Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Anna Korompay x
  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Borbála Székely, Zoltán Langmár, Krisztián Somlai, Gyöngyvér Szentmártoni, Klára Szalay, Anna Korompay, A. Marcell Szász, Janina Kulka, Ferenc Bánhidy, and Magdolna Dank

Terhességi emlőráknak a várandósság ideje alatt, illetve a szülést követő egy éven belül kialakuló rosszindulatú emlődaganatot nevezzük. Háromezer várandós nőből körülbelül 1-ben alakul ki. A tumor incidenciája növekedő tendenciát mutat, amelyben elsősorban a gyermekvállalás egyre későbbi életkorra való kitolódása játszhat szerepet. A várandós állapot késlekedést okozhat mind a diagnózis felállításában, mind a megfelelő kezelés elindításában. Közleményünkben egy 30 éves nőbeteg esetét ismertetjük, aki első terhességének 21. hetében önvizsgálat során észlelte a jobb emlő bőrének gyulladásos elváltozását, és a hónaljárokban levő megnagyobbodott nyirokcsomókat. Az antibiotikus kezelésre a páciens panaszai nem javultak, ezért az axillaris képlet vékonytű-aspirációs citológiai vizsgálatát végezték el, amelynek során metasztatikus emlőrák igazolódott. A klinikánkon végzett vizsgálat során cT4 cN3 lokoregionális kiterjedésű daganatot véleményeztünk. Az emlő bőrének elváltozása gyulladásos emlőrákra utalt, emellett axillaris, valamint supraclavicularis nyirokcsomó-konglomerátumot is tapintottunk. A core-bioptátum értékelése során hormonreceptor-negatív, Her-2-pozitív, grade III differenciáltságú invazív carcinoma igazolódott. Neonatológiai és onkológiai konzíliumot követően a beteg úgy döntött, hogy a várandósság alatt elzárkózik a kemoterápiás kezeléstől, ezért a 30. gesztációs héten elektív császármetszést végeztünk. A további vizsgálatok távoli áttétet nem igazoltak, így primer szisztémás kemoterápiát kezdtünk, majd ezt követően mastectomia és axillaris blokkdisszekció történt. Az eltávolított emlőállományban visszamaradt tumort a kórszövettani vizsgálat során már nem azonosítottunk, a szöveti kép alapján komplett patológiai remissziót véleményeztünk. A sugárkezelés befejezése után trastuzumabkezelést indítottunk. Az ellenőrző vizsgálatok a páciensnél eddig sem helyi kiújulást, sem távoli áttétet nem igazoltak. Az újszülött generalizált izomtónus-eloszlási zavarok miatt jelenleg is fejlődésneurológiai gondozás alatt áll.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Evelin Horváth, Bernadett Balla, János Kósa, Péter András Lakatos, Áron Lazáry, Dániel Németh, Hasan Jozilan, Áron Somorácz, Anna Korompay, Benedek Gyöngyösi, Katalin Borka, András Kiss, Péter Kupcsulik, Zsuzsa Schaff, and Ferenc Szalay

Absztrakt

Bevezetés: Az 1,25-dihidroxi-D3-vitamin tumorellenes hatása hepatocellularis carcinomában már részben ismert. Célkitűzés: Az 1,25-dihidroxi-D3-vitamint inaktiváló CYP24A1-mRNS- és fehérjeexpresszió, az aktiváló CYP27B1- és a VDR-mRNS-expresszió mértékének összehasonlítása humán hepatocellularis carcinomában és az azt körülvevő tumormentes májszövetben. Módszer: 13 beteg friss fagyasztott májszövetmintáját a CYP24A1-mRNS- és fehérje-, 36 beteg paraffinba ágyazott májszövetmintáját használtuk a VDR- és a CYP27B1-mRNS-expresszió kimutatására. Az mRNS-expressziót RT-PCR-rel, a fehérjét immunhisztokémiai vizsgálatokkal mértük. Eredmények: A hepatocellularis carcinomaminták többségében kimutatható volt a CYP24A1-mRNS-expresszió, míg a nem tumoros májszövetminták egyikében sem. A CYP27B1- és VDR-expresszió szignifikánsan alacsonyabb hepatocellularis carcinomában a tumormentes májszövethez képest (p<0,05). A CYP24A1-mRNS-expressziót fehérjeszintézis követi. Következtetések: A CYP24A1 inaktiváló enzim jelenléte, az aktiváló CYP27B1 és a VDR csökkent expressziója humán hepatocellularis carcinomában a D-vitamin csökkent helyi aktivitására enged következtetni, mint egy menekülő mechanizmus a tumor részéről a D-vitamin antitumorhatása ellen. Orv. Hetil., 2016, 157(48), 1910–1918.

Open access