Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for :

  • Behavioral Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

more research attention. The contributing factor favoring this hypothetical advantage on the part of the rural narrators is the significantly higher level of preservation of oral tradition literary genres in everyday language use in the local contexts

Open access

Történetszerkezet és érzelmi intenzitás

Story structure and emotional intensity

Pszichológia
Authors:
Tibor Pólya
and
Ildikó Kovács

Absztrakt

Tanulmányunkban azt kívánjuk bemutatni, hogy a narratív pszichológiai megközelítés az érzelmek kutatásában is alkalmazható. Feltevésünk szerint az érzelmi epizódok, illetve történetek szerkezetének vannak közös pontjai (idői szerkezet, cél alapú gondolkodás és reflexivitás). Vizsgálatunkban 36 személy mesélt történeteket múltbeli érzelmi élményeiről. A történetek 3 szerkezeti jellemzőjét (időbeli kibomlás, narratív értékelés és téri-idői perspektíva) automatikus szövegelemzési eljárásokkal elemeztük. A személyek érzelmi állapotának minőségére kérdőíves eljárás adataiból, illetve fiziológiai mutatók méréséből következtettünk. Elemzésünkben összefüggést találtunk a történet szerkezete és az elbeszélő személy aktuális érzelmi állapotának intenzitása között. Eredményeinket az érzelmek narratív megközelítésének keretében értelmezzük.

Restricted access

Absztrakt

A tanulmány alapvetően két kérdést vizsgál empirikusan: mennyiben olvassuk bele magunkat — a személyiségstruktúrát tekintve — olvasmányainkba? Illetve, tetten érhető-e az identitásállapotokra érzékeny élettörténeti epizódok szövegjellemzőiben a transzformatív esztétikai élmény? A munka elméleti és módszertani alapját a narratív pszichológia adja, melynek keretén belül arra teszek kísérletet, hogy az elbeszélő személyiségének integráltságát többfajta szövegtípusban azonosítsam: élettörténeti epizódokban és az identitás problémáját artikuláló művészeti alkotások befogadási jegyzőkönyveiben. Az önéletrajzi epizódok koherenciájának és az elbeszélő én integráltságának összefüggése mára a narratív pszichológia közhelyének számít (ld. Erős és Ehmann, 1996; Pléh, 1998), aművészetbefogadásban pedig Holland tranzaktív elmélete (1975) nyitotta meg a lehetőségét annak, hogy az esztétikai válaszokat az identitás lenyomataként kezeljük. Módszertanilag a szövegfeldolgozás kognitív elméletei nyújtják a legbiztosabb bázist a műalkotásról létrehozott koherens reprezentáció elemzéséhez, így 19 egyetemi hallgató befogadási jegyzőkönyveinek és élettörténeteinek empirikus vizsgálatában a Trabasso és van den Broek (1985) által kidolgozott kauzalitás tipológiát, illetve Graesser, Singer és Trabasso (1994) narratív szövegek megértéséhez szükséges következtetési kategóriáit adaptáltuk. Az eredmények azt mutatják, hogy a legmarkánsabb összefüggést a személyes történetek cél- és következménystruktúrája mutatja az értelmezések azonos szövegjellemzőivel. Az alkalmazott módszertan egyben példa arra, hogyan lehet újszerűen adaptálni a narratív élettörténeti kutatásokat mint az én- és identitásállapotok megközelítését és mérését a művészeti befogadás vizsgálatába.

Restricted access

A szelf affektív bevonódása a pszichoterápiás folyamatba: érzelmi intenzitás kifejezése narratív perspektívahasználattal a terápia kezdeti szakaszában

Affective involevement of the self in the psychotherapeutic process: Expression of affect intesity in the use of various narrative perspectives at the beginning phase of therapy

Pszichológia
Authors:
Eszter Berán
,
Zsolt Unoka
, and
Pál Czobor

Absztrakt

Korábbi kutatásokban kimutatták, hogy bizonyos típusú narratív perspektívák (NP) használata a szelf intenzívebb affektív bevonódásával jár. Kutatásunkban a terapeuta és páciens verbális érzelemkifejezését vizsgáltuk a terápiás ülésen, konkrétan a narratív perspektívahasználatban megmutatkozó affektív szelf-bevonódást. Hipotézisünk szerint a páciens és a terapeuta affektív involváltsága a terápiás diskurzusban megvalósuló szerepek és funkciók által meghatározott módon tér el egymástól. Az affektív bevonódás mértékét a narratív perspektíva változók alapján a következő módon mértük: magasabb affektustelítettséget tulajdonítottunk, amennyiben az elbeszélő része az általa elbeszélt történetnek egyes szám első személyű megfogalmazást és jelen időt használ, az elbeszélő belső élményeire fokalizál, konkrét epizódikus emlékeket elevenít fel, és részletgazdag leírást ad az eseményekről. A kvantitatív elemzés egy pszichoanalitikus terápia kezdeti szakaszában (a második hónapban) magnóra vett ülés átírt szövegét használja fel. Hipotézisünknek megfelelően azt találtuk, hogy a terapeuta és a páciens a pszichoterápiás diskurzus szabályainak megfelelően, eltérő módon alkalmazta az affektustelítettebb és kevésbé affektustelített narratív perspektívák használatát. A páciens használatára a szubjektivitás intenzívebb kifejezése volt jellemző a terapeutához képest, ami magasabb szelf-bevonódást mutat. A terapeuta NP használatára pedig az érzelem-telítettebb perspektívák stratégikus használata volt jellemző, s ennek segítségével szabályozni tudta a diskurzust.

