Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for :

  • "szteroidok" x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Absztrakt

Selye János (Hans Selye) nevét főleg a biológiai stresszreakcióval kapcsolatban ismerik világszerte, és még szakmai körökben is kevesen tudják, hogy Selye sok más felfedezést is tett: Selyét a szteroidok a stresszreakció miatt foglalkoztatták, hiszen tudta, hogy az adaptációs folyamatban a mellékvesekéreg hormonjai kulcsszerepet játszanak. Selye állította fel körülbelül 70 éve a szteroidok máig is ismert csoportosítását három tény alapján: a) a csoportnevek a szteroidokat termelő szervektől származnak (például a kortikoidok a mellékvesekéreg ’cortex’-ből, a tesztoid/anabolikus szteroidok a tesztiszből); b) logikus molekulaszerkezeti képleteken alapultak (például az összes kortikoid 21 szénatomos pregnanszármazék); c) élettani hatásuk csoporton belül azonos. Külön hangsúlyozzuk, hogy a glükokortikoid és mineralokortikoid neveket is Selye vezette be a tudományos irodalomban, és ő fedezte fel ezek gátló hatását a gyulladás kialakulására állatmodellekben, körülbelül 8–10 évvel korábban, mint ezek klinikai alkalmazásáért egy gyakorló orvos megkapta a Nobel-díjat. Selye másik nagy, mintegy 70 éves felfedezése az emberi stresszfekélyek felismerése az akkor megjelenő klinikai esetek statisztikai értékelése alapján, például a rakétatámadások után, egy-két nap alatt nagyon megnőtt a fekélybetegek száma, és a londoni kórházakba perforált gyomor- vagy nyombélfekély miatt felvett betegek száma megsokszorozódott a második világháború alatt. Részben Selye-diákok és munkatársai kutatási eredményeiből tudjuk, hogy a dopamin nyombélfekély-kialakulás ellen véd, míg a TRH-nak és endogén opioidoknak centrális gasztroprotektív hatása van. Tehát Selye János sokkal többet tett az orvostudományért és gyakorlatért, mint „csak” a stressz felfedezője. Orv. Hetil., 2015, 156(35), 1406–1414.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsófia Küronya, Lajos Géczi, Fruzsina Gyergyay, and Krisztina Bíró

and pharmacological effects of glucocorticoids. [Szteroidok: A glükokortikoidok élettani és gyógyszertani hatásai.] Orv Hetil. 2015; 156: 1415–1425. [Hungarian] 4

Restricted access

, 1985, 41 (5), 567–568. 18 Szabo, S.: Hans Selye 70 years later: Steroids, stress ulcers & H. pylori. [Selye János 70 évvel később: szteroidok, stresszfekély és

Restricted access

Absztrakt

Az orvosi gyakorlatban kiterjedten alkalmazzák a glükokortikoidokat elsősorban az immunrendszer működésének elnyomása, a gyulladásos folyamatok gátlása céljából. Másrészről a nevüket is adó Selye szerint az endogén molekulák az elsődleges megvalósítói a kihívásokhoz való alkalmazkodásnak, a stresszreakciónak. A glükokortikoidokat az 1940-es években szintetizálták, és azóta számtalan adat látott napvilágot a termelődésükről (számos szervben lokálisan is), szállításukról (elsősorban a kortizolkötő globulinnal) és receptoraikról (magreceptor és nem genomiális hatások). Bár szabályozásuk elsődlegesen a hypothalamus-hipofízis-mellékvese tengely adrenokortikotropin hormonjának befolyása alatt áll, de számos egyéb molekula (elsősorban katecholaminok a mellékvesevelőből) is fokozhatja az elválasztásukat. Fő szerepük permisszív, azaz a glükokortikoidok számos egyéb molekula hatásának kifejtéséhez elengedhetetlenek (például katecholaminok). Így nagyon szerteágazó befolyással bírnak a metabolizmustól a cardiovascularis hatásokon át a csontanyagcseréig, még a központi idegrendszeri működések szabályozására is kihatással vannak. A metabolikus szindróma kapcsán is előtérbe kerültek. Kiterjedt terápiás alkalmazásukat a mellékhatások problémássá teszik, amelyek kivédésére például az anabolikus dehidroepiandroszteron egyidejű adagolása is szóba kerülhet. Orv. Hetil., 2015, 156(35), 1415–1425.

