Search Results

You are looking at 1 - 10 of 34 items for :

  • "serdülőkor" x
  • Behavioral Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

A serdülőkor egyfajta útkeresés, mind az egyéni életút vonatkozásában, mind pedig a világkép megalapozásában, az értékek és erkölcsi elvek megismerésében és integrálásában. A pozitív pszichológia a vallásosságot és a spiritualitást humán erősségként határozza meg, amely fejlődéstanilag erősíti a rezilienciát, az egészséggel, boldogsággal és jólléttel kapcsolatban pedig hatékony védőfaktor. Jelen tanulmány célja szegedi középiskolások (N = 655, 14–21 évesek, 49,2% lány, 50,8% fiú) körében annak tesztelése volt, hogy mennyiben igazolható a kapcsolat az alkoholfogyasztás (életprevalencia, aktuális alkoholfogyasztás és nagyivás), valamint a vallásosság/spiritualitás mutatói között. Logisztikus regresszióanalízis segítségével értékeltük az alkoholfogyasztást mérő dichotóm változók, valamint az egyes vallásos változók közötti összefüggéseket. Adataink azt mutatják, hogy az alkoholfogyasztásra kevésbé hajlamosak azok a fiatalok, akiknek a vallás fontos szerepet tölt be a mindennapi életükben, akik biztosak a hitükben, és akik gyakorolják is a vallásukat (például imádkozással, templomba járással). Önmagában az, hogy valaki megnevez-e vallási felekezetet vagy közösséget, még nem jelent védelmet. A New Age hiedelmek elfogadása ugyanakkor nagyobb eséllyel hat az alkoholfogyasztás gyakoriságára.

Restricted access

): 223—235. Pikó B. (2009): A serdülőkor orvosi pszichológiai problémái. In: Kopp M., Berghammer R. (szerk.). Orvosi pszichológia. Medicina, Budapest, 207—213. Pikó B., Fitzpatrick, K. (2001): A

Restricted access

Elméleti háttér: A serdülőkor olyan átmeneti fejlődéstani periódus, amelynek során számos biológiai és pszichoszociális változás történik, így például ez a káros szenvedélyt okozó szerek kipróbálásának időszaka is. A szerfogyasztáshoz nagyon sokféle egyéni és környezeti tényező járul hozzá, többek között a serdülőkorral összefüggő jelenségek is, mint a fokozott kockázatvállalás, élménykeresés. Cél: Kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk az impulzivitás, kockázatvállalás, empátia és énhatékonyság jellegzetességeit a serdülők dohányzása és alkoholfogyasztása függvényében, a nemek vonatkozásában is, valamint összehasonlítsuk a sportoló és nem sportoló fiatalok csoportjait. Módszer: Adatgyűjtésünkre 2012 első félévében került sor Debrecenben, három középiskola bevonásával (N = 413), 214 (51,8%) sporttagozatos és 199 (48,2%) általános gimnáziumi osztályba járó diák körében. Önkitöltéses kérdőívet alkalmaztunk, amely kiterjedt a szociodemográfiai adatokon túl a sporttal kapcsolatos kérdésekre és a személyiségjegyekre. Eredmények: A leíró statisztikai elemzés, valamint a bináris logisztikus regresszióelemzés alapján megállapíthatjuk, hogy az impulzivitással hozható leginkább összefüggésbe a serdülők szerfogyasztása. Megerősítést nyert az is, hogy a sportolók impulzivitása és kockázatvállalása nagyobb mértékű, aminek következménye lehet a gyakoribb dohányzás és alkoholfogyasztás is a körükben. Következtetések: Adataink támogatják azt a felvetést, hogy az információadáson túlmenően szükség van a szerfogyasztás szempontjából magas rizikójú helyzetekre való felkészítésre is, hogy a serdülők hatékonyan tudják e szituációkat kezelni.

