Search Results

You are looking at 1 - 10 of 18 items for

  • Author or Editor: Attila Nemes x
  • User-accessible content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Munkánk az orvosmeteorológia tudománytörténeti bemutatása, amelynek célja az, hogy felhívjuk a figyelmet az orvosmeteorológia tudományterületére. Az orvosmeteorológia, sajnos, kevésbé alkalmazott szakterület az orvosok mindennapi gyakorlatában. Azonban a klímaváltozás századunk legnagyobb, új egészségügyi kihívása, amely több milliárd embert érint és tesz ki nagyobb morbiditási és mortalitási veszélynek. A meteorológiai faktorok rizikótényező hatásának ismerete új prevenciós stratégiák kialakítását teszi lehetővé, amelynek segítségével csökkenthető a globális klímaváltozás által okozott meteorológiai tényezők negatív egészségügyi hatása. A jövőben az orvosmeteorológia új horizontot tárhat fel a preventív medicina területén. A globális klímaváltozás negatív hatásai ellen való harcban az egészségügyi szakembereknek kell élen járniuk. Ahhoz, hogy az orvosmeteorológia valóban a preventív medicina elfogadott részévé váljon, nemcsak a „tanokat, hanem a tanok történetét is ismernünk kell”. Orv. Hetil., 2017, 158(5), 187–191.

Open access

Absztrakt

Az intervenciós radiológia módszerei gyors, egyszerű és kevéssé megterhelő megoldásokat kínálnak akut és szubakut helyzetekben is. Nem vascularis intervenciók körébe tartoznak a folyadékgyülemek aspirációja, drenázsa, az epeúti intervenciók egy része, a percutan nephrostoma behelyezése és a bélpasszázs átmeneti helyreállítása is. Ebben az összefoglalóban a szerzők részletesebben foglalkoznak a szintén akutan kezelendő haemoptysis intervenciós radiológiájával is. Az esetek jelentős részében a beavatkozások 12–24 órán belül elvégzendők, amelyhez ideális esetben a hét minden napján 24 órában szolgáltatást nyújtó, speciális tudással és felszereléssel rendelkező és megfelelően finanszírozott centrumok biztosítanak hátteret. A szakmák közötti konzultáció, együttműködés, a megfelelő indikációs konszenzus és a strukturált oktatás teszi igazán effektívvé az ilyen, még kialakításra váró centrumok működését. Orv. Hetil., 2015, 156(17), 687–695.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Nora Boussoussou, Melinda Boussoussou, László Entz and Attila Nemes

Bevezetés: A meteorológiai paraméterek cardiovascularis betegségekre gyakorolt hatásának kutatása új prevenciós stratégiák kialakulását teszi lehetővé. Célkitűzés: A szerzők a meteorológiai paraméterek és az akut cardiovascularis betegségek előfordulási kapcsolatának elemzését tűzték ki célul. Módszer: Retrospektív vizsgálatban a Semmelweis Egyetem, Érsebészeti Klinikán 2010-ben kezelt betegek (n = 343) klinikopatológiai jellemzőit és esetszám-előfordulási arányát elemezték légköri paraméterhatásokkal való összefüggésben. Eredmények: A kórképek előfordulásában szezonális variabilitást észleltek (p = 0,0001), téli esetszám-emelkedéssel. Napi esetszám-emelkedés (n≥3) 62,5%-ban fronthatással bíró napokon fordult elő. Szignifikáns korreláció volt kimutatható a napi hőmérséklet-ingadozás (p<0,0001), a napi légköri nyomásingadozás (p = 0,0034), illetve az alacsony napi maximum-hőmérséklet (p<0,0001) és az akut cardiovascularis betegségek előfordulási aránya között. Fronthatással bíró napokon a 66 éves életkor feletti betegarány nagyobb volt (64%). A kockázati tényezők közül a hypertonia mutatott frontérzékenységet. Következtetések: A meteorológiai paraméterek minor kockázati tényezőnek tekinthetők az akut cardiovascularis megbetegedések kialakulásában. Orv. Hetil., 2014, 155(27), 1078–1082.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Attila Nemes, Kálmán Havasi, László Sághy, Mária Kohári and Tamás Forster

Absztrakt:

