Search Results
Magyarországon a környezetvédelmi magánjog alaptényállása a szomszédjogi zavarás törvényi tényállása a polgári törvénykönyvben. Ezt két szankciórendszer teszi lex perfectává: a birtokvédelmi és a kártérítési. A környezetvédelmi magánjog kártérítési felelősségi szankciója kvázi deliktualitást mutat. A környezetvédelmi magánjog mint tudományos kifejezés kevésbé terjedt el Magyarországon, mint például az angol, a francia vagy a német szaknyelvben. A környezetvédelmi magánjog joggyakorlata ellenben széles körű kazuisztikával bír. A környezetvédelmi magánjog absztrakcióját nem vagy alig végezte el a magyarországi jogtudomány, ezért a környezetvédelmi magánjogot jobbára csak a „beavatott”, a konkrét szakterületen tevékenykedő jogászok ismerik behatóan. Ezen a helyzeten a jogi oktatás hivatott változtatni.
A tanulmány az ember természettől való elidegenedését, a természet értékeinek kihasználását elemzi. A természeti ember olykor kívül reked a civilizáció körén, de ez nem jelenti, hogy elveszítené alapvető emberi jogait: pusztán a joghoz való viszonya értékelődik át. Amikor a környezeti veszélyek migrációra kényszerítik a szegényebb országok lakosságát, voltaképp a Ruth-effektus archetipikus megjelenésével találkozunk. A szegénység és a környezetrombolás közös gyökerekből ered. Ezen azonban változtatni kell. A szegénység nem lehet a környezetvédelem korlátja. A tehetősebb államok, ha mással nem is, de legalább anyagiakkal kell, hogy támogassák a szegényebb országok környezetvédelmi törekvéseit. Régi-új jelenségről van szó, de a mai kor civilizációs foka lehetővé teszi, hogy különböző szabályozókkal – főként jogi eszközökkel – megfelelően lehessen kezelni a környezeti veszélyeket. A jog nem az egyedüli, de talán a legalkalmasabb eszköz a környezeti hátrányok szülte intraszociális és internacionális konfliktusok rendezésére. Az egyik pillanatról a másikra végbement környezetetikai váltás a jogban akár évtizedekig is elnyúló transzformációs időszakot vehet igénybe. Az etikai váltás tehát megtörtént, de a jogrendi változtatás még hosszú ideig tarthat. Jogi szabályozottság nélkül pedig – jelenlegi tudásunk szerint – nem lehet társadalmi célokat és irányokat módosítani.
Az alkotmányozás Magyarország történetében mindig fordulópontot jelentett. Magyarország alkotmányainak sorába illeszkedik az új alaptörvény. A hatalommegosztás újraformálódó rendszerében az állam és a civil társadalom önálló hatalmi centrumokká fejlődnek. A hatalommegosztás elve a 2011. évi magyar alaptörvényben is szerepel, de későbbi értelmezésre vár, hogy a platóni, a montesquieu-i vagy egyéb típusú hatalommegosztásról van-e szó. A klasszikusnak tekinthető törvényhozói, végrehajtói és igazságszolgáltatói hatalom helyett az állam és az államot ellenőrző, az állam túlsúlyát kiegyensúlyozni törekvő civil kontroll lehet a hatalommegosztás új dichotómiája. A magyarországi alkotmányok fejlődéstörténete a XXI. században elvezetett egy olyan alaptörvényhez, amelyet a választópolgárok legitimálnak az alkotmányozásra adott felhatalmazás alapján. A kétharmados többség nem értelmezhető másként, mint az alkotmányozásra adott felhatalmazásként. Az új alaptörvény kiváltott magyarországi és külföldi kritikákat is, de demokratikus párbeszéd kritikai észrevételek megfogalmazása nélkül nem jöhet létre. Az olyan kérdések, mint az actio popularis, a GMO-mentesség stb., kiváltanak pozitív és negatív észrevételeket egyaránt.
Az új magyar polgári törvénykönyv új intézményeket vezet be a magyar jogrendbe. Ilyen például a gyűlöletbeszéd. Az új magyar Ptk. (amely még csak törvényjavaslat) azt a kereskedelmi szemléletet hangsúlyozza, amely a mai Magyarország szocioökonómiai működését áthatja. Eszerint egy gyors döntés jobb, mint egy hosszan elnyúló, az anyagi igazságosságot kutató eljárás. Az új magyar polgári törvénykönyv figyelembe veszi, hogy felgyorsult társadalmunknak nagyobb szüksége van eljárásjogi igazságosságra, mint anyagi jogi igazságosságra. A polgári törvénykönyvnek minden eddiginél jobban kell alkalmazkodnia „az idő pénz” szóláshoz. Az új Ptk.-ba foglalt polgári anyagi jogot úgy alkották, hogy jól szolgálja ezt a szemléletváltást. Például a fogyasztó érdeke előbbre való, mint a gyártó vagy a forgalmazó érdeke; az extrajudiciális konfliktusrendezés jobb, mint a bírósági út igénybevétele; fontos, hogy az egyének az érdekeiket maguk is védelmezzék, mert később, a bíróság előtt ezt nehezebben és kevesebb sikerrel tehetik.
