Search Results
Az iskolai stressz, az adaptív és maladaptív megküzdés, valamint az iskolai kötődés összefüggései serdülő mintán
The relationships between school stress, adaptive and maladaptive coping and school attachment in an adolescent sample
Bevezetés A serdülőkor pszichológiai és társas változásokkal, kihívásokkal teli életszakasz, így jellemző lehet a nagyobb mértékű stressz megélése ( Arnett, 1999 ; Bödecs, Cser, Sándor és Horváth, 2009 ). Az egyik jelentős stresszforrás a serdülők
A serdülőkor egyfajta útkeresés, mind az egyéni életút vonatkozásában, mind pedig a világkép megalapozásában, az értékek és erkölcsi elvek megismerésében és integrálásában. A pozitív pszichológia a vallásosságot és a spiritualitást humán erősségként határozza meg, amely fejlődéstanilag erősíti a rezilienciát, az egészséggel, boldogsággal és jólléttel kapcsolatban pedig hatékony védőfaktor. Jelen tanulmány célja szegedi középiskolások (N = 655, 14–21 évesek, 49,2% lány, 50,8% fiú) körében annak tesztelése volt, hogy mennyiben igazolható a kapcsolat az alkoholfogyasztás (életprevalencia, aktuális alkoholfogyasztás és nagyivás), valamint a vallásosság/spiritualitás mutatói között. Logisztikus regresszióanalízis segítségével értékeltük az alkoholfogyasztást mérő dichotóm változók, valamint az egyes vallásos változók közötti összefüggéseket. Adataink azt mutatják, hogy az alkoholfogyasztásra kevésbé hajlamosak azok a fiatalok, akiknek a vallás fontos szerepet tölt be a mindennapi életükben, akik biztosak a hitükben, és akik gyakorolják is a vallásukat (például imádkozással, templomba járással). Önmagában az, hogy valaki megnevez-e vallási felekezetet vagy közösséget, még nem jelent védelmet. A New Age hiedelmek elfogadása ugyanakkor nagyobb eséllyel hat az alkoholfogyasztás gyakoriságára.
Az önkritikus perfekcionizmus mint mentális betegségtünet és nem szuicidális önsértés prediktor kamaszok körében
Self-critical perfectionism as a key component in predicting mental illness symptoms and nonsuicidal self-injury among adolescents
követtük a perfekcionista csoportok kialakításánál. Perfekcionizmus serdülőkorban A serdülőkor mint szenzitív életperiódus a perfekcionizmusra is hatással van. Serdülőkorban a növekvő öntudatosság és a teljesítménnyel kapcsolatos elvárások magasabb
A mentalizáció, a reziliencia és a problémaviselkedés kapcsolati beágyazottsága serdülőkorban: vizsgálatok a Reflektív Funkció Kérdőív (RFQ-H) magyar változatával
Mentalization, resilience, problem behavior and percieved social support among 14–19 year old high school students: Studies with the Hungarian version of the Reflective Function Questionnaire
fejlődése, ennek megnyilvánulása lehet a gátolt mentalizálás, az előítéletes gondolkodás kialakulása, mások mentális állapotaira való túlérzékenység, hipermentalizálás, illetve ezek kombinációja ( Borelli és mtsai, 2019 ). A serdülőkor kiemelt jelentőségű a
Bevezetés: A serdülőkor a káros szenvedélyt okozó szerek kipróbálásának időszaka. A prevencióhoz segítséget nyújthat a fiatalok motivációinak ismerete. Célkitűzés: A szerzők középiskolás fiatalok dohányzással és alkoholfogyasztással kapcsolatos motivációinak vizsgálatát tűzték ki célul. Módszer: Kérdőíves adatfelvételre Debrecenben négy középiskola tanulóinak bevonásával került sor (n = 501; életkor: 14–22 év között; átlagéletkor 16,4 év; 34% fiú és 66% lány). A leíró statisztikán túl logisztikus regresszióelemzéssel állapították meg a szerfogyasztás és a motivációk közötti összefüggéseket jelző esélyhányadosokat. Eredmények: Nemenként alig, szerfogyasztási státus szerint viszont jelentős különbségek voltak a motivációs struktúrában. Az alkoholfogyasztás esetében a társas motiváció bizonyult prediktornak. A cigaretta esetében azonban nemcsak a társas hatások szerepe igazolódott, hanem az unaloműzés és az érzelmi reguláció (coping) jelentősége is. Következtetések: Az eredmények azt sugallják, hogy a fiatalok társas környezetben, kortársaik hatására kezdenek el cigarettázni és alkoholt fogyasztani. A prevenciós stratégiáknak ezért elsősorban a szociális készségek fejlesztésére kell épülniük. Orv. Hetil., 2014, 155(3), 100–105.
