Search Results

Elméleti háttér: A mentális egészség egyfajta jóllét biológiai, pszichológiai, társadalmi és spirituális szinten, ezen kívül pedig képesség a pozitív állapotok fenntartására és megélésére, amelyhez a hatékony megküzdés és savoring, valamint a reziliencia és a dinamikus önszabályozás jelenléte is társul. A pozitív pszichológia egyik feladata, hogy érvényes teszteket dolgozzon ki a mentális egészség mérésére. Cél: A Mentális Egészség Teszt (MET) legújabb változatának átfogó pszichometriai ellenőrzése. Módszer: Két, online módon lefolytatott kérdőíves keresztmetszeti vizsgálat. I. 1540 fő (391 férfi, 1149 nő; átlagéletkor 52,0 év, SD = 11,3 év) demográfiai, valamint testi és lelki egészségre vonatkozó kérdések mellett kitöltötte az alábbi kérdőíveket: MET, PERMA Kérdőív, Globális Jóllét Kérdőív, Diener-féle Virágzás skála, Rövidített Savoring Hit Kérdőív, Rövidített Pszichológiai Immunrendszer Kérdőív. II. 1083 fő (233 férfi, 847 nő; átlagéletkor 33,9 év, SD = 12,2 év) demográfiai, a vallásosságra, valamint a testi és lelki egészségre vonatkozó kérdések mellett kitöltötte a MET, Aspirációs Index, Rövidített Beck Depresszió, WHO Jól-Lét, Élettel való Elégedettség, valamint Életcél Kérdőíveket. Eredmények: Az I. mintán elvégzett feltáró faktoranalízis megerősítette a MET ötfaktoros szerkezetét 17 tétellel, s az ezt tesztelő konfirmatív faktoranalízis jó illeszkedésű modellt jelzett. A II. mintában ugyanezen a faktorstruktúrán elvégzett konfirmatív faktoranalízis kiváló illeszkedésű (RMSEA = 0,051; pClose = 0,408; CFI = 0,950; TLI = 0,936). Az öt skála Cronbach-a értékei mindkét vizsgálatban 0,70 felettiek, magas belső konzisztenciát mutatva. A diszkriminációs validitást igazolja, hogy minden skálának van egy minimum 44%-os olyan egyedi része, amelyet a többi négy skála nem fed le. A skálák tartalmi validitását a mentális egészség 10 tesztjével, speciális tesztkérdésekkel és szociodemográfiai mutatókkal sikerült igazolni. Fontos eredmény továbbá, hogy a jóllét pozitív irányú kapcsolatot mutat az anyagi helyzettel; az alkotó-végrehajtó hatékonyság a flow-val és az iskolázottsággal; az önreguláció és a reziliencia az életkorral; a savoring pedig a nőknél minden életkorban magasabb, mint a férfiaknál. Következtetés: a MET a jóllét, a savoring, az alkotó-végrehajtó hatékonyság, az önreguláció és a reziliencia konstruktumok megbízható és érvényes mérőeszközének tekinthető.

