Search Results

You are looking at 1 - 10 of 58 items for

  • Author or Editor: András Szabó x
  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All Modify Search

D-vitaminhoz a szervezet a táplálék útján jut vagy a bőrben keletkezik, amikor ultraibolya B sugárzás hatására a 7-dehidrokoleszterol átalakul D-vitaminná (kolekalciferol). Úgy tűnt, hogy a D-vitamin-bevitellel a rachitist le lehetett győzni, és az orvosi társadalom azt gondolta, hogy ezzel megoldódtak a D-vitamin-hiány okozta legjelentősebb egészségügyi problémák is. Azonban a rachitis csak a jéghegy csúcsa a D-vitamin-hiány okozta betegségek között. Ráadásul a D-vitamin-hiány továbbra is megmaradt mind gyermekekben, mind felnőttekben. A D-vitamin-ellátottságot legjobban a vér 25-hidroxivitamin-D [25(OH)D3] -koncentrációja jelzi. Általánosan elfogadott ma már, hogy az optimális 25(OH)D3-szint 30 ng/ml felett van. Ennek alapján megállapítható, hogy a felnőtt lakosság mintegy háromnegyedének alacsony a D-vitamin-ellátottsága. In utero és gyermekkori D-vitamin-hiány a növekedés elmaradásához és csontdeformitások kialakulásához vezet, valamint nő a csonttörések kockázata is a későbbi élet során. A D-vitamin-hiány felnőttekben súlyosbíthatja az osteopeniát, az osteoporosist, osteomalaciát és izomgyengeséget okoz, növelve a csonttörések kockázatát. Újabban kapcsolatot lehetett kimutatni az elégtelen D-vitamin-ellátottság és a különböző csontrendszeren kívüli megbetegedések között, azonban az még igazolásra vár, hogy ez a kapcsolat okozati összefüggésben van-e a D-vitamin-ellátottsággal. Annak felismerése azonban, hogy a szervezet legtöbb szövete és sejtje tartalmaz D-vitamin-receptort és képes a 25-hidroxivitamin-D3-t 1,25-dihidroxivitamin D3-má alakító enzimatikus folyamatokra, új megvilágításba helyezte a D-vitamin működését. Legnagyobb figyelmet a krónikus betegségek – mint a tumorok, autoimmun betegségek, infekciók és cardiovascularis betegségek – kockázatának csökkentésében játszott szerepe érdemel. Ebben az összefoglaló közleményben áttekintem a D-vitamin-hiány természetét, a csontrendszeri és csontrendszeren kívüli szerepét és javaslatot teszek a megelőzésre és a kezelésre. Orv. Hetil., 2011, 152, 1312–1319.

Open access

A fogantatástól a születésig.

Damien Hirst: A csodálatos utazás

From the conception till the birth.

Damien Hist: The miraculous journey
Orvosi Hetilap
Author:
András Szabó
Open access

Az iskolai prevenció szereplői az iskolai valóságról

Actors of School Prevention about their School Experiences

Educatio
Authors:
András Szabó
and
Zsuzsanna Hanna Biró
Open access

Gyermekkori genetikai rendellenességek diagnosztikája újgenerációs szekvenálással

Diagnosis of genetic disorders in childhood with next-generation sequencing

Orvosi Hetilap
Authors:
Otília Menyhárt
,
Balázs Győrffy
, and
András Szabó

Az újgenerációs szekvenáláson (NGS) alapuló diagnosztika legnagyobb előnye, hogy nagyszámú gén párhuzamos szekvenálása révén a genetikai rendellenességek kiterjedt repertoárját képes egyetlen vizsgálattal lefedni. Az analízis viszonylag kisebb költsége és az adatmennyiség kezelhetőbb mennyisége folytán a célzott génpanelek használata, illetve a teljesexom-szekvenálás (WES) a leginkább elérhető NGS-alapú módszer. Összefoglalónkban az NGS létjogosultságát vizsgáljuk gyermekkori genetikai rendellenességek diagnosztikájában. Áttekintjük az öröklött anyagcserezavarok, daganatos megbetegedések és egyéb gyermekkori genetikai rendellenességek NGS-alapú diagnosztikájában fontos szerepet játszó géneket. A kora gyermekkori rendellenességek NGS-alapú diagnosztikájának rutinszerű használata előtt számos technikai és klinikai kérdés vár még megválaszolásra. Jelenleg a legnagyobb kihívást a ritka genetikai variánsok értelmezése és a mutációk patogenitásának igazolása jelenti. Orv Hetil. 2022; 163(51): 2027–2040.

