Search Results

You are looking at 1 - 10 of 27 items for :

  • "serdülőkor" x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Bevezetés: A serdülőkor a káros szenvedélyt okozó szerek kipróbálásának időszaka. A prevencióhoz segítséget nyújthat a fiatalok motivációinak ismerete. Célkitűzés: A szerzők középiskolás fiatalok dohányzással és alkoholfogyasztással kapcsolatos motivációinak vizsgálatát tűzték ki célul. Módszer: Kérdőíves adatfelvételre Debrecenben négy középiskola tanulóinak bevonásával került sor (n = 501; életkor: 14–22 év között; átlagéletkor 16,4 év; 34% fiú és 66% lány). A leíró statisztikán túl logisztikus regresszióelemzéssel állapították meg a szerfogyasztás és a motivációk közötti összefüggéseket jelző esélyhányadosokat. Eredmények: Nemenként alig, szerfogyasztási státus szerint viszont jelentős különbségek voltak a motivációs struktúrában. Az alkoholfogyasztás esetében a társas motiváció bizonyult prediktornak. A cigaretta esetében azonban nemcsak a társas hatások szerepe igazolódott, hanem az unaloműzés és az érzelmi reguláció (coping) jelentősége is. Következtetések: Az eredmények azt sugallják, hogy a fiatalok társas környezetben, kortársaik hatására kezdenek el cigarettázni és alkoholt fogyasztani. A prevenciós stratégiáknak ezért elsősorban a szociális készségek fejlesztésére kell épülniük. Orv. Hetil., 2014, 155(3), 100–105.

Open access

Elméleti háttér: A serdülőkor olyan átmeneti fejlődéstani periódus, amelynek során számos biológiai és pszichoszociális változás történik, így például ez a káros szenvedélyt okozó szerek kipróbálásának időszaka is. A szerfogyasztáshoz nagyon sokféle egyéni és környezeti tényező járul hozzá, többek között a serdülőkorral összefüggő jelenségek is, mint a fokozott kockázatvállalás, élménykeresés. Cél: Kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk az impulzivitás, kockázatvállalás, empátia és énhatékonyság jellegzetességeit a serdülők dohányzása és alkoholfogyasztása függvényében, a nemek vonatkozásában is, valamint összehasonlítsuk a sportoló és nem sportoló fiatalok csoportjait. Módszer: Adatgyűjtésünkre 2012 első félévében került sor Debrecenben, három középiskola bevonásával (N = 413), 214 (51,8%) sporttagozatos és 199 (48,2%) általános gimnáziumi osztályba járó diák körében. Önkitöltéses kérdőívet alkalmaztunk, amely kiterjedt a szociodemográfiai adatokon túl a sporttal kapcsolatos kérdésekre és a személyiségjegyekre. Eredmények: A leíró statisztikai elemzés, valamint a bináris logisztikus regresszióelemzés alapján megállapíthatjuk, hogy az impulzivitással hozható leginkább összefüggésbe a serdülők szerfogyasztása. Megerősítést nyert az is, hogy a sportolók impulzivitása és kockázatvállalása nagyobb mértékű, aminek következménye lehet a gyakoribb dohányzás és alkoholfogyasztás is a körükben. Következtetések: Adataink támogatják azt a felvetést, hogy az információadáson túlmenően szükség van a szerfogyasztás szempontjából magas rizikójú helyzetekre való felkészítésre is, hogy a serdülők hatékonyan tudják e szituációkat kezelni.

Restricted access

Evési szokások magyar serdülők körében

Eating attitudes among Hungarian adolescents

Orvosi Hetilap
Authors:
Dóra Siska
,
Melinda Cserép
, and
Brigitta Szabó

Bevezetés: A szakirodalom szerint az evészavarban szenvedő serdülők körében nagyobb arányban fordulnak elő mentalizációs nehézségek és bizonytalan érzelmi kötődési stílusok. A mentalizáció szerepét az érzelmi kötődési mintázatok és az evési szokások közötti kapcsolatban magyar serdülők körében még nem vizsgálták. Célkitűzés: 14 és 18 év közötti serdülők körében a mentalizáció, az érzelmi kötődés és az evési szokások kapcsolatának vizsgálata. Módszer: Vizsgálatunkban 143 serdülő töltötte ki tájékozott beleegyezés után a Reflektív Funkció Kérdőívet, a Tapasztalatok Szoros Kapcsolatokban kérdőívet, valamint az Evési Attitűdök Tesztet. Eredmények: Az érzelmi kötődési összpontszám és a diétázás közötti közvetlen út nem bizonyult szignifikánsnak (c’ = 0,01, p = 0,31, β = 0,09), míg a közvetett út, az érzelmi kötődés és az evési szokások között a mentalizációs bizonytalanságon keresztül szignifikáns volt (∑ab = 0,01 [0,01–0,02], β = 0,07). Megbeszélés: Eredményeink arra utalnak, hogy az érzelmi kötődési stílusok a mentalizációs kapacitáson keresztül állnak kapcsolatban a diétázási szokásokkal serdülők körében. Következtetés: Serdülők körében a diétázással kapcsolatos szokások megváltoztatására mentalizációalapú módszerek használatát javasoljuk. Orv Hetil. 2023; 164(2): 64–69.

