Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for

  • Author or Editor: Gábor László Sándor x
  • User-accessible content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Tóth, Gábor László Sándor, Andrea Gyenes, Jeannette Tóth, Berthold Seitz, Zoltán Zsolt Nagy and Nóra Szentmáry

Absztrakt:

Jelen összefoglalóban a szemfelszíni laphám-neoplasiáról való ismereteket összegzik a szerzők, beleértve ezen daganattípus epidemiológiáját, etiológiáját, patológiáját, klinikai megjelenését és kezelését. A conjunctivalis intraepithelialis neoplasiával és az invazív laphámrákkal kapcsolatos közleményeket tekintették át a szerzők néhány saját eset bemutatásával, amelyek alapján olyan alapvető írást szeretnének közölni, amely részletesen taglalja és bemutatja jelenlegi ismereteinket a szemfelszíni laphám-neoplasiáról. A szemfelszíni laphám-neoplasia a leggyakoribb szemfelszíni malignus tumor, illetve a choroidealis melanoma malignumot és a lymphomát követően a harmadik leggyakoribb okuláris malignoma. Alacsony malignitási potenciálja ellenére előrehaladott stádiumban jelentős látásromláshoz vezethet, sőt akár a szemgolyó eltávolításának szükségessége mellett távoli metasztázis kialakulásakor az életet is veszélyeztetheti. Gyakori recidívaképződés miatt kezelésében elengedhetetlen az intra- és posztoperatív adjuváns kezelési módok ismerete és alkalmazása, valamint a rendszeres kontrollvizsgálat. A szemfelszíni laphám-neoplasia felismerése és adekvát kezelése elengedhetetlen ezen tumortípus progressziójának elkerülésében és a recidíva kialakulásának megelőzésében. Orv Hetil. 2017; 158(51): 2011–2022.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: A cornea törőerejének excimer lézerrel történő módosítása közben a termikus viszonyok alakulása fontos tényező lehet a sebgyógyulás és a hosszú távú eredmények szempontjából. Célkitűzés: A tanulmány célja a refraktív műtét során a szaruhártya felszíni hőmérsékletének vizsgálata három különböző lézerplatformnál Módszer: A vizsgálatot 90 beteg egyik kezelt szemén végezték, amelyeken Carl Zeiss MEL 70 és MEL 80, illetve Wavelight Allegretto típusú lézerrel történt photorefractiv keratectomia kezelés. EBRO TLC 730 infravörös hőmérővel végeztek mérést közvetlenül a hámeltávolítás előtt, valamint közvetlenül a kezelés előtt és után. A betegek átlagéletkora 25,5 ± 3 év volt. Minden fénytörési hiba myopiás vagy myop astigmiás volt, átlaguk –3,2 ± 0,8 Dpt volt. Eredmények: A felszíni cornea hőmérsékletének alakulásában statisztikailag szignifikáns különbség volt a MEL 80 és a másik két típusú lézer között. Következtetések: A lézerkészülékek szöveti gőzök eltávolítására szolgáló elszívórendszere által okozott különböző mértékű légáramlási viszonyok befolyásolhatják a hőmérsékleti viszonyainak alakulását. Ez a refraktív eredményeket nem befolyásolta. Orv. Hetil., 2016, 157(43), 1717–1721.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Tóth, Eszter Szalai, Béla Csákány, Réka Hécz, Gábor László Sándor, Olga Lukáts, Zoltán Zsolt Nagy and Nóra Szentmáry

Absztrakt:

Célunk a pigmentsejt-eredetű szemfelszíni elváltozások (conjunctivalis naevus, primer szerzett melanosis és conjunctivalis melanoma) összefoglaló ismertetése, különös hangsúlyt fektetve a klinikai megjelenésre, differenciáldiagnosztikára és kezelésre. A naevus a leggyakoribb benignus, pigmentsejt-eredetű conjunctivatumor. A primer szerzett (akvirált) melanosis közép- vagy időskorúakban jelenik meg, a conjunctivalis hám melanocytáinak proliferációja következtében. A conjunctivalis melanoma ritka daganat, a szemfelszíni laphám-neoplasia után a második leggyakoribb szemfelszíni malignus tumor, illetve a chorioidealis melanoma malignumot és a szemfelszíni laphám-neoplasiát követően a harmadik leggyakoribb ocularis malignoma. Rendkívül magas malignitási és áttétképzési potenciálja miatt fontos a korai felismerése és a megfelelő módon való kezelése. A gyakori recidívaképződés miatt kezelésében elengedhetetlen az intra- és posztoperatív adjuváns kezelési módok ismerete és alkalmazása, valamint a rendszeres kontrollvizsgálat. Orv Hetil. 2020; 161(15): 563–574.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Tóth, Gábor László Sándor, Dénes Kleiner, Nóra Szentmáry, Huba J. Kiss, Anna Blázovics and Zoltán Zsolt Nagy

