Search Results

You are looking at 1 - 10 of 461 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Viktor Smanykó, Norbert Mészáros, Mihály Újhelyi, Georgina Fröhlich, Gábor Stelczer, Tibor Major, Zoltán Mátrai, and Csaba Polgár

műtét utáni lokális recidíva kezelésére: a mastectomia lehetséges alternatívája.] Magy Seb. 2000; 53: 120–123. [Hungarian] 46 Polgár Cs, Sulyok Z, Major T, et al. Reexcision and perioperative

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Loránd Barabás, Ákos Szabó, Szilárd Szabó, Gábor Turcsányi, Csaba Sipos, and Gábor István

21 Barabás L, Bognár G, Schöller A, István G: Hartmann-műtét utáni laparoszkópos vastagbél-rekonstrukció. Magyar Sebészet 2014; 67: 145–146 22

Restricted access

Absztrakt:

A perioperatív fájdalomcsillapítás kérdésköre jelentős kihívás az egészségügyi ellátást végzők számára. A nem jól ellenőrzött, műtét utáni fájdalom szövődményekhez vezethet. A világszerte elterjedt szervezési módszer, az ’Acute Pain Service’ teamek kialakítása bizonyítottan növeli a posztoperatív fájdalomcsillapítás eredményességét. Összefoglalónk célja, hogy közlemények alapján leírja az akutfájdalom-kezelő szolgálat fogalmát, szervezeti struktúráját, minőségi kritériumait és a külföldön történt bevezetés modelljeit. Több adatbázisban történt keresés után PICO-technikával szisztematikusan áttekintettük az irodalmat, és 263 absztrakt került értékelésre. A világ számos országában működtetik a szolgálatot, alapvetően háromféle működési struktúrában. A személyzet aneszteziológusból és fájdalomterápiára specializálódott ápolószemélyzetből áll. A teamek működésének leírására 5 minőségi kritériumot hoztak létre, de fontos szerepe van a szolgálatnak a betegek és a személyzet oktatásában és a fájdalomterápiás protokollok kialakításában. Javasoljuk, hogy hazánkban is készüljön felmérés a szolgálatok működéséről és a minőségi kritériumok érvényesüléséről a posztoperatív fájdalomcsillapítási ellátás terén. Orv Hetil. 2020; 161(15): 575–581.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Éva Tamás, Zoltán Galajda, Tamás Maros, István Szentkirályi, Lehel Palotás, Endre Jagamos, and Árpád Péterffy

Absztrakt

A tricuspidalis annuloplasztika eredményének értékelése a műtét során transoesophagealis echocardiographiás vizsgálattal lehetséges. Ahhoz, hogy a vizsgálat megbízható eredményt nyújtson, fel kell függeszteni az extracorporalis keringést. A szerzők azt tapasztalták, hogy ha a megjavított tricuspidalis billentyű megfelelően működik, akkor verő szív mellett a pitvari varrat elkészítésekor nem észleltek visszaáramlást a billentyűn keresztül. Más szóval a sinus coronariuson visszatérő vért nem kell elszívni, ugyanis az a jobb kamrába befolyva, a jól záró billentyű meggátolja a vér visszaáramlását a pitvarba. Ez a jelenség jól egyezik a műtét alatt és után végzett echocardiographiás vizsgálattal. Ezt bizonyítja a 72 betegnél történt, nagyobbrészt tervezett (51 eset) vizsgálat. A műtétet túlélő és távozott 69 beteg (95,8%) közül csak egyetlen esetben (1,5%) volt jelentős eltérés az itt ismertetett észlelés és a műtét utáni echocardiás eredmény között. Összegezve: A funkcionális tricuspidalis elégtelenség (regurgitatio) megjelenése a bal szívfél betegsége esetén a szívizom-károsodás jele, és így a szívműtét elvégzésének sürgető javallata. A tricuspidalis plasztika elvégzendő mérsékelt-közepes billentyűelégtelenségnél is, mivel javítja a betegek rövid és hosszú távú életkilátásait. A leírt módszer alkalmas a beavatkozás sikerének műtét alatti megállapítására.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: István Hartyánszky, Krisztina Kádár, Sándor Mihályi, and Edgár Székely

