Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: Endre Zima x
  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A keringésmegállásból sikeresen újraélesztett betegeknél a hosszú távú túlélést elsődlegesen a beteg postresuscitatiós residualis neurológiai károsodása határozza meg. Amennyiben a beteg hosszan tartó újraélesztést követően a keringésmegállás utáni szindróma (PCAS – post-cardiac arrest syndrome) részeként tartósan kómában marad, szervspecifikus intenzív kezelésben kell részesíteni, melynek célja a beteg hemodinamikai állapotának stabilizálása, a szervperfúzió normalizálása és a sejtszintű károsodások megelőzése. A PCAS-kezelés egyik alappillére e betegeknél az agy hypoxiás károsodásának megelőzése kontrollált, célzott, terápiás enyhe hypothermiás kezeléssel (THT). E kezelés a hypothermia okozta fiziológiás változások miatt fokozott monitorozást és speciális intenzív beavatkozásokat igényel, melyek sokszor gátolhatják a kezelés gyakorlati alkalmazását. A 2013-ban megjelent, célhőmérséklet-orientált kezelést célzó (TTM – targeted temperature management) vizsgálat azonban megkérdőjelezte a THT-kezelés szükségességét, ami megváltoztatta az intenzíves társadalom eddigi PCAS-kezelési gyakorlatát. A jelen cikk célja a két módszer létjogosultságának összevetése, valamint a THT magyarországi implementációs lehetőségeinek és a THT-finanszírozásnak a gyakorlati bemutatása. Orv Hetil. 2019; 160(46): 1840–1844.

Open access

Absztrakt:

A kórházon kívüli hirtelen szívhalál a világ fejlett országaiban jelenleg is nagy kihívást jelent. Erőfeszítéseink elsősorban az ellátás prehospitális szakaszára irányulnak, hiszen az itt nyújtott segítség előnyeit utóbb már semmi sem pótolhatja. Igyekszünk felvilágosító munkával növelni a laikus újraélesztés arányát, növelni a közterületi automata defibrillátorok számát, megkönnyíteni azok elérhetőségét. Az utóbbi időben a kórházi fázisban történő ellátás jelentőségét is egyre inkább felismerjük. A postresuscitatiós ellátásban a hőmérsékletkontroll mellett az egyik legfontosabb kulcspont a korai koronarográfia, illetve szükség esetén a katéteres intervenció. A primer koronarográfia és intervenció indikációja egyértelmű azon betegeknél, akiknek az újraélesztés után készült EKG-felvételén ST-eleváció látható. Számukra közvetlen utat kell biztosítani a katéteres laboratóriumok felé. A nem ST-elevációs alcsoport optimális ellátása még tisztázásra vár. Tény, hogy közülük is minden harmadiknál, negyediknél számíthatunk okkluzív epicardialis koszorúér-betegségre, ennél az alcsoportnál azonban még nem bizonyított, hogy a közvetlen út a katéteres laboratóriumba milyen módon befolyásolja a későbbi kilátásokat. Jelenleg számos tanulmány folyik a témában, összefoglalónkban ezeket a forrongó kérdéseket mutatjuk be. Orv Hetil. 2019; 160(46): 1826–1831.