Elméleti háttér: A serdülőkor olyan átmeneti fejlődéstani periódus, amelynek során számos biológiai és pszichoszociális változás történik, így például ez a káros szenvedélyt okozó szerek kipróbálásának időszaka is. A szerfogyasztáshoz nagyon sokféle egyéni és környezeti tényező járul hozzá, többek között a serdülőkorral összefüggő jelenségek is, mint a fokozott kockázatvállalás, élménykeresés. Cél: Kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk az impulzivitás, kockázatvállalás, empátia és énhatékonyság jellegzetességeit a serdülők dohányzása és alkoholfogyasztása függvényében, a nemek vonatkozásában is, valamint összehasonlítsuk a sportoló és nem sportoló fiatalok csoportjait. Módszer: Adatgyűjtésünkre 2012 első félévében került sor Debrecenben, három középiskola bevonásával (N = 413), 214 (51,8%) sporttagozatos és 199 (48,2%) általános gimnáziumi osztályba járó diák körében. Önkitöltéses kérdőívet alkalmaztunk, amely kiterjedt a szociodemográfiai adatokon túl a sporttal kapcsolatos kérdésekre és a személyiségjegyekre. Eredmények: A leíró statisztikai elemzés, valamint a bináris logisztikus regresszióelemzés alapján megállapíthatjuk, hogy az impulzivitással hozható leginkább összefüggésbe a serdülők szerfogyasztása. Megerősítést nyert az is, hogy a sportolók impulzivitása és kockázatvállalása nagyobb mértékű, aminek következménye lehet a gyakoribb dohányzás és alkoholfogyasztás is a körükben. Következtetések: Adataink támogatják azt a felvetést, hogy az információadáson túlmenően szükség van a szerfogyasztás szempontjából magas rizikójú helyzetekre való felkészítésre is, hogy a serdülők hatékonyan tudják e szituációkat kezelni.
A serdülők által használt megküzdési (coping-) stratégiák speciális módon kapcsolódnak az egészség-magatartásokhoz. A fiatalokat egyre több újszerű, normatív stresszor éri, és ezeket adaptív és diszfunkcionális coping-stratégiával egyaránt megkísérlik kezelni. Általánosságban a megközelítő coping tekinthető adaptívnak, amely a stresszor felé orientálja az egyént. Ezzel ellentétben az elkerülő coping, amely a stresszortól távolítja az egyént, általában diszfunkcionális copingnak fogható fel. A megküzdési stratégiák harmadik típusa a társas támogatás, amely mind adaptív, mind diszfunkcionális is lehet. A jelen tanulmányban a coping-stílusok és az egészség-magatartások közötti összefüggésekkel kapcsolatos hipotéziseket elemeztünk stepwise módszerű lineáris regresszióanalízissel egy 236 fős, 7—8. osztályos általános iskolás diákokból álló mintán. A hipotézisekkel összhangban a megközelítő, problémafókuszú coping-módok az egészségvédő viselkedéseknek pozitív, az egészségkockázati viselkedéseknek pedig negatív prediktorai voltak. Az elkerülő megküzdési módok viszont az egészségkockázati viselkedések pozitív és az egészségprotektív viselkedések negatív magyarázó változói voltak. A társas támogatással kapcsolatos megküzdési módok (főként a barátkozás) pedig mind az egészségkockázati, mind az egészségvédő magatartások pozitív magyarázó változóinak bizonyultak. Az eredményeket a gyakorlati megfontolásoknak megfelelően tárgyaljuk, kiemelve a kortárshatások szerepét.