Open access

A kognitív érzelemszabályozás szerepe az evészavartünetekben egyes serdülőkori krónikus betegségekben

The role of cognitive emotion regulation in disordered eating among chronically ill adolescents

Orvosi Hetilap
Authors:
Melinda Cserép
,
Brigitta Szabó
,
Péter Tóth-Heyn
,
Andrea Luczay
,
Antal Dezsőfi-Gottl
,
Áron Cseh
,
Nikoletta Várnai
,
Bea Pászthy
,
J. Attila Szabó
, and
Irena Szumska

Bevezetés: A krónikus betegségek evészavartünetekkel való társulása fokozott figyelmet igényel a súlyos szövődmények lehetősége és a mortalitási rizikó növekedése miatt. Az evészavarok és a szubklinikai evészavarok maladaptív érzelemszabályozással járnak együtt, melyek kiváltó és fenntartó tényezői is lehetnek a betegségnek. Ismereteink szerint a gyulladásos bélbetegséggel és 1-es típusú diabetesszel élő serdülők kognitív érzelemszabályozásának szerepét az evészavartüneteikben ez idáig még nem vizsgálták. Célkitűzés: 14 és 18 év közötti serdülők körében elemeztük a kognitív érzelemszabályozás és az evészavartünetek kapcsolatát, különös tekintettel az 1-es típusú diabetesben és gyulladásos bélbetegségben érintett fiatalokra. Kutatásunk arra irányult, hogy krónikus betegek csoportjaiban kimutatható-e egyes kognitív érzelemszabályozó stratégiák szerepe az evészavartünetekben. Módszer: Vizsgálatunkban 300 serdülő töltötte ki tájékozott beleegyezés után a Kognitív Érzelemreguláció Kérdőívet és a Pszichopatológiai Tünetlista Gyermekek és Serdülők Számára kérdőívet. A négy vizsgálati csoportot 157, testileg egészséges serdülő, 51, gyulladásos bélbetegség diagnózisával élő serdülő, 61, 1-es típusú diabetes diagnózisú serdülő és 31, anorexia nervosa diagnózissal rendelkező serdülő alkotta. Eredmények: Vizsgálatunk eredményei alapján a gyulladásos bélbetegséggel élő fiatalok esetében a ruminatio és a pozitív átértékelés, az 1-es típusú diabetes diagnózisú serdülőknél pedig az önvád és a ruminatio közvetett úton szignifikáns kapcsolatban állt az evészavartünetekkel. Megbeszélés: Eredményeink arra utalnak, hogy a kognitív érzelemszabályozó stratégiák a vizsgált krónikus betegséggel élő serdülők körében indirekt módon kapcsolatban állnak az evészavartünetekkel. Az önvád és ruminatio negatív érzelemszabályozó stratégiák gyakoribb alkalmazása növeli az evészavartünetek előfordulását, ugyanakkor kisebb mértékű használatuk kevesebb evészavartünettel jár együtt. A pozitív átértékelés nagyobb mértékű alkalmazása kevesebb evészavartünettel jár együtt. Következtetés: A kognitív érzelemszabályozó stratégiák vizsgálatát és fejlesztését javasoljuk beépíteni a krónikus beteg serdülők komplex ellátásába. Orv Hetil. 2023; 164(48): 1895–1903.

Open access

A serdülők által használt megküzdési (coping-) stratégiák speciális módon kapcsolódnak az egészség-magatartásokhoz. A fiatalokat egyre több újszerű, normatív stresszor éri, és ezeket adaptív és diszfunkcionális coping-stratégiával egyaránt megkísérlik kezelni. Általánosságban a megközelítő coping tekinthető adaptívnak, amely a stresszor felé orientálja az egyént. Ezzel ellentétben az elkerülő coping, amely a stresszortól távolítja az egyént, általában diszfunkcionális copingnak fogható fel. A megküzdési stratégiák harmadik típusa a társas támogatás, amely mind adaptív, mind diszfunkcionális is lehet. A jelen tanulmányban a coping-stílusok és az egészség-magatartások közötti összefüggésekkel kapcsolatos hipotéziseket elemeztünk stepwise módszerű lineáris regresszióanalízissel egy 236 fős, 7—8. osztályos általános iskolás diákokból álló mintán. A hipotézisekkel összhangban a megközelítő, problémafókuszú coping-módok az egészségvédő viselkedéseknek pozitív, az egészségkockázati viselkedéseknek pedig negatív prediktorai voltak. Az elkerülő megküzdési módok viszont az egészségkockázati viselkedések pozitív és az egészségprotektív viselkedések negatív magyarázó változói voltak. A társas támogatással kapcsolatos megküzdési módok (főként a barátkozás) pedig mind az egészségkockázati, mind az egészségvédő magatartások pozitív magyarázó változóinak bizonyultak. Az eredményeket a gyakorlati megfontolásoknak megfelelően tárgyaljuk, kiemelve a kortárshatások szerepét.

