Search Results

You are looking at 21 - 25 of 25 items for

  • Author or Editor: Anna Gábor x
  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All Modify Search

Halálozásikockázat-becslő pontrendszerek alkalmazhatóságának előzetes vizsgálata újraélesztett betegek körében

Pilot analysis of the usefulness of mortality risk score systems at resuscitated patients

Orvosi Hetilap
Authors:
Boldizsár Kiss
,
Alexandra Fekete-Győr
,
Zsófia Szakál-Tóth
,
Anna Párkányi
,
Zsigmond Jenei
,
Péter Nyéki
,
Dávid Becker
,
Levente Molnár
,
Zoltán Ruzsa
,
Gábor Dér
,
Enikő Kovács
,
Dávid Pilecky
,
László Gellér
,
Harjola Veli-Pekka
,
Béla Merkely
, and
Endre Zima

Összefoglaló. Bevezetés: A cardiovascularis halálokok közül világszerte nagy jelentőségű a hirtelen szívhalál. Annak ellenére, hogy a cardiopulmonalis resuscitatio és a postresuscitatiós intenzív osztályos kezelés is komoly metodikai és technikai fejlődésen ment keresztül az elmúlt időszakban, kevés az olyan validált pontrendszer, amely jól becsülné a beteg intenzív osztályra kerülésekor a mortalitási rizikót. Célkitűzés: A sikeres újraélesztést követő intenzív osztályos kezelés kezdetekor felmért, a cardiogen shock rizikóstratifikációjára alkalmazott CardShock Risk Score (CSRS) és az általunk hozzáadott, specifikus súlyozófaktorokkal (iniciális ritmus, inotropigény) módosított CardShock Risk Score (mCSRS) összevetése a mortalitás előrejelzésében post-cardiac arrest szindrómás betegeknél. Módszerek: Retrospektív vizsgálatunk során 172, kórházon kívül sikeresen újraélesztett és klinikánkon ellátott consecutiv betegből a CSRS- és mCSRS-pontrendszerek segítségével végül 123 beteg adatait elemeztük. A CSRS- és mCSRS-változók és a korai/késői mortalitás közötti összefüggést Cox-regressziós analízissel vizsgáltuk. A pontszámok alapján 3 csoportba (1–3, 4–6, 7+) soroltuk a betegeket. Az összevont csoportok túlélését log-rank teszttel hasonlítottuk össze. Eredmények: A betegpopuláció átlagéletkora 63,6 év volt (69% férfi), és a hirtelen szívhalál hátterében 80%-ban akut coronaria szindróma állt. A korai/késői mortalitást leginkább a felvétel utáni neurológiai állapot, a szérumlaktátszint, a vesefunkció, az iniciális ritmus és a beteg katecholaminigénye határozta meg. A mCSRS alkalmazását követően mind az „1–3” és a „4–6” (p≤0,001), mind a „4–6” és a „7+” (p = 0,006) csoportok között szignifikáns különbséget találtunk a túlélésben. Következtetés: A felvételkori pontok alapján a mCSRS pontosabban definiálja és differenciálja egymástól az általunk beválasztott két extra súlyozófaktorral az enyhe, a közepes és a magas mortalitási rizikóval bíró betegpopulációkat, mint a CSRS. Orv Hetil. 2021; 162(2): 52–60.

Summary. Introduction: Sudden cardiac death is one of the most significant cardiovascular causes of death worldwide. Although there have been immense methodological and technical advances in the field of cardiopulmonary resuscitation and following intensive care in the last decade, currently there are only a few validated risk-stratification scoring systems for the quick and reliable estimation of the mortality risk of these patients at the time of admission to the intensive care unit. Objective: Our aim was to correlate the mortality prediction risk points calculated by CardShock Risk Score (CSRS) and modified (m) CSRS based on the admission data of the post-cardiac arrest syndrome (PCAS) patients. Methods: The medical records of 172 out-of-hospital resuscitated cardiac arrest patients, who were admitted at the Heart and Vascular Centre of Semmelweis University, were screened retrospectively. Out of the 172 selected patients, 123 were eligible for inclusion to calculate CSRS and mCSRS. Based on CSRS score, we generated three different groups of patients, with scores 1 to 3, 4 to 6, and 7+, respectively. Mortality data of the groups were compared by log-rank test. Results: Mean age of the patients was 63.6 years (69% male), the cause of sudden cardiac death was acut coronary syndrome in 80% of the cases. The early and late mortality was predicted by neurological status, serum lactate level, renal function, initial rhythm, and the need of catecholamines. Using mCSRS, a significant survival difference was proven in between the groups “1–3” vs “4–6” (p≤0.001), “4–6” vs “7+” (p = 0.006). Conclusion: Compared to the CSRS, the mCSRS expanded with the 2 additional weighting points differentiates more specifically the low-moderate and high survival groups in the PCAS patient population treated in our institute. Orv Hetil. 2021; 162(2): 52–60.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Anna Dávid
,
Henriett Butz
,
Zita Halász
,
Dóra Török
,
Gábor Nyirő
,
Ágota Muzsnai
,
Violetta Csákváry
,
Andrea Luczay
,
Ágnes Sallai
,
Éva Hosszú
,
Enikő Felszeghy
,
Attila Tar
,
Zsuzsanna Szántó
,
Gy. László Fekete
,
Imre Kun
,
Attila Patócs
, and
Rita Bertalan

