Search Results
Preliminary Data of Life and Health Insurance in the Roman Law
(Collegium funeraticium and collegium tenuiorum)
With the explosion of insurance contracts in the last two hundred years both in Europe and around the rest of the world, there is a temptation to think that the financing and insuring on projects on limited or non-recourse terms is a relatively novel concept. This is, however, far from being true. Indeed, there is an early evidence of project financing techniques and insurance contracts being actively used during the ancient times. The first examples come from the Roman law but there are similar legal institutions even in the ancient Greek legal system. The essay analyses the legal history of assurances on lives and health in the Roman law, especially the question of the collegium tenuiorum and the collegium funeraticium . In the centre of the studies are the analyses of their legal personality, the changes in the regulation concerning their foundation, the purpose and the internal organisation. The treatment of the main topics begins with fragments from the material of the Corpus Iuris Civilis by Justinian. After that the views of the most important authors and the contemporary investigations in the Roman law found the statements of the paper. As a result of these analyses we can see the process of development in the ancient legal systems, especially in the Roman law. And although these results have no immediate influence on the present legal regulation, it can demonstrate original tendencies in the field of insurances. This way we can prove that the Roman law is a still existing basis for the development in contractual law.
A modern biztosításnak, illetve magának a biztosítási szerződéseknek a története rövid, alig 200 évre tekint vissza. A különböző finanszírozási, biztosítási és kockázatelemzési módszerek létére már az ókori jogrendszerek – görög és római jog – szabályozásában is találunk utalásokat. – Az élet- és egészségbiztosítások római jogi előképeiként a collegium funeraticium (a temetkezési egyesület) és a collegium tenuiorum (beteggondozás céljára létrejött egyesület) értékelhető. Ezeknek az egyesületeknek a collegium ok szabályozásának általános római jogi rendszerében elfoglalt helyét, egyes egyedi sajátosságait, szervezetét és céljait vizsgálom a Corpus Iuris Civilis, illetőleg a Digesta fragmentumai, valamint hazai és német, angol illetve orosz római jogi szakirodalom felhasználásával. – Mindezek ismeretében teljessé válhat egy olyan „kis fejlődéstörténet”, mely ha közvetlenül nem is járul hozzá a biztosítási rendszer mai működtetéséhez, de mindenképpen feltár egyfajta belső logikát, mely megalapozhatja a szerves fejlődést a biztosítási jog területén. S egyben bizonyítja, hogy a római jogi alapoknak ma is van létjogosultságuk a szerződési jogban.
Az egészség védelme, különösen a balesetből és betegségből eredő kockázatok viselésének és a károk megtérítésének szabályozási igénye már a római jog időszakában is megjelent, különböző jogintézmények szabályozási rendszerébe ágyazva. Egységes szabályozási előkép hiányában a különböző személyi körök egészségében, testi épségében beállt károsodásokat érdemes kiemelni: a vizsgálat során ki kell térnünk a rabszolgákat, a filius familiasokat és a szabad embert ért sérülések, betegségek jogi minősítésének bemutatására. A Digesta fragmentumaiból származó esetek nemcsak konkrét jogi problémákat vetnek fel, hanem messzebb mutató elméleti kérdések kiindulópontjai is lehetnek. Így például joggal vetődhet fel a kérdés: Ha a haláleset rossz gyógyszerezés következménye, felel-e az orvos? Része volt-e az utókezelés az orvos gyógyítótevékenységének a római jog értelmezésében? Mindezeknek a kérdéseknek a megválaszolása nem szakadhat el a római jog komplex felelősségi rendszerének bemutatásától, valamint a szerződéses és szerződésen kívül okozott károk megtérítésének, a lex Aquilia intézményének, illetve a felelősségi rendszer alapjainak ismertetésétől. Az egyes esetek elemzése során kitérek a ma már klasszikusnak számító római jogi szakirodalom álláspontjára, továbbá a kortárs hazai és külföldi szerzők nézeteire is. Ezen példák bemutatása egyrészt a deliktuális felelősség kialakulásának egy sajátos állomását tárja fel, másrészt hozzájárulhat a modern egészségügyi felelősség fogalmának elméleti szintű továbbfejlesztéséhez.
