Search Results

Bevezetés: A COVID–19-pandémia világszerte hatással volt nemcsak a tervezhető, hanem a sürgősen elvégzendő műtétekre is. Egyes tanulmányok több, későn ellátott gyermekkori herecsavarodást észleltek, illetve több semicastratio elvégzéséről számoltak be a járvány alatt. Célkitűzés: Célunk volt, hogy megvizsgáljuk a COVID–19-pandémia hatását a gyermekkori herecsavarodás ellátására és a torsio miatti semicastratio gyakoriságára az első szerző intézetében. Módszerek: Retrospektív, megfigyelésen alapuló kohorszvizsgálatot végeztünk hazánk egyik legnagyobb betegforgalmú intézetében. A 0–18 éves, herecsavarodás miatt operált betegeket két csoportra osztottuk: a pandémia előtt (2017. 07. 01. – 2019. 12. 31.) és a járvány alatt (2020. 01. 01. – 2022. 06. 30.) operált betegekre. Az első tünetektől a kórházba kerülésig eltelt időt (24 órán belüli vagy azon túli), a tünetek kezdetétől a műtétig eltelt időt és a semicastratiós rátát vizsgáltuk. A statisztikai analízishez a Mann–Whitney U-tesztet és a khi²-próbákat alkalmaztuk. Eredmények: A vizsgálat ideje alatt összesen 100 műtét történt, a pandémia előtt 45 és az alatt 55. Szignifikáns különbséget észleltünk: az első tünetektől a kórházban történő jelentkezésig eltelt idő (p = 0,048) és a kórházba kerülés után a műtétig eltelt idő szignifikánsan rövidebb volt a pandémia alatt (1,5; 2,5 óra), mint a pandémia előtt (1,5; 3,25 óra, p = 0,01). A semicastratiós rátában nem találtunk különbséget (p = 0,594). Megbeszélés: Az irodalommal ellentétben a vizsgált intézetben a COVID–19-járvány alatt a herecsavarodás miatt jelentkező betegek hamarabb jelentek meg kórházunkban, és ezt követően a műtétekre is hamarabb került sor, mint a járvány előtt. Következtetés: A pandémia alatti gyorsabb akut ellátás oka lehetett, hogy kórházunknak talán kevesebb, kevésbé súlyos esetet kellett ellátnia a járvány ideje alatt. A kevésbé súlyos betegek inkább otthon maradtak, és csak súlyos esetben kértek orvosi segítséget. Orv Hetil. 2023; 164(35): 1367–1372.

Abstract

Sense of coherence (SOC) is a relevant contributor and predictor of the individuals' mental and physical health. There are a number of studies about SOC, but only two validation articles of the sense of coherence scale (SOCS) were found on adolescents and none on children. The aim of this research was to validate the SOC scale in youth under 18. We hypothesized that younger children and children without psychiatric problems will have higher SOC than older ones, and children with psychiatric symptoms. We also wanted to examine the factor structure of both the 13 and the 29 item versions of the scale to study which is more valid in child and adolescent population. 199 children and 198 adolescents were included in the study; the mean age was 14.3 (SD 2.1) years. The sample included average youth from schools and youth under psychiatric treatment. Strength and Difficulties Questionnaire (SDQ) and Inventory of Life Quality (ILK) were used for validation of the SOCS. SOCS-13 was applied to compare SOC of children and adolescents. Children had higher SOC than adolescents in both samples. Males had higher SOC than females in children but not in adolescents. Psychiatric and behavioral symptoms were associated with a lower SOC regardless of age. Confirmatory factor analysis proved a three-factor structure model for both the 13 and the 28 item versions of the SOCS. The short form of the sense of coherence scale is valid and reliable to be used with children and adolescents from 10 to 18 years of age.