Pitvarfibrilláció fennállása esetén a thrombusképződés emelkedett rizikója áll fenn, mely a jobb szívfelet is érintheti. A jobb pitvari fülcse nehezen ábrázolható képlet; a jelen összefoglaló célja a rutinban elérhető echokardiográfiás vizsgálómódszerek bemutatása és az ezzel kapcsolatos klinikai adatok ismertetése. Orv Hetil. 2019; 160(12): 443–447.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Bernadett Borda, Attila Nemes, Csaba Lengyel, Tamás Várkonyi, Ferenc Rárosi, Csilla Keresztes, Aurél Ottlakán and György Lázár

Absztrakt:

Bevezetés: A vesetranszplantáció utáni májfunkcióromlás az egyik leggyakoribb szövődmény, melynek oka a hepatitis C-vírus (HCV)-fertőzés mellett az alkalmazott immunszuppresszív terápia és hyperlipidaemia. Módszer: A beválasztási kritériumokat követően (n = 59) vizsgáltuk az alkalmazott immunszuppresszív terápiát, a betegek alapadatait, további a HCV és a májfunkció romlása közötti összefüggést. A betegeknél éhomi laboratóriumi vizsgálat történt, melynek során néztük a szérumionokat, húgysav-, albuminszintet. Az immunszuppresszív terápia lipidekre (TG, TC, HDL, LDL), valamint májenzimekre (GOT, GPT, ALP, GGT) gyakorolt hatását néztük. Vizsgálatunk részét képezte a lipidek és a májenzimek közötti kapcsolat elemzése is. Eredmények: A betegek alapadatait vizsgálva a takrolimuszt (n = 50) és a ciklosporint (n = 9) szedők körében szignifikáns különbséget nem találtunk. A laboratóriumi eredmények tekintetében a Mg-szint szignifikánsan eltért a két csoport között (p = 0,044). A HCV-fertőzés májenzimekre gyakorolt hatását nézve a GGT (p = 0,008) szignifikánsan különbözött. A lipideket vizsgálva a takrolimusz- és a ciklosporinalapú immunszuppresszióban részesülő betegek között az összkoleszterin (p = 0,005), valamint a májenzimek közül a GOT (p = 0,05) szignifikánsan eltért a két betegcsoport között. A hyperlipidaemia a takrolimuszalapú immunszuppressziót szedők körében 26%-ban, míg a ciklosporint szedőknél 89%-ban fordult elő, melyek között a különbség szignifikáns volt (p = 0,002). A hyperlipidaemia májenzimekre gyakorolt hatását nézve az ALP (p = 0,006) és a GGT (p = 0,0001) szignifikánsan magasabb volt. Következtetés: A májenzimek, az ALT és a GGT emelkedése utal a májsejtek sérülésére. A májfunkció romlásának a legfőbb rizikófaktora a HCV talaján kialakult hepatitis mellett az alkalmazott immunszuppresszív terápia és a hyperlipidaemia, mely az allograftfunkció romlásához és hosszú távon graftvesztéshez vezet. Orv Hetil. 2019; 160(5): 186–190.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Réka P. Szabó, Attila Kertész, Tamás Szerafin, Imre Fehérvári, Lajos Zsom, József Balla and Balázs Nemes

Absztrakt

Az infektív endocarditis a szervtranszplantált betegek körében aluldiagnosztizált kórkép. A kórokozók spektruma különbözik az átlagpopulációt érintőtől. A szerzők az 58 éves nőbetegben atípusos kórokozó által okozott, atípusos megjelenésű infektív endocarditis eredményes kezeléséről számolnak be. A betegnél alkoholos májcirrhosis talaján kialakult májelégtelenség miatt 2000. februárban májátültetést végeztek. Egy évvel a májátültetést követően krónikus hepatitis B-vírus-fertőzést állapítottak meg, és a beteg antivirális kezelésben részesült. Kalcineurintoxicitás miatt veseelégtelenség alakult ki, ezt követően a beteg 2007 júliusában vesepótló kezelésre szorult. 2013 novemberében rövid ideig tartó afázia jelentkezett. A transoesophagealis echokardiográfia az aortabillentyűn vegetációt talált, a mágneses rezonanciás vizsgálat agyi embolisatiót mutatott ki. A laboratóriumi vizsgálatok enyhén emelkedett C-reaktív protein- és normális prokalcitoninszinteket igazoltak, vérképében leukopenia volt látható. Kezdeti antibiotikus terápiaként naponta 2 g ceftiraxont és 60 mg gentamycint iv. alkalmaztak a dialízisek után. A hemokultúravizsgálatok negatívak voltak, a szerológiai vizsgálat Chlamydia pneumoniae-fertőzést igazolt. Moxifloxacinnal kiegészített kezelést követően a neurológiai tünetei visszatértek, ezért műtétre került sor (koronarográfiát követően valvulotomia és coronariabypass-műtét). A beteg állapota a műtét után javult, a neurológiai tünetek nem ismétlődtek. Orv. Hetil., 2015, 156(22), 896–900.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Miklós Tóth, Nikolette Szücs, Zsuzsa Jakab, Attila Doros, Zoltán Nemes and Károly Rácz