Theoretical background: Beyond that mental health is related to biological, psychological, social, and spiritual well-being, it is a capacity to maintain and experience the positive conditions with effective coping, savoring, resilience and dynamic self-regulation skills. One of the most important responsibility of positive psychology is to construct scales measuring mental health. Aim: the purpose of this study is to present the psychometric characteristics of the new version of the Mental Health Test (MHT) based on five pillars. Method: Two online cross-sectional studies with self-report questionnaires. Study I: 1540 persons (391 men, 1149 women; mean age 52.0 years, SD = 11.3 years) filled in MHT, PERMA Profiler, Global Health, Diener's Flourishing Scale, Shortened Savoring and Shortened Psychological Immune Competence questionnaires along with questions about physical and psychological well-being and demographic data. Study II: 1083 persons (233 men, 847 women; mean age 33.9 years, SD = 12.2 years) filled in MHT, Aspiration Index, Shortened Beck Depression Inventory, WHO Well-Being Scale, Satisfaction with Life Scale, Purpose in Life Test, and Shortened Young Maladaptive Schema Questionnaire, along with questions about demographic data, religiosity, physical and mental health. Results: In Study I exploratory factor analysis identified the five-factor structure of MHT with 17 items, having also good fit measures in confirmative factor analysis. In Study II the five-factor model of the five subscales yielded excellent fit measures in confirmatory factor analysis (RMSEA = .051, pClose = .408, CFI = .950, TLI = .936). In both studies, Cronbach's a values of the five subscales (all above 0.70) indicated a high level of internal consistency. The discriminant validity is proven by the fact that each subscale had a minimum 44% part not covered by the set of other subscales. The content validity of the subscales was confirmed by ten tests about mental health, some special questions and socio-demographic indicators. Subscale of well-being showed a definite positive correlation with financial background. Creative and executing efficiency correlated with flow and education. We found also a positive correlation of self-regulation and resilience subscales with age, and women showed a higher level of savoring than men at all age levels. Conclusion: MHT can be considered a reliable and valid measurement tool for well-being, savoring, creative and executing efficiency, self-regulation and resilience dimensions of mental health.

Elméleti háttér: Az olyan válsághelyzetekben, mint a COVID-19, kiemelt hangsúlyt kell kapjon a segítő szakmákban dolgozó szakemberek pszichés támogatása a szolgáltatások fenntarthatósága és a kiégés megelőzése szempontjából. Különösen fontos a kiégés hátterében felismerhető vitális kimerültség mérése. Cél: Keresztmetszeti vizsgálatunk célja a segítő területen dolgozók vitális kimerültségének és ennek különböző háttérváltozókkal való összefüggéseinek vizsgálata a COVID-19 első hullámában. Módszerek: Online kérdőívünket az egészségügy, a szociális ellátás, az oktatás és a hitélet területén dolgozó szakemberek (n = 931) töltötték ki. A kérdőív a vitális kimerültség felmérése mellett kitért a szociodemográfiai, fizikai (egészség-magatartással kapcsolatos), munkahelyi és családi jellemzők feltérképezésére. Eredmények: Megállapítottuk, hogy az egészségügyi és szociális dolgozók kimerültebbek, mint mások (F(1, 929) = 16,801; p < 0,001). A vitális kimerültség alakulásában a következő változóknak tulajdoníthattunk nagyobb prediktív hatást: az alvás minőségének változása ( β = 0,292; p < 0,01), a család és munka egyensúlyának változása ( β = –0,238; p < 0,01) és a szubjektív egészségi állapot ( β = –0,201; p < 0,01). Közepes erősségű összefüggést láttunk az étkezések gyakoriságának változása és az alvásminőség változása között (χ ²(4, n = 931) = 144,8; p < 0,001), valamint a család-munka egyensúly változása és az alvás minőségének változása között (χ ²(12, n = 788) = 171,4; p < 0,001). Következtetések: Az alvás megfelelő minőségének és mennyiségének, a rendszeres étkezésnek és a fizikai aktivitásnak nemcsak megelőző szerepe, hanem stabilizáló ereje van akut krízisekben is. Az egyéni tényezőkön túl a munkáltatóknak is fontos szerepük van az alkalmazottak jóllétének megőrzésében, hiszen a munkahelyi kommunikáció és a munkakörülmények is jelentős mértékben befolyásolják azt.

