Search Results
Timaios mítosza és a kozmológiai princípiumok
Megjegyzések Plótinos II. 9-hez
Plótinos az Azok ellen, akik a világ teremtőjét rossznak, s a világot rútnak mondják című művében azt írja, hogy a gnóstikusok nem tesznek mást, mint Platón Timaios át magyarázzák félre. A cikkben ebből a kijelentésből kiindulva kísérlem meg felvázolni azokat a problémákat, amelyek a Timaios kozmológiai leírásának hatására jelentek meg a későbbi természetfilozófiai elképzelésekben a platonikus, továbbá a gnóstikus és hermetikus kozmológiákban. E kérdésben alapvető a Démiurgos alakjának szerepe, illetve a platóni befogadó fogalmának értelmezése. A kérdés vizsgálata során először a platóni szöveg kozmológiai fogalmait (az örök képmás-Démiurgos-befogadó) vizsgálom, majd vázolom, hogyan alakult át a befogadó fogalom a későbbi platóni gyökerű filozófiák anyag , illetve hely terminusaivá. E fogalmi keretben válik érthetővé és vizsgálhatóvá a plótinosi kijelentés. A gnóstikusokkal kapcsolatban annak a bemutatása a legfontosabb, hogy a Plótinos által kárhoztatott dualisztikus kozmológiájuk - ahogyan azt maga Plótinos erősíti meg - a platóni szöveg interpretációs lehetőségein nyugszik. Az Asclepius című hermetikus dialógus jó példája annak, hogyan jelenhet meg később az Isten mellett létező preegzisztens kozmológiai princípium egyszerre, mint anyag és hely , míg a CH VIII. szöveg szerinti párhuzamokat mutat a Timaios szal. Mindemellett természetesen nem zárhatjuk ki más (főképpen keleti) hatások lehetőségét, de a platóni filozófia fogalmainak vizsgálata jelentős szempontokat adhat annak vizsgálatához, hogy milyen hatások játszhattak szerepet a késő ókori dualista kozmológiák kialakulásában.
