Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Erika Orosz x
  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All Modify Search

The protista Acanthamoeba is a free-living amoeba existing in various environments. A number of species among protista are recognized as human pathogens, potentially causing Acanthamoeba keratitis (AK), granulomatous amoebic encephalitis (GAE), and chronic granulomatous lesions. In this study, 10 rhizosphere samples were collected from maize and alfalfa plants in experimental station at Institute of Genetics, Microbiology and Biotechnology, Szent István University. We detected Acanthamoeba based on the quantitative real-time PCR assay and sequence analysis of the 18S rRNA gene. All studied molecular biological methods are suitable for the detection of Acanthamoeba infection in humans. The quantitative real-time PCR-based methods are more sensitive, simple, and easy to perform; moreover, these are opening avenue to detect the effect of number of parasites on human disease. Acanthamoeba species were detected in five (5/10; 50%) samples. All Acanthamoeba strains belonged to T4 genotype, the main AK-related genotype worldwide. Our result confirmed Acanthamoeba strains in rhizosphere that should be considered as a potential health risk associated with human activities in the environment.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Erika Orosz, Dorottya Kriskó, Lei Shi, Gábor L. Sándor, Huba J. Kiss, Berthold Seitz, Zoltán Zsolt Nagy, and Nóra Szentmáry

Genus Acanthamoeba is an opportunistic protozoan that is widely distributed in the environment. Within this genus, numerous species are recognized as human pathogens, potentially causing Acanthamoeba keratitis (AK). AK is a corneal disease, associated predominantly with contact lens (CL) wear; its epidemiology is related to the specific Acanthamoeba genotypes. This study reports seven CL wearer, Acanthamoeba PCR-positive patients with AK, diagnosed between January 2015 and 2018. Patients had the diagnosis of AK 1.36 months after first symptoms. Genotyping allowed the identification of six isolates of the T4 and one of the T8 genotypes. At first presentation, pseudendritiformic epithelopathy/dirty epithelium (four eyes, 57.1%), multifocal stromal infiltrates (five eyes, 71.4%), ring infiltrate (three eyes, 42.8%), and perineuritis (one eye, 14.3%) were observed. AK was healed without later recurrence in two eyes (28.5%) using triple-topical therapy, in three eyes (42.8%) following additional penetrating keratoplasty. In one patient (14.3%), AK recurred following successful application of triple-therapy and was treated successfully with repeated triple-topical therapy and in one patient (14.3%), no follow-up data were available after diagnosis. We could not observe correlation of genotype and clinical course or the necessity of corneal transplantation in our case series.

Full access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Mátrai, Gabriella Liszkay, Vanda Plotár, Zsolt Orosz, Judit Székely, Erika Hitre, Alexandra Bartal, Zoltán Langmár, Katalin Bőcs, Ferenc Rényi Vámos, Ákos Sávolt, and László Tóth

A dermatofibrosarcoma protuberans alacsony vagy közepes malignitású, ritka, rosszindulatú daganat. A tumort a lassú, de agresszív lokális növekedés, az alacsony áttétképzési és a magas helyi kiújulási arány jellemzi. Az elsődleges kezelés a radikális sebészi eltávolítás hagyományos kimetszéssel vagy Mohs-féle sebészi technikával. Pozitív sebészi szél, recidív tumor esetén radio-, kemoterápia, illetve újabban imatinib mesylat alkalmazható. Célkitűzés: A szerzők 26, dermatofibrosarcoma protuberans miatt onkológiai centrumban multidiszciplinárisan kezelt beteg hosszú távú klinikopatológiai utánkövetését végezték. Módszer és eredmények: A betegek átlagéletkora 44,7 év volt. Az utánkövetés átlagideje 60,57 hónap volt. Tizenöt betegnél (57,7%) sikerült R0 eltávolítást végezni, míg 11 betegnél (42,3%) csak R1 reszekciót. Az R0 reszekciók eléréséhez átlagosan 1,87 kimetszésre volt szükség. Adjuváns kezelésként a primer tumor eltávolítását követően 6 beteg (23%) részesült radioterápiában és 2 (7,6%) beteg kemoterápiában. Tizenhat betegnél nem észleltünk kiújulást. Tíz betegnél (38,4%) alakult ki recidíva, amely miatt további kezeléseket folytattunk. Egy beteg távoli áttétek miatt elhunyt. Statisztikai módszerekkel vizsgáltuk az irodalomban prognosztikai faktornak számító 50 év feletti életkor és a sebészi radikalitás hatását a helyi kiújulásra. Következtetések: A dermatofibrosarcoma protuberans multidiszciplináris kezeléssel eredményesen kezelhető daganat. Pontosabb következtetések levonásához nagyobb esetszám és multicentrikus randomizált vizsgálatok szükségesek.

Open access