Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "vallásosság" x
  • Architecture and Architectonics x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Magyarország templomépítészete 1945–1964 között

Vázlat az alkotóművészi értékeléssel megállapítható építészeti folytonosságról

Építés - Építészettudomány
Authors: Zorán Vukoszávlyev and Erzsébet Urbán

Második világháború utáni építészetünk építészettörténeti értékelése mind ez idáig kevéssé foglalkozott a templomépítészet kérdéskörével. Ennek teljes emlékanyagot átfogó értékelése még nem történt meg, alapvetően vázlatát sem adta meg még kritikai építészettörténet-írásunk. Nem meglepő mindez, hiszen összegző megállapításként kezelt axióma: az 1948-at követő politikai fordulat után 40 évig nem lehetett templomot építeni, a kivételesnek tekinthető esetek pedig legfőképp politikai propaganda céllal jöttek létre. Ezt a vélekedést már a rendszerváltás környékén megindult társadalomtudományi és egyháztörténeti kutatások megkérdőjelezték, de az utóbbi negyedszázad építészettörténeti kutatásai még csak részleteiben írták felül. Stíluskritikai értékelésen alapuló átfogó kutatás a témában még nem történt.

Hazai építészetünk második világháborút követő változásait alapvetően a modern építészet folytonossága mentén szokásos vizsgálni — ez a módszer követhető a két világháború között kibontakozó progresszív modern templomépítészet hatásaként is a vizsgált időszakban. Az alkotói megközelítés értékelésére hangsúlyt helyező kutatásunk a stíluskritikai értékelésekkel kibővülve jóval összetettebb és árnyaltabb képet nyújt: nemcsak a modern továbbélését, hanem a tradicionális stílusirányzatok mentén megjelenő, szintézist biztosító folyamatokat is elhelyezi az építészettörténet értékrendszerében. A második világháborút követő gyors politikai és társadalmi változások által létrejött, alapvetően egyházellenes közeggel jellemezhető mintegy 40 évből jelen tanulmány keretei között a legdinamikusabbnak jellemezhető első két évtizedet vizsgáljuk. Az 1945–1964 közötti időszak hazai templomépítészetének értékelése egy tendenciáiban jól körülhatárolható korszakot fog mutatni számunkra. Ennek természetesnek tűnő belső fordulópontja az 1956-os forradalmat követő politikai-társadalmi változás, de az egyházak ügye és a vallásosság kérdésköre csak egy évtizeddel később kerül nyugvópontra. A stíluskritikailag meghatározható határvonal hazai templomépítészetünkben is fordulatot hoz — építészalkotói megközelítésű elemzéssel bizonyítjuk e korszakhatár felállításának létjogosultságát, melyet építészeti tipológiai vázlatunk is alátámaszt a teljes emlékanyagot átfogó tanulmányunkban.

Restricted access

A kastélyok, paloták, kúriák, „várkastélyok”, várak – vagyis a főúri lakóhelyek – elsősorban profán építészeti műfajt képviselnek, azonban funkcionális sokszínűségüket és komplexitásukat jól reprezentálja, hogy többségük szakrális rendeltetéselemeket is befogadott. A házikápolna a világi főúri lakóhelyekben az otthoni vallásgyakorlás legfontosabb színhelye, amely a 19. század közepéig jellemzően a főúri vallásosság szimbóluma volt. A házikápolnák térkompozíciója a liturgia egyszerűsített változatára specializálódott. Ugyanakkor a főúri, valamint a köznépi együttes jelenlét funkcionálisan differenciált, tagolt téralakítást eredményezett. A 18. századi példák nagy belmagasságú, karzatokkal kialakított, boltozott csarnokterei késő középkori hagyományon alapulhattak, ugyanakkor korabeli jellemzőjük, hogy közvetlen udvari bejáratuk révén nyilvános liturgiára is alkalmasak voltak. A házikápolnák diszpozíciója a 18–19. században rendkívüli változatosságot mutatott. Az 1850 előtti példáknál az épületen belüli térkapcsolatot a főúri oratórium-karzat biztosította, amely jellemzően a férfi lakosztály felől – annak földszinti vagy emeleti elhelyezésétől függetlenül – volt megközelíthető. Az időszakban volt példa arra, hogy a kápolna a női oldalon helyezkedett el, és volt példa a két lakosztály közötti diszpozícióra is. A nagyvonalú, attraktív kialakítású nyilvános kápolnák mellett kisebb, helyiségsorba illeszkedő, lakosztályokon belülre pozícionált magánkápolnát is gyakran létesítettek a korszakban. A 19. század közepétől a házikápolnák hagyományos funkcionalitása megmaradt, de elhelyezésükre jellemző volt a tulajdonosi lakosztályoktól távolabbi, esetenként a vendéglakrészekhez az épületszárnyak végén kapcsolódó, tehát az elsődleges forgalmi terektől kieső, „perifériás” diszpozíció, de előfordult a központi társasági terek monumentális csoportjához történő hangsúlyos kapcsolódás is.

Summary. Castles, palaces, mansions, fortresses – namely the noble households – are elements of the profane architectural genre primarily, but their functional diversity and complexity are well represented by the fact that most of them have sacred functions as well. The home chapel of the secular noble households can be considered as the most important venue for religious practice at home, which was a typical symbol of the noble religiousness until the mid-19th century. The spatial composition of the home chapels was specialized to a simplified version of the liturgy. Nevertheless, the joint presence of the nobility and the common folk resulted in a functionally differentiated, articulated space form. The 18th-century examples of vaulted halls with high ceilings and galleries could have been based on a late-medieval tradition, but they were suitable for public liturgy as well through their direct courtyard entrance. The disposition of the home chapels was very various in the 18th and 19th centuries. As for the pre-1850 examples their spatial connection within the building was provided by the noble oratorial gallery, which was accessible from the male apartments typically, regardless of its layout in ground-floor or upstairs. At the same time there were also some examples of a chapel on the female side, and between the two apartments as well. In addition to the generous, attractive public chapels, also smaller private chapels were often built within the apartments at that time. From the middle of the 19th century the traditional functionality of the home chapels was preserved, but it became typical that the location of the chapels was rather away from the owner apartments, in some cases connected to the guest apartments at the end of the building wings, which meant a “peripheral” disposition to the primary paths of usage. Besides, there are examples to an emphatic connection to the monumental group of central social rooms.

Open access

Az eucharisztia tiszteletének szimbolikus-építészeti formái.

Oltárarchitektúrák a Nyugat-Dunántúlról a 17. századból

Építés - Építészettudomány
Author: Ferenc Veress

-alsóvárosi templom Purgatóriumoltárának ikonográfiája . In: „Mert ezt Isten hagyta…” Tanulmányok a népi vallásosság köréből . Szerk .: Tüskés Gábor . Magvető Könyvkiadó , Budapest 1986 . 357 – 376 . Szilárdffy Zoltán : A szeged-alsóvárosi templom

Open access