Open access

Arrhythmiarizikó és cardialis szövődmények áramütéses balesetet követően

Szakirodalmi áttekintés és sürgősségi ellátási protokoll

Orvosi Hetilap
Authors: Dávid Pilecky, Enikő Kovács, and Endre Zima

Összefoglaló. Az áramütés súlyos esetben hirtelen halállal vagy több szervrendszer kiterjedt károsodásával járhat. A magasfeszültségű áramütés (>1000 V) általában súlyosabb égési sérülésekkel és magasabb kórházi mortalitással jár, mint az alacsonyfeszültségű, de a sérülések súlyosságát a feszültségen kívül a test ellenállása, az áramexpozíció ideje, az áram fajtája, erőssége és útja is befolyásolja. A kritikus állapotú vagy súlyos égési sérüléseket szenvedett betegek sürgősségi ellátása komplex és multidiszciplináris szemléletet igényel. A súlyos szövődményekkel járó áramütéses balesetek ugyanakkor a fejlett országokban ritkák: az áramütés következtében sürgősségi osztályon jelentkező betegek döntő többsége panaszmentesen vagy minor panaszokkal kerül felvételre. A ritmuszavarok az áramütéses balesetek messze leggyakoribb cardialis szövődményei, és rendszerint közvetlenül az áramütés után jelentkeznek. Az elektromos áram kamrafibrillációt vagy asystoliát is kiválthat, mely a baleset helyszínén ellátás nélkül halálhoz vezethet. Bár sok helyen elterjedt gyakorlat az áramütést szenvedett betegek rutinszerű monitorozása, a klinikailag releváns arrhythmiák összességében ritkák, és a felvételi EKG alapján diagnosztizálhatók, ezért EKG-monitorozás csak meghatározott rizikófaktorok esetén szükséges. Jelen munkánk célja összefoglalni az áramütést szenvedett betegek optimális sürgősségi ellátásával kapcsolatos legfontosabb szempontokat, különös tekintettel az áramütéses balesetet követően fellépő cardialis szövődményekre és arrhythmiákra, valamint az EKG-monitorozás indikációira. Orv Hetil. 2020; 161(47): 1979–1988.

Summary. Electrical accidents (EA) may cause sudden death or severe injuries of multiple organs. High voltage injuries (>1000 V) are associated with more severe burn injuries and higher in-hospital mortality than low voltage injuries, however, the severity of complications depends on several other factors like resistance of the body, duration of current exposition, intensity, type and pathway of current. Critically ill patients with severe burns and/or other injuries require a multidisciplinary intensive treatment. However, such complications are rare in the developed countries: most patients present in the emergency department with no or minor symptoms and do not require hospital admission. Arrhythmias are the most frequent cardiac complications after EA. Electrical current may cause ventricular fibrillation or asystolia which can lead to death on the scene. In patients presenting in the emergency department, clinically relevant arrhythmias are rare and can be diagnosed by a 12-lead ECG, therefore a systematic monitoring may not be indicated. Aim of our work is to review the most frequent complications after an electrical accident with special focus on cardiac complications and arrhythmias. The other aim of the manuscript is to summarize the most important aspects of emergency treatment and indication for ECG monitoring after electrical accident. Orv Hetil. 2020; 161(47): 1979–1988.

Open access

A SARS-CoV-2-járvány hatása a kórházon kívüli és belüli szívmegállásra

The impact of the SARS-CoV-2 pandemic on out-of-hospital and in-hospital cardiac arrest

Orvosi Hetilap
Authors: Alexandra Fekete-Győr, Enikő Kovács, Boldizsár Kiss, and Endre Zima

Összefoglaló. A koronavírus-betegség (COVID–19) okozta közvetlen mortalitáson túl, a járvány közvetett úton is hatással lehet a hirtelen szívhalálra. Egyre növekvő számú közlemény foglalkozik a járványnak a hirtelen szívhalálra kifejtett közvetett hatásával. A kijárási korlátozások és az egészségügyi rendszerek átszervezése hozzájárulhatott ahhoz, hogy a járvány alatt mind a kórházon kívüli, mind a kórházon belüli szívhalál előfordulása megemelkedett. Közegészségügyi intézkedések, mint a korlátozások és a kórházak átszervezése, megváltoztathatják az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, ezért hozzájárulhattak az elmúlt évben tapasztalt emelkedett számú szívmegálláshoz. Közleményünk célja a SARS-CoV-2-járvány hirtelen szívhalálra kifejtett hatására vonatkozó, a nemzetközi irodalomban jelenleg megtalálható tanulmányok összefoglalása, melyek a kórházon kívüli szívmegállás előfordulásának háromszoros emelkedéséről számoltak be a járványt megelőző évhez képest. Általánosságban elmondható, hogy a kórházon kívüli szívmegállás a járvány ideje alatt nagyobb gyakorisággal járt nem sokkolandó ritmussal, hosszabb idő telt el a mentők kiérkezéséig, alacsonyabb volt a szemtanú által megkezdett újraélesztés, a spontán keringés visszatérésének, valamint a kórházi elbocsátásnak a gyakorisága. A járványnak a kórházon belüli szívmegállásra kifejtett hatása kevésbé vizsgált az irodalomban. Míg a hirtelen szívhalált követő mortalitás néhány kutatásban jelentős emelkedést mutatott, addig máshol nem volt különbség a járványt megelőző időszakhoz képest. A COVID–19-pandémia ideje alatt jelentősen megnövekedett kórházon kívüli és belüli szívmegállás hátterében a járványnak közvetett úton is szerepe lehet, a fertőzés közvetlen hatása mellett. A túlélési lánc megbomlását számos helyen tapasztalták, ami hozzájárulhatott a kedvezőtlen kimenetelhez. Mind a prehospitális, mind pedig a hospitális ellátás gyakorlatában bekövetkező jelentős változások magyarázhatják a világ különböző pontjain megfigyelt eltéréseket. Orv Hetil. 2021; 162(46): 1831–1841.

