Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for

  • Author or Editor: Edit Czeglédi x
  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés: Az evési magatartás kulcsszerepet játszik az elhízás kialakulásában. Célkitűzés: A 21 tételes Háromfaktoros Evési Kérdőív pszichometriai elemzése és az elhízásra hajlamosító (obezogén) evési magatartások korrelátumainak felmérése férfiak körében. Módszer: A keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatban egyetemi hallgatók vettek részt (n = 239; átlagéletkor: 20,3 év; SD = 2,78 év). Mérőeszközök: önbeszámolóval nyert testtömeg és testmagasság, 21 tételes Háromfaktoros Evési Kérdőív, a Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőív Vonásszorongás Skálája. Eredmények: A konfirmatív faktoranalízis eredménye alátámasztotta a 21 tételes Háromfaktoros Evési Kérdőív elméleti faktorstruktúráját (χ2 (186) = 366,1; p<0,001; CFI = 0,959; TLI = 0,954; RMSEA = 0,064). A skálák belső megbízhatósága megfelelőnek bizonyult (Cronbach-α: 0,79–0,88). A testtömegindex és a vonásszorongás szignifikáns, pozitív irányú kapcsolatot mutatott mindhárom evési magatartással (úgymint kontrollálatlan evés, kognitív korlátozás, érzelmi evés). Következtetések: Eredményeink alátámasztják a 21 tételes Háromfaktoros Evési Kérdőív konstruktumvaliditását és reliabilitását férfiak körében, és rámutatnak a pszichológiai tényezők számításba vételének fontosságára az elhízás prevenciójában. Orv Hetil. 2017; 158(37): 1469–1477.

Open access

Absztrakt:

A hosszú távú sikeres testsúlykontroll óriási kihívás elé állítja a súlyfelesleggel élőket és az őket kezelő szakembereket az elhízásra hajlamosító (obesogen) környezetben. A klinikailag jelentős (5–10%-os súlycsökkenés) elérése után az elért fogyás megtartása a cél. Ez azonban gyakorlatilag állandóan megköveteli a csábításnak való ellenállást, és tartós erőfeszítéseket igényel az étrendi korlátozás és a fizikai aktivitás tekintetében, amihez jelentős motivációs bázis szükséges. A viselkedés szempontjából a motiváció annak valószínűsége, hogy a páciens belekezd, folytat vagy kitartóan követ valamilyen, a változást előidéző stratégiát, azaz az elhízás esetében elköteleződik a testsúlykontrolláló egészségmagatartások mellett, illetve felhagy a testsúlykontrollt hátráltató egészségkárosító magatartásokkal. A tanulmány ismerteti a viselkedésváltozás transzteoretikus modelljét, és példákat hoz a motiváció, illetve az együttműködés növelésének gyakorlati lehetőségeire a viselkedésváltozás minden stádiumában. Mindez hozzájárulhat az alapellátásban és a szakellátásban dolgozó szakemberek munkájához a súlyfelesleggel élő páciensek testsúlycsökkentésének támogatásában. Orv Hetil. 2019; 160(43): 1687–1697.

Open access

Absztrakt

Az elhízás etiológiájában kitüntetett jelentőséggel bíró életmód (túltáplálkozás és fizikai inaktivitás) hátterében gyakorta pszichológiai tényezők húzódnak meg. A krónikus stressz hozzájárulhat a diéta betartását akadályozó magatartásokhoz (például rendszertelen étkezés, emocionális evés) és a fizikai inaktivitáshoz egyaránt. A randomizált kontrollcsoportos vizsgálatok eredményei szerint a relaxáció alkalmazása csökkenti az érzelmi evést, javítja a táplálékbevitel kognitív korlátozását és ezáltal elősegíti a súlycsökkenést. A stresszkezelés azonban túlmutat a relaxáción: adaptív problémafókuszú és emóciófókuszú megküzdési módokat, valamint kapcsolatépítő készségeket is magában foglal. A feszültséglevezető készségek segíthetnek az érzelmi evés más viselkedésekkel történő kiváltásában. A kognitív újrastrukturálás, a nemet mondás és a problémamegoldás technikája pedig hozzájárulhat azon konfliktusok és nehézségek megelőzéséhez vagy hatékony kezeléséhez, amelyekből az evésrohamok révén levezetést nyerő feszültségek származnak. A stresszkezelő készségek fejlesztése növelheti a páciensek együttműködését a súlycsökkentő kezelés során. A tanulmányban ismertetett módszerek a családorvosi és szakorvosi praxisban is könnyen megvalósíthatók, illetve támpontokat adhatnak az elhízott páciensek kezelésének optimalizálásához. Orv. Hetil., 2016, 157(7), 260–267.

