Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "túlélés" x
  • Social Sciences and Law x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Iskolai prevenció és az evolúció logikájának ellentmondásai

Mental Health Prevention in Schools and the Contradictions of Evolution

Educatio
Author:
Péter Mihályi

Absztrakt:

Nem helyes azt elvárni az iskoláktól, hogy minden létező problémára ők készítsék fel a gyerekeket. A tanulmány legfőbb mondanivalója az, hogy a 6–14 éves korosztálynak egy olyan élet- és viselkedésstratégiát kell megtanítani, amely fontos területeken ellentmond a humán evolúció évezredek során kialakult logikájának. A túlélés genetikai programja a rövid távú optimalizálásra ösztönöz. A hosszú élet, az egészséges öregkor viszont azt feltételezi, hogy az emberek ellenállnak a rövid távú örömforrásoknak. A jó hír az, hogy a bizalom, az önkontroll, az akaraterő fejlesztése tanítható – erre nyilvánvalóan a mélyszegénységben élő családok gyermekeinek van a legnagyobb szükségük. Ez kellene, hogy legyen az iskolai prevenciós programok elsőszámú célja.

Open access

A Társadalomkutatás hasábjain az előkészületben lévő Kulcsár–Varga-szerkesztésű Delphi-vitakötet pilot study léptékű „főpróbája” a szenior szerkesztő kutatói életműve egyik fő vonulatából, a modernizációs tematikából hozza a vitaindítót. Erre első válaszként a jelen dolgozat szerzője reagál oly módon, hogy a Kulcsár-tanulmány fogalomtörténetileg előrehaladó perspektíváját megfordítva, a jelen globális válság tényéből visszafelé nyomozva keresi a modernizáció értékrendszeri vetületében megragadható, már eleve krízispotenciált rejtő elemeket. Több szerző idevágó tételeit vizsgálva sorakoztatja fel annak evidenciáit, hogy a modernizáció kétségtelen evolúciós vívmányai parazita mellékhatásaiként kezdettől fogva problematikus tényezők is érlelődtek a folyamat értékkontrolljában. Így egyfelől Hellemans nyomán kimutatja, hogy a hagyományos értékkonzervatív intézmények (pl. a katolikus egyház) kezdeti ellenállásával szemben a modernizáció néhány alapértéke a jövőben is iránymutató marad, miközben másfelől Daniel Bell és Habermas 70-es években folytatott modernizációs vitájából azt emeli ki, hogy a Bell által elítélt „konzumhedonizmusban” implikált bomlási prognózis reálisabbnak bizonyult, mint a Habermas által védett „modernizációs projekt” perspektívája. A két szerző mai nyilatkozatai ezt már vissza is igazolják. A Bell-vonallal összhangban Hofstede az amerikai értékrendszer rövid távú orientációját – a kínai par excellence hosszú távú ellentéteként – teszi alapjában felelőssé a globális krízisért. Wallerstein centrum-periféria elmélete is régi ellentmondásokból eredezteti a jelen krízist. Így a periféria skizofrén helyzetéből, miszerint ez a világgazdaságba való szervesülés előnyére csak emberi tőkéje rohamos amortizációjának árán pályázhat. Schulz emberitőke-modellje ehhez kapcsolhatóan irányítja a figyelmet a hazai férfimortalitás túlélést fenyegető trendjére. A tanulmány itt kapcsolódik Kulcsár vitaindítójának konklúziójához, miszerint a globalizált világ számunkra is élhető modernizációja a társadalom saját feltételei szerinti adaptálódása, együtt e feltételek folyamatos javításával . Így Kosáry Domokos figyelmeztetését követve elkerülhetjük a XX. században elkövetett hibapáros mai megfelelőit: az aktuális világpolitikai mozgástér figyelmen kívül hagyását, illetve a nagyhatalmak és multik „kegyének” való ön-kiszolgáltatásunkat.

Restricted access

A túlélő szervezet

OECD: A Case of Organisational Survival

Educatio
Author:
Tamás Kozma

Összefoglaló. A szervezetkutatások egyik régóta ismert megállapítása a „szervezeti túlélés”. Ez annyit jelent, hogy a szervezet képes fönnmaradni akkor is, ha a szükséglet, amelynek betöltésére létrejött, többé már nem létezik. Az OECD története jól illusztrálja a szervezeti túlélést. Elődszervezetének keletkezése (1947), eredeti funkciója, majd szervezeti válsága (1961) és új szükségletek felfedezése, illetve kialakítása modell értékű. Arra példa, hogy egy nemzetközi szervezet hogyan alakult át, hogyan tudott beilleszkedni a 20. század második felének rohamosan globalizálódó világába, és hogyan tette magát nélkülözhetetlenné. Kialakított egy narratívumot, amely az OECD énképén és filozófiáján alapszik, és amelyet sajátos nyelvezet hordoz. Mindenekelőtt pedig olyan új szükségleteket termelt ki, amelyeket saját maga képes kielégíteni. Mindez jól tanulmányozható abban, ahogyan az OECD a rendszerváltozás után Kelet-Közép-Európában megjelent.

Summary. The phenomenon ‘organisational survival’ is known in organisational research. It means that an organisation remains still active even if the need for it does not exist any more. The history of the OECD is an illustration of organisational survival. The emergence of its predecessor (OEEC, 1947), the original function of the 1947-organisation, its crisis (1961), and the hunt for new needs have model values. It is an example of how an international organisation has evolved, integrated into the rapidly globalising world of the end of the twentieth century and how it made itself indispensable. The OECD has developed a narrative based on its self-image and philosophy and carried by a specific ‚OECD-language’. Above all, OECD has produced new needs that only it could meet. The process can be studied in the appearance of the OECD as it moved to Central and Eastern Europe after the political turn of 1989/90.

Open access