Restricted access

Serdülőkorban az egészségmagatartás és a protektív tényezők a prevenció kiemelt érdeklődési területét képezik. A leggyakrabban vizsgált egészségmagatartási formák serdülőkorban a dohányzás, alkoholfogyasztás (mint egészségkockázati magatartások), a fizikai aktivitás és a táplálkozáskontroll (mint egészségvédő magatartások). Jelen kutatásunk ezen egészségmagatartások és bizonyos protektív tényezők összefüggéseire összpontosít. Adatainkat 1977, IX-XII.-es erdélyi diáktól nyertük, önkitöltős kérdőíves módszerrel, 2006 tavaszán. Az egészséggel kapcsolatos magatartási formák regresszióanalíziséből nyert adataink arra hívják fel a figyelmet, hogy az egészségvédő magatartás nem egyszerűen az egészségkockázati magatartásformák hiánya, hanem egészségtudatos döntés eredménye. A sportolás és a táplálkozáskontroll meghatározói a jövőorientáltság és az önszabályozott viselkedés, míg a szerfogyasztás legfontosabb prediktora az élet értelmébe vetett hit („életcélok és kapcsolatok” változó) hiánya volt. Az énhatékonyság sajátos helyzetére utal az, hogy mindkét egészségmagatartási típus esetében pozitív előjellel szerepelt az eredmények között. Kutatási eredményeink megerősítik a protektív pszichológiai hatások szerepét a fiatalok egészségtudatos viselkedésének kialakításában, illetve az egészségkockázati magatartásformák megelőzésében.

Restricted access

Kutatásunkban a proszocialitás és az élet értelmességére irányuló keresés szerepét vizsgáltuk a szerhasználattal összefüggésben erdélyi serdülőkorúak mintájában (N = 980, átlagéletkor = 14 év, a minta 59,7%-a fiú). Míg az első változó kapcsolata a szerhasználattal széleskörűen vizsgált, a második változóval kapcsolatban az empirikus eredmények hiányosak és ellentmondásosak. A logisztikus regresszióelemzés az értelemkeresés és a proszocialitás nemenként eltérő összefüggés-mintázatát tárta fel a dohányzási és szeszesital-fogyasztási státusz vonatkozásában. Az élet értelmességére irányuló keresés a fiúk esetében mindkét vizsgált pszichoaktív szer (dohányzás: OR = 0,893, p<0,01; 95%-os CI = 0,855–0,917; szeszesital-fogyasztás: OR = 0,884, p<0,001; 95% CI = 0,835–0,928) esetében negatív prediktornak bizonyult, a lányok esetében viszont csak a szeszesital-fogyasztás esetében (OR = 0,963, p<0,01; 95% CI = 0,935–0,999). Továbbá, a lányok körében a konstruktív magatartás a dohányzásra (OR = 0,905, p<0,001; 95% CI = 0,879–0,938), valamint a szeszesitalfogyasztásra (OR = 0,934, p<0,05; 95% CI = 0,899–0,971) vonatkozóan bizonyult védőfaktornak, az együttműködés pedig a szeszesital-fogyasztással (OR = 0,951, p<0,05; 95% CI = 0,921–0,992) mutatott összefüggést. A fiúk esetében a szociális aktivitás a dohányzás (OR = 0,917, p<0,05; 95% CI = 0,871–0,941) és a szeszesital-fogyasztás (OR = 0,891, p<0,01; 95% CI = 0,851–0,937) megbízható prediktora. Eredményeink megerősítik a proszocialitás és az élet értelmességére irányuló keresés lehetséges egészségvédő következményeit a serdülőkorú populációban.