Open access

A nyálnyelés szerepe a dysphagia betegágy melletti felmérésében – irodalmi áttekintés

The role of saliva swallowing in the bedside assessment of dysphagia – a state-of-the-art review

Orvosi Hetilap
Authors:
Pál Tamás Szabó
,
Viktória Szabó-Műhelyi
,
András Folyovich
, and
Zoltán Balogh

Nyáltermelésünk folyamatos, a szájüregben összegyűlt nyálat rendszeresen nyeljük. A páciens váladékkezelési képessége ezért nyilvánvaló változónak tűnik a nyelési zavar megítélésében. Ennek ellenére még a validált, betegágy melletti felmérésekben is különböző formában és hangsúllyal jelenik meg. Irodalmi áttekintésünkben ezt a jelenséget, amelyet a szakirodalom nyálnyelésként vagy száraz nyelésként ismer, a ’state-of-the-art’ típusú irodalmi áttekintés módszertanával vizsgáltuk. Azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy hogyan írható le a száraz nyelés élettana, van-e olyan neuroanatómiai jellegzetessége, amely megkülönbözteti a táplálkozási célú nyeléstől. Továbbá milyen validált száraznyelés-vizsgálatok vannak a dysphagia/aspiratio szűrésében, amelyeket a hazai gyakorlatban is biztonsággal alkalmazhatunk? Vannak-e kifejezetten száraznyelés-vizsgálati protokollok, létezik-e egységes gyakorlat? Dolgozatunk eredményeként olyan alapelveket fogalmaztunk meg, amelyek több betegcsoportra is általánosíthatók, közvetlen gyakorlati hasznát vehetik a felnőtt betegpopuláció nyelészavar-ellátását végző szakemberek, és új kutatási területeket is kínálhatnak. A betegvizsgálat során figyelembe kell venni a spontán nyelési gyakoriságot. Spontán nyelési esemény hiányában stimulációval kell megkísérelni a nyálnyelés kiváltását, majd csak ezt követően történjen a felszólításra végrehajtott száraznyelés-teszt. Csak a nyálnyelés megfigyelését követően történjen nyelésvizsgálat különböző konzisztenciákkal. A nyálnyelési eredményeket mindig további, nyelészavarra utaló változókkal együtt javasolt értelmezni. Orv Hetil. 2024; 165(12): 443–454.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
József Szabó
,
András Valentin Vucskits
,
Erzsébet Berta
,
Emese Andrásofszky
,
András Bersényi
, and
István Hullár

The objective of this study was to investigate the effects of fulvic acid (FA) and humic acid (HA) as the two main compounds of humic substances, separately on Fe and Mn homeostasis. Seventy-two male Wistar rats were randomly divided into 9 experimental groups. The control diet (AIN-93G formula) and diets supplemented with 0.1%, 0.2%, 0.4% and 0.8% HA or FA were fed for 26 days. Fe and Mn concentrations of the large intestinal content, liver, kidney, femur and hair were determined. No significant differences were observed in the production parameters. The effects of FA and HA on iron homeostasis were significantly different. FA proved to be a good iron source, and slightly increased the iron content of liver and kidney, but — up to a dietary iron level of 52.7 mg/kg — it did not influence the efficiency of iron absorption. Above a dietary iron level of 52.7 mg/kg down-regulation of Fe absorption can be assumed. HA significantly stimulated the iron uptake and there was no down-regulation of Fe absorption up to 0.8% dietary HA supplementation level (61.5 mg Fe/kg diet). In the HA groups the iron content of the liver and kidney decreased significantly, suggesting that in spite of the better Fe absorption, the HA—Fe complex does not provide iron to the investigated organs. Neither FA nor HA supplementation influenced the Fe content of the femur and hair and slightly decreased the Mn concentration in the large intestinal content. This effect was significant (with a 22.7% Mn concentration decrease) only at the HA supplementation rate of 0.8%. Neither FA nor HA influenced significantly the Mn concentrations of the liver, kidney and femur. The Mn concentration of the hair in rats receiving FA- or HA-supplemented diets was higher than in the control rats; however, this result needs further confirmation.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
István Hullár
,
András Valentin Vucskits
,
Erzsébet Berta
,
Emese Andrásofszky
,
András Bersényi
, and
József Szabó

The objective of this study was to investigate the effects of fulvic acid (FA) and humic acid (HA), the two main compounds of humic substances (HSs), on copper (Cu) and zinc (Zn) homeostasis. Seventy-two male Wistar rats were randomly divided into nine experimental groups. The control diet (AIN-93G formula) and the diets supplemented with 0.1%, 0.2%, 0.4% and 0.8% FA or HA were fed for 26 days. Cu and Zn concentrations of the large intestinal content (LIC), liver, kidney, femur and hair were determined. FA and HA did not influence significantly the Cu or Zn contents of the experimental diets, the rats’ feed intake, weight gain and the feed to gain ratio. Both FA and HA decreased the Cu concentrations of the LIC significantly and in a dose-related manner; however the absorption-stimulating effect of HA was more pronounced. FA increased the Cu content of the liver, but neither FA nor HA had a dose-dependent effect on it. FA or HA supplementations had no significant effect on the Cu concentration of the kidney. At the concentrations used, dietary FA or HA supplementations are not promising growth promoters. FA influences the Cu homeostasis unlike HA, because FA not only stimulates Cu absorption, but the extra quantity of absorbed Cu is retained in the organism. The stimulatory effect of HA on Zn absorption may not be manifested in Cu and Zn homeostasis, because of the tight connection of these microelements to FA and HA, which prevents the transmission of Zn from the ZnHA complex to the organs. As regards the effect of FA and HA on Cu and Zn homeostasis, both FA and HA stimulated the absorption of these microelements, but only FA increased the retention of Cu (in the liver) and Zn (in the kidney).