Serdülőkorban az egészségmagatartás és a protektív tényezők a prevenció kiemelt érdeklődési területét képezik. A leggyakrabban vizsgált egészségmagatartási formák serdülőkorban a dohányzás, alkoholfogyasztás (mint egészségkockázati magatartások), a fizikai aktivitás és a táplálkozáskontroll (mint egészségvédő magatartások). Jelen kutatásunk ezen egészségmagatartások és bizonyos protektív tényezők összefüggéseire összpontosít. Adatainkat 1977, IX-XII.-es erdélyi diáktól nyertük, önkitöltős kérdőíves módszerrel, 2006 tavaszán. Az egészséggel kapcsolatos magatartási formák regresszióanalíziséből nyert adataink arra hívják fel a figyelmet, hogy az egészségvédő magatartás nem egyszerűen az egészségkockázati magatartásformák hiánya, hanem egészségtudatos döntés eredménye. A sportolás és a táplálkozáskontroll meghatározói a jövőorientáltság és az önszabályozott viselkedés, míg a szerfogyasztás legfontosabb prediktora az élet értelmébe vetett hit („életcélok és kapcsolatok” változó) hiánya volt. Az énhatékonyság sajátos helyzetére utal az, hogy mindkét egészségmagatartási típus esetében pozitív előjellel szerepelt az eredmények között. Kutatási eredményeink megerősítik a protektív pszichológiai hatások szerepét a fiatalok egészségtudatos viselkedésének kialakításában, illetve az egészségkockázati magatartásformák megelőzésében.
A serdülőkori egészségmagatartást befolyásoló tényezők között a megküzdési mechanizmusok jelentős mértékben kihatnak az egészségmagatartással kapcsolatos döntésekre. A megküzdési mechanizmusok sorában a racionális módok többnyire kedvező, míg az érzelemközpontúak kedvezőtlen egészségmagatartással járnak együtt. A társas megküzdési stratégiák pedig közismerten elősegítik az egészségtudatos viselkedést. Vizsgálatunkban két szociális megküzdési mechanizmus, a Spielberger által kifejlesztett racionális, érzelmekkel szemben védekező (R/ED) skála, valamint a harmóniára törekvő, altruista (NH/A) skála tükrében elemeztük a serdülők egészségmagatartását. Az adatgyűjtés Békés és Csongrád megyei középiskolások körében (14-21 évesek) történt önkitöltéses kérdőív segítségével (N = 548). Kutatási eredményeink megerősítik a megküzdési módszerek fontosságát a serdülők egészségmagatartásával összefüggésben; a racionális megoldások elősegítik a káros szenvedélyek megelőzését, a harmóniára törekvés pedig a dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás megelőzése mellett az egészségvédő magatartásra is kedvezően hat.
Absztrakt
A vizsgálat célja az ún. mértékadó szülői bánásmód, a negatív családi kapcsolat és pozitív szülői azonosulás, valamint a serdülők dohányzása és alkoholfogyasztása közötti összefüggések elemzése volt. A szerfogyasztás havi és életprevalenciáit elemezve megvizsgáltuk továbbá, hogy vannak-e nemek szerinti eltérések a prediktor struktúrában, valamint, hogy az életkor előrehaladtával módosul-e a szülői változók prediktív ereje.
Módszer: A felmérést Makó és a környező kistérség összes alap- és középfokú oktatási intézményében végeztük 2010 tavaszán, 7–12. osztályos tanulók körében (N = 2072), a minta 49,2%-a fiú, 50,8%-a lány volt; 38,1% tanult általános iskolában és 61,9% középiskolában. Az önkitöltéses kérdőív a szociodemográfiai változókon túl kiterjedt a szerfogyasztásra és a szülői változókra.
Eredmények: Alogisztikus regresszióelemzés szerint a negatív családi kapcsolatok, konfliktusok rizikóhatást közvetítenek, ugyanakkor az ún. mértékadó szülői nevelési stílus és a pozitív szülői azonosulás egyfajta védőfaktorként funkcionál, azaz gyakrabban hozható összefüggésbe a szerfogyasztás hiányával. A korral a prediktor struktúra némi változáson megy keresztül, ami a nemek vonatkozásában csak alig igazolható. Érdemes kiemelni, hogy a szülői kontroll hatása az általános iskolások esetében nem jelentős, bár mértéke nagyobb.
Következtetés: Úgy tűnik, hogy a szülői kontroll nem önmagában hatékony, hanem főként abban az esetben, ha a mértékadó szülőnevelési stílus részeként érvényesül, azaz jelen van a kontroll mellett a szülők reflektáló, elfogadó attitűdje is a serdülők felé.