Restricted access

A serdülők által használt megküzdési (coping-) stratégiák speciális módon kapcsolódnak az egészség-magatartásokhoz. A fiatalokat egyre több újszerű, normatív stresszor éri, és ezeket adaptív és diszfunkcionális coping-stratégiával egyaránt megkísérlik kezelni. Általánosságban a megközelítő coping tekinthető adaptívnak, amely a stresszor felé orientálja az egyént. Ezzel ellentétben az elkerülő coping, amely a stresszortól távolítja az egyént, általában diszfunkcionális copingnak fogható fel. A megküzdési stratégiák harmadik típusa a társas támogatás, amely mind adaptív, mind diszfunkcionális is lehet. A jelen tanulmányban a coping-stílusok és az egészség-magatartások közötti összefüggésekkel kapcsolatos hipotéziseket elemeztünk stepwise módszerű lineáris regresszióanalízissel egy 236 fős, 7—8. osztályos általános iskolás diákokból álló mintán. A hipotézisekkel összhangban a megközelítő, problémafókuszú coping-módok az egészségvédő viselkedéseknek pozitív, az egészségkockázati viselkedéseknek pedig negatív prediktorai voltak. Az elkerülő megküzdési módok viszont az egészségkockázati viselkedések pozitív és az egészségprotektív viselkedések negatív magyarázó változói voltak. A társas támogatással kapcsolatos megküzdési módok (főként a barátkozás) pedig mind az egészségkockázati, mind az egészségvédő magatartások pozitív magyarázó változóinak bizonyultak. Az eredményeket a gyakorlati megfontolásoknak megfelelően tárgyaljuk, kiemelve a kortárshatások szerepét.

Restricted access

Serdülőkorban az egészségmagatartás és a protektív tényezők a prevenció kiemelt érdeklődési területét képezik. A leggyakrabban vizsgált egészségmagatartási formák serdülőkorban a dohányzás, alkoholfogyasztás (mint egészségkockázati magatartások), a fizikai aktivitás és a táplálkozáskontroll (mint egészségvédő magatartások). Jelen kutatásunk ezen egészségmagatartások és bizonyos protektív tényezők összefüggéseire összpontosít. Adatainkat 1977, IX-XII.-es erdélyi diáktól nyertük, önkitöltős kérdőíves módszerrel, 2006 tavaszán. Az egészséggel kapcsolatos magatartási formák regresszióanalíziséből nyert adataink arra hívják fel a figyelmet, hogy az egészségvédő magatartás nem egyszerűen az egészségkockázati magatartásformák hiánya, hanem egészségtudatos döntés eredménye. A sportolás és a táplálkozáskontroll meghatározói a jövőorientáltság és az önszabályozott viselkedés, míg a szerfogyasztás legfontosabb prediktora az élet értelmébe vetett hit („életcélok és kapcsolatok” változó) hiánya volt. Az énhatékonyság sajátos helyzetére utal az, hogy mindkét egészségmagatartási típus esetében pozitív előjellel szerepelt az eredmények között. Kutatási eredményeink megerősítik a protektív pszichológiai hatások szerepét a fiatalok egészségtudatos viselkedésének kialakításában, illetve az egészségkockázati magatartásformák megelőzésében.

Restricted access

A serdülőkori egészségmagatartást befolyásoló tényezők között a megküzdési mechanizmusok jelentős mértékben kihatnak az egészségmagatartással kapcsolatos döntésekre. A megküzdési mechanizmusok sorában a racionális módok többnyire kedvező, míg az érzelemközpontúak kedvezőtlen egészségmagatartással járnak együtt. A társas megküzdési stratégiák pedig közismerten elősegítik az egészségtudatos viselkedést. Vizsgálatunkban két szociális megküzdési mechanizmus, a Spielberger által kifejlesztett racionális, érzelmekkel szemben védekező (R/ED) skála, valamint a harmóniára törekvő, altruista (NH/A) skála tükrében elemeztük a serdülők egészségmagatartását. Az adatgyűjtés Békés és Csongrád megyei középiskolások körében (14-21 évesek) történt önkitöltéses kérdőív segítségével (N = 548). Kutatási eredményeink megerősítik a megküzdési módszerek fontosságát a serdülők egészségmagatartásával összefüggésben; a racionális megoldások elősegítik a káros szenvedélyek megelőzését, a harmóniára törekvés pedig a dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás megelőzése mellett az egészségvédő magatartásra is kedvezően hat.

