Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Éva Zsák x
  • User-accessible content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A perinatalis hospice-ellátás a gyermekgyógyászati palliatív ellátás egy speciális formája: elsősorban a terhesség alatt megállapított fejlődési rendellenességek esetében, a várandósgondozásban megvalósuló holisztikus szemléletű, az érintett családokra vonatkozó testi, lelki és szellemi gondozás. Célunk annak vizsgálata, hogy az elérhető szakmai irányelvek alapján hogyan valósítható meg és milyen lehetőségeket nyújthat a perinatalis hospice-palliatív gondozás. Néhány példán keresztül bemutatjuk az elsősorban angolszász területekről származó szakmai irányelveket, protokollokat, valamint a jó gyakorlat néhány példáját. A perinatalis hospice kiemelten nehéz ellátási terület a szakmai és emberi nehézségeket illetően. Kiindulási pontot jelentenek a standardizált, konszenzuson alapuló irányelvek, amelyek részletezik az ellátás sajátosságait és azt is, hogy milyen feltételek szükségesek a biztosításához, emellett pedig jelentős segítséget nyújthatnak a közreműködő szakmák közötti kommunikációs és koordinációs folyamatokban. Szupportív szakmai képzési programok során lehetőség adódhat a nehézséget jelentő helyzetek felismerésére, valamint a megoldások keresésére is. A továbbképzés a palliatív ellátásban és a megfelelő kommunikációban kompetenciafejlesztést jelent a szakmai feladatok ellátásában. Orv Hetil. 2020; 161(12): 452–457.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: A perinatalis veszteség miatti gyász a komplikált gyász jelensége, megélése terhet ró a szülőkre, környezetükre és az egészségügyi szakemberekre egyaránt, mégis kevéssé feldolgozott, tanulmányozott terület. Célkitűzés: A perinatalis veszteségeket érintő szakmai gyakorlat bemutatása választott egészségügyi intézményekben, az aktuális protokollt és jogszabályokat összevetve a veszteségeket elszenvedett pácienseknek nyújtott tényleges segítséggel. További cél volt annak vizsgálata, hogyan érintik szakmailag és pszichésen ezen esetek a gyógyító, segítő szakembereket. Módszer: Mélyinterjúk készítése érintett szakemberekkel (első ütemben n = 8) az adott intézményi gyakorlat sajátosságaira, a meglévő és igényelt elméleti és gyakorlati ismeretekre, a személyes attitűdökre és a megélt nehézségekre vonatkozóan. Eredmények: Különösen nehéz feladat ezen esetekben a szakmai helytállás: kevés a konkrét kommunikációs „eszköz” a páciensek által megélt gyász segítésére, a saját gyászmunka elvégzésére. Mindez kockázati tényező a burnout szindróma megjelenésében. Következtetések: Az eredmények felhasználhatók speciális képzés kialakításához, amely adekvát szaksegítséget nyújthat a szülők gyászmunkájában, valamint a szakemberek veszteségélményének feldolgozásában is. Orv. Hetil., 2015, 156(29), 1174–1178.

Open access