Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "fitoösztrogének" x
  • User-accessible content x
Clear All

Absztrakt:

A korábbi évszázadokban a társadalmi és gazdasági körülmények, az orvostudomány hiányosságai, a járványok és a háborúk miatt rövid volt a várható élettartam, így a nők többsége meg sem érte a változókort. Napjainkban a fejlett országokban az emberek átlagosan 75–80 éves korukig élnek, az átlagéletkor kitolódásával nő a menopauzában érintettek, illetve a menopauzában töltött évek száma, mára már a nők életük harmadát menopauzában töltik. A kellemetlen tünetek kezelésének egyetlen hatékony módját évszázadokon át a gyógynövények alkalmazása jelentette, amely ismeret szájhagyomány útján terjedt. A XX. században a szintetikus gyógyszergyártás kialakulásával és a hormonpótló kezelés bevezetésével ez a terápiás forma háttérbe szorult. A média hatására a XX. században kialakult az a társadalmi igény a nők körében, hogy minél tovább megőrizzék szépségüket és fiatalságukat. A hormonpótló terápia nagy népszerűségnek örvendett, mert a nők átmenetileg megszabadultak életminőségüket rontó tüneteiktől, viszont évekkel később kiderült, hogy a hormonpótlás komoly veszélyekkel járhat. A gyógynövényes terápiáknak határozott előnye a hormonpótló kezelésben használt szintetikumokkal szemben a kedvezőbb mellékhatásprofil. A nők ezért ismét szívesen fordulnak a bevált természetes gyógymódokhoz. Egyre növekszik az érdeklődés a gyógynövénytartalmú készítmények iránt. A fitoösztrogének hatásának tanulmányozása mára már a kutatások aktív területévé vált. Az állatokon és embereken végzett vizsgálatok eredményei azonban ellentmondásosak, egyes források szerint a fitoösztrogének hatékonynak és biztonságosnak bizonyulnak, más szerzők szerint hatástalanok menopauzában vagy kifejezetten veszélyesek, nem ajánlhatók mindenkinek. A nők testi, mentális egészsége és biztonsága érdekében fontos ezzel a kérdéssel foglalkozni, alkalmazásuk előtt ezért szükséges felmérni az előnyöket és a rizikót. Orv Hetil. 2017; 158(32): 1243–1251.

Open access

Absztrakt:

Az endokrin diszruptorok a környezetből az állati (emberi) szervezetbe jutó olyan természetes vagy mesterséges molekulák, amelyek hormonreceptorokhoz kapcsolódva serkentik vagy gátolják adott sejtek tevékenységét, hormonok vagy receptorok előállítását, illetve transzportját. Ha kapcsolódásuk valamely kritikus periódusban történik, hibás hormonális imprintinget hoznak létre életre szóló következményekkel, mint hormonbefolyásolt sejtműködések megváltozása, betegségekre való hajlam manifesztálódása vagy betegségek megjelenése, ezért orvosi-egészségügyi jelentőségük van. Az endokrin diszruptorok száma nagy és éppúgy, mint felhasználásra kerülő mennyiségük, növekszik, ezáltal számos, felnőttkorban megjelenő kórkép (például daganat) visszavezethető perinatalis kori endokrin diszruptorártalmakra. Tartós hatásuk alapvető emberi jellegzetességek (például menarche időpontja) megváltozásához vezet. Az A- és D-vitamin is hormon (exohormon) és kívülről bejutva a szervezetbe endokrin diszruptorok lehetnek. Az endokrin diszruptorok által kiváltott imprinting az utódgenerációkra epigenetikusan átadódik, így befolyásolhatja az utódok gyógyszerérzékenységét is. Ha az epigenetikus öröklődés tartóssá válik, annak humánevolúciós jelentősége is lehet. Orv Hetil. 2017, 158(37): 1443–1451.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Leiszter, Orsolya Galamb, Alexandra Kalmár, Sára Zsigrai, Gábor Valcz, Krisztina Andrea Szigeti, Barbara Kinga Barták, Zsófia Brigitta Nagy, Magdolna Dank, Zsolt Liposits, Péter Igaz, Zsolt Tulassay, and Béla Molnár

Absztrakt:

A colorectalis carcinoma (CRC) az egyik leggyakrabban előforduló daganatos megbetegedés világszerte. A sporadikus vastagbélrák incidenciája ötvenéves kor alatt alacsonyabb, majd az életkor előrehaladtával nő, továbbá jellegzetes klinikai, lokalizáció szerinti és molekuláris eltérést mutathat a nők és a férfiak között. Epidemiológiai és molekuláris biológiai kutatások eredményei szerint az ösztradiol (E2) által szabályozott jelútrendszer meghatározó szerepet játszik a CRC kialakulásában és prognosztikájában, döntően a vastagbélhámban domináns ösztrogénreceptor-bétán (ERβ) keresztül. Az ösztradiol emésztőrendszeri hatásai igen sokrétűek, az ép és tumoros vastagbélhámsejtekre gyakorolt hatását in vitro és in vivo vizsgálatok egyaránt igazolták. Az ösztrogénreceptor-alfával (ERα) ellentétben az ERβ aktivációja a sejtosztódást gátolja és az apoptózist fokozza, a béta-receptor kifejeződése ugyanakkor mind az élettani öregedés, mind a vastagbél kórállapotaiban megváltozhat. Az ösztradiol ERβ által közvetített daganatellenes hatása a sejtproliferáció gátlása, az apoptózis serkentése, az áttétképzés gátlása és gyulladáscsökkentő hatása révén valósulhat meg. Sejtkultúra- és állatkísérletes kutatások eredményei alapján az ösztrogénreceptor-bétára szelektíven ható receptormodulátorok (szelektív ösztrogénreceptor-modulátor [SERM]) és a fitoösztrogének új, hozzáadott kezelési lehetőséget jelenthetnek az idült gyulladással és a kóros sejtproliferációval jellemezhető colorectalis megbetegedésekben. Orv Hetil. 2020; 161(14): 532–543.

Open access