Restricted access

Dolgozatunkban különbözo pszichológiai gondolatrendszerek keretében próbáltuk meg értelmezni a prousti önkéntelen emlékezés pillanataihoz kapcsolódó jellegzetes idoélményt, melynek során a fáradtság vagy rossz közérzet nyomasztó állapotában egy apró, jelentéktelennek tuno érzékletes inger hatására váratlanul újra megjelenik egy régi élmény, megdöbbento élességgel, túláradó örömérzet kíséretében. Proust olyan kiváltságos pillanatokhoz vélt jutni az önkéntelen emlékezés által, melyekben a múlt tapasztalatai a tudatos én és a tudatos emlékezet szelektáló és torzító hatásait megkerülve tárulnak fel. Ezáltal az önkéntelen emlékezet a dolgok valódi, állandó természetét mutatja meg. Kohut értelmezésében a prousti idoélmény, melyben az elbeszélo szinte egy idoben él át két, idoben nyilvánvalóan távol eso pillanatot, azért jelentos, mert bizonyítékot szolgáltat az írónak folytonos, történetiséggel bíró pszichológiai létezésérol, s ezáltal ingatag selfjének koherenciáját erosíti. Sands szerint Proust éppenhogy egy töredékes, ámde szélsoségesen pozitív self-érzést próbál visszanyerni, mely az idealizált anyával való szimbiotikus kapcsolathoz tartozik, s az anya halála után csak az önkéntelen emlékezés révén élheto újra. Chankin a híres madeleine-epizódból kiindulva az önkéntelen emlékezést, s a belole eredo asszociációfüzéreket, a traumatikus gyermekkort elrejto fedoemlékek feloldási kísérleteként értelmezi, mely az író azon alapvetobb törekvésébe ágyazódik, hogy múltja igazságainak felkutatásával megszilárdítsa identitását. Magunk próbálkoztunk meg a prousti idoélmény Melanie Klein elmélete alapján történo elemzésével. Ebben a keretben az önkéntelen emlékezést olyan átmeneti és részleges regresszió révén kialakult állapotként ismertük fel, melyben egy pillanatra újra feléled az idealizált résztárgy és az örömteli részén primitív, preverbális, a paranoid-szkizoid pozíciónak megfelelo élménye, s a valóság aktuális, tudatos észleletével interferálva kompromisszumképzodményt hoz létre. Swartz új szempontot vet fel, amikor a prousti idoélményt regresszív vagy közelpatológiás állapotok helyett a személyiségfejlodést, az önmegvalósítást elosegíto transzcendens élményekként értelmezi, melyek lehetové teszik, hogy egy másfajta tapasztalás szintjére lépve újszeru összefüggéseket tárjunk fel a világról és önmagunkról. Noha az elemzésekhez helyenként kritikai észrevételeket is fuzünk, nem vitás, hogy mindegyik releváns szempontokat tár fel az énélmény és az emlékezet összefüggéseirol.In this contribution we have tried to explain Proust's characteristic time-experience connected to the acts of involuntary memory, in the scope of different psychological theories. During moments in the depressing state of tiredness or discomfort unexpectedly an old experience comes back with shocking sharpness and a flood of joy elicited by an effect of a trivial, seemingly insignificant sensory stimulus. Proust thought that by involuntary memory he could obtain moments when past experiences revealed their truth avoiding the selection and distortion of the conscious ego and conscious memory. The writer believes that involuntary memory shows the real and permanent essence of things. According to Kohut's explanation the proustian time-experience in which the narrator feels himself in two chronologically distant moments at the same time is significant because it provides evidence about the historically continuous psychological existence of the writer, thus helps him to maintain the coherence of his weak self. Sands argues that Proust wants to regain a particular but extremely positive self-experience which belongs to the symbiotic relationship with the idealized mother, and which can be revived only by involuntary memory after the mother's death. Chankin takes the famous Madeleine-scene as a starting point and explains the involuntary memory and the association chains derived from it as an attempt to resolve the screen memory which hides the traumatic childhood. This striving is embedded in Proust's deeper endeavour to solidify his identity by exploring his real past. We have made our own effort to explain the proustian time-experience on the basis of Melanie Klein's theory. In this framework the moments of involuntary memory can be recognized as a partial and temporary regressive state in which the primitive preverbal experience of the relationship between the idealized part-object and the joyful part-self (which is a characteristic of the paranoid-schizoid position) revives for a moment and forms a compromise by interfering with the actual conscious perception of the reality. Swartz presents a new aspect since he regards the proustian involuntary remembering as a transcendent experience (instead of a regressive or near-pathological state) which advances the process of personality development and individuation by showing new relations of things and the perceiving subject from a different level of perception. While we made some critical remarks on the discussions, there is no doubt that all of them reveal relevant aspects of the relation between memory and self-experience.

Restricted access

importance or relevance for the narrators. After transcription, interviews were analyzed through qualitative content analysis (QCA) using a mixed data-driven strategy. A progressively paraphrasing strategy was combined with a subsuming strategy

Open access