Restricted access

Magyarországon jelentős problémát jelent a mértéktelen alkoholfogyasztás és az ezzel együtt járó krónikus májbetegségek és pszichiátriai betegsé­gek előfordulása. Más káros szenvedélyekhez hasonlóan (pl. dohányzás) a szeszesital-fogyasztási szokások kialakulása a serdülőkorban kezdődik. Kutatási adatok bizonyítják, hogy a fiatalok esetében egyre gya­koribb a baráti társaságokban előforduló „nagy ivászat” (binge drinking). Jelen tanulmányunk célja, hogy feltárja a társadalmi helyzetből adódó makroszintű hatásokat, illetve azokat a szűkebb kortárs és szülői attitűdöket, motivációkat, melyek szerepet játszanak a serdülőkori alkoholfogyasztási szokások alakulásában. Az adatfelvétel 634 szegedi általános és középiskolás diákból álló mintán történt önkitöltős, anonim kérdőívek segít­ségével. Megállapítottuk, hogy a 11-20 év közötti fiatalok 64%-a valamilyen rendszerességgel fogyaszt szeszes italt, és az életkor előrehaladtával fokozatosan nő az alkoholfogyasztási gyakoriság. Elmondható továbbá, hogy az alacsonyabb objektív és szubjektív társadalmi helyzet, azaz a szülők alacsonyabb iskolai végzettsége és az alacsonyabb szocioökonómiai státusba sorolás korrelációs kapcsolatban áll a magasabb alkoholfogyasztási gyakorisággal. A változókat összetett regressziós modellben megvizsgálva megállapítottuk, hogy a serdülők alkoholfogyasztási gyakoriságában leginkább a kortárs egészségmagatartás (legjobb barát alkoholfogyasztása, a szeszesital-fogyasztó barátok száma) és a társas motiváció, illetve a szülők ellenző véleménye a meghatározó. Nemek szerinti különbség, hogy míg a lányoknál csupán a legjobb barát alkoholfogyasztása és a társas motiváció van igen erős hatással az alkoholfogyasztásra, addig a fiúknál a legjobb barát és a motivációk hatása mellett az alkoholfogyasztó barátok száma, a szülők véleménye és az apa iskolai végzettsége is meghatározó tényezőként jelentkezik az alkoholfogyasztásban.

Restricted access

A serdülőkori táplálkozási magatartás szerepe meghatározó mind a pozitív bio-pszicho-szociális fejlődés folyamatában, mind a felnőttkori egészséges életmód kialakításában. Vizsgálatunk célja a táplálkozáskontrollal összefüggésbe hozható egyénszintű, családi és transzperszonális tényezők vizsgálata. Adatainkat 1977 erdélyi serdülőtől (15–19 évesek) nyertük, önkitöltős kérdőíves módszerrel. Eredményeink a táplálkozáskontrollban nemi és életkori sajátosságokat igazolnak. A táplálkozással kapcsolatos tudatosságban a kognitív-kontroll tényezők mellett kiemelt szerepet játszanak a családi és transzperszonális tényezők. A nemzetközi vizsgálati eredményekkel ellentétben mintánkban az énhatékonyságnak az étkezés magatartással kapcsolatos meghatározó szerepe nem igazolódik. Ezzel ellentétben felértékelődik a szülői bánásmód és az elégedettség a szülői támogatással, és bár nemekhez, valamint életkorhoz kötötten, de igazolást nyer a transzperszonális tényezők szerepe. Az egyénszintű jóllétmutatók szintén összefüggésben állnak az étkezési magatartással, igazolva, hogy a táplálkozáskontroll a fiatalok életminőségének meghatározó eleme.

