisztikai módszerek és a regio-nalizált változók elmélete egyre szélesebb körben került felhasználásra a talajtérké-pezésben, illetve a tágabb értelemben vett talajtani kutatásokban. Ez annak tulajdo-nítható, hogy a talaj ideális médium a geostatisztika megközelítéseire, mely a talaj-tanos szakemberek részéről számos elméleti, illetve gyakorlati fejlesztést eredmé-nyezett, mint például a nem normál eloszlások kezelhetősége, a nem stacionárius valószínűségi függvények, illetve a lokális és térbeli bizonytalanság értékelése. A talajtérképezés szemlélete és gyakorlata drasztikusan megváltozott a geostatisz-tikának köszönhetően, hisz számos talajtulajdonság térbeli változékonysága mutat folytonosságot a térben (és időben egyaránt), mely a geostatisztika megközelítései-vel sikeresen modellezhető. Napjaink digitális talajtérképezése nagymértékben támaszkodik a geostatisztika nyújtotta lehetőségekre, melyre számos hazai és nem-zetközi példát találunk.

Dolgozatunk legfőbb célja az volt, hogy bemutassuk, miként is változott a talaj-térképezés szemlélete és gyakorlata az 1980-as évektől egészen napjainkig illetve, hogy miként is adaptálták a geostatisztikai megfontolásokat és a regionalizált válto-zók elméletét a talajtérképezésben, illetve a tágabb értelemben vett talajtani kutatá-sokban. Emellett bemutattuk a térinformatikai szoftverek potenciálját a geosta-tisztikai elemzésekben és a talajtulajdonságok digitális térképezésében. Ugyanakkor rámutattunk arra is, hogy a térinformatikai eszköztárak nem megfelelő használata téves eredményre és következtetésre vezethet, melynek oka lehet a mögöttes kon-cepciók ismeretének a hiánya, illetve bizonyos félreértelmezések. Ezért munkánk-ban bemutattunk néhány fontosabb fogalmat (például: a stacionaritást), mely elen-gedhetetlen kelléke a geostatisztikai modellalkotásnak, ugyanakkor számos félreér-telmezés okozója is. Továbbá rávilágítottunk a feltáró variográfia szerepére, illetve az azt kiegészítő szakmai ismeretek fontosságára, melyek segítségével a geostatisztika hasznos eszköze lesz a talajban lejátszódó jelenségek térbeli modelle-zésének és megértésének.

Munkánkat a K105167 OTKA pályázat támogatta.

Restricted access

Kationos felületaktív anyag, a hexadecilpiridinium-klorid (CPC) adszorpcióját vizsgáltuk különböző talajokon, üledékeken és ásványi őrleményeken. Valódi talajokon történő adszorbeálódásáról kevés irodalmi adat található. Célunk volt megha-tározni, hogy mely talajtulajdonságok befolyásolják leginkább a tenzid megkötődé-sét.

A minták ásványos összetételének meghatározása röntgen-pordiffrakcióval (XRD) történt. Ez alapján hat csoportra tudtuk elkülöníteni: 1. Szmektites (kis rétegtöltésű montmorillonitos) talajok; 2. Vermikulitos talajok; 3. Szmektitet is tartalmazó illites minták; 4. Klorit/vermikulit tartalmú talajok; 5. Illit és klorit tartalmú talajok; 6. Nagy kvarctartalmú minták.

A minták felületaktív anyaggal történő kezelése az ún. „elárasztásos módszerrel” (static equilibrium experiments) valósult meg.

A CPC oldat koncentrációjának függvényében ábrázoltuk a minták által adszor-beált tenzidmennyiségét, majd a mérési pontokra Langmuir-típusú izotermát illesz-tettünk. Az adszorpciós izotermák segítségével meghatároztuk a vizsgált adszorbensek hidrofóbizálásához szükséges fajlagos tenzidmennyiségeket, amely mellett feltételeztük, hogy a talajszemcsék felületén monomolekuláris tenzidborítottság alakul ki. Az illesztett görbe telítődő jelleget mutat és első szakasza nagy affinitású H-típusra utal. Logaritmikus skálán ábrázoltuk a tenzidadszorpciós értékeket és megállapítottuk, hogy az egyes minták monomolekuláris rétegborítottságához szükséges tenzidmennyiségek mintánként általában szignifikánsan eltérőek. A fajlagos CPC mennyiségét a nagy agyagtartalmú, szmektites minták esetében találtuk a legnagyobbnak, a kvarchomok mintáét pedig a legkisebbnek.