Absztrakt

Bevezetés: A femtoszekundum lézer alkalmazása forradalmi, innovatív kezelési eljárás a szürkehályog-sebészetben. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a femtoszekundum lézeres capsulotomia során az elülső csarnokban képződő szabad gyök mennyiségének meghatározása sertésszemben. Módszer: Hetven friss sertésszemet vontunk be a vizsgálatba, amelyeket post mortem 2 órán belül 4 ºC hőmérsékleten szállítottunk, a kezelést pedig 7 órán belül végeztük el. Harmincöt szemet vizsgáltunk a kontroll- és a femtoszekundum lézeres capsulotomia csoportban is. Luminoldependens kemilumineszcens módszer segítségével vizsgáltuk a csarnokvíz szabadgyök-fogó kapacitását, mint a szabadgyök-termelődés indikátorát. Az emittált fotonok mennyiségét relatív fényegység százalékban fejeztük ki. Eredmények: A relatív fényegység százalék alacsonyabb volt a kontrollcsoportban (medián 1%, interkvartilis tartomány 0,4–3%), mint a femtoszekundum lézeres capsulotomia csoportban (medián 4,4%, interkvartilis tartomány 1,5–21%) (p = 0,01). Következtetések: A femtoszekundum lézeres capsulotomia gyengíti a csarnokvíz antioxidáns védelmét, amely a femtoszekundum lézeres capsulotomia során felszabaduló szabad gyökök hatására utal. Orv. Hetil., 2016, 157(47), 1880–1883.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Hajnalka Horváth, Mónika Ecsedy, Illés Kovács, Gábor László Sándor, Klaudia Mallár, Cecília Czakó, Zoltán Zsolt Nagy and Anikó Somogyi

Absztrakt:

Bevezetés: A swept source optikaikoherencia-tomográfia egy új, noninvazív eszköz, amely lehetővé teszi a retina mellett a chorioidea vizsgálatát, és segítséget nyújthat a diabeteses chorioidopathia patogenezisének megismerésében. Célkitűzés: Diabeteses retinopathia különböző súlyosságú stádiumaiban a chorioideavastagság meghatározása, valamint a különböző terápiás lehetőségek és a jól ismert általános rizikófaktorok (a diabetes fennállási ideje, típusa, hemoglobin-A1c-szint, hypertonia) chorioideavastagsággal való korrelációjának meghatározása. Módszer: Prospektív keresztmetszeti vizsgálat Swept Source DRI Triton optikaikoherencia-tomográfia segítségével. Macula- és chorioideavastagság-térképet készítettünk 60 diabeteses beteg 117 szeméről. Kontrollcsoportként 24 fő 45 szemét vizsgáltuk. A chorioideavastagság változásának a cukorbetegséggel, valamint a szisztémás rizikófaktorokkal való összefüggését elemeztük. A chorioideavastagság és a diabeteses retinopathia súlyossága (nincs, nonproliferatív/proliferatív stádium) közötti kapcsolatot, valamint a panretinalis lézerkezelés hatását is vizsgáltuk. Eredmények: Cukorbetegekben szignifikánsan alacsonyabb chorioideavastagságot találtunk egészséges kontrollcsoporttal összehasonlítva (p<0,05). Az egész beteganyagot vizsgálva az életkor (p<0,001) és a hypertonia jelenléte (p<0,05) szignifikáns korrelációt mutatott a chorioidea elvékonyodásával. A cukorbetegség fennállási ideje és a chorioidea elvékonyodása között szignifikáns összefüggést mutattunk ki (p<0,05). A szisztémás rizikófaktorokat többváltozós modellben vizsgálva a betegség fennállási ideje a chorioideavastagság-csökkenés szignifikáns prediktora maradt (β –0,18, p = 0,02). Szignifikánsan alacsonyabbnak találtuk a chorioideavastagságot a proliferatív retinopathiában szenvedő és a panretinalis lézerkezelésen átesett betegekben a nonproliferatív csoporttal összehasonlítva (p<0,05). Következtetés: Vizsgálatunk igazolta, hogy a szisztémás rizikófaktorok (életkor, hypertonia, a diabetes fennállási ideje) mellett a diabetes jelenléte és a diabeteses retinopathia progressziója is hatással van a chorioidea elvékonyodására. A továbbiakban kimutattuk, hogy panretinalis lézerkezelés hatására a chorioideavastagság szignifikáns csökkenése figyelhető meg. Orv Hetil. 2020; 161(35): 1475–1482.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Tóth, Dorottya Szabó, Gábor László Sándor, Anita Pék, Irén Szalai, Regina Lukács, Georgina Zsófia Tóth, András Papp, Zoltán Zsolt Nagy, Hans Limburg and János Németh