Theoretical background: In a critical situations such as COVID-19, priority should be given to the psychological support of helping professionals regarding the sustainability of services and prevention of burnout. It’s exceptionally important to measure the vital exhaustion that might be a reason of burnout. Aim: The purpose of this study was to investigate helping professionals’ vital exhaustion in relation to different groups of background variables during the first period of the COVID-19 pandemic. Methods: Helping professionals from health and social care, education, and the field of religion (n = 931) were contacted with an online questionnaire in Hungary in the spring of 2020. After calculating descriptive statistics of vital exhauson, we examined the sociodemographic, physical (related to health behavior), professional and personal background variables. Results: Health and social care workers were more exhausted than members of other helping professions (F(1, 929) = 16.801, p < 0.001). In the development of vital exhaustion, we could attribute a greater predictive effect to the following variables: change in the quality of sleep ( β = 0.292, p < 0.01), change in family-work balance ( β = –0.238, p < 0.01), and subjective health ( β = –0.201, p < 0.01). We could attribute a moderate correlation between changes in the frequency of meals and changes in sleep quality (χ ²(4, n = 931) = 144.8, p < 0.001), and changes in family-work balance and changes in sleep quality (χ ²(12, n = 788) = 171.4, p < 0.001). Conclusions: Proper quality and quantity of sleep, regular meals, and physical activity not only have preventive significance but they also have a stabilizing effect in acute crises. Work conditions and communication at work can have a major influence on wellbeing. Therefore beyond the individual factors employers also play an important role to maintain their employees’ wellbeing.

Összefoglaló. Bevezetés: Az endokrin betegségekhez társuló ovulációs diszfunkció gyakori vezető vagy társuló oka a női infertilitásnak, de optimális reprodukciós korban oki vagy ovulációindukciós kezeléssel többnyire rendezhető a fertilitás. Az in vitro fertilizációs (IVF-) kezelések vezető indikációi jelenleg az andrológiai és a női életkorból adódó, petefészek-eredetű infertilitás, de egyéb endokrin diszfunkció társulása befolyásolja a kezelési eredményeket. Célkitűzés: Az endokrin betegségek gyakoriságának vizsgálata az IVF-programban részt vevő párok nőtagjainál. Módszer: Az IVF-program előtti alkalmassági vizsgálatok során a vezető indikációtól függetlenül részletes endokrinológiai kivizsgálást végeztünk 231 nőnél (átlagéletkor 34 év). A vizsgálatok kiterjedtek a hypothalamus- és petefészek-funkcióra, a pajzsmirigyfunkcióra és pajzsmirigy-autoimmunitásra, a mellékvese-funkcióra, a szénhidrát-anyagcserére és az inzulinrezisztenciára. Az egyes endokrin betegségek előfordulásán túl azok társulási gyakoriságát is elemeztük. Eredmények: Az IVF vezető javallatainak megoszlása megfelelt a nemzetközi tendenciáknak, endokrin jellegű volt 87 esetben (37,6%; csökkent petefészek-tartalék: 55 eset és krónikus anovuláció: 32 eset). Társuló endokrin eltérést 141 esetben találtunk, így összesen 161 nőt érintett az endokrin diszfunkció (69,7%; átlagéletkor 35 év). Az endokrin diszfunkciók előfordulása gyakorisági sorrendben: pajzsmirigy-diszfunkció (32,5%), csökkent petefészek-tartalék (23,8%), pajzsmirigy-autoimmunitás (22,5%), polycystás ovarium szindróma (15,6%), inzulinrezisztencia (22,5%), elhízás (23,8%), hyperprolactinaemia (13,4%). Az endokrin betegségek társulása minden kórkép esetében fellelhető volt. Hypogonadotrop hypogonadismus 2, congenitalis adrenalis hyperplasia 1 esetben fordult elő. Nem találtunk endokrin eltérést 70 esetben (30,3%). Következtetés: Vizsgálatunk igazolja az endokrin diszfunkciók halmozott megjelenését és gyakori társulását az IFV-program résztvevőinél, bármely indikáció esetén. A részletes endokrin kivizsgálás és az IVF-kezelést végzők endokrin jártassága hozzájárulhat az IVF-kezelés sikerességéhez. Orv Hetil. 2022; 163(18): 712–719.