Absztrakt:

Bevezetés: A SHOX gén izolált haploinsufficientiája az alacsonynövést okozó monogénes elváltozások leggyakoribb oka. A gén heterozigóta eltérése az idiopathiás alacsonynövéssel (ISS) diagnosztizált betegek 2–15%-ában, Leri–Weill-dyschondrosteosis szindróma (LWS) 50–90%-ában, valamint a Turner-szindrómában szenvedők csaknem 100%-ában igazolható. Célkitűzés: A SHOX gén haploinsufficientiája gyakoriságának meghatározása ISS-sel és LWS-sel diagnosztizált, valamint Turner-fenotípusú, de normális karyotypussal rendelkező betegek (TF) körében, valamint beazonosítani a SHOX géneltérésre jellemző dysmorphiás jeleket. Módszer: Összesen 144 betegben került sor a SHOX gén haploinsufficientia-vizsgálatára multiplex ligatiós próba Amplifikáció (MLPA) módszerrel. A betegek klinikai adatai (auxológiai paraméterek, csontrendszeri rendellenességek, dysmorphiás tünetek) és a pozitív genotípus közötti összefüggéseket statisztikai módszerekkel elemezték. Eredmények: A vizsgált 144 betegből 11 (7,6%) esetében igazolódott SHOX géneltérés, női dominanciával (8/11, 81%). A SHOX-pozitív betegeknek szignifikánsan magasabb volt a testtömegindexe (BMI) (5/11-ből vs. 20/133-ból mutatott emelkedett értéket, p<0,02), és gyakoribbak voltak a dysmorphiás tünetek (9/11 vs. 62/133, p = 0,02). A felső végtagokon megjelenő Madelung-deformitás SHOX-pozitív betegek között szintén szignifikánsan gyakrabban fordult elő (4/11, 36% vs. 14/133, 10%, p = 0,0066), mint a SHOX-negatívakban, de a vizsgálatkori életkor, az alacsonynövés mértéke, valamint az auxológiai mérések alapján számolt testarányok nem mutattak statisztikailag kimutatható különbséget a két csoport között. Következtetések: A SHOX gén haploinsufficientiájának előfordulási gyakorisága a vizsgált betegpopulációnkban megegyezik az irodalmi adatokkal. SHOX-pozitív esetekben, az idiopathiás alacsonynövés mellett, a dysmorphiás elváltozások pozitív prediktív értékkel bírnak a SHOX génelváltozások fennállására. Ugyanakkor a dysmorphiás jegyet nem mutató, de genetikailag pozitív eset arra utal, hogy a SHOX gén vizsgálata indokolt dysmorphiás tünetet nem mutató idiopathiás alacsonynövés esetén is. Orv Hetil. 2017; 158(34): 1351–1356.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Petra Anna Golovics
,
Péter László Lakatos
,
Gyula Dávid
,
Tünde Pandur
,
Zsuzsanna Erdélyi
,
Ágnes Horváth
,
Gábor Mester
,
Mihály Balogh
,
István Szipocs
,
Csaba Molnár
,
Erzsébet Komáromi
,
Barbara Dorottya Lovász
,
Miklós Szathmári
,
Lajos S. Kiss
, and
László Lakatos

