Search Results

You are looking at 1 - 10 of 29 items for :

  • "Beta blockers" x
  • User-accessible content x
Clear All

.: On what criteria should we choose the beta-blocker? [Mi alapján válasszunk béta-blokkolót?] Card. Hung., 2012, 42 (5), 317–321. [Hungarian] 4 Dézsi, C. A

Open access

, 2010, 20 (5), 305–307. [Hungarian] Dézsi, C. A.: On what criteria should we choose the beta-blocker? [Mi alapján válasszunk béta-blokkolót?] Cardiologia Hungarica, 2012, 42 (5), 317–321. [Hungarian

Open access

]. The suggested another research to compare the role of beta blockers with amiodarone. In another research, Lamb et al. [ 20 ] studied the effect of atenolol on preventing supraventricular arrhythmias following CABG for the first time. He analyzed the

Open access

., Slim, R., Larif, S., et al.: Drug-induced hyperglycaemia and diabetes. Drug Saf., 2015, 38 (12), 1153–1168. 13 Barna, I., Gyurcsányi, A.: The use of beta-blockers

Open access

Messerli, F. H., Grossman, E., Goldbourt, U.: Are beta-blockers efficacious as first-line therapy for hypertension in the elderly? A systematic review. JAMA, 1998, 279, 1903–1907. 53

Open access

A krónikus szívelégtelenség magyarországi prevalenciája 1,6% a felnőtt populációban. Nyolcvanéves kor felett a prevalencia már 15–20%. A szívelégtelenség kezelésének alapja a neurohumorális blokád. Ennek részei az angiotenzinkonvertáló enzim gátlószere (intoleranciában az angiotenzinreceptor-blokkoló), a béta-receptor-blokkoló és a mineralokortikoidreceptor-antagonista gyógyszercsoportok. A béta-receptor-blokkolókat negatív inotrop hatásuk miatt sokáig mellőzték a szívelégtelenség kezeléséből. Az elmúlt évtizedek során végzett tanulmányok azonban szívelégtelenségben igazolták a béta-receptor-blokkolók mortalitást csökkentő hatását. A bisoprolol kedvező hatékonyságát szintén számos nagy tanulmány eredménye támasztja alá. Orv. Hetil., 2013, 154, 1731–1734.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Beáta Szalóczi, Ágnes Harmath, Barbara Pete, Eszter Kovács, János Rigó jr., and Júlia Hajdú

A szerzők egy Basedow–Graves-kór miatt korábban thyreoidectomián átesett, kezeletlen anya koraszülöttjének esetét ismertetik. Gondozatlan terhességből magzati tachycardia, fenyegető intrauterin asphyxia miatt sürgős császármetszéssel született a 33. hétnek megfelelő érettségű, 1350 gramm súlyú, dysmaturus (testsúlypercentil <10), nagy nyaki strumával bíró koraszülött. Az újszülött respiratoricus elégtelenség miatt konvencionális és magas frekvenciás gépi lélegeztetésben részesült, súlyos tachycardia (>180/perc), cardialis decompensatio miatt béta-blokkoló, digoxin- és dobutaminterápiát igényelt. Kivizsgálása során cardiomegalia, pericardialis folyadékgyülem, súlyos tüdőhypoplasia, mitralis és tricuspidalis insufficientia, hepatosplenomegalia igazolódott. A pajzsmirigy-szabadhormonok szintje többszörösen meghaladta a referenciaértéket (fT4: > 6 ng/dl, fT3: > 30 pg/ml), a TSH-szint ugyanakkor 0 volt. Légzéstámogatást 7, keringéstámogatást 10 napig igényelt, propranolol- mellett K-jodid-kezelésben részesült. Tachycardiája mérséklődött, a béta-blokkoló kezelést csökkentett adagban kapta tovább, pajzsmirigyhormonszintjei fokozatosan a normális tartományba kerültek. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a Basedow–Graves-kórban szenvedő anya újszülöttjénél jelentős súlybeli, növekedésbeli elmaradás, súlyos keringési elégtelenség, thyreotoxicosis tünetei alakulhatnak ki, és hangsúlyozzák az anyai hormon-, valamint antitestszintek nyomon követésének jelentőségét.

Open access

of the evidence. Am. J. Cardiovasc. Drugs, 2014, 14 (3), 167–173. Bangalore, S., Parkar, S., Grossman, E., et al.: Meta-analysis of 94,492 patients with hypertension treated with beta blockers to determine the

Open access

A trimetazidin hatásosságának összehasonlítása a revaszkularizált és a nem revaszkularizált stabil anginás betegeken a ONECAPS-vizsgálat alapján

Comparison of the efficacy of trimetazidine in revascularized and non-revascularized stable angina patients based on the ONECAPS study

