Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Csaba Dózsa x
  • User-accessible content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Mára már több ország egészségügyi kormányzata felismerte, hogy a krónikus betegségek kezelése, komplex rehabilitációs és prevenciós ellátások biztosítása újfajta szemléletet igényel. A tanulmány célja bemutatni, hogy az egészségügyi szektorban fellelhető és azon kívüli szolgáltatások integrációjára milyen módon van lehetőség; az alapellátás esetében a szolgáltatások integrációja hogyan valósul meg; valamint a szervezetek különböző szintű integrációja hogyan alakítja át az ellátások szervezését. A téma bemutatása érdekében a szerzők áttekintik a legújabb nemzetközi szakirodalmat, valamint a 2014. szeptember 1–2-án Barcelonában megrendezésre került V. Európai Alapellátási Fórum tapasztalatait. Az integrált ellátás átfogó szemlélete, illetve a helyi közösségek igényeihez való alkalmazkodás ösztönzőleg hat az új szervezeti, szolgáltatási formák kialakítására az alapellátásban. Az integrált szolgáltatási formák alkalmasak a betegek és a közösség igényeihez jobban alkalmazkodó, széles körű ellátások biztosítására, de minden esetben kiemelten fontos a céloknak megfelelő integrációdimenziók megválasztása. Orv. Hetil., 2015, 156(22), 881–887.

Full access

A fejlett országok jóléti államai nemzetközi versenyképességük megtartása és hosszú távú finanszírozhatóságuk érdekében a 80-as évektől a gazdaság számos területéről visszahúzódtak, miközben az egészségügyi szektorban fenntartották domináns szerepüket. Ennek hátterében elsősorban az idősödő lakosság, az egészségügyi technológiák kínálatának növekedése, a betegségek struktúrájának és a társadalom igényeinek megváltozása áll. Ebben a tanulmányban Hollandia és Anglia egészségügyi rendszerén keresztül vizsgáljuk ezeket a jelenségeket és hatásukat az egészségügyi források újraelosztására. Vizsgálatunk azt mutatja, hogy nagyon hasonló célok – a hatékonyság javítása és a méltányosság biztosítása – mentén kialakított, de eltérő társadalmi-gazdasági hagyományokkal rendelkező egészségügyi rendszerek sok szempontból különböző módon reagálnak az őket ért hatásokra. A holland rendszerben a magánszektor szerepe az egészségügyi piac működésében fokozatosan erősödik, amely versenyző biztosítókat működtető társadalombiztosítási rendszer kialakításához vezetett. Angliában az elsődleges rendszerszervező elv az egészségügyi szolgáltatásokhoz történő méltányos hozzáférés biztosítása, amely állami tulajdonú területi monopóliumok működtetését erősítette. Az alapvető különbségek ellenére az állam újraelosztó, koordináló szerepe társadalmi-gazdasági berendezkedéstől függetlenül mindkét országban kulcskérdés maradt. Eközben a magánszektor, a verseny és a hatékonysági elvárások az egészségügyi költségvetésekre nehezedő nyomás hatására mindenhol erősödtek. Vizsgálatunkból az következik, hogy a jóléti államokban a közösségi döntéseken nyugvó nemzeti egészségpolitikának a külső és belső környezeti tényezők hatása mellett is jelentős mozgástere marad, így az állam nemcsak elszenvedője az egészségügyi szektorban végbemenő változásoknak, hanem maga is képes befolyásolni őket.

Full access
Authors: Csaba Dózsa, Zoltán Szeberin, Péter Sótonyi, Balázs Nemes, Zsombor Tóth-Vajna, Rita Kövi, Petra Fadgyas-Freyler, Gyula Korponai and Adrienn Herczeg

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A perifériás artériás betegségek legnagyobb alcsoportját az alsó végtagi verőérbetegségek képezik, melyek a népesség mintegy 4–6%-ában fordulnak elő. Magyarországon a vizsgált időszakban összesen 6798 major amputációra került sor. Az időben és megfelelő módszerrel elvégzett kezeléssel az alsó végtagi amputációk (melyek 30 napos mortalitása 20%, 2 éves mortalitása pedig 40–60% közötti) száma hatékonyan csökkenthető. Tanulmányunk célja feltárni az ellátásban rejlő területi különbségeket. Módszer: A perifériás erek kezelése finanszírozási adatainak bemutatása során retrospektív adatelemzést végeztünk a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő 2015–2017. évi finanszírozási adatainak felhasználásával. A halálozási arány területi különbségeit leíró statisztikával vizsgáltuk, elemezve a halálozási arányszám és egyéb faktorok közötti esetleges összefüggéseket. Eredmények: A kistérségi – járási szintű – elemzés (n = 174) nagy különbségeket tárt fel az országon belül az amputációk 10 ezer lakosra jutó arányát tekintve. Igazolta, hogy az amputációk döntő többségét a járások 30%-ában végzik, vagyis a kiemelkedő rossz hazai amputációs arányszámot a járások mintegy 30%-ának nagyon kedvezőtlen adata okozza. Regressziós elemzés támasztotta alá a járási szintű, akár négyszeres területi különbségek mögött meghúzódó kapcsolatot az amputációs ráta és az egyes szocioökonómiai tényezők, illetve az endovascularis radiológiai ellátás elérhetősége között. A rétegzett többszörös regressziós elemzés rávilágított arra, hogy azokban a járásokban, ahol nem érhető el az endovascularis ellátás (n = 159), az egyetemi végzettségűek aránya sokkal alacsonyabb (β1 = –0,13, 95% CI: –0,18 – –0,09) és a 65 év felettiek aránya magasabb (β1 = 0,14, 95% CI: 0,03–0,24), ami egymás hatásától függetlenül szignifikánsan befolyásolja az amputációs rátát. Azokban a járásokban viszont, ahol elérhető volt az intervenciós radiológiai ellátás (n = 14), a lakosság életkori megoszlása hatott a leginkább (β1 = 0,7, 95% CI: 0,42–0,98) az amputációk gyakoriságára. Következtetés: Területi és szociális alapon jelentős különbségek tapasztalhatók az országban incidenciában, prevalenciában és halálozási rátában is. A betegség kialakulásában, előrehaladásában erőteljesen megjelennek a szociális, képzettségbeli és jövedelmi különbségek, illetve a lakóhelyközeli ellátóhelyi kapacitások hatása is. Orv Hetil. 2020; 161(18): 747–755.

Open access