Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: Ákos Balázs x
  • User-accessible content x
Clear All Modify Search

A cikk a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi István téri székháza ünnepélyes átadásának másfélszáz éves évfordulója alkalmából bemutatja a várostörténeti szempontból is kiemelkedő jelentőségű középület építése során alkalmazott kőanyagokat. Levéltári források és kordokumentumok alapján ismerteti az építkezés legfontosabb eseményeit, az építő- és díszítőkövek beszerzésének, felhasználásának körülményeit, az ehhez kapcsolódó költségeket, majd ezt követően a kőzetek típusait, származási helyét veszi sorra. A székház kőzeteinek kiválasztása a neoreneszánsz ízlés- és formavilágát tükrözi: az épület homlokzata uralkodóan Budapest környéki porózus mészkövekből, forrásvízi mészkőből, lábazata pedig gerecsei vörös mészkőből áll, belsejében a Habsburg Monarchia területéről származó csiszolható mészkövek és márványok láthatók.

Open access

The Micro-Deval test method is used for testing of aggregate durability. The present paper focuses on two Hungarian andesites obtained from the quarries of Recsk (Mátra Mountains, Hungary) and of Nógrádkövesd (Cserhát Mountains, Hungary). The aim of this study is to find a simple test method based on the original Micro-Deval test method to assess the long-term durability of aggregates. An additional part of the research was to develop suitable mathematical models that can describe the behavior of the andesite aggregates under continuous abrasive impact. The relevant standard (EN 1097-1:2012) recommends 12,000 rotations to determine the Micro-Deval coefficient required for classification of the aggregates. Within the framework of this research, a modified Micro-Deval test was applied: the number of rotations was increased in several steps and the degree of abrasion was measured afterwards. Regression analyses were used to outline mathematical forms which characterize the dependence between the number of rotations and the degree of abrasion. According to the results, the long-term Micro-Deval tests significantly modify the assessed durability and thus provide information on the long-term abrasive impact. The degree of change depends on the studied material: the ratio of the long-term Micro-Deval coefficients of the two studied andesite types is larger than 3. The regression analyses of the measured Micro-Deval coefficients revealed that quadratic curves are suitable to describe these tendencies for both andesite aggregates.

Open access

Absztrakt:

A mediastinum kórképeinek jellemzője, hogy az életfontosságú képletek anatómiai koncentrációja egyszerre jelent diagnosztikus és sebésztechnikai kihívást. Az itt jelentkező térfoglaló folyamatok növekedésük során hosszú ideig tünetszegények vagy tünetmentesek lehetnek, s ezért nemegyszer extrém méretet elérve kerülnek műtétre. Az 58 éves férfi beteg 15 éve ismert, légzési panaszokat okozó, a bal hátsó mediastinumban és retroperitoneumban lévő kiterjedt térfoglaló folyamat és mellkasi folyadékgyülem miatt került klinikánkra felvételre. A mellkasi fluidum citológiai vizsgálatával malignitást nem tudtunk igazolni. CT- és MR-vizsgálatokkal nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy a folyamat a mediastinalis térből (Th. IX–X. csigolya területe) vagy a bal mellékveséből indult ki. Hormonális aktivitást nem észleltünk. Thoracolaparotomiából 20,2 × 11,1 × 10,8 cm átmérőjű, gerinceredetű tumort exstirpáltunk, rekeszrekonstrukciót végeztünk. A szövettani vizsgálat schwannomát igazolt. A hosszas kompresszió miatt komprimált bal tüdő a megszakított légzésrehabilitációs kezelés hatására csak részlegesen expandált. Az általában csak előrehaladott állapotban felismerésre kerülő, nagyméretű mediastinalis térfoglalásoknál, más terápiás modalitások hiányában, kizárólag műtéti megoldás eredményezhet gyógyulást. Ezek a műtétek csak multidiszciplináris összefogással, kellő jártassággal rendelkező központokban végezhetők. Orv Hetil. 2019; 160(37): 1476–1479.