Summary. Introduction: Ovulatory dysfunction associated with endocrine diseases is a common leading or associated cause of female infertility, but at optimal reproductive age, causal or ovulation-induction treatment can usually settle fertility. The leading indications for in vitro fertilization (IVF) treatments are currently andrological and originated from age-related ovarian infertility, but other accompanying endocrine dysfunctions affect treatment outcomes. Objective: To investigate the incidence of endocrine diseases in female members of couples participating in IVF program. Method: During aptitude tests prior to the IVF program, from the leading indication independently, a detailed endocrinological examination was performed in 231 women (mean age: 34 years). The studies of hypothalamic and ovarian function, thyroid function and thyroid autoimmunity, adrenal function, carbohydrate metabolism and insulin resistance were covered. In addition to the incidence of each endocrine disease, the frequency of their association was analyzed. Results: The distribution of IVF lead indications was in line with the international trends, it was endocrine nature in 87 cases (37.6%; decreased ovarian reserve in 55 cases and chronic anovulation in 32 cases). Associated endocrine abnormalities were found in 141 cases, and a total of 161 women was affected by endocrine dysfunction (69.7%; mean age: 35 years). Endocrine dysfunction incidences in order of frequency were thyroid dysfunction (32.5%), diminished ovarian reserve (23.8%), thyroid autoimmunity (22.5%), polycystic ovarian syndrome (15.6%), insulin resistance (22.5%), obesity (23.8%), hyperprolactinemia (13.4%). The endocrine disease associations were found in all of the cases above. Hypogonadotropic hypogonadism occurred in 2 cases, congenital adrenal hyperplasia occurred in 1 case. No endocrine abnormalities were found in 70 cases (30.3%). Conclusion: Our study confirms the cumulative appearance of endocrine dysfunctions and frequent association in IVF participants with any lead indication. The detailed endocrine examination and proficiency/skill in reproductive endocrinology of IVF practitioners may contribute to IVF treatment success. Orv Hetil. 2022; 163(18): 712–719.

Bevezetés: Az esemény utáni (sürgősségi) fogamzásgátlás a legtöbb esetben hatékony és biztonságos megoldást jelent a nem kívánt terhesség megelőzésére, melynek számos módszerét alkalmazzák. Ezek eltérő hatásmechanizmussal és időkerettel rendelkeznek. Célkitűzés: Közleményünk célja a szakirodalom adatai alapján tájékoztatás nyújtása az egészségügyi szakemberek és döntéshozók számára a sürgősségi fogamzásgátlás célpopulációiról, bizonyítékokon alapuló korszerű módszereiről, hatékonyságáról, gyakorlati alkalmazásáról a nem tervezett (nem kívánt) terhességek számának csökkentése céljából. Módszerek: Szisztematikus irodalomkeresést végeztünk a MEDLINE (PubMed), az Embase és a Scopus adatbázisokban a releváns kulcsszavak alapján, az 1960 és 2023 közötti évekre vonatkozóan. Eredmények: Feldolgozásunk során 23 klinikai közleményt tekintettünk át, melyek szájon át szedhető és hosszú távon is alkalmazható fogamzásgátlók eredményességét vizsgálták. Kutatási eredményeinket a testsúly, a szoptatás, az eseményt követően eltelt időtartam és a későbbi fogamzásgátlási tervek figyelembevételével értékeltük. Következtetés: A közleményben tett megállapításainkkal segítséget kívánunk nyújtani a Magyarországon sürgősségi fogamzásgátlásként hozzáférhető oralis levonorgesztrel, uliprisztál-acetát és intrauterin fogamzásgátló eszközök kiválasztásához a hatékonyság, a célpopuláció és a hozzáférési szempontok alapján, kiemelve a lehetséges alkalmazókkal való együttműködést. Az egészségügyi kormányzat számára javasoljuk friss szakmai ajánlás készítésének felkarolását a sürgősségi fogamzásgátlás könnyebb elérhetőségének, ezáltal a reprodukciós egészség javításának érdekében. Orv Hetil. 2023; 164(44): 1736–1748.