Bevezetés: A laparoszkópos appendectomiának a gyermekek esetében is számos előnye lehet a nyílt műtéttel szemben. Célkitűzés: A szerzők vizsgálni kívánták, hogy a nyílt műtétről a laparoszkópos appendectomiára történő áttérés hozott-e változást a műtéti idő, a kórházi ápolási idő és szövődmények tekintetében. Módszerek: A retrospektív, megfigyelésen alapuló vizsgálatba a 2016 és 2017 között akut appendectomián átesett, 0–18 éves betegek kerültek bevonásra. Kizárási kritérium volt az egyidejűleg történő egyéb műtét és/vagy a diagnosztikát befolyásoló társbetegség (például malignitás, Meckel-diverticulum, ovarialis folyamat), valamint a laparoszkópiával indított, de nyílt műtétbe történő konverzió. A betegeket nyílt és laparoszkópos appendectomiás csoportokba osztották. A szerzők a műtéti időtartamot, a kórházi tartózkodás idejét és a posztoperatív szövődményeket hasonlították össze. A statisztikai analízishez a Mann–Whitney-tesztet, a Fisher-féle egzakt és khi-négyzet-teszteket alkalmazták. Eredmények: A vizsgált időszakban 297 appendectomia történt (nyílt : laparoszkópos = 149 : 148). A laparoszkópos eljárás műtéti ideje a „betanulási fázis” végére (2017) számottevően rövidebbnek bizonyult a nyílttal szemben (p = 0,0003). A kórházi tartózkodás rövidebbnek bizonyult laparoszkópia után (p<0,0001). Szövődmény kialakulásában nem volt különbség a nyílt és a laparoszkópos csoport (p = 0,2409) között. Megbeszélés: Tanulmányunk támogatja azon angol nyelvű nemzetközi tanulmányokat, melyek alapján egy laparoszkóppal, gyermekkorban is elvégezhető műtét eredményei a „betanulási fázist” követően nem különböznek, adott esetben jobbak, a nyílt műtét eredményeihez képest. Következtetés: A laparoszkópos appendectomia gyermekkorban is biztonságosan elvégezhető műtét. A laparoszkópos technikára a korábban csak nyílt műtétet végzett gyermeksebészek is át tudnak állni rövid tanulási időszak után. Orv Hetil. 2022; 163(25): 1001–1004.

Bevezetés: A felnőtt-, illetve a gyermekkori appendicitis kezelése kapcsán számos irodalmi adat áll rendelkezésre mind a nyitott, mind a laparoszkópos appendectomia előnyeiről és hátrányairól. Célkitűzés: Egy országos centrumban kívántuk vizsgálni a gyermekkorban végzett laparoszkópos és nyitott appendectomiák eredményeit. Módszer: Retrospektív, megfigyelésen alapuló kohorszvizsgálatot végeztünk a 2011 és 2020 között nyitott vagy laparoszkópos appendectomián átesett 0–18 éves gyermekek körében. A társbetegséggel bíró betegeket kizártuk a vizsgálatból. A betegeket nyitott (idesoroltuk a konvertált műtéteket is) és laparoszkópos appendectomia szerint csoportosítottuk, illetve a szövettani eredményeik alapján „nem komplikált” (negatív, simplex, catarrhalis, phlegmonosus, gangraenás) és „komplikált” (perforált) appendicitis-alcsoportokat állítottunk fel. A posztoperatív szövődményeket (sebgyógyulási zavar, ileus, intraabdominalis abscessus) és a kórházi ápolási időt vizsgáltuk. A statisztikai analízisekhez Fisher -féle egzakt, khi²- (chi² test for trend) és Mann–Whitney-féle U-tesztet használtunk. Eredmények: A vizsgálatba 1444 beteget vontunk be (nyitott: 842, laparoszkópos: 602), a mediánéletkor 10,93 (SD 3,49) év volt. Szövődményeket számottevően inkább nyitott műtétek után (83/842, 9,86%), kevésbé a laparoszkópos megoldás után (45/602, 7,48%) észleltünk (p = 0,1163). A kórházi tartózkodás mediánértéke nyitott műtétek után 3 (2,4) nap, laparoszkópia esetén 4 (3,5) nap volt (p<0,0001). A nem komplikált eseteknél a medián ápolási idő laparoszkópia után rövidebb: 3 (2,3) nap, míg nyitott műtétet követően hosszabb: 3 (3,5) nap volt (p<0,0001). Komplikált esetek mellett a kórházi tartózkodás mediánideje laparoszkópia után 8 (6, 10), nyitott műtét után 8 (7, 10) napnak adódott (p = 0,0202). Megbeszélés: A laparoszkópia eleinte a nőgyógyászatban, majd a sebészetben és csak ezek után a gyermeksebészetben is a napi rutin része lett. Következtetés: Mind a nyitott, mind a laparoszkópos appendectomia biztonságos beavatkozás gyermekkorban. A két módszer között nem észleltünk különbséget a szövődmények tekintetében, de laparoszkópos beavatkozás után szignifikánsan rövidebbnek találtuk a kórházi ápolási időt. A gyermekkori nem komplikált (korai stádiumban felismert) appendicitisek műtéti kezelésében a rövidebb kórházi tartózkodás miatt a laparoszkópos appendectomia a választandó módszer. Orv Hetil. 2024; 165(19): 742–746.