Open access

A konzervatív kezelés mellett tartósan fennálló, záródási hajlamot nem mutató posztintubációs oesophagotrachealis fistulák műtéti kezelése bonyolult sebésztechnikai kérdés. A szerzők két eredményesen kezelt eset kapcsán nyert tapasztalatokat elemzik. A műtét során bal oldali collaris behatolás, a nyelőcső és légcső összenyílt szakaszának szétválasztása, mindkét oldal varrattal való zárása, a nyelőcső kirekesztése oldallagos oesophagostomiával és gépi kapocssoros okklúzióval, valamint a két varratsor izom-interpozitummal való szeparációja történt. Egyik betegnél az okklúzió spontán rekanalizációja elhúzódó volt, emellett a sipoly recidívája alakult ki. Reoperáció során a korábbi műtéti eljárást alkalmazták a nyelőcső kirekesztése nélkül. A második betegnél az oesophagostomia záródásának elhúzódása miatt kellett beavatkozni. Mindkét beteg gyógyulása teljes volt. Tanulságként megállapítható, hogy a posztintubációs sipolyok műtéti kezelésében a technikai lehetőségek adott szituációra való adaptálása jelentheti a sikerhez vezető utat. Orv. Hetil., 2011, 152, 1618–1622.

Open access
Authors: Zsolt Baranyai, Ákos Balázs, Péter Kupcsulik and László Harsányi

Absztrakt:

Bevezetés: A sebészi és az intenzív terápia jelentős fejlődése ellenére a nyelőcső-perforáció napjainkban is súlyos, életet veszélyeztető állapot. A sikeres kezelés függ a különböző klinikai tényezőktől, az egészségügyi felszereltségtől, de leginkább a rendelkezésre álló szaktudástól, tapasztalattól. Betegek és módszerek: Retrospektív módon elemeztük a Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikáján 2005 és 2017 között nem tumoros eredetű nyelőcső-perforáció miatt műtéttel kezelt betegek adatait. Eredmények: A fenti időszak alatt 77 beteget kezeltünk, mindegyikük külső intézetből került átvételre. 15 beteg (19%) sokkos állapotban érkezett. A perforáció 29 (38%) esetben spontán, 32 (41%) alkalommal endoszkópia során, 12 (16%) betegnél idegentest-elakadás miatt, 4 (5%) esetben pedig nyelőcsővarix-vérzés ballon-kompressziós terápiája után alakult ki. A betegek a tünetek kialakulása után átlagosan 2,7 nappal kerültek klinikánkra. 11 (14%) betegnél drainage-t, 6 (8%) alkalommal suturát, 8 (10%) funduplicatiót, illetve 19 (25%) betegnél nyelőcső-kirekesztést alkalmaztunk. Reoperációkkal együtt 33 (43%) betegnél pedig teljes oesophagus exstirpatióra kényszerültünk. 27 (36%) beteget vesztettünk el. Megbeszélés, következtetések: A nyelőcsősérülések sebészi ellátását alapvető két tényező befolyásolja: a műtét előtti észlelési idő hossza és a szeptikus tünetek fennállása. Alapvetően a késedelem miatt kényszerülünk radikális – csonkító – műtétekre. Az időveszteség oka a nem egységes diagnosztikai stratégiában, a valós diagnózis felismerésének késedelmében rejlik.

Open access
Authors: Ákos Balázs, Tamás Vass, Dávid Tárnoki and Zsolt Baranyai

Absztrakt:

A lenyelt idegen test gastrointestinalis traktusból való kilépése és migrációja az idegentest-nyelések számához képest ritka jelenség. Bemutatott két esetünkben a súlyos szeptikus állapot sürgős sebészeti beavatkozást igényelt. Az egyik esetben a máj állományába és a retroperitoneumba, a másik esetben a máj bal lebenyén keresztül a pericardiumba hatoltak a hónapokkal korábban lenyelt drótdarabok. Első esetünknél a retroperitoneumban, majd a femoralis régióban, a második esetnél a máj és pericardium területén észleltünk a feltárás során suppurativ szövődményt. Az extrakció után első esetünkben ismételt műtétre kényszerültünk a retroperitonealis phlegmonének a femoralis régióra terjedése miatt. A tályogrendszerek kiürítése után mindkét esetben gyógyulást sikerült elérnünk. Az esetek diagnosztikus problémái tanulságosak a mindennapi gyakorlat számára. Orv Hetil. 2019; 160(42): 1677–1681.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Retrospektív keresztmetszeti vizsgálatunk célja az occlusiós megtámasztás és az alsó bölcsességfog szerepének vizsgálata volt az angulus- és condylustöréseknél. Módszer és eredmények: Egyoldali, izolált angulus- vagy condylustörött betegeket vizsgáltunk. Az adatgyűjtés betegkartonok és panoráma-röntgenfelvételek segítségével történt. Vizsgálatunkban az elsődleges prediktor változó az occlusiós megtámasztás minősége, a másodlagos prediktor a bölcsességfog jelenléte vagy hiánya volt. A kimeneti változó a törés típusa, illetve az egyéb prediktorok a demográfiai adatok voltak. A prediktorok és a kimeneti változók közti összefüggéseket khi-négyzet-teszttel és logisztikus regressziós analízissel vizsgáltuk. Az angulustörött csoportot 43 (átlagéletkor: 29,9 ± 12,8 év; 98,4% férfi), míg a condylustörött csoportot 37 beteg (átlagéletkor: 46,8 ± 20,2 év; 62,2% férfi) alkotta. Angulustörés esetén 81,4%-ban, míg condylustörés esetén 51,3%-ban láttunk kétoldali occlusiós megtámasztást (p<0,001). Kétoldali occlusiós megtámasztás esetén az angulustörés esélyhányadosa 4,2 volt (p<0,006). Az angulustörések 86%-ában, a condylustörések 43,2%-ában volt jelen bölcsességfog a törés oldalán (p<0,001). Azonos oldali bölcsességfog jelenléte esetén az angulustörés esélye a 8,1-szeresére emelkedett (p<0,001). Amennyiben kétoldali occlusiós megtámasztás és törésoldali bölcsességfog is jelen volt, az angulustörés esélye a 15,9-szeresére nőtt (p<0,001). Következtetés: Az occlusiós megtámasztás és a bölcsességfog együttes és külön-külön való jelenléte is egyértelműen fokozta az angulustörés, és csökkentette a condylustörés rizikóját, míg hiányuk a condylustörés rizikóját fokozta, és az angulustörés esélyét csökkentette. Orv Hetil. 2020; 161(28): 1166–1174.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A tumor miatt végzett műtétek során készült nyelőcső-anastomosisok elégtelensége kapcsán az insufficientián át kilépő tartalom bakteriális összetételének a szövődmény kimenetelében jelentős befolyásoló szerepét tételezhetjük fel. Célkitűzés: A vizsgálat célja az anastomosiselégtelenség következményeinek összevetése a betegek szájüregi bakteriális flórájával. Módszer: A prospektív vizsgálat során 131, műtétre került betegnél közvetlenül a műtét előtti órákban mintavételt végeztünk. A betegek szájüregi flórájának összetételét elemeztük. Az anastomosiselégtelenség következményei és a baktériumflóra összetétele közötti korrelációt vizsgáltuk. Eredmények: Patogén baktérium jelenléte a szájüregi flórában 50 esetben (38,2%) volt kimutatható. A szövődmény súlyossága és a patogén baktériumok előfordulási gyakorisága között a korrelációanalízis közepes erősségű kapcsolatot mutatott ki (rs = 0,553), az eredmény szignifikáns (p≤0,05). Következtetések: A patogén ágenseket tartalmazó flóra a varratelégtelenség eseteiben nagyobb kockázatot és súlyosabb kimenetelt eredményezhet, a meghatározó tényezők egyikeként értékelhető. A szájüregi bakteriális flóra a műtéti előkészítés során a korábbiaknál nagyobb figyelmet és a műtéti előkészítés gyakorlatának megváltoztatását igényli. Orv. Hetil., 2017, 158(1), 25–30.