Summary. The direct effect of COVID-19 on mortality through acute respiratory failure is well-established. However, there are a growing number of publications suggesting that the prevalence and outcome of sudden cardiac death may also be indirectly affected by the pandemic. Public health measures, such as lockdowns and reorganisation of hospitals, can alter the access to healthcare services and therefore might have contributed to the excess number of cardiac arrests which were seen over the last year. Our aim was to review the currently available publications regarding the impact of the COVID-19 pandemic on out-of-hospital and in-hospital cardiac arrests. A recent study reported a 3-fold growth in the incidence of out-of-hospital cardiac arrests during the 2020 COVID-19 period compared to the year before. In general, the number of non-shockable rhythms increased, bystander-witnessed cases and bystander-initiated cardiopulmonary resuscitation were reduced and ambulance response times were significantly delayed during the pandemic. Return of spontaneous circulation and survival to discharge substantially decreased compared to the time before the pandemic. The difference between the rate of mortality following in-hospital cardiac arrest during and before the pandemic is controversial according to published data. The incidence of out-of-hospital and in-hospital cardiac arrests significantly increased during the pandemic compared to previous years suggesting direct effects of COVID-19 infection and indirect effects from new public health measures. The disruption of the chain of survival could have contributed to the increased mortality following out-of-hospital cardiac arrest. Orv Hetil. 2021; 162(46): 1831–1841.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Vince Wagner, Endre Zima, László Gellér, and Béla Merkely

A Lyme-kór az egyik leggyakoribb antropozoonosis, a Borrelia kórokozója kullancs csípésével kerül az emberi szervezetbe, Magyarországon évente 10000 friss fertőzést okozva. A Lyme-kór tünetei és lefolyása változatosak, késői formában nemritkán carditist okoz. Esetünkben szerológiailag igazolt borreliosis okozott teljes atrioventricularis blokkot fiatal férfinél, aki praesyncope miatt került intézetünkbe. A blokk hátterében, a közeli kullancscsípésre való tekintettel, Lyme-carditist gyanítottunk, antibiotikum adását és monitoros obszervációt kezdtünk. A betegségre jellemző bőrtünetek nem jelentkeztek, a laborvizsgálat kórosat nem igazolt. Elektrofiziológiai vizsgálattal domináló supra-His atrioventricularis blokkot regisztráltunk. Az obszerváció másnapjától a blokk regressziót mutatott, később teljesen megjavult. Szerológiai vizsgálat egy évnél régebbi borreliosist igazolt. Terápiás ajánlás a potenciálisan reverzíbilis Lyme-carditisben egyelőre nincs. Fiataloknál rizikófaktor nélkül jelentkező ingerületvezetési zavar esetén is célszerű Lyme-carditisre gondolni, segítséget a pontos anamnézis felvétele és megfelelő labordiagnosztika jelenthet, amellyel elkerülhető a pacemakerbeültetés. Orv. Hetil., 2010, 39, 1585–1590.