Open access

Életmódváltás? Nincs kifogás!

A testsúlykontroll támogatása a mindennapi gyakorlatban

Lifestyle change? No excuse!

Weight control support in the everyday praxis
Orvosi Hetilap
Author:
Edit Czeglédi

A hazánk felnőtt lakosságának közel egyharmadát érintő elhízás krónikus betegség, amely más krónikus betegségek kockázati tényezőjeként rontja a szomatikus és mentális egészséget, az életminőséget és az életkilátásokat. Valamennyi bizonyítékalapú testsúlycsökkentő terápia alapja az életmódváltás, amely minimálisan az energiabevitel korlátozását és a fizikai aktivitás növelését igényli. A betegek azonban az esetek túlnyomó többségében vonakodnak az életmódváltástól, aggodalmakat fejezve ki ezzel kapcsolatban (például „Én a levegőtől is hízom!”, „Nem bírok sportolni!”, „Nem akarok éhezni!”). Gyakori az orvosok részéről e félelmek „kifogásként” történő értelmezése. Ez az interpretáció egyfelől indulatot szül a páciensek irányában, másfelől meggátolja a figyelmes meghallgatást és az empátia kifejezését, így az ellenállás hátterében álló tényezők nem kerülnek feltárásra, feloldásra. Ennek következtében a szakember vagy nem tudja bevonni a pácienst a terápiába, vagy ha mégis, akkor az együttműködés mértéke elmarad az elvárttól, rontva a kezelés hatékonyságát. A páciens kioktatása vagy akár elmarasztalása pedig rontja az orvos-beteg kapcsolatot, és az egészségügyi ellátórendszer kerüléséhez vezethet, ami súlyosbíthatja úgy a súlyfelesleg mértékét, mint a kísérő betegségek lefolyását. A jelen tanulmány célja annak bemutatása, hogy hogyan érdemes reagálni a páciensek vonakodást kifejező mondataira, és milyen kommunikációs eszközökkel facilitálhatjuk a súlycsökkentő kezelésbe való sikeres bevonódást és az életmódváltás iránti elköteleződés erősödését, eszközöket adva az egészségkárosító szokások fokozatos leépítéséhez és a hosszú távon is fenntartható, hatékony, egészséges testtömegkontrollt szolgáló egészségvédő szokások kialakításához. Orv Hetil. 2024; 165(19): 727–733.

Open access

Az iskola-egészségügyi ellátórendszer szerepe a gyermekkori elhízás prevenciójában – egy pilotvizsgálat tanulságai

The role of the school health care system in the prevention of childhood obesity – lessons of a pilot study