Vizsgáltuk, hogy a minták mely tulajdonságai állnak kapcsolatban a monomolekuláris telítettségnél adszorbeált fajlagos tenzid mennyiségekkel. Számítottuk továbbá a Pearson-féle korrelációs együtthatókat.

A fajlagos tenzid mennyiségével szoros összefüggést mutatott a higroszkóposság (hy1), az agyagtartalom, a fajlagos felület (BET-felület) és a kationcserélő képesség (T-érték). A CPC adszorpcióját leíró regressziós egyenletek szerint öt paraméter határozza meg a fajlagos tenzid mennyiségét: agyag-, humusz-, mésztartalom, pH(H2O) és a BET-felület.

Restricted access

Szabadföldi P—Zn műtrágyázási tartamkísérletünket 1978 őszén állítottuk be löszön képződött, mély humuszrétegű, vályog mechanikai összetételű karbonátos csernozjom talajon, Intézetünk nagyhörcsöki kísérleti telepén. A talaj szántott rétege 5 % CaCO3-ot, 3 % humuszt tartalmaz; Ca, Mg, Mn és Cu elemekkel kielégítően, N és K elemekkel közepesen, P és Zn elemekkel gyengén ellátott. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a termőhely aszályra hajló, vízmérlege negatív.

A 4P × 3Zn = 12 kezelést 3 ismétlésben, split-plot elrendezésben állítottuk be. A parcellák mérete 4,9x15=73,5 m². Főparcellaként a 0, 100 kg/ha/év, 500 kg/ha/5 év, 1000 kg/ha/5 év P2O5-trágyázás, alparcellaként a 0, 20, 40 kg/ha/5 év Zn-trágyázás szolgált szuperfoszfát és ZnSO4 formájában. Alaptrágyaként az egész kísérletben egységesen 200 kg/ha N-és 200 kg/ha K2O-műtrágyát alkalmaztunk NH4NO3 és KCl formájában. A termesztett kukoricahibrid az Mv-SC 580 volt. Az első 4 év eredményei alapján levonható főbb következtetések:

  • Kísérleti körülményeink között, ezen a foszforral gyengén ellátott talajon, az évenként adott 100 kg/ha P2O5-trágyázás kielégítheti a kukorica P-igényét. Előretrágyázás formájában ez a mennyiségű foszfor 4–5 évre számolva egyszerre is kiadható. Az 1000 kg/ha feltöltő P2O5-trágyázás gazdaságtalan és Znhiányt indukálva terméscsökkenéshez vezethet. Az AL-oldható P2O5-tartalom optimumát a 100–150 mg/kg érték jelezheti a szántott rétegben.

  • Az egyoldalú, 1000 kg P2O5/ha adaggal előidézett P-túlsúlyt és szemterméscsökkenést a 40 kg/ha Zn-trágyázással lehetett ellensúlyozni. A KCl+EDTA módszerrel meghatározott Zn-tartalom optimumát 2–3 mg/kg talajbani koncentráció mutatta.

  • Irodalmi adagokkal összhangban a kukorica kiegyensúlyozott tápláltsági állapotát a 4–6 leveles légszáraz hajtásban mért 0,3–0,5 % P és 30–60 mg/kg Zn, míg a címerhányáskori levél optimális összetételét 0,25–0,40 % P és 25 mg/kg feletti Zn-koncentráció-tartomány jellemezheti. A P/Zn arányának ideális értéke a vegetatív növényi részekben 50–150 közöttire tehető. Amennyiben ez a P/Zn arány jelentősen 200 fölé emelkedik, a Zn-trágyázás hatékony lehet.

  • A P-túlsúly növelte a meddő tövek előfordulását 1978-ban, amikor szemtelítődés idején (augusztusban) aszály uralkodott. Ebben az évben a termő tövek 13–20 %-a bizonyult terméketlennek.

Restricted access

physics: A literature review of the Brazilian contribution . Soil & Tillage Research . 110 . 197 – 210 . R AJARAM , G. & E RBACH , D. C. , 1999 . Effect of wetting and drying on

Restricted access

. Painter , H. A. , 1970 . A review of literature on inorganic nitrogen metabolism in microorganisms . Water Research. 4 . 393 – 450

Restricted access