Restricted access

A környezet és a saját énkép által támasztott egyre növekedő elvárások, a személyiségbeli és motivációs rendszer sajátosságai, valamint az előzetes tapasztalatok alapján rögzült válaszadási módok egyaránt befolyásolják az agresszív viselkedés sajátosságait és az alkalmazott megküzdési stílust a serdülők körében. Jelen tanulmányban célunk a serdülők agresszív megnyilvánulásainak jobb megértése, valamint a megküzdés sajátosságainak feltérképezése volt. Vizsgálatunk az agresszió kifejezésének nemek és életkor szerinti különbözőségeit, valamint az agresszió és a megküzdés kapcsolatát elemzi. Eszközeink a magyarországi populációra adaptált Spielberger-féle Harag és Düh Kifejezési Mód Skála, valamint a megküzdési stílust vizsgáló Lazarus és Folkman-féle Konfliktusmegoldó Kérdőív, Rózsa és mtsai adaptációja után. A vizsgált minta 148 serdülőt tartalmaz a 9–12. évfolyamos korcsoportból, átlagéletkoruk 17 év volt. Eredményeink szerint a fiúk és a lányok agressziója hasonló mértékűnek bizonyult, ugyanakkor a két nem megküzdési stílusa különbözött. A lányok inkább alkalmaznak érzelmi megküzdést és a visszahúzódást, mint a fiúk. Ugyanakkor az általunk vizsgált mintában az érzelmi indíttatású cselekvések és a visszahúzódás következetes alkalmazása figyelhető meg a megküzdés folyamatában. Az agresszió mind a problémacentrikus, mind az érzelemcentrikus megküzdés formáiban jelen van, azonban az utóbbi esetén az agresszió kifejezési formáinak jelenléte nyilvánvalóbb.

Restricted access

A serdülőkori pszichológiai jóllét multidimenzionális mérőeszköze: Az EPOCH kérdőív magyar változatának (EPOCH-H) pszichometriai jellemzői

A multidimensional measure of adolescent psychological well-being: Psychometric properties of the Hungarian version of the EPOCH scale (EPOCH-H)

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Author: Láng András

Elméleti háttér

A pszichológiai jóllét a pozitív pszichológia egyik legfontosabb kutatási területe. Az elmúlt tíz évben tapasztalható fejlődést az elméleti modellek területén a mérőeszközök is követik. Ugyanakkor serdülőkorban még életkorilag nem várható el a pszichológiai jóllét összetevőinek teljes kibomlása. Erre a kihívásra ad választ az Engagement, Perseverance, Optimism, Connectedness, and Happiness Measure (EPOCH kérdőív).

Cél

A vizsgálat célja az EPOCH kérdőív magyar adaptálása volt. Ennek során a magyarra fordított kérdőív strukturális megbízhatóságát, konkurrens, diszkrimináns és inkrementális validitását vizsgálatuk.

Módszer

A vizsgálatban 758, 14–19 év közötti középiskolás vett részt. Szülői beleegyezés után egy kérdőívcsomagot töltöttek ki, amely az EPOCH kérdőív magyar fordításán kívül általános jóllétet, élettel való elégedettséget, szükségletkielégítettséget és általános kötődést mérő kérdőíveket tartalmazott.

Eredmények

A konfirmatív (megerősítő) faktorelemzés alapján adataink jól illeszkedtek az eredeti modellel azonos ötfaktoros struktúrához. Az egyéb kérdőívekkel mutatott átlagosan közepes erősségű korrelációs együtthatók alapján elmondhatjuk, hogy az EPOCH-H kérdőív dimenziói megfelelő mértékben vágnak egybe és térnek el a jóllét hagyományosan mért mutatóitól. Az EPOCH-H kérdőív dimenziói a hagyományos jóllétmutatók hatását kontrollálva is szignifikáns kapcsolatot mutattak az általános kötődés és a pszichológiai szükséglet-kielégítettség dimenzióival.

Következtetések

Az EPOCH-H kérdőív egy életkorilag adekvát, a nemzetközi főáram elméleti modelljeihez jól illeszkedő mérőeszközt kínál azon kutatóknak, akik a serdülők jóllétét önkitöltős eszközzel és több dimenzió mentén kívánják vizsgálni.

Open access