Open access

Absztrakt:

A postresuscitatiós terápia egyik legfontosabb eleme a neuroprotekció, mivel a sikeres újraélesztésen átesett betegek fő mortalitási tényezője a postresuscitatiós agyi károsodás. A tudomány mai állása szerint a jelenleg elérhető neuroprotekciós módszerek célja, hogy megelőzzék a primer agykárosodás kiterjedését és a szekunder agykárosodás kialakulását. Közleményünkben részletezzük a ma rendelkezésre álló neuroprotekciós lehetőségeket, külön kitérve az egyes farmakológiai ágensek és ezen belül a szedáció szerepére, az agyi perfúzió fenntartásának lehetőségeire, a megfelelő hemodinamikai paraméterek monitorozására és kiválasztására, valamint a célhőmérséklet-orientált kezelésre. A postresuscitatiós betegek ellátása során fontos, hogy kerüljük a hypoxiát és hyperoxiát, normocapniára és normoglykaemiára törekedjünk, valamint a görcstevékenységet azonnal uraljuk. Egyelőre nincs még egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy melyik gyógyszer alkalmazása segíthet a postresuscitatiós neuroprotekcióban. A tiamin ez irányú vizsgálata során biztató eredmények születtek. Az agyi perfúzió javítása céljából fontos lehet a magasabb szintű hemodinamikai monitorozás és az általa vezérelt terápia, de ennek bizonyítása szintén további tanulmányok elvégzését igényli. A postresuscitatiós neuroprotekció fő elemét a célhőmérséklet-orientált kezelés képezi, kivitelezésének részletei azonban szintén számos kérdést vetnek fel. Orv Hetil. 2019; 160(46): 1832–1839.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Gellér, Szabolcs Szilágyi, Katalin Solymossy, Marianna Srej, Endre Zima, Tamás Tahin, and Béla Merkely

Az idiopathiás fascicularis kamrai tachycardia fontos és nem nagyon ritka szívritmuszavar specifikus EKG-jelekkel és terápiás lehetőségekkel. A kamrai tachycardia EKG-képe relatíve keskeny QRS-morfológiát mutat a jobb-Tawara-szár-blokk morfológiájával. A QRS-tengelyállás attól függ, hogy melyik fasciculus része a reentry körnek. Baltengely-deviáció van jelen bal posterior fascicularis tachycardia, jobbtengely-deviáció bal anterior fascicularis tachycardia esetén. Bal septalis fascicularis tachycardia együtt járhat normális tengelyállással is. A fascicularis tachycardiák általában strukturális szívbetegség nélkül alakulnak ki. A fascicularis tachycardiák egyik fontos ismérve, hogy verapamilkezelésre jól reagálnak. Néhány esetben intravénás adenozin is hatékony lehet a ritmuszavar terminálásában. A fascicularis tachycardiában szenvedő betegek nagy részében sinusrhythmusban és a kamrai tachycardia alatt is a QRS-t megelőző preszisztolés vagy diasztolés potenciál regisztrálható, amely feltehetően a Purkinje-rostokból ered. Ez az úgynevezett P-potenciál szolgál segítségül a leghatékonyabb terápia, a katéterablatio során. A ritmuszavar azonnali felismerése és megfelelő helyre történő irányítása azért fontos, mert a ritmuszavar kitűnően ablálható, és az ablatio kuratív. Áttekintésünkben három fiatal idiopathiás fascicularis tachycardiában szenvedő betegünk kórtörténetét és sikeres ablatióját írjuk le, és az esetek kapcsán foglaljuk össze a speciális ritmuszavarral kapcsolatos jelenlegi ismereteinket.

Open access
Physiology International
Authors: E. Kovács, D. Pilecky, Z. Szakál-Tóth, A. Fekete-Győr, V.A. Gyarmathy, L. Gellér, B. Hauser, J. Gál, B. Merkely, and E. Zima

Abstract

Aim

We investigated the effect of age on post-cardiac arrest treatment outcomes in an elderly population, based on a local database and a systemic review of the literature.