Restricted access

–663. 45 Szabó S, Gyires K. On the naming and classification of steroids as well as on human stress ulcers. Historic articles of Hans Selye 70 years ago. [A szteroidok elnevezése, felosztása és az

Restricted access

Steroids 2009 74 172 197 Tóth M.: Anabolikus szteroidok hatásmechanizmusa. 1987., MTA doktori

Open access

Absztrakt

Bevezetés: A kemoterápia sikertelenségének oka a tumorsejtek multidrog-rezisztenciájához köthető. Ezek közül az egyik legismertebb a membránban lokalizálódó efflux pumpák fokozott expressziója, például a P-glikoprotein jelenléte. Célkitűzés: A szerző a szubsztituált szteroid- és fenotiazinvegyületek antitumorhatását elemezte egér- és humán tumormodellekben in vitro. Módszer: A P-glikoprotein gátlását és az apoptózisindukciót áramlási citometriával jellemezte, illetve elemezte a doxorubicin és a vizsgált vegyületek közötti kölcsönhatást. A szteroidok és a P-glikoprotein közötti szerkezet–hatás összefüggést molekuláris docking vizsgálattal jellemezte. Eredmények: Az aminoacil-amid szubsztituensek jelenléte a szteroidvázon jelentős rákellenes hatást mutatott multidrog-rezisztens egérlymphoma- és prosztataráksejteken. A szteroidszármazékok többsége doxorubicinnel kombinálva potenciálja annak hatását hormonrezisztens humán prosztatarák-sejtvonalon. Az N-hidroxi-alkil-2-aminofenotiazin-származékok közül a másodlagos aminoknak volt tumorellenes hatása multidrog-rezisztens colonadenocarcinoma-sejteken. Következtetések: A vizsgált fenotiazinok és szubsztituált szteroidok antitumor-hatásúak, továbbá thioridazin esetében a sztereoizomériának nem volt szerepe a tumorsejtek gátlásában. Sem a szteroid, sem a thioridazin vegyületek nem mutattak apoptózist indukáló hatást hormonrezisztens humán prosztatarák-sejtvonalon. Orv. Hetil., 2016, 157(37), 1489–1495.

Restricted access

Absztrakt

A kemoterápia kiváltotta hányinger és hányás a daganatellenes kezelés leggyakoribb mellékhatása. A különböző terápiás ajánlások (MASCC, NCCN, ESMO és ASCO) a hányás kivédését a kemoterápia potenciális emetogén mellékhatása és a hányás típusa alapján határozzák meg. A kemoterápiás szerek emetogenitásuk szerint négy csoportba sorolhatóak: a magas, közepes, alacsony és minimális erősségű hányást kiváltó szerek. A szteroidok, a dexametazon, a metoklopramid, a kannabinoidok, a benzodiazepinek, az 5-HT3-receptor blokkolók (ondansetron, granisetron, tropisetron) és egy új antiemetikus hatású csoport tagjai, a neurokinin-1 antagonisták képesek kivédeni az anticipátoros, az akut és a késleltetett hányást. A cikk az “evidenciákon alapuló” ajánlásokat tekinti át az antiemetikumok optimális alkalmazása tekintetében.

Restricted access

Szemészeti tünetek és szemészeti társbetegségek monoklonális gammopathiával járó kórképekben

Ophthalmic symptoms and ocular comorbidities in diseases with monoclonal protein production

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Nóra Szentmáry, Kitti Kormányos, Gábor Tóth, Gábor László Sándor, Orsolya Németh, Anita Csorba, Cecília Czakó, Klaudia Kovács, Zoltán Zsolt Nagy, Gergely Varga, László Gopcsa, and Gábor Mikala

Összefoglaló. Célkitűzés: A monoklonális fehérjetermeléssel járó haematológiai kórképek szemészeti tüneteinek és szemészeti társbetegségeinek összefoglalása irodalmi adatok alapján. Módszer: A Pubmedben rendelkezésre álló adatok kigyűjtése, elemzése és összefoglalása. Eredmények: Immunglobulin-lerakódás a szem szövetei közül leggyakrabban a szaruhártyában figyelhető meg (paraproteinaemiás vagy immuntaktoid keratopathia). A monoklonális fehérjeszaporulattal járó plazmasejtes betegség gyakoribb szemészeti jelei pedig a paraproteinaemiás keratopathia mellett a kristályhordozó histiocytosis (CSH), a hypercupremiás keratopathia, a foveolaris drusen/maculopathia és az orbitalis plasmocytoma. A ritkább szemészeti jelek/tünetek közé az akut/krónikus uveitis, a Doyne retina dystrophia és az arteria vagy vena centralis retinae elzáródása tartoznak. Szemészeti mellékhatás szisztémás szteroidok és a belantamab mafotidin alkalmazásakor jelentkeznek. Következtetések: A monoklonális gammopathiával járó kórképek sokszínű szemészeti panaszokkal jelentkezhetnek a klinikai gyakorlatban, aminek felismerése a megfelelő kivizsgálás elindításával a szemész feladata. A betegek kezelése és gondozása során a haematológusok és szemészek együttműködése a számos ismert szemészeti tünet és társbetegség miatt elengedhetetlen. A megfelelő szemészeti kezeléssel a látóélesség és ezáltal a betegek életminősége jelentősen javítható.