A szerzők 56 éves férfi kórtörténetét ismertetik, aki visszatérő epigastrialis fájdalom miatt fordult orvoshoz. A klinikai vizsgálatok 4 cm átmérőjű pancreasfej-daganatot és szoliter májáttétet igazoltak. A sebészileg eltávolított daganat szövettani vizsgálata közepesen differenciált neuroendokrin carcinomát igazolt, a Ki-67-index közepes fokú proliferatív aktivitást jelzett. Rövid ideig tartó kemoterápia, valamint interferon- és szomatosztatinanalóg-kezelés ellenére a daganatos betegség gyorsan haladt előre. Octreotid-szcintigráfia bőséges szomatosztatinreceptor-expresszióra utalt, a primer és az intrahepaticus áttéti daganatokban is. Külföldi gyógyintézetben 9 hónapon belül 3 alkalommal történt 90Y-DOTATOC kezelés (3×200 mCi), amelyek után úgynevezett kevert terápiás választ tapasztaltak. A betegség első 33 hónapjában hormonális aktivitásra utaló tünetet nem tapasztaltak. A rosszindulatú daganatos betegség kórismézését követően 34 hónappal a képalkotó vizsgálatok és a kromogranin-A-meghatározás a betegség gyors progresszióját jelezte. Gyakori és súlyos hypoglykaemiás rosszullétek jelentkeztek, a széruminzulin- és C-peptid-meghatározás hyperinsulinismust igazolt. Ekkor a szomatosztatinanalóg-kezelést diazoxid adásával egészítettük ki, ezt azonban fokozódó vízvisszatartás miatt fel kellett függeszteni. A hypoglykaemiát bőséges szénhidráttartalmú étrend és folyamatos intravénás glükózbevitellel lehetett uralni. További terápiás beavatkozásként az intrahepaticus tumor ismételt kemoembolizációs kezelésére is sor került, ez azonban csak rövid ideig tartó eredményt hozott, és a beteg elhunyt. A boncolást követő szövettani és immunhisztokémiai vizsgálat megerősítette az inzulintermelő metasztatikus neuroendokrin carcinoma diagnózisát. Orv. Hetil., 2011, 152, 398–402.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Árpád Kormányos, Péter Domsik, Anita Kalapos, Imelda Marton, Dóra Földeák, Szabolcs Modok, Nándor Gyenes, Zita Borbényi and Attila Nemes

Absztrakt:

Bevezetés: A hypereosinophilia-szindróma (HES) és az immunglobulinkönnyűlánc-amyloidosis (ALA) két ritka hematológiai betegség, melyek cardialis eltérésekkel járnak együtt. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a HES- és ALA-betegek bal kamrai (BK-i) deformációs paramétereinek összehasonlító vizsgálata volt háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfia (3DSTE) segítségével. Módszer: A vizsgálatok során 10 HES-beteg (átlagos életkor: 60,9 ± 14,7 év) és 19 ALA-ban szenvedő páciens (átlagos életkor: 63,4 ± 7,8 év, 13 férfi) eredményeit elemeztük. Kontrollcsoportként 13, korban és nemben egyeztetett, egészséges felnőtt szolgált (átlagos életkor: 59,2 ± 4,3 év, 5 férfi). Valamennyi esetben teljes körű kétdimenziós Doppler-echokardiográfiás vizsgálat készült 3DSTE-vel kiegészítve. Eredmények: A kontrollcsoporthoz képest az ALA-betegcsoportban mért valamennyi basalis szegmentális BK-i strain szignifikánsan alacsonyabbnak mutatkozott. Az ALA-betegek globális és átlagolt szegmentális BK-i longitudinális strain (LS) értékei az egészséges kontrollcsoporthoz hasonlítva szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyultak. A HES-betegcsoport és az egészséges kontrollok összehasonlítása során szignifikáns különbséget tapasztaltunk a globális BK-LS tekintetében, míg a szegmentális basalis BK-LS is szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult a HES-betegekben. A HES- és az ALA-betegcsoport értékeit összehasonlítva a basalis BK-i radiális és 3D strain mutatott szignifikáns eltérést. Következtetések: A 3DSTE alkalmas módszer a HES- és az ALA-betegcsoportban a BK-i deformációs mechanika részletes vizsgálatára. Mindkét betegcsoportban jelentős deformációs eltérések tapasztalhatók, ALA fennállása esetén az eltérések kifejezettebbek. Orv Hetil. 2020; 161(5): 169–176.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Nemes, Fanni Gelley, Eszter Dabasi, György Gámán, Imre Fehérvári, Dénes Görög, László Kóbori, János Fazakas, Eszter Vitális, Attila Doros, Zsuzsanna Gálffy and Zoltán Máthé

