Search Results
A komposztok előállítása, ill. trágyaként való felhasználása – amellett, hogy megoldja a biológiai hulladékok elhelyezésének problémáját – hozzájárul a talajtermékenység növeléséhez is. A biológiai hulladékokból előállított komposztok pozitív hatást gyakorolnak a talaj biológiai, fizikai és kémiai tulajdonságaira. Jelen munkánkban tenyészedény-kísérletben, különböző arányú talaj és komposzt keverékek alkalmazásával vizsgáltuk a komposzttrágyázás hatását a növények hozamára és tápanyag-felvételére, ill. a talaj tápelemtartalmára. Inkubációs kísérletet állítottunk be továbbá a komposztban található tápelemek mineralizációjának vizsgálata céljából. Eredményeink a következő megállapításokban foglalhatók össze: – A növények hozama, ill. N-, P- és K-felvétele nőtt nagyobb arányú komposzttrágyázás esetén. – Előbbiek szerint szintén nőtt a talaj C-, N-, P- és K-tartalma. – Az inkubáció folyamán folyamatosan nőtt a C-, de csökkent a N-tartalom. – Vizsgálataink rámutatnak továbbá arra is, hogy a HWP forró vizes talajextrakció jól alkalmazható a talaj tápanyag-szolgáltató képességének nyomon követésére.
Összefoglalás
A gyümölcstermesztésben a megfelelő termésbiztonság elérésében és fenntartásában kulcsszerepe van a rendszeres és szakszerű tápanyag-utánpótlásnak. Munkánk során nitrogén, foszfor, kálium és magnézium műtrágyakészítmények (Kontrol, NP, NPK, NPKMg) hatását vizsgáltuk a fák vegetatív és generatív teljesítményére intenzív almaültetvényben ’Golden Reinders’ fajtán hároméves kísérletben (2016-2018). Eredményeink alapján a vizsgált időszakban a legnagyobb mértékű (80%) törzsgyarapodást a NPKMg kezelésben rögzítettük. 2016-ban és 2018-ban a fák optimális termésmennyiséget produkáltak (0,83-1,25 kg cm−2, valamint 0,78-1,15 kg cm−2) míg 2017-ben a kisugárzási fagyok miatt alacsonyabb hozamokat kaptunk (0,21-0,60 kg cm−2). Valamennyi évben és kezelésben a gyümölcsök mérete elérte az étkezési piac által támasztott követelményeket (75 mm átmérő), de azok alakulásában tendenciózus kezeléshatást nem tapasztaltunk. A levelek méretében ugyanakkor 6-10% körüli gyarapodás jelentkezett és azok relatív klorofill-tartalma, azaz a SPAD értéke, 2-5% körüli mértékben növekedett a vizsgálatok 2. és 3. évében az alkalmazott műtrágya kezelésekben.
the favourable years and help the utilization of water ( LENTE & PEPÓ, 2011 ). Several studies have investigated the effect of nutrient supply and seed number on the development of sweet corn ear yield ( KAR et al., 2006 ; JAT et al., 2009 ; KUMAR
smaller if its nutrient-supplying ability is poorer. It is calibration that gives meaning to these numbers. The calibration would only be perfect if field experiments were performed to determine the quantity of fertiliser required to obtain
. & Németh, T., 2003. Evaluation of the nutrient supply of Hungarian soils. In: Proc. 12th World Fertilizer Congress. (Eds.: Chen, L. J. I. G. et al.) I. 305–310. CIEC-CAS. Beijing, China. Statistical Yearbook of Agriculture
) Kádár , I. 1987 . The nutrient supply of maize (in Hungarian) . Növénytermelés . 36 . 57 – 66 . (In Hungarian) Kádár
, climate change, soil formation, parent material) are less controllable factors for farming, but agro-technical processes (nutrient supply, use of chemicals) can be professionally selected for more successful productivity (SÁNDOR, 2006). Experiments older
, balanced and regular nutrient supply is required in the soil to obtain good aboveground biomass yields (GYURICZA et al., 2008; SMART & CAMERON, 2012). Biomass yield of Salix spp., grown as an energy crop, can be stimulated by the application of various
A bioszén anyagában a tápanyagok három jellemző, hasznosulási sebességüket meghatározó formában lehetnek jelen. A hamu frakcióban lévő elemek gyakorlatilag azonnal, a labilis frakcióban lévők a mineralizáció után heteken, hónapokon belül, míg a perzisztens frakcióban lévők csak évszázadok során szabadulnak fel. A frakciók aránya a bioszén előállítási körülményeitől függ, így ezek alapvetően befolyásolják a végtermék tápanyag-szolgáltató képességét.