Orvosi Hetilap
Author: János Tomcsányi

Összefoglaló. Bevezetés: A közelmúltban publikált ATPCI-vizsgálat azt eredményezte, hogy közvetlenül a sikeres revaszkularizáció után alkalmazott trimetazidin biztonságos volt, de nem volt effektívebb a cardiovascularis halál, anginarekurrencia, cardialis hospitalizáció tekintetében, mint a random kettős vakmódszerrel alkalmazott placebo. Célkitűzés: Az általunk korábban végzett ONECAPS nyitott, obszervációs vizsgálat retrospektív analízisét kívántuk elvégezni annak eldöntésére, hogy az anginás betegeknél van-e különbség a trimetazidin prolong hatásosságában annak megfelelően, hogy korábban revaszkularizáció történt. Módszer: 1670, anginás betegből 1008 nem volt revaszkularizálva, míg 662 korábban revaszkularizáción esett át. Az életkorban, társbetegségben nem volt különbség a két csoport között. A betegeknél a heti anginaszámnak és a nitroglicerin-fogyasztásnak, illetve az angina súlyosságának a változását vizsgáltuk a trimetazidin prolong 80 mg napi egyszeri alkalmazása során a revaszkularizált és a nem revaszkularizált betegcsoportban. Eredmények: Mind a revaszkularizált, mind a nem revaszkularizált betegcsoportban szignifikáns csökkenést (p<0,0001) eredményezett a trimetazidin mind a heti anginaszámban, mind a rövid hatású nitroglicerin fogyasztásában. Emellett mindkét betegcsoportban növekedett a Kanadai Cardiovascularis Társaság (CCS) osztályozása szerinti I. súlyosságú angina aránya, és csökkent a CCS III., illetve CCS IV . aránya is. Mindezt a hatást úgy érték el, hogy a revaszkularizált betegeknél 90% felett volt a sztatin, az ACEI/ARB, illetve a béta-blokkoló használata. Következtetés: A trimetazidin prolong napi egyszeri 80 mg adása szignifikánsan csökkenti a heti anginaszámot, nitroglicerin-fogyasztást, illetve az angina súlyosságát. Ezen hatása független attól, hogy a beteg korábban részesült-e revaszkularizációban vagy sem. Orv Hetil. 2021; 162(29): 1167–1171.

Summary. Introduction: The recently published ATPCI study resulted in the safety of trimetazidine administered immediately after successful revascularization but was not more effective (cardiovascularis death, recurrence of angina, hospitalization for cardiac event) than the randomized double-blind placebo. Objective: A retrospective analysis of our previously published ONECAPS open-label observational study was performed to determine whether there was a difference in the efficacy of trimetazidin prolong in the angina patients according to whether or not they had previously undergone revascularization. Method: Of the 1670 angina patients, 1008 were not revascularized, while 662 had previously undergone revascularization. There was no difference in age or comorbidity between the two groups. Patients were examined for changes in weekly angina, short-acting nitroglycerin use and angina severity during once-daily administration of trimetazidine prolong 80 mg in revascularized and non-revascularized study groups. Results: In both the revascularized and non-revascularized group, trimetazidine resulted in a significant reduction (p<0.0001) in both weekly angina count and short-acting nitroglycerin use. In addition, the proportion of angina with Canadian Cardiovascular Society (CCS) I increased and the proportion of CCS III and CCS IV decreased in both patient groups as well. All of this effect was achieved with statin, ACEI/ARB, and beta-blocker use above 90% in revascularized patients. Conclusion: Trimetazidine prolong 80 mg once daily significantly reduced the number of angina per week, the use of short-acting nitroglycerin per week, and the severity of angina. This effect is independent of whether the patient has previously received revascularization. Orv Hetil. 2021; 162(29): 1167–1171.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Péter Ofner, Béla Merkely, Péter Polgár, Péter Andréka, Károly Zámolyi, Róbert Gábor Kiss, János Tomcsányi, Zoltán László, András Vértes, Imre Varjú, Ferenc Juhász, János Simon, and Sándor Bajkó

A szerzők ismertetik a 2010. január 1-jén megkezdett Infarctus Regiszter Pilóta Vizsgálatot. A nemzetközileg elfogadott diagnosztikus kritériumokat alkalmazó és előre meghatározott adatokra kiterjedő, prospektív, epidemiológiai adatgyűjtés hosszas és széles körű szakmai egyeztetése után indult el Budapest öt kerületében és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Budapesten öt szívkatéteres centrumban és három – ilyen lehetőséggel nem rendelkező – kardiológiai osztályon, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében egy szívkatéteres centrumban és három belgyógyászati osztályon kezdődött el a vizsgálat. A lakosok száma a szóban forgó területen 997 324 fő. A vizsgálat megkezdését követően – a program fontosságát felismerve – további 16 centrum csatlakozott a vizsgálathoz. A program indulásától 2011. május 1-jéig 4293 beteg adatait rögzítették. A regisztrált betegek 52,1%-ánál ST-elevációval járó (STEMI), 42,1%-ánál nem ST-elevációval járó myocardialis infarctust (NSTEMI), 3%-ánál instabil angina pectorist, 2,8%-ban egyéb diagnózist állapítottak meg a kórházi elbocsátás idején. A szerzők vizsgálják a programba tartozó STEMI miatt kezelt betegek ellátásának jellemzőit Budapesten és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A 301 budapesti beteg ellátásában öt, a 402 vidéki beteg ellátásában egy szívkatéteres centrum vett részt. A STEMI miatt kórházba került budapesti betegek 79,7%-a szívkatéteres centrumba került, és ezen betegek 84,6%-ánál intervenció történt. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a STEMI miatt kezelt betegek 62,9%-a került szívkatéteres centrumba, és a betegek 77%-ánál történt katéterterápiás beavatkozás. A 301 budapesti beteg esetén 8%-os, a 402 vidéki beteg esetén 10%-os kórházi halálozást észleltek. A kórházból eltávozott betegek esetén a szekunder prevenció szempontjából fontos gyógyszereket a Budapesten ellátott beteg esetén javasolták gyakrabban. A szerzők megállapítják, hogy az egységes diagnosztikus kritériumokat alkalmazó, prospektív adatgyűjtésen alapuló Infarctus Regiszter Pilóta Vizsgálat kivihető, az adatok népegészségügyi szempontból fontosak. A program országos bevezetése a finanszírozás során nyert adatoknál pontosabb képet adhatna az infarktusos betegek ellátásának helyzetéről. Orv. Hetil., 2011, 152, 1278–1283.

Open access