Methods

Data were collected retrospectively from medical charts and reports. Sixty-one comatose patients, cooled to 32–34 °C for 24 h, were categorized into three groups: younger group (≤65 years), older group (66–75 years), and very old group (>75 years). Circumstances of cardiopulmonary resuscitation (CPR), patients' characteristics, post-resuscitation treatment, hemodynamic monitoring, neurologic outcome and survival were compared across age groups. Kruskal-Wallis test, Chi-square test and binary logistic regression (BLR) were applied. In addition, a literature search of PubMed/Medline database was performed to provide a background.

Results

Age was significantly associated with having a cardiac arrest on a monitor and a history of hypertension. No association was found between age and survival or neurologic outcome. Age did not affect hemodynamic parameter changes during target temperature management (TTM), except mean arterial pressure (MAP). Need of catecholamine administration was the highest among very old patients. During the literature review, seven papers were identified. Most studies had a retrospective design and investigated interventions and outcome, but lacked unified age categorization. All studies reported worse survival in the elderly, although old survivors showed a favorable neurologic outcome in most of the cases.

Conclusion

There is no evidence to support the limitation of post-cardiac arrest therapy in the aging population. Furthermore, additional prospective studies are needed to investigate the characteristics and outcome of post-cardiac arrest therapy in this patient group.

Open access

Halálozásikockázat-becslő pontrendszerek alkalmazhatóságának előzetes vizsgálata újraélesztett betegek körében

Pilot analysis of the usefulness of mortality risk score systems at resuscitated patients

Orvosi Hetilap
Authors: Boldizsár Kiss, Alexandra Fekete-Győr, Zsófia Szakál-Tóth, Anna Párkányi, Zsigmond Jenei, Péter Nyéki, Dávid Becker, Levente Molnár, Zoltán Ruzsa, Gábor Dér, Enikő Kovács, Dávid Pilecky, László Gellér, Harjola Veli-Pekka, Béla Merkely, and Endre Zima

Összefoglaló. Bevezetés: A cardiovascularis halálokok közül világszerte nagy jelentőségű a hirtelen szívhalál. Annak ellenére, hogy a cardiopulmonalis resuscitatio és a postresuscitatiós intenzív osztályos kezelés is komoly metodikai és technikai fejlődésen ment keresztül az elmúlt időszakban, kevés az olyan validált pontrendszer, amely jól becsülné a beteg intenzív osztályra kerülésekor a mortalitási rizikót. Célkitűzés: A sikeres újraélesztést követő intenzív osztályos kezelés kezdetekor felmért, a cardiogen shock rizikóstratifikációjára alkalmazott CardShock Risk Score (CSRS) és az általunk hozzáadott, specifikus súlyozófaktorokkal (iniciális ritmus, inotropigény) módosított CardShock Risk Score (mCSRS) összevetése a mortalitás előrejelzésében post-cardiac arrest szindrómás betegeknél. Módszerek: Retrospektív vizsgálatunk során 172, kórházon kívül sikeresen újraélesztett és klinikánkon ellátott consecutiv betegből a CSRS- és mCSRS-pontrendszerek segítségével végül 123 beteg adatait elemeztük. A CSRS- és mCSRS-változók és a korai/késői mortalitás közötti összefüggést Cox-regressziós analízissel vizsgáltuk. A pontszámok alapján 3 csoportba (1–3, 4–6, 7+) soroltuk a betegeket. Az összevont csoportok túlélését log-rank teszttel hasonlítottuk össze. Eredmények: A betegpopuláció átlagéletkora 63,6 év volt (69% férfi), és a hirtelen szívhalál hátterében 80%-ban akut coronaria szindróma állt. A korai/késői mortalitást leginkább a felvétel utáni neurológiai állapot, a szérumlaktátszint, a vesefunkció, az iniciális ritmus és a beteg katecholaminigénye határozta meg. A mCSRS alkalmazását követően mind az „1–3” és a „4–6” (p≤0,001), mind a „4–6” és a „7+” (p = 0,006) csoportok között szignifikáns különbséget találtunk a túlélésben. Következtetés: A felvételkori pontok alapján a mCSRS pontosabban definiálja és differenciálja egymástól az általunk beválasztott két extra súlyozófaktorral az enyhe, a közepes és a magas mortalitási rizikóval bíró betegpopulációkat, mint a CSRS. Orv Hetil. 2021; 162(2): 52–60.