Restricted access

A pozitív pszichológiában az ún. humán erősségek és adaptációt szolgáló karakterjegyek között tartjuk számon a spiritualitást. A serdülőkori spiritualitásnak különösen nagy jelentősége van, hiszen hatékony védőfaktor és fejlődéstani erőforrás. Jelen tanulmányunkban ezért azt vizsgáltuk, hogy a spirituális jóllét miként függ össze a mentális egészség két mutatójával, a depressziós tünetegyüttessel és az élettel való elégedettséggel. Kérdőíves adatfelvételünk során 656 szegedi középiskolást kérdeztünk meg (életkoruk 14—21 év, átlag = 16,5 év, szórás = 1,5 év, a minta 49,1%-a lány). A függő változóként szereplő depressziós tünetegyüttes és az élettel való elégedettség, valamint a független változóként alkalmazott spirituális jóllét mutatói (vallási és egzisztenciális jóllét) közötti összefüggések elemzéséhez többváltozós lineáris regresszióelemzést (stepwise módszert) alkalmaztunk, a modellbe olyan egyéb potenciális védőfaktorokat is bevonva, mint az optimizmus és a belső/külső kontroll. A kétoldalú kapcsolatokat jellemző korrelációs együtthatók megerősítik az optimizmus és a belső kontroll, valamint az egzisztenciális jóllét összefüggését az alacsonyabb depressziópontszámmal és az élettel való elégedettség nagyobb mértékével. A többváltozós elemzés szerint a depresszió legerősebb prediktora az optimizmus, amit az egzisztenciális jóllét követ; az élettel való elégedettség esetében a sorrend fordított. Emellett a külső kontroll nemcsak depresszióra hajlamosít, hanem rontja az élettel való elégedettséget is. Eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy azok a serdülők, akik optimisták, választ találnak az egzisztenciális kérdésekre, és nem a külső kontrollban bízva hozzák döntéseiket, kevésbé hajlamosak depresszióra és életükkel is elégedettebbek.

Restricted access

Elméleti háttér: A serdülők egészség-magatartása több tényezőegyüttes által meghatározott. Az egészség védelmében szerepet kapnak úgy az egyéni, személyiségbeli faktorok, mint a szociális kontextus tényezői. Cél: A serdülői önértékelés és megküzdés egészségvédő magatartásokkal való kapcsolatának vizsgálata. Módszerek: A serdülőkori egészség-magatartási szokásokat (Health Behaviour in School-aged Children kérdőív), a globális önértékelést (Rosenberg-féle Önértékelési Skála) és a megküzdési stílust (Konfliktusmegoldó Kérdőív) vizsgáló kérdőíveket alkalmaztunk. Az általunk vizsgált minta 447, 17—18 éves, 11—12. osztályos középiskolás tanulót foglal magába, 191 fiút (42,7%) és 256 lányt (57,3%). Eredmények: A magas önértékeléssel jellemzett serdülők több egészségvédő magatartást tanúsítottak. A pozitív önértékelés továbbá a magas szintű életminőség előrejelzője volt. Az életminőség (H = 37,04; p = 0,043) és az önértékelés magasabb szintjei (H = 43,74; p = 0,008) szignifikáns összefüggéseket mutatott a problémacentrikus megküzdési mechanizmusokkal. Az érzelemcentrikus megküzdés pedig alacsonyabb önértékeléssel (H = 36,36; p = 0,020) és kevesebb testmozgás végzésével (H = 23,83; p = 0,048) járt együtt. Következtetések: A megküzdés módok, valamint az önértékelés a serdülőkori egészségvédő magatartás fontos meghatározói.

Restricted access

Egyre több kutatás bizonyítja a vallás pozitív hatását a lelki egészségre nézve. A jelen vizsgálatban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy serdülők és fiatal felnőttek esetében hogyan függ össze a vallásos attitűd a megküzdés adaptív és nem adaptív formáival, valamint hogy lehet-e közvetítő szerepe a megküzdésnek a vallásosság és lelki egészség közötti kapcsolatban. 190 budapesti középiskolás (átlagéletkoruk 16,9 év) és 213 egyetemista (átlagéletkoruk 21,4 év) töltötte ki anonim, önkitöltős kérdőívünket. Eredményeink szerint a transzcendens elfogadása mind a serdülő, mind a fiatal felnőtt mintán erős összefüggést mutat az érzelmi-adaptív megküzdés faktorával, melyben szerepel a társas támasz elfogadása/igénybevétele is. A regressziós elemzés eredményei arra utalnak, hogy az érzelmi-adaptív és a problémaközpontú megküzdés közvetítő tényezőként játszhat szerepet a vallásosság és a pozitív lelki egészség kapcsolatában. A vallásosság változása miatt azonban a vallásosság különböző aspektusai (középiskolásoknál a templomba járás gyakorisága és a transzcendens elfogadása, egyetemistáknál a vallásos kijelentések szimbolikus értelmezése) járulnak hozzá a megküzdési stratégiák választásán keresztül a jobb lelki egészséghez.

Restricted access