Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Ferenc Bánhidy x
  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All Modify Search

Az anotiát és microtiát kísérő, nem besorolt, többszörös veleszületett fejlődési rendellenességeket értékelik a szerzők abból a célból, hogy megállapítsák az egymással kapcsolódó összetevők eloszlását. Ennek ismeretében megkísérlik egy regiszterdiagnózis megállapítását, amelynek segítségével ösztönözni kívánják egy nemzetközi nyilvántartó rendszer létrehozását. Módszerek: A szerzők a céljaik eléréséhez a magyar Fejlődési Rendellenességek Eset-Kontroll Felügyeletének 1980–1996 közötti adatbázisát használták fel. Eredmények: Százötvenhat, máshova nem besorolt, többszörös veleszületett fejlődési rendellenesség esetét dolgozták fel az anotia és microtia tekintetében, kettő–kilenc összetevő alapján. Az összetevők eloszlása és gyakorisága szignifikáns különbséget mutatott más nem besorolt, többszörös fejlődési anomália eseteivel összehasonlítva. A 156-ból 48 esetben (30,8%) sikerült regiszterdiagnózist felállítaniuk. Következtetések: Az anotiát és microtiát is tartalmazó, nem besorolt, többszörös fejlődési rendellenességek adatbázisának értékelése segíthet új szindrómák és asszociációk körülhatárolásában, ezek újbóli előfordulási kockázatának becslésében, így jobb esélyt adhat a megelőzésükre. Orv. Hetil., 2011, 152, 1399–1416.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Andrea Szabó
,
Bálint Alasztics
,
Ferenc Bánhidy
, and
Sándor Valent

Bevezetés: A leggyakrabban előforduló kromoszóma-rendellenesség a 21-es triszómia, ezért szűrésére és diagnosztikájára világszerte nagy hangsúlyt fektetnek. Előfordulása az anyai életkorral nő, 35 év felett lényegesen gyakoribb. Hatékony szűrőmódszere a kombinált szűrés, amely az anyai életkoron, ultrahangjeleken és biokémiai markereken alapul, és ezekből történik az egyedi kockázatszámítás. Célkitűzés: A Down-szindrómával érintett esetekben a praenatalis diagnózis elmaradásának felderítése a Semmelweis Egyetem, II. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika betegeinek körében. Módszer: Retrospektív vizsgálat során azon várandósok kórlapjait és szűrővizsgálatról szóló adatait gyűjtötték össze, akiknek Down-szindrómás magzatuk született 2008 és 2012 között a klinikán. Eredmények: A Down-szindróma praenatalis diagnózisa leginkább azért marad el, mert az anya nem vett részt a szűrővizsgálaton, vagy nem vállalta az invazív mintavételt a karyotypizálás elvégzéséhez. Következtetések: Az invazív diagnosztikát elutasítók számára megoldást jelenthet az anyai vérből történő magzati DNS kimutatásán alapuló módszer alkalmazása, amelynek érzékenysége magas és álpozitivitása nagyon alacsony. Az Egyesült Államokban 2011 végétől, hazánkban 2012 ősze óta érhető el térítés ellenében. Orv. Hetil., 2013, 154, 1026–1030.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Réka Hegyaljay
,
Adrienn Paál
,
Zoltán Langmár
,
Gábor Sobel
, and
Ferenc Bánhidy

A humán papillomavírus-fertőzés az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő betegség. Csaknem minden méhnyakrákos megbetegedés esetén kimutatható a humán papillomavírus jelenléte. A méhnyakrák előfordulási gyakorisága sajnos még napjainkban is magas. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a nők tudásszintjének felmérése a humán papillomavírussal és a méhnyakrákkal kapcsolatban, továbbá összefüggések keresése a gyakoribb halálozás, a szűréseken való alacsony részvételi arány és a méhnyakrákkal kapcsolatos ismeretek között. Módszer: A 18 kérdésből álló kérdőívet, amelyet több városban (illetve faluban) osztottunk szét, 422 nő töltötte ki. A kitöltött kérdőíveket korcsoport, lakhely, illetve iskolai végzettség alapján osztályoztuk, további szempont volt még, hogy van-e a nőnek gyermeke, valamint részesült-e humán papillomavírus elleni védőoltásban. Eredmények: Az eredmények alapján a nők közel fele alapkérdésekben ugyan tájékozottnak mutatkozott, azonban a gyakorlatias kérdésekre (például: Hogyan csökkenthető a fertőzés veszélye?) adott helyes válaszok aránya a nemzetközi irodalomban közölteknél alacsonyabb volt. A nők 56%-a tudta, hogy elsősorban vírus okozza a méhnyakrákot, de a lehetséges rizikófaktorok helyes kombinációját csupán 17%-uk adta meg pontosan. A középiskolások körében ez az arány még alacsonyabb volt. A nők 42%-a gondolta úgy, hogy férfiak is megfertőződhetnek a humán papillomavírussal. A megkérdezettek csupán 44%-a vesz részt évente nőgyógyászati szűrővizsgálaton, és 43%-uk gondolta úgy, hogy a méhnyakrák, illetve a rákmegelőző állapotok nem jelentenek komoly veszélyt. A nők 80%-a tudta, hogy a szűrővizsgálat részben egy kenet levételéből áll. A különböző csoportok között meglévő tájékozottságbeli eltérések szignifikanciájának megítélésére a χ 2 -próbát alkalmaztuk. Következtetések: Az eredmények alapján az általunk megkérdezettek feléről bebizonyosodott, hogy alapvető kérdésekben viszonylag tájékozottak. Véleményünk szerint ez részben az elmúlt évek felvilágosító kampányainak is köszönhető. Sajnos azonban számos olyan kérdés volt, amelyek esetében a helyes válaszok aránya még a 20%-ot sem érte el.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Mátrai
,
Ferenc Bánhidy
,
Melinda Téglás
,
Eszter Kovács
,
Ákos Sávolt
,
Nóra Udvarhelyi
,
Alexandra Bartal
, and
Miklós Kásler