Absztrakt

Az arteria pulmonalis törzsből eredő bal arteria coronaria ritka fejlődési rendellenesség, amely a súlyos balkamra elégtelenség miatt, kezeletlenül csecsemőkorban 85%-os halálozással jár. Sebészi kezelésének módozatait illetően a kórosan eredő ér lekötését, (esetleg kiegészítve az arteria subclavia – bal arteria coronaria bypass készitésével), a bal coronaria szájadék aortába történő implantálása váltotta fel. Egy 20 hónapos kisded esetét ismertetik, akinél a coronaria szájadék átültetése technikai okok miatt nem volt lehetséges, ezért azt az aorto-pulmonalis fenestratio és arteria pulmonalis törzsben kialakított tunel készítésével kapcsolták az aortához. A műtét sikerét a jó korai eredmények igazolják. Ez az első sikeres Takeuchi-műtét hazánkban.

Restricted access

Absztrakt

Célkitűzés: A szerzők visszatekintő és összehasonlító tanulmányukban keresik a választ a fiatalkori aortabillentyű-hibák Ross-féle autograft-, illetve mechanikus műbillentyű beültetés javallataira a hosszú távú eredmények alapján. Beteganyag, módszerek: A szerzők 1992–2002 között 34 fiatal (18–35 éves) beteget operáltak súlyos aortavitium miatt. Egyaránt 17-17 betegnél Ross-műtét, illetve mechanikus aortaműbillentyű beültetés történt. Hét beteg anatómiai rendellenességek (méretaránytalanság 3, kóros falszerkezet 2, rendellenes koszorúér 2 eset), öt beteg pedig élettani okok (kezelhetetlen hypertonia 2, rossz bal kamra 2, aktív endocarditis 1 eset) miatt volt alkalmatlan a tervezett Ross-műtét elvégzésére. Három további betegnél saját kérésre, két esetben megfelelő méretű pulmonalis homograft hiánya következtében történt mechanikus műbillentyű beültetése. Eredmények: Korai halálozás egyik csoportban sem volt, és valamennyi beteget utánvizsgálták (utánkövetési idő 64,4 ± 26,8 hónap). Az aortaműbillentyű-beültetésen átesett betegek körében két késői haláleset volt (műbillentyű-endocarditis okozta sepsis, illetve végstádiumú szívelégtelenség). A műbillentyűs csoportban az utánkövetési idő alatt összesen két betegnél alakult ki műbillentyű-endocarditis, két másik betegnél pedig a véralvadásgátlással kapcsolatos szövődmény lépett fel. Ross-műtétet követően egy betegnél alakult ki korai endocarditis (fertőzött homograft következtében), egy másik kisebb tüdőemboliát szenvedett. Egy esetben észleltek enyhe aortaelégtelenséget a Ross-műtétet követően. A bal kamra végdiastolés átmérője és falvastagsága a Ross-műtétet követően jelentősen kisebbnek bizonyult, mint a műbillentyű-beültetést követően (p = 0,049 és p = 0,017). Következtetések: Ross-műtétet követően a bal kamrai izomtömeg gyorsabban és nagyobb mértékben csökken, mint műbillentyű-beültetést követően. A tökéletesebb bal kamrai helyreállítódás és a véralvadásgátlás szükségtelensége miatt a fiatal betegek minden tekintetben teljesen normális életmódot folytathatnak, de a Ross-műtét nem minden betegnél végezhető el biztonsággal.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Zoltán Banai, Zsigmond Harkai, László Király, Pál Szekeres, and István Ottlecz

Absztrakt:

Bevezetés: A HAL-RAR az aranyerek kezelésének minimál invazív műtéti technikája, amikor is Doppler-vezérelten azonosítjuk és aláöltjük a haemorrhoidealis artériákat (HAL = Hemorrhoidal Artery Ligation), majd a prolabálódó mucosa mucopexiáját (RAR = Recto Anal Repair) végezzük. Betegek és módszer: A HAL-RAR-műtétet a „hagyományos”, haemorrhoidectomia alternatívájaként végeztük III. fokú, illetve válogatott esetben néhány II. fokú nodusnál. A vizsgált időszakban 45 műtétet végeztünk a fenti módszerrel. Valamennyi műtét általános vagy spinális érzéstelenítésben történt. Eredmények: Három betegnél észleltünk műtét utáni szövődményt, valamennyinél az elbocsátásuk után. Egy betegnél perianalis thrombosis jelentkezett a műtét utáni 7. napon, míg egy betegnél műtét utáni vérzést észleltünk a műtétet követő 17. napon, mindkét beteget újra operáltuk. A harmadik betegnél a műtét utáni negyedik napon subfebrilitas jelentkezett, antibioticum adását követően panaszmentessé vált. Egy anticoagulált beteg kivételével valamennyi beteget egynapos sebészet keretében láttuk el. A HAL-RAR-műtét után a betegek kisebb műtét utáni fájdalomról számolnak be, és elégedettek a műtéti eredménnyel 1 évvel a műtét után is. Következtetések: A HAL-RAR-műtét egynapos sebészeti ellátásra ideális, minimálisan invazív eljárás tartósan jó eredményekkel.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Elemér Mohos, Attila Nagy, György Szabados, György Réti, Tamás Kovács, Zoltán Jánó, Csaba Berki, József Mohay, Lóránt Szabó, Krisztina Bene, Gábor Bognár, Myroslav Horzov, Petra Mohos, Gábor Sándor, Gábor Tornai, Péter Szenkovits, Tibor Nagy, Csaba Orbán, and Vivien Herpai

Absztrakt

Célkitűzés: A nyelőcső-reszekció többnyire rossz állapotú betegeken végzett, két testüreget megnyitó műtét, ennek megfelelően magas mortalitási és morbiditási adatokkal. Ennek javítása érdekében kerültek bevezetésre a kisebb megterhelést jelentő, minimálisan invazív módon végzett beavatkozások. A torakoszkóposan és laparoszkóposan végzett McKeown-műtét közvetlen posztoperatív szakra kifejtett hatását tanulmányoztuk 20 esetünk kapcsán, továbbá közlésre kerül az általunk alkalmazott műtéti technika. Betegek és módszer: Osztályunkon az elmúlt négy évben 20 torakoszkópos oesophagusreszekciót végeztünk laparoszkópos gyomorcsövesítéssel és nyaki anastomosissal. Egy beteg strictura, a másik 19 carcinoma miatt került műtétre, közülük 11 volt T4 stádiumú. 17 betegnél történt neoadjuváns kemoradioterápia előrehaladott stádium miatt. A rendszeres kontrollvizsgálatokat az onkológiai ambulancia végezte. Eredmények: Átlagosan 25 hónapos követési idő után nyolc betegünk van életben, közülük kettő áll kezelés alatt ismert recidív tumor miatt. 19 beteg a műtétet követően 12 órán belül extubálásra került, az intenzív osztályon töltött idő egy-két napra rövidült. A műtéti idő átlagosan 320 perc volt. Nyolc betegnél összeejtett tüdő mellett végeztük a mellkasi dissectiót, közülük három esetében alakult ki pneumonia, míg a ventilált tüdő mellett operált 12 beteg esetében egy alkalommal. Egy betegnél kényszerültünk sürgős konverzióra aortasérülés miatt, amit azonnali thoracotomia után sikerült ellátnunk. Egy beteget veszítettünk el 30 napon belül nyaki anastomosiselégtelenség, mediastinitis, oesophagotrachealis fistula miatt. Két betegnél kellett a posztoperatív szakban retorakoszkópiát és a ductus thoracicus lekötését elvégeznünk chylothorax miatt. Konklúzió: Megfigyelésünk szerint a minimálisan invazív nyelőcső-reszekció lényegesen alacsonyabb mortalitás és morbiditás mellett vezet azonos onkológiai eredményre a nyitottan végzett beavatkozással összehasonlítva. Ventilált tüdő mellett végzett mellkasi dissectio után a légúti komplikációk aránya tovább csökkent. Aorta-, illetve tracheaérintettség esetén mérlegelendő a thoracotomiából végzett exploráció és esetleges reszekció. Tapasztalataink az alacsony betegszám miatt további megerősítésre szorulnak.