Absztrakt:

Az új koronavírus okozta COVID–19-járvány kihívást jelent a szervátültetett betegek ellátását illetően is, ezért lényegesnek tartjuk az ezzel kapcsolatos friss ismeretek megosztását a hazai ellátásban dolgozók számára. Nagyobb esetszámmal májátültetettekről még nincsenek adatok az irodalomban, vesetranszplantáltak esetén azonban a spanyol és a francia adatbázisok 18,6%-os és 13%-os halálozásról számoltak be, ami kissé magasabb az ottani átlagpopulációénál. Tünetmentes esetekben SARS-CoV-2-pozitív PCR-eredmény birtokában nem szükséges a transzplantáltak immunszuppresszív terápiáján változtatni, azonban láz, gastrointestinalis vagy légúti tünetek kialakulását követően a mikofenolsav és mTOR-gátló készítmények elhagyása javasolt, és a kalcineurininhibitorok vérszintjét a legalacsonyabb effektív szintre kell csökkenteni. Tüdőkárosodás észlelését követően vesetranszplantáltak esetében a kalcineurininhibitorokat is le kell állítani, míg a májtranszplantáltak esetében a dózis csökkentése szükséges a fenntartó kortikoszteroid mellett. Ez utóbbi dózisának emelése szükséges hyperinflammatiós szindróma (HIS) kialakulásakor. A HIS terápiás befolyásolására transzplantáltakban is sikerrel lehet alkalmazni az IL1- és IL6-gátló monoklonális antitesteket. Célzott vírusellenes készítmény nem áll rendelkezésre, a legszerencsésebb, ha a beteg bevonható a remdesivir vagy a favipiravir klinikai vizsgálatába. A hidroxiklorokin transzplantáltaknak is adható, bár hatékonysága és biztonságossága kérdésessé vált. A lopinavir/ritonavir kombináció a kalcineurininhibitorokkal fennálló súlyos gyógyszerkölcsönhatás miatt nem adható. A SARS-CoV-2 cytopathiás hatása endotheldiszfunkciót okoz, amely prokoaguláns állapot kialakulásához vezet, emellett megváltozik a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer egyensúlya is. Fontos ezért a betegek kezelése során a thrombosisprofilaxis korai elkezdése alacsony molekulasúlyú heparinnal és alacsony dózisú acetilszalicilsavval. Az angiotenzinkonvertálóenzim-gátló (ACEI) és az angiotenzin-II-receptor-antagonista (ARB) terápiára beállított betegek kezelését a COVID–19 miatt nem szabad abbahagyni. Orv Hetil. 2020; 161(32): 1310–1321.

Absztrakt:

Bevezetés: A SHOX gén izolált haploinsufficientiája az alacsonynövést okozó monogénes elváltozások leggyakoribb oka. A gén heterozigóta eltérése az idiopathiás alacsonynövéssel (ISS) diagnosztizált betegek 2–15%-ában, Leri–Weill-dyschondrosteosis szindróma (LWS) 50–90%-ában, valamint a Turner-szindrómában szenvedők csaknem 100%-ában igazolható. Célkitűzés: A SHOX gén haploinsufficientiája gyakoriságának meghatározása ISS-sel és LWS-sel diagnosztizált, valamint Turner-fenotípusú, de normális karyotypussal rendelkező betegek (TF) körében, valamint beazonosítani a SHOX géneltérésre jellemző dysmorphiás jeleket. Módszer: Összesen 144 betegben került sor a SHOX gén haploinsufficientia-vizsgálatára multiplex ligatiós próba Amplifikáció (MLPA) módszerrel. A betegek klinikai adatai (auxológiai paraméterek, csontrendszeri rendellenességek, dysmorphiás tünetek) és a pozitív genotípus közötti összefüggéseket statisztikai módszerekkel elemezték. Eredmények: A vizsgált 144 betegből 11 (7,6%) esetében igazolódott SHOX géneltérés, női dominanciával (8/11, 81%). A SHOX-pozitív betegeknek szignifikánsan magasabb volt a testtömegindexe (BMI) (5/11-ből vs. 20/133-ból mutatott emelkedett értéket, p<0,02), és gyakoribbak voltak a dysmorphiás tünetek (9/11 vs. 62/133, p = 0,02). A felső végtagokon megjelenő Madelung-deformitás SHOX-pozitív betegek között szintén szignifikánsan gyakrabban fordult elő (4/11, 36% vs. 14/133, 10%, p = 0,0066), mint a SHOX-negatívakban, de a vizsgálatkori életkor, az alacsonynövés mértéke, valamint az auxológiai mérések alapján számolt testarányok nem mutattak statisztikailag kimutatható különbséget a két csoport között. Következtetések: A SHOX gén haploinsufficientiájának előfordulási gyakorisága a vizsgált betegpopulációnkban megegyezik az irodalmi adatokkal. SHOX-pozitív esetekben, az idiopathiás alacsonynövés mellett, a dysmorphiás elváltozások pozitív prediktív értékkel bírnak a SHOX génelváltozások fennállására. Ugyanakkor a dysmorphiás jegyet nem mutató, de genetikailag pozitív eset arra utal, hogy a SHOX gén vizsgálata indokolt dysmorphiás tünetet nem mutató idiopathiás alacsonynövés esetén is. Orv Hetil. 2017; 158(34): 1351–1356.