A Crohn-betegség gyógyszeres kezelése az utóbbi 20 évben jelentősen megváltozott, az immunszuppresszív szerek egyre gyakrabban és egyre korábban kerülnek alkalmazásra. Ezzel szemben a sebészi beavatkozások száma még mindig magas, és kevés bizonyíték van arra, hogy a Crohn-betegség kimenetele változott az utóbbi évtizedben. Célok: A szerzők célkitűzése az volt, hogy megvizsgálják a sebészi beavatkozások rizikóját és a változó gyógyszeres kezelési stratégia közötti kapcsolatot a Veszprém megyei populációs alapú adatbázis alapján. Módszer: 506, az adott periódusban diagnosztizált (incidens) Crohn-beteg adatait elemezték (életkor a diagnóziskor 31,5 SD 13,8 év). A fekvő és a járó betegek adatait folyamatosan követték. A tanulmány által vizsgált populációt három csoportba osztották a diagnózis éve szerint (kohorsz A: 1977–1989, kohorsz B: 1990–1998, kohorsz C: 1999–2008). Eredmények: Összességében az azathioprint, a szisztémás szteroidot és a biológiai kezelést (ami csak 1998 óta érhető el) a betegek 45,8%-a, 68,6%-a és 9,5%-a kapott. Az egy és öt éven belüli azathioprinkezelés 3,2% és 6,2% volt az A csoportban, 11,4% és 29,9% a B csoportban és 34,8% és 46,2% a C csoportban. Többváltozós Cox-féle regressziós analízisben szignifikáns összefüggés volt kimutatható az azathioprinkezelés kezdete és a diagnózis időpontja (p<0,001), a diagnóziskori életkor (p<0,001), a betegség viselkedése (p<0,001) és a szisztémás szteroid adásának igénye (p<0,001) között. A sebészeti beavatkozások száma a vizsgált periódusban csökkent (PLogrank = 0,022, PBreslow = 0,07). Többváltozós Cox-analízisben (HR: 0,43, 95% CI: 0,28–0,65) és propensity score modellben (HR: 0,42, 95% CI: 0,26–0,67) a korai azathioprin adása szignifikáns kapcsolatot mutatott a reszekciós műtét valószínűségével. Következtetés: A szerzők populációs alapú vizsgálatban igazolták, hogy az utóbbi években sebészeti beavatkozások számának csökkenése független kapcsolatot mutat az agresszívebb kezelési stratégiával, az egyre gyakoribb és korábbi azathioprinhasználattal. Orv. Hetil., 2012, 153, 541–552.

Open access

A hepatitis C-vírus szűrésének és kezelésének 10 éves tapasztalata a börtönökben

Screening and treatment of hepatitis C virus in prisons: 10 years of experience

Orvosi Hetilap
Authors:
Klára Werling
,
Mihály Makara
,
Krisztina Nemesi
,
Gábor Horváth
,
Ferenc Schneider
,
Ildikó Bali
,
Judit Enyedi
,
Viktor Jancsik
,
András Káfony
,
Miklós Lesch
,
Béla Lombay
,
Zsófia Müller
,
Zsófia Ozsvár
,
Árpád Patai
,
Zoltán Péterfi
,
Margit Pusztay
,
Olga Szabó
,
János Szlávik
,
Tamás Tóth
,
Márta Varga
,
Judit Gács
,
Eszter Újhelyi
, and
Anna Nemes Nagy

Bevezetés és célkitűzés: Az Európai Unióban a hepatitis C-vírussal (HCV) fertőzött betegek kétharmada nem tud a fertőzöttségéről. A WHO célja 2030-ra az új krónikus hepatitises esetek számának 90%-os csökkentése. A börtönökben a HCV-fertőzöttek aránya a lakosságénak a tízszeresét is elérheti. A cikk a magyar büntetés-végrehajtási intézetekben 2007 és 2017 között zajlott HCV-szűrő vizsgálat eredményeinek összefoglalása. Módszer: Az önkéntes alapú anti-HCV-szűrő vizsgálatot követően a pozitív eseteknél HCV-PCR- és -genotípus-meghatározás történt. A betegek írásos beleegyezése után kezdődött el az interferonalapú kezelés, mely a hepatológusok irányításával és a büntetés-végrehajtási intézetek egészségügyi személyzetének együttműködésével történt. Eredmények: A magyar börtönök 84%-ában folyik HCV-szűrő program és -kezelés. Összesen 25 384 betegnél történt meg ezen időszak alatt az anti-HCV-szűrő vizsgálat. A betegek 6,6%-ában anti-HCV-pozitivitást és 3,8%-ában HCV-PCR-pozitivitást találtunk. A HCV-PCR-pozitív betegek 55,2%-ában kezdődött el a kezelés. Teljes időtartamú volt a kezelés 143 betegnél, idő előtt fejeződött be 162 betegnél (42,6%), míg 75 betegnél nem ismert a kezelés időtartama. A rendelkezésre álló, a kezelés vége utáni 24. heti eredmény alapján a tartós terápiás válasz 88% volt. Megbeszélés: A büntetés-végrehajtási intézetekben folyó HCV-szűrő és -kezelési program egy jól működő rendszer. A sikeres kezelésben nagy szerepe van a betegek felvilágosításának, a hepatológus kollégák és a börtönök egészségügyi dolgozói közötti együttműködésnek. Következtetés: Eredményeink azt mutatják, hogy a „test and treat” gyakorlat a HCV mikroeliminációjának kivitelezhető módja a börtönökben. Orv Hetil. 2022; 163(22): 871–878.