Open access

Májáttétes pancreasrák: meghosszabbítható-e a túlélés az oligoperzisztens primer daganat neoadjuváns kemoterápiát követő reszekciójával?

Pancreatic cancer with liver metastases: is it possible to improve survival by resection of oligopersistent primary tumor following neoadjuvant chemotherapy?

Orvosi Hetilap
Authors:
Dezső Kelemen
,
László Mangel
,
Zsolt Szabó
,
Ádám Varga
,
András Palkovics
, and
András Vereczkei

A pancreasrák prognózisa a mai napig az egyik legrosszabb a daganatos betegségek között. Bár a modern célzott és immunterápiák rutinszerű alkalmazása még várat magára, az elmúlt években bevezetett új kemoterápiás kombinációk egyértelmű javulást eredményeztek a hasnyálmirigy-daganatok rutin klinikai ellátásában. A radikális műtét után alkalmazott adjuváns kezelés megnövelte a betegek várható túlélését, illetve a lokálisan előrehaladott tumoroknál alkalmazott neoadjuváns kezelés pedig a reszekabilitási arányt emelte meg. Ezzel szemben áttétes pancreasráknál már csak palliatív kemoterápia indikálható, sajnos az ilyenkor tapasztalt rövid túlélési eredménnyel. Az új kemoterápiás szerek, kombinációk azonban itt is előrelépést hoztak, meghosszabbítva a betegek medián élettartamát. A közelmúltban megjelent több közlemény szerint a palliatív kemoterápiával akár az áttétek teljes regressziója elérhető, lehetővé és indokolttá téve radikális műtét végzését. Az így elért klinikai eredmények kedvezőbbek is lehetnek, mint a csak kemoterápiával kezelt betegekéi. Két saját, elsődlegesen áttétes esetünk ismertetésével is ezt az új szemléletet képviseljük, az oligoperzisztencia esetében indokolható komplex ellátás klinikai jelentőségének bemutatásával, egy hagyományosan csak palliatív szisztémás kezeléssel ellátott kórképnél. Orv Hetil. 2023; 164(43): 1712–1718.

Open access

Világszerte gyakori a szuboptimális D-vitamin-ellátottság. Cél: A szerzők egyéves időszakra vonatkozó retrospektív adatértékelésének a célja az volt, hogy jellemezzék a Semmelweis Egyetemen a járó vagy fekvő betegektől kért D-vitamin-szint-meghatározások eredménye alapján a súlyos (<15 ng/ml) és mérsékelt (15–30 ng/ml) D-vitamin-hiány gyakoriságát, illetve az ismételt mérések alapján a D-vitamin-szintek változását. Módszer és eredmények: Az elemzés során 5808 személy (3936 nő és 1872 férfi) esetében az átlagos D-vitamin-szint 25,5±10,9 ng/ml volt. A mérsékelt D-vitamin-hiány előfordulási gyakorisága a teljes populációban 72%, a súlyos D-vitamin-hiányé 12% volt. A referens tartományt meghaladó D-vitamin-szintet a betegek 0,8%-ában mértek. Az alacsony D-vitamin-szint tekintetében a női nem, az időskor, illetve a téli hónapok független kockázati tényezőnek bizonyultak. 1307 személynél ismételten sor került D-vitamin-szint meghatározásra. A második mérés kapcsán az átlagos D-vitamin-szint alacsonyabb volt (27,07±13,2 vs. 25,9±9,11 ng/ml, p <0,001). A súlyos és a közepes D-vitamin-hiány gyakorisága az ismételt mérés kapcsán is 8,1, illetve 71,5% volt. A súlyos D-vitamin-hiányban szenvedő 110 beteg ismételt vizsgálatakor csak 11 esetében normalizálódott a második alkalomra a D-vitamin-szint. Következtetések: Ezek az eredmények jelzik, hogy a súlyos, illetve a mérsékelt D-vitamin-hiány gyakori jelenség a Semmelweis Egyetemen kezelt betegek körében. Az ismételt D-vitamin-szint-mérések felvetik, hogy a D-vitamin-hiány korrekciójára alkalmazott szupplementáció hatékonysága elmarad az ideálistól. Orv. Hetil., 2011, 152, 1272–1277.

Open access