A foszfor és a kálium mindhárom frakcióban megtalálható, így a bioszén ezen elemek közvetlen forrása lehet a talajban. A nitrogén viszont csak a labilis és a perzisztens frakcióban található meg — koncentrációja a hamuban gyakorlatilag nullának tekinthető –, így a bioszén saját N-tartalmából növénytáplálási szempontból csak a labilis frakcióban lévő vehető számításba rövidtávon. Ezt figyelembe véve a bioszén alkalmazása mellett a nitrogén más forrásból történő pótlása szüksé-ges.
A bioszén azonban nem csak közvetlenül, saját tápelem-tartalma folytán, hanem közvetetten a talajtulajdonságokra (pH, kationcsere-kapacitás, vízgazdálkodás, stb.) és a mikrobiológiai folyamatokra gyakorolt hatása révén is befolyásolja a talaj táp-anyag-szolgáltató képességét. A közvetlen és közvetett hatás a tápanyagok felvehe-tősége szempontjából gyakran ellentétes irányú. A bioszénnel bevitt elemtartalom révén a talajban mért összes mennyiség megnőhet, de a fokozottabb tápelem-megkötő képesség miatt a könnyen felvehető, vízoldható mennyiségek lecsökken-hetnek. A két hatás eredője határozza meg, hogy egy adott elem felvehetősége javul-e a talajban.
Hosszú távon azonban csakis a közvetett hatásokkal számolhatunk, így a bioszén alkalmazásánál ezeket szem előtt tartva kell mérlegelni és dönteni a felhasználásáról.
A bioszén olyan mértékű alkalmazása, hogy az a Föld klímája szempontjából befolyásoló tényezőként jelentkezzen, egyelőre meglehetősen távolinak tűnik. A talajjavítási, tápanyag-utánpótlási szerepkörben azonban érdemes a bioszénnel foglalkozni. Az intenzív növénytermesztés során a bioszénnel történő tápanyag-utánpótlás nem biztosítható, de a konvencionális trágyaszerekkel együtt alkalmazva hasznos adalékanyag lehet, mivel azok hatékonyságának fokozása mellett talajjavító hatása is érvényesülni tud. A bioszén ezáltal a mezőgazdasági termelésben hosszú távú előnyöket biztosíthat.
The pot experiment - carried out in 2000 under greenhouse conditions - was set up with seven soils differing in Cd and Pb contents and three test plants ( Lolium perenne L. cv. Georgikon), lettuce ( Lactuca sativa L. cv. Balatonzöld) and white mustard ( Sinapis alba L. cv. Sirola) with four replicates. From the seven experimental soils five samples (S1-S5) were collected from agricultural areas (arable sites) and two (S6-S7) from spoil-earth, with extremely high Cd and Pb contents. The pots, each containing 1 kg air-dry soil, were kept at constant soil moisture (60% of maximum water capacity of the experimental soils) by daily watering, while pots were watered to weight once weekly. Before sowing the test plants: 50-50-50 mg N, P 2 O 5 and K 2 O was applied to the experimental soils to maintain the same nutrient supply. The above-soil plant parts were cut after four weeks. Fresh and dry weights of plants were determined after harvest. The aim of the experiment was to obtain results of Cd and Pb uptake by different plant species in relation to the heavy metal content and different characteristics of soils. The following conclusions were drawn: No definite correlation was found between the biomass production of the three test plants and the heavy metal content of the soils at early growth stage. The heavy metal concentration range in the soils and plants differed. In the case of Pb the soil concentration interval was broader than that of the plants'. The opposite was observed for Cd, where the plants had a wider concentration interval. Comparing the Pb and Cd concentrations of above-ground plant parts, Pb concentrations varied in a narrower interval. The maximum values of Pb content exceeded the Cd content levels, although the mobility of Pb in the soil-plant system is significantly lower. The comparison of Cd and Pb concentrations of plants and soils proved these differences. The Cd concentration of plants was 8-231% of the total Cd content of soils. The Pb concentration of plants was the 0.8-28% of the total Pb content of the soils, respectively. Comparing the three plants in respect of Cd concentrations the order found was as follows: ryegrass < white mustard < lettuce. In case of Pb, the order depended on the Pb content level (lower or higher) of the experimental soil. Symptoms of phytotoxicity were observed only on lettuce plants grown on the contaminated soils (S6, S7).