Az űrjogban meglévő objektív felelősség korántsem a maradi konzervativizmus jele. Az objektív felelősség a jog fokozott szigorát hivatott megtestesíteni. A jog rossz használatát, azaz a jogi normák követésében tapasztalt defektust önmagában az objektivizáló felelősség alkalmazása nem fogja kijavítani. Ilyen közvetlen összefüggés nem létezik a jog alrendszere és a társadalom struktúrája között. Az űrjogot is mindinkább foglalkoztatja az űrhulladék kérdése. Minél inkább gyakorlati relevanciát nyer az űrszemét az űrtevékenység szempontjából, valamint minél nagyobb veszélyt jelent az űrhulladék a földi környezetre nézve, annál több figyelem fordul a space débris eltávolítására. Hogy az űrhulladékot jogi úton vagy műszaki megoldásokkal lehet-e hatásosabban kiküszöbölni, arra nincs konkrét válasz. A klasszikus értelemben vett jog azonban mindinkább háttérbe szorul, illetve keretjelleget ölt. A környezetvédelmi űrjog vagy jogi keretszabályokon, vagy egy új, rugalmas, innovatív jogi berendezkedésen kell, hogy alapuljon. És persze, környezetvédelmi űrjogról szólva, az emberiség és annak vezetői nem feledkezhetnek meg a tágabb értelemben felfogott világűr környezetvédelméről sem. Az űrhulladék, eltávolodva a Föld körüli pályáktól, igen veszélyes lehet a Naprendszer égitesteire, és esetleg a Naprendszeren túli űrtevékenységre nézve is. Az űrhulladék problémája a kurrens világűrjognak csak egy részét képezi, de a space débris keltette rendszerzavarok megoldása más, nagyobb volumenű vagy hasonló természetű űrjogi problémák kapcsán is esetjogot, valamint követendő technikai, illetve szabályozási mintát szolgáltathat.
Az igazság szociológiáját a környezetvédelmi kazuisztika és a környezetvédelmi szabályok meglehetős pontossággal láttatják. A jog csak eszköz az igazság társadalmi működésének visszatükrözéséhez. A környezetvédelmi jog ennek a vizsgálatnak egy eszköze. Így a jelen tanulmányban a környezetvédelmi jog azt a célt szolgálja, hogy megmutassa, miként vezérli az igazságosság a társadalmat, továbbá hogyan módosítja a társadalom az igazságosságot. A környezetvédelmi jog példáján keresztül világosodik meg az igazság társadalmi szerepének minden részlete. A környezetvédelmi kazuisztika és absztrakció rávilágít, miként rombolhatják a környezetvédelmi jogot és a társadalmi igazságosságot a polgárok és az önkormányzatok jogellenes haszon megszerzésére irányuló törekvései. A kommutatív igazságossághoz nincs mindig szükség sub judice megoldásra. A társadalmi kohéziót extrajudiciális konfliktusrendezéssel is fenn lehet tartani. A környezetvédelmi jog társadalomra gyakorolt hatásai és mellékhatásai eltérőek lehetnek, mivel a jelenben egy pro futuro gondolkodás megváltoztathatja a jogalkotás szankcióalkotási hangsúlyait, valamint az igazságszolgáltatási és a közigazgatási szankcionálási gyakorlat hangsúlyait. Nemcsak a környezetvédelem terén szembeszökő a természettudomány és a gazdaságtudomány kollíziója. A fizikusok igazságának nem mond teljesen ellent a közgazdászok igazsága: az igazság mind a fizikusok, mind pedig a közgazdászok oldalán felfedezhető, jóllehet, a társadalmi igazságosság aszerint változhat, hogy a lakosság számára mik az elsődleges szempontok. A politika álláspontját a commoda publica alakítja. A disztributív igazságosság a társadalmi igazságosság egy részeleme. A környezetvédelmi jogban a disztributív igazságosság uralkodik. És nemcsak a környezetvédelmi közjogban, de a környezetvédelmi magánjogban is. Az utóbbi az objektív típusú felelősség miatt van így. A környezetvédelmi jogban az igazságosság némiképp távolabb áll a hétköznapoktól: elsősorban a jövő van a középpontban, és csak másodsorban a faktuális prevenció és reparáció. A szociális igazságosságot nem kell mindig igazságszolgáltatás útján értelmezni. Nincs tehát mindig szükség a büntető, a közigazgatási vagy a polgári jogi igazságszolgáltatásra. A jog a társadalmi igazságosság kifejeződésének csupán egy modusa, de számos más modusszal is kifejezhetjük. A jog globalizálódik, és a társadalmi igazság is globalizálódik. Mindazonáltal egy túl gyors globalizációs folyamat radikálisan megváltoztathatja a társadalmi igazságosságot. A radikalizmus nem kívánatos jelenség, de a jog globalizációja hasznos is lehet.
. Kulcsár , Kálmán . A jogszociológia problémái (Problems of Legal Sociology) (KJK 1960 ). Kulcsár , Kálmán , ‘Matematikai módszerek a jogtudományban