Orvosi Hetilap
Authors:
Lilla Matkovics
and
Edit Czeglédi

A gyermekkori elhízás növekvő prevalenciát mutató, népegészségügyi jelentőségű probléma, ezért hatékony prevenciója társadalmi érdekünk. A gyermekkori elhízás prevenciójában az iskola-egészségügyi ellátórendszer szereplői kiemelt jelentőségűek. A tanulmány keretében egyfelől áttekintésre kerülnek a hazai iskola-egészségügyi ellátórendszer intézményi keretei, a szakemberek feladat- és kompetenciaköre és az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai az elhízás prevenciója kapcsán. Másfelől interjút vettünk fel három iskolaorvossal és egy iskolavédőnővel. Az interjúkból kitűnt, hogy bár a leterheltségük magas, és a kapacitásuk véges, a rögzített feladataikon túl (mint amilyen például a rendszeres fizikális vizsgálat és a súlytöbblettel bíró tanulók szűrése, a testnevelésóra csoportbeosztásának elkészítése, a közegészségügyi teendők ellátása) számos esetben megvalósítják a súlyfelesleggel élő diákok szenzitív gondozását, a testsúlykontroll támogatását, gyakorta az iskola vezetőségével együttműködve. Kreatív megoldásaikkal, példamutató magatartásukkal, előremutató javaslataikkal rávilágítanak az iskola-egészségügyi ellátórendszer működésének optimalizálását szolgáló beavatkozási pontokra, hangsúlyt helyezve az egészségpolitikai döntéshozók szerepére is. Orv Hetil. 2022; 163(38): 1499–1505.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A cukorbetegség világméretű problémája hazánkban is egyre súlyosabb népegészségügyi kérdéseket vet fel. Az elsődleges okaként megjelölt elhízásról az utóbbi években a civilizációs ártalmak komplex megértésére terelődött a hangsúly: felmerült és igazolódott az alvásproblémák és a stressz szerepe a betegség kialakulásában és az állapot súlyosbodásában. Célkitűzés: A vizsgálat célja a stressz, az alvásproblémák és a diabetes összefüggéseinek vizsgálata a reprezentatív Hungarostudy 2013 kutatás mintáján. Módszer: A keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatban 2000 felnőtt vett részt. Átlagéletkor: 46,9 (SD = 18,24) év. BMI-átlag: 26,0 (SD = 4,97) kg/m2. Mérőeszközök: szociodemográfiai adatok, a kezelt cukorbetegség jelenlétére vonatkozó kérdés, tünetlista, Észlelt Stressz Kérdőív. Eredmények: Az adatfelvétel időpontját megelőző egy évben kezelt cukorbetegség előfordulási gyakorisága 8,2%. A diabetesszel kezeltek észlelt stressz-szintje szignifikánsan magasabb, mint a cukorbetegséggel nem kezelteké (t(1944) = –2,586; p = 0,010). Az észlelt stressz a potenciális háttérváltozók kontrollja mellett tendenciaszintű kapcsolatot mutat a diabetesszel (OR = 1,03; p = 0,052). Az elmúlt hónapra vonatkozóan alvással kapcsolatos problémák jelenlétéről a válaszadók 26,0%-a, míg fáradtságról és energiahiányról a válaszadók 40,2%-a számolt be. Az alvással kapcsolatos problémák jelenléte (χ2(2) = 61,108; p<0,001), és a fáradtság, illetve energiahiány érzése (χ2(2) = 51,061; p<0,001) egyaránt szignifikánsan gyakoribb a cukorbetegséggel élőknél. A kezelt cukorbetegség a potenciális háttérváltozók kontrollja mellett is előre jelzi az alvásproblémák (OR = 1,77; p = 0,003), valamint a fáradtság és energiahiány (OR = 1,88; p = 0,004) jelenlétét. Következtetés: Eredményeink rámutatnak arra, hogy a világ más részein érvényesülő tendenciáknak megfelelően mind az alvásproblémáknak, mind a stressznek jelentős szerepe van a cukorbetegség alakulásában Magyarországon is. Mindez felhívja a figyelmet arra, hogy a nemzetközi protokolloknak megfelelően szükség lenne mind a cukorbetegség megelőzése, mind ellátása során ezen tényezők hatékony szűrésére és kezelésére. Orv Hetil. 2019; 160(47): 1872–1880.

Open access

Absztrakt:

Az egészségügyi ellátórendszeren belül az ápolói pályán dolgozók fokozottan veszélyeztetettek a kiégési szindróma (érzelmi kimerültség, elszemélytelenedés, a személyes hatékonyság és a teljesítmény csökkenése) kialakulása szempontjából. A kiégés nemcsak az egyénre nézve bír kedvezőtlen egészségi és gazdasági következményekkel, hanem rontja a kezelési együttműködést és az ellátás minőségét, illetve befolyásolja a műhibák és a szövődmények előfordulási gyakoriságát is. Éppen ezért a kiégési szindróma felismerése, megelőzése és kezelése össztársadalmi érdekünk. A tanulmányban bemutatjuk a kiégés előfordulási gyakoriságát a hazánkban dolgozó ápolók körében, valamint a kiégés prevenciójának lehetséges színtereit és módjait, különös tekintettel a pszichológiai tanácsadás szerepére, illetve lehetőségeire. Mindez gyakorlati szempontú hozadékkal járhat a kiégés megelőzéséért folytatott küzdelemben. Orv Hetil. 2019; 160(1): 12–19.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Melinda Pénzes
,
Edit Czeglédi
,
Péter Balázs
, and
Róbert Urbán

Absztrakt:

Bevezetés: A serdülőkori dohányzói életutak jellemzőinek ismerete elengedhetetlen a hatékony dohányzásprevenciós programok tervezéséhez. Célkitűzés: Longitudinális vizsgálattal azonosítani a serdülők cigarettahasználatának változásait, valamint a dohányzói életutak alakulásában szerepet játszó kockázati tényezőket. Módszer: Hároméves, évenkénti adatgyűjtéssel folytatott kutatásunkat nagyvárosi serdülők (n = 1092) két életkori kohorszában (6. és 9. iskolai évfolyam) végeztük, önkitöltős kérdőíves módszerrel. A cigarettahasználati adatok alapján öt dohányzói életútcsoportot határoztunk meg. Eredmények: A minta 67,5%-a megőrizte nem dohányzó magatartását, 11,3%-a mindvégig dohányzott, 14,3%-a rászokott, 3,3%-a leszokott, 3,7%-a kísérletező maradt. Az egyes dohányzói életútcsoportba tartozók jelentősen különböztek egymástól a cigarettázó barátok száma, szülői dohányzás, családszerkezet, tanulmányi eredmény és heti zsebpénz kiindulási vizsgálatban tapasztalt jellemzői alapján. Következtetések: A serdülők nem kezelhetők homogén populációként a dohányzást megelőző programokban, mert különböző dohányzó magatartású csoportjaikban eltérő kockázati tényezők kerülnek előtérbe. Orv. Hetil., 2017, 158(2), 67–76.

Open access

Effects of a single aerobic exercise session on body image

Egyalkalmas aerobik edzés hatása a testképre

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Alexandra Béres
,
Edit Czeglédi
, and
Bernadett Babusa

Background and Objectives

Most research on the effects of exercise on body image has concentrated on the benefits of regular exercise. However, some research has indicated that exercise has an immediate impact on body image. The aims of this study were to investigate the immediate effects of aerobic exercise in a fitness class and the at-home environment on body image, and to examine the impact of nutritional status (i.e., normal weight vs. overweight/obesity) and exercise addiction on these changes.

Method

322 Hungarian women participated in the study with two different environmental conditions, fitness class condition (N = 155) and at-home video condition (N = 167). They completed the Body Appreciation Scale and Exercise Addiction Inventory before and after a one-hour aerobic exercise session. Self-report data on weight, height and exercise frequency were also collected.

Results

There were no significant differences between the fitness class and video groups in terms of age, educational level, BMI, body appreciation, exercise frequency and exercise addiction. We found that 7.5% (N = 24) of the participants were at risk for exercise addiction. Aerobic exercise had a significant positive effect on body appreciation (t(321) = 7.564, p < .001) independently from environment and nutritional status. Exercise addiction moderated the relationship between exercise and body image, the at risk for exercise addiction group showed the greatest improvement (F(1) = 3.252, p = .040).

Conclusion

The results indicate that even a one-hour aerobic exercise session has a positive effect on body image; this has important practical implications for intervention strategies and weight-loss treatments.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Ildikó Papp
,
Edit Czeglédi
,
Ágnes Udvardy-Mészáros
,
Gabriella Vizin
, and
Dóra Perczel Forintos

Bevezetés: Az elhízás kezelése korunk egyik legnagyobb kihívása. Célkitűzés: A szerzők célja egy önsegítéssel kombinált viselkedésterápiás testsúlycsökkentő program eredményeinek bemutatása a program során és egy év távlatában. Módszer: A 24 hetes testsúlycsökkentő programban 41, az utánkövetésben pedig 33 felnőtt vett részt. Vizsgálták az antropometriai mutatókat (testsúly, testmagasság), és a résztvevőket kérdőívek kitöltésére kérték fel (21 tételes Háromfaktoros Evési Kérdőív, Testgyakorlás: A változás stádiumai – [rövidített forma]. Eredmények: A program során a résztvevők 87,8%-a elérte a professzionális súlycsökkentő kezelések számára előírt legalább 5%-os fogyást. Az evési magatartás terén, valamint a rendszeres testedzést végzők arányában szignifikáns javulás mutatkozott. A táplálékbevitel tudatos korlátozásának fokozódása nagyobb arányú fogyással járt együtt. A program lezárása után egy évvel a válaszadók 75,8%-a megtartotta a legalább 5%-os testsúlycsökkenést. Az utánkövetésnél az evési magatartás továbbra is szignifikáns javulást mutatott, azonban a rendszeres testedzést végzők aránya már nem volt lényegesen magasabb a program elején mért értékekhez képest. Következtetések: Az eredmények alátámasztják, hogy az elhízás standard viselkedésterápiás kezelésének kiegészítése önsegítő elemekkel költséghatékony módja lehet a sikeres fogyás elősegítésének. Orv. Hetil., 2014, 155(30), 1196–1202.

Open access