Restricted access

A kórelőzményben szereplő revascularisatiós műtét rövid és hosszú távú prognosztikai jelentősége szívinfarktus miatt kezelt betegekben

Short- and long-term prognostic significance of previous recanalization interventions in patients treated for myocardial infarction

Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Tamás Ferenci, András Komócsi, and Péter Andréka

Összefoglaló. Bevezetés: A szívinfarktust megelőző revascularisatiós beavatkozások prognosztikai jelentőségével kapcsolatban kevés elemzés ismeretes, hazai adatokat eddig nem közöltek. Célkitűzés: A szerzők a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatait felhasználva elemezték a koszorúér-revascularisatiós szívműtétet (CABG) túlélt betegek prognózisát heveny szívinfarktusban. Módszer: Az adatbázisban 2014. 01. 01. és 2017. 12. 31. között 55 599 beteg klinikai és kezelési adatait rögzítették: 23 437 betegnél (42,2%) ST-elevációval járó infarktus (STEMI), 32 162 betegnél (57,8%) ST-elevációval nem járó infarktus (NSTEMI) miatt került sor a kórházi kezelésre. Vizsgáltuk a CABG után fellépő infarktus miatt kezelt betegek klinikai adatait és prognózisát, amelyeket azon betegek adataival hasonlítottunk össze, akiknél nem szerepelt szívműtét a kórelőzményben (kontrollcsoport). Eredmények: A betegek többsége mindkét infarktustípusban férfi volt (62%, illetve 59%). Az indexinfarktust megelőzően a betegek 5,33%-ánál (n = 2965) történt CABG, amely az NSTEMI-betegeknél volt gyakoribb (n = 2357; 7,3%). A CABG-csoportba tartozó betegek idősebbek voltak, esetükben több társbetegséget (magas vérnyomás, diabetes mellitus, perifériás érbetegség) rögzítettek. Az indexinfarktus esetén a katéteres koszorúér-intervenció a kontrollcsoport STEMI-betegeiben gyakoribb volt a CABG-csoporthoz viszonyítva (84% vs. 71%). Az utánkövetés 12 hónapja során a betegek 4,7–12,2%-ában újabb infarktus, 13,7–17,3%-ában újabb katéteres koszorúér-intervenció történt. Az utánkövetés alatt a CABG-csoportban magasabbnak találtuk a halálozást. A halálozást befolyásoló tényezők hatásának korrigálására Cox-féle regressziós analízist, illetve ’propensity score matching’ módszert alkalmaztunk. Mindkét módszerrel történt elemzés azt mutatta, hogy a kórelőzményben szereplő koszorúér-revascularisatiós műtét nem befolyásolta a túlélést. Amennyiben a beteg kórelőzményében szerepelt a koszorúérműtét, az indexinfarktus nagyobb eséllyel volt NSTEMI, mint STEMI (HR: 1,612; CI 1,464–1,774; p<0,001). Következtetés: A kórelőzményben szereplő koszorúér-revascularisatiós műtét nem befolyásolta a szívinfarktus miatt kezelt betegek életkilátásait. Orv Hetil. 2021; 162(5): 177–184.