A terhességi emlőrák incidenciája növekszik. Klinikailag nyirokcsomó-negatív esetekben az őrszemnyirokcsomó-biopszia lenne az indikált minimál-invazív regionális staging eljárás. A nyirokelvezetés leképezéséhez szükséges radioizotóp, valamint kék festék teratogén hatásáról a múltban számos vélt és valós megállapítás vált általános érvényűvé, ami a közelmúltig az eljárás kontraindikációját képezte. Napjainkra az irodalomban az alacsony dózisú 99mTc-jelölt humán albumin nanokolloid alkalmazásával sikeres beavatkozásokról számolnak be, a dozimetriamodellezések által igazolt, a magzatot érő elhanyagolható sugárexpozíció alapján. Az eredményeknek köszönhetően mára az őrszemnyirokcsomó-biopszia terhességben biztonságosan és eredményesen végezhetőnek látszik, bár az axillaris lymphadenectomia általános érvényű kiváltására, biztos bizonyítékok hiányában, még nem képes. Az őrszemnyirokcsomó-biopszia lehetőségét korai emlőrákban szenvedő, klinikailag negatív axillával bíró kismamák számára fel kell ajánlani, és átfogó felvilágosítást követően a betegeket szükséges bevonni a döntésbe. Jelen közleményben a szerzők két terhesség során alacsony dózisú tracerrel sikeresen végzett őrszemnyirokcsomó-biopszia esetét mutatják be, és magyar nyelven elsőként tekintik át a téma szakirodalmát. Orv. Hetil., 2013, 154(50), 1991–1997.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Borbála Székely
,
Zoltán Langmár
,
Krisztián Somlai
,
Gyöngyvér Szentmártoni
,
Klára Szalay
,
Anna Korompay
,
A. Marcell Szász
,
Janina Kulka
,
Ferenc Bánhidy
, and
Magdolna Dank

Terhességi emlőráknak a várandósság ideje alatt, illetve a szülést követő egy éven belül kialakuló rosszindulatú emlődaganatot nevezzük. Háromezer várandós nőből körülbelül 1-ben alakul ki. A tumor incidenciája növekedő tendenciát mutat, amelyben elsősorban a gyermekvállalás egyre későbbi életkorra való kitolódása játszhat szerepet. A várandós állapot késlekedést okozhat mind a diagnózis felállításában, mind a megfelelő kezelés elindításában. Közleményünkben egy 30 éves nőbeteg esetét ismertetjük, aki első terhességének 21. hetében önvizsgálat során észlelte a jobb emlő bőrének gyulladásos elváltozását, és a hónaljárokban levő megnagyobbodott nyirokcsomókat. Az antibiotikus kezelésre a páciens panaszai nem javultak, ezért az axillaris képlet vékonytű-aspirációs citológiai vizsgálatát végezték el, amelynek során metasztatikus emlőrák igazolódott. A klinikánkon végzett vizsgálat során cT4 cN3 lokoregionális kiterjedésű daganatot véleményeztünk. Az emlő bőrének elváltozása gyulladásos emlőrákra utalt, emellett axillaris, valamint supraclavicularis nyirokcsomó-konglomerátumot is tapintottunk. A core-bioptátum értékelése során hormonreceptor-negatív, Her-2-pozitív, grade III differenciáltságú invazív carcinoma igazolódott. Neonatológiai és onkológiai konzíliumot követően a beteg úgy döntött, hogy a várandósság alatt elzárkózik a kemoterápiás kezeléstől, ezért a 30. gesztációs héten elektív császármetszést végeztünk. A további vizsgálatok távoli áttétet nem igazoltak, így primer szisztémás kemoterápiát kezdtünk, majd ezt követően mastectomia és axillaris blokkdisszekció történt. Az eltávolított emlőállományban visszamaradt tumort a kórszövettani vizsgálat során már nem azonosítottunk, a szöveti kép alapján komplett patológiai remissziót véleményeztünk. A sugárkezelés befejezése után trastuzumabkezelést indítottunk. Az ellenőrző vizsgálatok a páciensnél eddig sem helyi kiújulást, sem távoli áttétet nem igazoltak. Az újszülött generalizált izomtónus-eloszlási zavarok miatt jelenleg is fejlődésneurológiai gondozás alatt áll.

Open access