Absztrakt:

Bevezetés: Napjainkban egyre kisebb méretű tüdőgócok kerülnek felismerésre, melyek esetén az elsődleges választás azok minimálinvazív műtéti technikával történő eltávolítása diagnosztikus és terápiás céllal. Számos előnye mellett a minimálinvazív technika hátránya a tüdő áttapintásának korlátozottsága, a tüdőgócok felkeresése. Célkitűzés: A probléma megoldására több lehetőség is rendelkezésre áll. Ezek közül kettőt próbáltunk ki párhuzamosan, a drót-, illetve az izotópjelöléssel történő tüdőgóc-lokalizációt. Anyag és módszer: Az Országos Onkológiai Intézet Mellkassebészeti Osztályán öt betegnél távolítottunk el tüdőgócot minimálinvazív technikával kettős, azaz drót- és izotópjelölés mellett. A tüdőgócok mérete 0,5 és 1,2 cm között váltakozott. A betegek életkora 44 és 65 év között volt; minden beteg alacsony műtéti rizikójú csoportba tartozott, súlyos társbetegség nélkül. Eredmények: Minden betegnél sikeresen eltávolításra került a tüdőgóc a kettős jelölés mellett. Jelölés után közvetlenül egy betegnél 2–3 mm-es légmellet észleltünk, mely azonnali beavatkozásra nem szorult, és egy betegnél a drót miatt kiterjedt bevérzés jelent meg a szúrcsatornában. A műtét során, a tüdőkollapszusnál két betegnél a drót kimozdult, egynél pedig az említett kiterjedt bevérzés a mellüregbe került, és diffúz izotópaktivitás jelent meg. Egy betegnél a műtét során drótjelöléses területet reszekálva további izotópaktivitás állt fenn, mert a jelölt tüdőgóc a reszekciós sík alatt volt. Következtetés: Mind az izotóppal, mind a dróttal történő tüdőgócjelölés segítséget nyújt a nem tapintható tüdőgócok minimálinvazív technikával történő eltávolításában. Kezdeti tapasztalataink alapján azonban az izotópos jelölés esetén a tüdőgóc mélységi megítélése pontosabb, és nem kell a drótkimozdulással járó kellemetlenségre számítani. Ugyanakkor az infrastrukturális háttér, illetve a műtéti időpont tervezése az izotópbeadás esetében nagyobb kihívást jelent, szemben a drótjelöléssel. Orv Hetil. 2018; 159(34): 1399–1404.