Summary. Introduction: Little analysis is known about the prognostic significance of revascularization interventions before myocardial infarction; no domestic data have been reported so far. Method: The authors use data from the Hungarian Myocardial Infarction Registry to analyze the prognosis of patients with acute myocardial infarction who had previous coronary artery bypass grafting (CABG). Between 01. 01. 2014. and 31. 12. 2017, 55 599 patients were recorded in the Registry: 23 437 patients (42.2%) had ST-elevation infarction (STEMI) and 31 162 patients (57.8%) had non-ST-elevation infarction (NSTEMI). The clinical data and prognosis of patients treated for infarction after CABG were compared with those of patients without a CABG history. Results: The majority of patients were male (59% and 60%, respectively). Prior to index infarction, CABG occurred in 5.33% of patients (n = 2965), which was more common in NSTEMI (n = 2357; 7.3%). The CABG patients were older and had more comorbidities (hypertension, diabetes mellitus, peripheral vascular disease). For index infarction, percutaneous coronary intervention was more common in STEMI patients in the control group compared to CABG (84% vs. 71%). At 12 months of follow-up, 4.7–12.2% of patients had reinfarction, and 13.7–17.3% had another percutaneous coronary intervention. During the full follow-up, the CABG group had higher mortality. Cox regression analysis and propensity score matching were used to correct for the effect of other factors influencing mortality. Both analyses showed CABG did not affect survival. In the CABG group, the index infarction was more likely to be NSTEMI than STEMI (HR: 1.612; CI 1.464–1.774; p<0.001). Conclusion: The history of CABG does not affect the life expectancy of patients treated for an acute myocardial infarction. Orv Hetil. 2021; 162(5): 177–184.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Kelemen, Mihály Újhelyi, Dávid Pukancsik, Ákos Sávolt, Eszter Kovács, Zoltán Zaka, Zsuzsa Sándor, and Zoltán Mátrai

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A szerzők a Regnault „B” típusú emlőfelvarrás sebészi technikájának módosításával végzett onkoplasztikus műtéti technikát és az új emlősebészeti módszer alkalmazásához kapcsolódó retrospektív klinikopatológiai vizsgálat eredményeit mutatják be. Módszer: 2012. április és 2018. október között, emlőrák miatt, módosított Regnault „B” technikával operált 215 nőbeteg klinikopatológiai adatait prospektíven vezetett adatbázis alapján retrospektív módon vizsgáltuk. A betegek életminőségét validált kérdőív segítségével mértük fel, míg a műtétek esztétikai eredményét a szintén validált Breast Cancer Conservative Treatment (BCCT.core) számítógépes program és az 5 pontos Likert-skála alapján értékeltük. Eredmények: A betegek átlagéletkora 53 év (szórás: 29–81 év) volt. A medián utánkövetési idő 47 hónap (szórás: 7–85 hónap) volt. Az átlag műtéti idő 47 perc (szórás: 35–85 perc) volt, míg a patológiai tumorméret átlagosan 33 mm-nek (szórás: 18–58 mm) bizonyult. Pozitív sebészi szél miatt 13 (6%) esetben irányított reexcisióra, míg 3 (1,4%) esetben mastectomiára kényszerültünk. Az összesített szövődményarány 7,4% (n = 16) volt. Az esztétikai eredmények Likert-skála szerinti átlagértéke 4,2 (szórás: 2–5), míg a BCCT.core program alapján 1,3 pont (szórás: 1–4 pont) volt. Az életminőséggel kapcsolatos kérdőívek eredményei magas betegelégedettséget igazoltak. Következtetés: A módosított Regnault „B” emlőmegtartó technika biztonságos és hatékony standard ’level II.’ onkoplasztikus emlősebészeti technika. A műtét magas betegelégedettséggel, illetve kozmetikai eredménnyel képes a közepes vagy nagyobb térfogatú emlők külső, illetve külső-felső negyedeinek T1–T3-as tumorai miatt az emlők akár 20–50%-ának eltávolítására, majd egyidejű parenchymaáthelyezéssel történő rekonstrukciójára. A módszer előnye, hogy nem igényel ellenoldali szimmetrizációs műtétet, míg hátránya, hogy az emlő bőrpalástján vezetett metszések komplettáló mastectomia esetén az azonnali rekonstrukciót nehezítik. Orv Hetil. 2020; 161(24): 1002–1011.

Restricted access