Open access

A diffúz nagy B-sejtes limfóma fenotipikus, citogenetikai és expressziós profil heterogenitása – Magyarországi multicentrikus tanulmány

Phenotypic, cytogenetic and expression profile heterogeneity of diffuse large B-cell lymphoma. A Hungarian multicentric study

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
László Pajor
,
József Kun
,
Róbert Herczeg
,
Bence Gálik
,
Zsombor Ritter
,
Anett Baliko
,
Géza Hegedűs
,
Tibor Barna
,
János Czifra
,
Anna Pálvölgyi
,
Gabriella Östör
,
Edit Babarczi
,
Erika Ligeti
,
Noémi Kránitz
,
Ottilia Bali
,
Anita Bodor
,
László Tiszlavicz
,
Gábor Pajor
,
Béla Kajtár
,
László Kereskai
,
Tamás Tornóczki
,
Hussain Alizadeh
,
Attila Gyenesei
, and
István Vályi-Nagy

A diffúz nagy B-sejtes limfóma 5 éves általános túlélése a mai kezelések mellett 60–70%, melynek hátterében a betegség komplex heterogenitása állhat.

Célkitűzés

Magyarországi multicentrikus tanulmányban a betegség fenotipikus, citogenetikai, genomexpressziós profil- és geográfiai heterogenitásának vizsgálata.

Módszer

A 276 formol-paraffinos betegmintát Hans' algoritmus és dupla protein expresszor státusz alapján klasszifikáltuk. A IGH::MYC, IGH::BCL2, BCL6 gén átrendeződéseket, valamint a MYC, BCL2 és BCL6 gének nyerését interfázis citogenetikával vizsgáltuk. Az RNA-seq-alapú génexpressziós profilvizsgálat 173 formol-paraffinos mintán volt elvégezhető.

Eredmények

A Hans' fenotípus alapján 103 (37,3%) germinális centrum B-sejt-szerű és 173 (62,7%) nem germinalis B-sejt-szerű limfómát azonosítottunk, mely besorolás 82,6%-os megegyezést mutatott a genomexpressziós profilstratifikációval. Tripla aberrációt mutató limfóma nem fordult elő. Izolált IGH::MYC átrendeződés, valamint MYC, BCL2, BCL6 géntöbblet mindkét Hans' csoportban jelen volt. Az IGH::BCL2 átrendeződés izoláltan vagy kombinációban, szignifikánsan és kizárólag a germinális centrum B-sejt-szerű csoportban volt azonosítható, míg a BCL6 átrendeződés szignifikáns halmozódást mutatott a nem germinális centrum B-sejt-szerű Hans' csoportban. A dupla protein expresszor fenotípus pozitív prediktív értéke mindkét Hans' csoport molekuláris alcsoportjaira alacsony, a 0,04–0,19, illetve a 0,12–0,30, tartományba esett, míg negatív prediktív értéke mindkét főcsoport összes releváns molekuláris alcsoportjában 1,00-nek felelt meg.

Következtetések

A IGH::MYC átrendeződés nem Hans' csoport specifikus genotípus. Az IGH::BCL2 átrendeződés germinalis centrum, a BCL6 átrendeződés pedig a nem germinalis centrum B-sejt-szerű limfóma fémjele. A dupla protein expresszor negatív fenotípus mellett IGH::MYC és/vagy IGH::BCL2 átrendeződés nem fordult elő.

Open access