Summary. Introduction: Sudden cardiac death is one of the most significant cardiovascular causes of death worldwide. Although there have been immense methodological and technical advances in the field of cardiopulmonary resuscitation and following intensive care in the last decade, currently there are only a few validated risk-stratification scoring systems for the quick and reliable estimation of the mortality risk of these patients at the time of admission to the intensive care unit. Objective: Our aim was to correlate the mortality prediction risk points calculated by CardShock Risk Score (CSRS) and modified (m) CSRS based on the admission data of the post-cardiac arrest syndrome (PCAS) patients. Methods: The medical records of 172 out-of-hospital resuscitated cardiac arrest patients, who were admitted at the Heart and Vascular Centre of Semmelweis University, were screened retrospectively. Out of the 172 selected patients, 123 were eligible for inclusion to calculate CSRS and mCSRS. Based on CSRS score, we generated three different groups of patients, with scores 1 to 3, 4 to 6, and 7+, respectively. Mortality data of the groups were compared by log-rank test. Results: Mean age of the patients was 63.6 years (69% male), the cause of sudden cardiac death was acut coronary syndrome in 80% of the cases. The early and late mortality was predicted by neurological status, serum lactate level, renal function, initial rhythm, and the need of catecholamines. Using mCSRS, a significant survival difference was proven in between the groups “1–3” vs “4–6” (p≤0.001), “4–6” vs “7+” (p = 0.006). Conclusion: Compared to the CSRS, the mCSRS expanded with the 2 additional weighting points differentiates more specifically the low-moderate and high survival groups in the PCAS patient population treated in our institute. Orv Hetil. 2021; 162(2): 52–60.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Levente Fazekas, Balázs Sax, István Hartyánszky, Miklós Pólos, Ferenc Horkay, Tamás Varga, Kristóf Rácz, Endre Németh, Andrea Székely, Erzsébet Paulovich, Krisztina Heltai, Endre Zima, Zoltán Szabolcs, and Béla Merkely

Bevezetés: Magyarországon 2012-ben ünnepelte 20 éves évfordulóját a szívtranszplantáció, ám a mechanikus keringéstámogató eszközök ezalatt az idő alatt a végstádiumú szívelégtelenség korszerű terápiájának hiányzó láncszemét alkották. 2012 májusában, a Semmelweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikáján átadott szívtranszplantációs és szívelégtelenség intenzív osztály, valamint az ehhez társuló eszközfejlesztések tették lehetővé a műszívprogram elindulását. Célkitűzés: A szerzők a program tapasztalatairól számolnak be. Módszer: 2012 májusa és 2014 decembere között 72 beteget 89 esetben kezeltek mechanikus keringéstámogató eszközökkel. A támogatás indikációja valamennyi esetben terápiarefrakter végstádiumú szívelégtelenség, illetve akut bal- vagy jobbszívfél-elégtelenség volt. Eredmények: Huszonhét esetben szívtranszplantáció utáni akut graftelégtelenség, 24 esetben súlyos végstádiumú szívelégtelenség, 21 esetben akut infarktus, 14 esetben szívműtét utáni akut balszívfél-elégtelenség, két esetben súlyos légzési elégtelenség, egy esetben gyógyszermérgezés következtében kialakult malignus ritmuszavar miatt kezdték el a terápiát. A teljes program 30 túlélő betege közül 13 került sikeres szívtranszplantációra. Következtetések: A rendelkezésre álló sokoldalú műszerparkkal a ma létező valamennyi lehetséges terápiás modalitás megvalósítható a rövid távú keringéstámogatástól a középtávú támogatáson át a szívtranszplantációig vagy a végleges műszívbeültetésig. Orv. Hetil., 2015, 156(13), 521–527.

Open access