Absztrakt:

A congenitalis adrenalis hyperplasiát 7 monogénes genetikai betegség összességének tekintjük, melyekből az egyik a szteroid-21-hidroxiláz-deficientia. A congenitalis adrenalis hyperplasia összes kóroki génje a mellékvese szteroidogenezisében vesz részt. A szteroid-21-hidroxiláz-deficientia autoszomális recesszív betegség, amelyért a szteroid-21-hidroxilázt kódoló gén mutációi a felelősek. A szteroid-21-hidroxiláz gén mutációi a congenitalis adrenalis hyperplasiás esetek 95%-át okozzák. Bár az enyhe tünetekkel együtt járó nem-klasszikus szteroid-21-hidroxiláz-deficientiát ritkán diagnosztizálják, a klasszikus szteroid-21-hidroxiláz-deficientia az aldoszteron- és a kortizolelválasztás elégtelensége miatt életveszélyes sóvesztő és adrenalis krízissel járhat együtt. A klasszikus típus élethosszig tartó szteroidpótlást igényel, amely cushingoid mellékhatásokkal járhat együtt, illetve a betegség talaján jellemző komorbiditások szintén kialakulhatnak. A betegek életminősége csökkent, mortalitásuk többszöröse a betegségben nem szenvedő populációnak. A betegség diagnosztikája, következményei és a betegek egész életét végigkísérő klinikai ellátás multidiszciplináris megközelítést kíván: a gyermekgyógyászat, a belgyógyászat, az endokrinológia, a laboratóriumi medicina, a genetikai diagnosztika, a sebészet, a szülészet-nőgyógyászat és a pszichológia szakembereinek együttes munkáját igényli. Orv Hetil. 2018; 159(7): 269–277.

Absztrakt:

Magyarországon az első tüdőtranszplantációt 2015. 12. 12-én végeztük el az Országos Onkológiai Intézet és a Semmelweis Egyetem együttműködésével. Cikkünkben az elmúlt két és fél év eredményeit összegezzük. 2018 augusztusáig 55 tüdőtranszplantációra került sor. Az adatfeldolgozást retrospektív módszerrel végeztük. A várólistára helyezés a Tüdő Transzplantációs Bizottság javaslatára történt. A donortüdők agyhalott donorokból származtak. A posztoperatív gondozás a Semmelweis Egyetemen folytatódott. 2015. 12. 12. és 2018. 07. 31. között 76 szervkivételen vettünk részt: 45 magyar, 23 Eurotransplant-, 8 Eurotransplanton kívüli országban, ezekből 54 kétoldali és 1 egyoldali tüdőtranszplantáció valósult meg. A műtéteket egyoldali (n = 1), kétoldali thoracotomiából (n = 1) vagy ’clamshell’ betolásból (n = 53), venoarterialis extrakorporális membránoxigenizáció-támogatással végeztük. Három esetben az extrakorporális membránoxigenizáció-támogatást a posztoperatív szakban prolongáltuk, másik két betegnél extrakorporális membránoxigenizáció-bridge terápiát követően végeztük el a transzplantációt. Egy kombinált tüdő-vese transzplantáció is történt. A recipiensek alapbetegsége krónikus obstruktív tüdőbetegség (n = 28); fibrotizáló tüdőbetegség (n = 8); cystás fibrosis (n = 12); elsődleges pulmonalis hypertonia (n = 2); histiocytosis-X (n = 1); bronchiectasia (n = 2); lymphangioleiomyomatosis (n = 1) és bronchiolitis obliterans szindróma miatti retranszplantáció (n = 1) volt. Átlagéletkoruk 47,5 ± 15,18 év volt. A legfiatalabb beteg 13 éves volt. A várólistán 12 beteg hunyt el. A betegek átlagosan 24,6 ± 18,18 napot töltöttek az intenzív osztályon. A korai posztoperatív időszakban 2 beteget vesztettünk el. Tartós lélegeztetési igény miatt tracheostomát 13 esetben készítettünk. A betegek 1 éves túlélése 82,96% volt. A hazai tüdőtranszplantációs programban gyorsan emelkednek az esetszámok, ami más centrumok indulásához képest kivételes eredmény. A szövődmények és halálozások aránya más, nagy esetszámú centrumok számainak megfelel. A jövőben a várólista bővítését, az esetszámok további növelését, és az ’ex vivo lung perfusion’ (EVLP-) rendszer használatának bevezetését szeretnénk megvalósítani. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1859–1868.