Open access
Authors: Géza Papp, Balázs Bánky, Miklós Lakatos, Imre Svastics, Ákos Burány and Attila Bursics

Absztrakt:

Bevezetés: Hazánkban a colorectalis carcinoma a második leggyakoribb daganatos halálozási ok. Legfontosabb prognosztikai tényező a teljes túlélés szempontjából az operabilitás, valamint a műtét technikai minősége. A végbélrák műtéti „gold standardja” a teljes mesorectum excisio, mely a betegek egy részénél alkati sajátságokból és anatómiai viszonyokból adódóan laparoszkópos módszerrel gyakran nehezen vagy inkomplett módon kivitelezhető. Egy új műtéti koncepció, a transanalis teljes mesorectum excisio (TaTME) azonban megoldást jelenthet erre a problémára, felhasználva a legmodernebb sebészeti technika nyújtotta lehetőségeket. Célkitűzés: Az új műtéti technika hazai bevezetésének, kezdeti tapasztalatainak bemutatása. Módszer: Az új eljárást Magyarországon az elsők között két munkacsoport alkalmazta. Egyéves esetsorozatuk tapasztalatait retrospektíve elemeztük. Eredmények: A szerzői munkacsoportok összesen 17 transanalis teljes mesorectum excisio (TaTME) műtétet végeztek. Súlyos intra- vagy posztoperatív szövődmény 2 esetben fordult elő. Perioperatív halálozás nem történt. Végleges colostoma képzésére 3 esetben került sor. Következtetés: Közleményünk az alsó és középső harmadi végbéldaganatok transanalis teljes mesorectalis excisiójával szerzett első hazai tapasztalatokat ismerteti. A korai klinikai eredmények a rectumcarcinoma sebészetének egy forradalmian új korszakát vetítik előre. Orv Hetil. 2018; 159(1): 16–22.

Open access
Authors: Antal Salamon, Balázs Hepp, Ákos Mátrai, Csaba Biró, Katalin Ágota, Emőke Fata, Zoltán Lőcsei and Erzsébet Toldy

Bevezetés: A csonttörések fontos kockázati tényezője a D-vitamin-hiány. A 25-hidroxi-D-vitamin-szintek és gyógyulási, túlélési kilátások közötti kapcsolatról még kevés adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: A D-vitamin-ellátottság tanulmányozása csípőtáji törésekben. Módszer: 2013. februártól szeptemberig 203, csípőtáji törés miatt műtött beteg (74,8±11,5 év; férfi:nő: 67:136) adatai kerültek feldolgozásra a 25-hidroxi-D-vitamin- és a parathormonszintek vizsgálatával. Kontrollként szolgált 74 személy. Eredmények: A D-vitamin-hiány és a szekunder hyperparathyreosis szignifikánsan gyakoribb volt a csípőtáji törést szenvedettekben, mint a kontrollokban (72% vs. 45% és 33% vs. 17%). A műtét után jobb állapotúak 25-hidroxi-D-vitamin-szintje magasabbnak (p<0,001) bizonyult a rosszabb állapotú betegekéhez képest. Az elhunyt (medián túlélés: 19 [5–52] nap) 31 betegnek szignifikánsan alacsonyabb volt a 25-hidroxi-D-vitamin-szintje, mint a túlélőké (22,6 [9,5–45,0] vs. 33,0 [16,5–56,6] nmol/l). Következtetések: Csípőtáji törött betegekben a D-vitamin-hiány, valamint a műtét utáni állapot és a 25-hidroxi-D-vitamin-szintek közötti pozitív korreláció megerősíti a D-vitamin-pótlás fontosságát mind a törésmegelőzésben, mind a törésgyógyulásban, sőt a túlélés esélyének növelésében is. Orv. Hetil., 2014, 155(17), 659–668.

Open access