Absztrakt

Bevezetés: A szerzők a májátültetést követően kialakult mikrobás fertőzéseket, a mintavételek eredményeit, a multidrug-rezisztencia incidenciáját vizsgálták a hazai betegek körében. Célkitűzés: Tanulmányozták a bakteriális fertőzés kialakulásának kockázati tényezőit, az infekciókhoz kapcsolódó szövődmények előfordulását, lefolyását, és részletes kórokozó-spektrumelemzést végeztek. Módszer: 2003–2012 között májátültetett 408 beteg adatait (281 bakteriológiai tenyésztést) vizsgálták. Eredmények: A 408 beteg közül 70 betegnél (17%) észleltek klinikai tünetekkel járó fertőzést. A tenyésztési lelet 58 betegnél (14,2%) pozitív, 12 betegnél (2,9%) negatív volt. Hét esetben (12,1%) alakult ki cholangitis, 17 esetben (29,3%) fordult elő hasűri és 28 esetben (48,3%) pulmonalis eredetű fertőzés. Posztoperatív fertőzés gyakrabban lépett fel kezdeti csökkent graftműködés, akut veseelégtelenség, epeúti szövődmény és hasűri vérzés mellett. Infekció kialakulása esetén az 1, 3 és 5 éves betegtúlélés 70%, 56% és 56% volt, míg infekció nélkül ez 94%, 87%, 85% volt (p<0,001). A kitenyészett baktériumok 56%-ánál találtak multidrug-rezisztenciát, viszont nem volt szignifikáns különbség a multidrug-rezisztencia pozitív és negatív baktériummal fertőzött csoportok egyéves betegtúlélése között (70,2% mindkettő). Következtetések: Az infekciókontroll, a multidrug-rezisztens kórokozók menedzselése a preventív, higiéniai, izolációs elvek kialakítását, betartását, valamint műtéttechnikai, transzfúziós, antibiotikus stratégiák, folyamatok fejlesztését kell, hogy megcélozza, szakmai csapatmunka keretén belül. Orv. Hetil., 2015, 156(34), 1366–1382.

Open access
Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Lívia Varga, Zsuzsanna Nemes Nagy, Andrea Mosonyiné Kőszegi, Sándor Nagy, Judit Jakab, Anikó Szilvási, Zsófia Vilimszky, András Bors, Attila Tordai, Ildikó Zsigmond Soós and Hajnalka Andrikovics

Absztrakt:

Klinikai szempontból az ABO a legjelentősebb vércsoportrendszer, amelyről a korábbi kiterjedt kutatások ellenére még mindig jelentős új felfedezések születnek. A vércsoportrendszer genetikai hátterének felderítése tette lehetővé, hogy a kereskedelmi forgalomban több ABO genotípus meghatározási módszer is elérhető legyen. A jelen tanulmány célja az ellentmondó ABO vércsoport-szerológiai eredmények bemutatása esettanulmányok segítségével, a lehetséges klinikai és genetikai okok összefoglalása és az ellentmondások feloldására használható megoldások bemutatása különös tekintettel a molekuláris genetikai módszerekre. Esettanulmányainkban kitérünk az onkohematológiai betegségek kapcsán gyakori csökkent A és B antigénkifejeződésre, valamint a genetikai ABO alcsoportokra. Az esetbemutatásokat követően irodalmi áttekintést adunk az ABO vércsoportrendszer alcsoportvariánsairól, valamint olyan, több ezer személy genetikai hátterét vizsgáló populációs tanulmányokat mutatunk be, amelyek a vércsoportrendszerek genetikai variánsait részletező Erythrogene adatbázis alapjául is szolgáltak.

Open access