Summary. Purpose: To summarize ocular symptoms and ocular comorbidities of monoclonal gammopathy, based on literature data. Methods: A comprehensive Pubmed search has been performed to summarize ocular symptoms and comorbidities before January 2021. Results: Immunglobulin deposition was most commonly observed in the corneal tissue (paraproteinaemic or immuntactoid keratopathy). Beside paraproteinaemic keratopathy, the most common ocular signs and ocular comorbidities of plasma cell disorders with monoclonal gammopathy are crystal-storage histiocytosis (CSH), hypercupremic keratopathy, foveolar drusen/maculopathy and orbital plasmocytoma. Less common ocular signs are acute/chronic uveitis, Doyne retinal dystrophy, central retinal artery or vein occlusion. Ophthalmic side effects are expected following the use of systemic steroids or belantamab mafotidin. Conclusions: Monoclonal gammopathy may present with diverse ocular symptoms in the clinical practice, which should be examined and treated through an ophthalmologist. Therefore, collaboration of haematologists and ophthalmologists is essential for these patients. With appropriate ophthalmic treatment, there is a significant improvement of best corrected visual acuity of these patients, with a significant impact on their quality of life.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Danka, Gábor Tamás Pintér, Márton Keresztúri, and György Szabó

Absztrakt:

A krónikus, nem bakteriális multicentrikus osteomyelitis ritka steril gyulladásos csontelváltozás, amely a legtöbbször a hosszú csöves csontokat érinti, de létrejöhet más csontokban is. A mandibulában az esetek 1,5–3%-ában fordul elő. A maxillofacialis sebészeti irodalomban az elnevezéssel kapcsolatban nincs egységes álláspont, bizonyos fokú konfúzió észlelhető. A dolgozat célja bemutatni a betegséget és az ezzel kapcsolatos kutatásokat, információkat az arc-állcsont sebészetre koncentrálva. Két esetet retrospektíve tárgyalnak, mindkettőnek a mandibulájában többszörös elváltozás volt. Klinikailag, radiológiailag, hisztológiailag nem bakteriális eredetű idült, többgócú csontgyulladást lehetett megállapítani. A betegség mindkét esetben több évig tartott. A dolgozat egy 17 és egy 43 éves nő kapcsán tárgyalja a krónikus, nem bakteriális, multicentrikus recidiváló osteomyelitis diagnosztikus kritériumait: állcsontfájdalom és -duzzanat, radiológiailag többszöri gyulladásos elváltozás. A komputertomográfos vizsgálat az érintett mandibularész típusos expanzióját, a csontvelő sclerosisát, kis gócokban rosszul meghatározható felritkulásokat és a periosteum lamelláris reakcióját mutatta. Mindkét beteg esetében hosszú eredménytelen antibiotikus kezelés történt, a gyulladás többszöri fellángolásával. A megfelelő kezelés után, amely nonszteroid gyulladáscsökkentőkből, majd szteroidból állt, hosszú fájdalom- és gyulladásmentes időszak következett be. A krónikus, többgócú, nem bakteriális eredetű osteomyelitis ritkán fordul elő az állcsontokban, de valószínű, hogy korrekt diagnózis esetén az irodalomban leírtaknál gyakoribb lehet. A tipikus ismétlődő fájdalom és duzzanat, a hosszadalmas lefolyás a radiológiai ismérvekkel együtt megadja a kórismét, és a kezelésben elkerülhető lehet az eredménytelen antibiotikus terápia és a többszöri biopszia. A megfelelő gyógymód: a nonszteroid gyulladáscsökkentők vagy szteroidok, minimáldózisú fenntartó kezeléssel. Orv Hetil. 2018; 159(43): 1761–1766.

Open access