Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Ovoid, bab alakú Kerek Kerek Kerek Chromatin reticularis rögös rögös + nagy nucleolus rögös + centrális nucleolus Citoplazma Kékesszürke, széles basofil, keskeny-közepes Basofil, széles kékesszürke, széles Sejtfelszíni nyúlványok számos hosszú

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Róbert Jaskó
,
Endre Horváth
,
Anna Szilágyi
, and
Áron Altorjay

A cutan lymphomák a non-Hodgkin-lymphomák közé tartozó megbetegedések. Időben felállított diagnózis és adekvát kezelés mellett a betegség prognózisa kifejezetten jónak mondható. A korrekt diagnózishoz azonban rögös út vezet, számos bőrgyógyászati kórkép jelent ugyanis differenciáldiagnosztikai problémát. Esetismertetés: A szerzők egy 53 éves nőbeteg kórtörténetét ismertetik, aki válltájékon elhelyezkedő bőrelváltozás miatt került bőrgyógyászati kivizsgálásra. Mycosis gyanúja miatt konzervatív kezelést kezdtek. Ennek eredménytelenségét követően sebészi excisio történt. A posztoperatív szövettani vizsgálat cutan B-sejtes lymphomát igazolt. Megbeszélés: A cutan B-sejtes lymphomák a non-Hodgkin-lymphomák azon csoportjába tartoznak, ahol a malignus proliferatio primeren a bőrben keletkezik, és a betegség diagnózisát követő 6 hónapon belül nem lehet extracutan érintettséget kimutatni. A nemzetközi szakirodalomban számos tanulmánnyal találkozunk, mely a betegség tüneteinek észlelése és a diagnózis felállítása között eltelt hosszú időtartamról számol be. Ez a differenciáldiagnosztikai problémák jelentőségére hívja fel a figyelmet. A primer cutan lymphomák kezelése során meg kell határozni az elváltozás típusát, a betegség cutan kiterjedését, illetve az extracutan érintettséget. E vizsgálatok eredményeit elemezve állítható fel a terápiás terv. Esetünk az irodalmi adatokkal összhangban jól példázza, hogy az in toto sebészi kimetszés a korrekt diagnózis felállításán túl még napjainkban is terápiás alternatívát jelenthet.

Restricted access

A rövid történelmi áttekintés igyekszik megvilágítani azt a rögös utat, melyen a 20. század elejétől a társadalom végighaladt a humán kísérletek gondolatának általános elfogadásáig. Sajnos az emberiségnek rá kellett döbbennie arra, hogy egyes orvosok, antihumánus vagy elnéző politikai vezetés mellett, tudásukat embertársaik ellen fordíthatják, vagy embertársaikat veszélyeztethetik tudományos céljaik megvalósítása során. Ezért vált szükségessé az orvosi kísérletek etikai követelményeinek rendeletekbe foglalása, melyre először 1900-ban, Poroszországban került sor. A nürnbergi orvosper történelmi érdeme, hogy a tárgyalás során az emberkísérletek korszakalkotó tudományos jelentőségét felismerve, a humán vizsgálatokra vonatkozó, általános érvényű etikai elveket fogalmazott meg, melyek Nürnbergi Kódként váltak ismertté. Nemzetközi, átfogó szabályozásra a per hatására került sor. Sajnos a per során, beleegyező nyilatkozat adása esetén, etikailag elfogadhatónak ítélték a rabokon végzett kísérleteket. Ezzel a lehetőséggel visszaélve, számos etikátlan vizsgálatra került sor a háború után, elsősorban Amerikában. Az etikátlan börtönkísérletek és a nagy felháborodást kiváltó Tuskegee-vizsgálat nyilvánosságra kerülése vezetett a hetvenes években a független etikai bizottságok széles körű elterjedéséhez, melyeken keresztül a humán vizsgálatok társadalmi ellenőrzése valósult meg. Súlyos betegek esetében azonban az orvos magára maradhat a helyzethez alkalmazkodó, etikailag helyes döntés gyors meghozatalában. A humán vizsgálati alanyok biztonsága és etikai védelme végső soron a társadalom és a kísérletező orvosok együttes felelőssége marad.

Restricted access