Absztrakt:

Bevezetés: A cukorbetegség az egyik leggyakoribb oka a vakságnak az 50 éves vagy idősebb korú lakosság körében. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a cukorbetegség és a retinopathia diabetica (RD) prevalenciájának meghatározása, illetve a cukorbetegek szemészeti ellátása lefedettségének vizsgálata hazánk különböző részein. Módszer: Százöt lakókörzetben, összesen 3675, 50 éves vagy idősebb korú személyt vontunk be a vizsgálatba. A standardizált rapid assessment of avoidable blindness (RAAB) + diabetic retinopathy module (DRM) segítségével vizsgáltuk a résztvevőket, majd a Nyugat-, Közép- és Kelet-Magyarország közötti különbségeket. Eredmények: A cukorbetegség prevalenciája Kelet-Magyarországon (20,9%) magasabb volt, mint Nyugat- (19,5%) és Közép-Magyarországon (19,5%). Az RD prevalenciája Nyugat-Magyarországon (24,1%) magasabb volt, mint Közép- (17,8%) és Kelet-Magyarországon (19,6%). A közép-magyarországi résztvevők között volt a legkisebb azon páciensek aránya (19,1%), akik még sohasem vettek részt szemfenékvizsgálaton. Következtetések: A cukorbetegség szemészeti szövődményei gyakoriságának csökkentése céljából fontos lenne a szemészeti alapellátás – főleg vidéki településeken való – megerősítése, vagy szemészeti telemedicinális országos szűrés bevezetése és végzése. Orv. Hetil., 2017, 158(10), 362–367.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Csenge Hargittay, Judit Dénes, Erika Hubina, Gábor László Kovács, Zoltán Görömbey, Sándor Czirják, László Kovács, Krisztián Vörös and Miklós Góth

Absztrakt:

Az acromegalia ritka, de klinikailag fontos betegség, amelyet a növekedési hormon és az inzulinszerű növekedési faktor-1 krónikusan magas szintje okoz. Számos tünete és komplikációja lehet, amelyek közül a diabetes mellitus gyakori szövődmény. A növekedési hormon különböző mechanizmusokon keresztül hathat a szénhidrát-anyagcserére és idézhet elő inzulinrezisztenciát. Cikkünkben egy acromegaliás beteg esetét dolgozzuk fel, kiemelve a beteg szénhidrátanyagcsere-eltéréseit, valamint az eset kapcsán ismertetjük az acromegalia kezelésében használt terápiás lehetőségeknek a glükózháztartásra gyakorolt hatását a nemzetközi irodalom áttekintésével. A contrainsularis hatású növekedésihormon-túlprodukció rontja a glükóztoleranciát. Ennek megfelelően a kórosan fokozott növekedésihormon-termelést csökkentő különböző kezelési módok (mint a sebészi vagy radioterápia, illetve a gyógyszeres kezelés bizonyos típusai) hatására javul a szénhidrát-anyagcsere. Ugyanakkor a gyógyszeres terápiás lehetőségek közül az első generációs szomatosztatinreceptor-ligandok az esetek kis részében ronthatják a szénhidrátháztartást, míg a második generációs pazireotid a betegek jelentős részénél hyperglykaemiát okoz. Az acromegaliás beteg kezelése komplex feladat, több diszciplína képviselői (endokrinológus, idegsebész, radioterapeuta, az egyes speciális problémák megoldásában részt vevő orvosok, fogorvosok) végzik, de a kezelés összefogásáért az endokrinológus szakorvos a felelős. Az acromegaliának, illetve a kezelés szövődményeinek, kiemelten a szénhidrátháztartás zavarainak ellátásában a háziorvosnak is fontos szerepe van, ehhez pedig ismernie kell a kezelési módozatok főbb pontjait és potenciális mellékhatásait. Orv Hetil. 2020; 161(40): 1724–1729.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Cecília Czakó, Gábor László Sándor, Mónika Ecsedy, Zsuzsanna Szepessy, Ágnes Borbándy, Miklós Resch, András Papp, Zsuzsa Récsán, Hajnalka Horváth, Zoltán Zsolt Nagy and Illés Kovács

Absztrakt:

Bevezetés: Az optikai koherencia tomográfián alapuló angiográfia új noninvazív eszköz, amely lehetővé teszi a retinalis érhálózat vizsgálatát, és segítséget nyújthat a microangiopathiával járó szemfenéki betegségek nyomon követésében. Célkitűzés: Diabeteses betegek mindkét szemén optikai koherencia tomográfiás angiográfiával meghatározni a retinalis kisér-károsodás mértékét az általános rizikófaktorok függvényében. Módszer: Optikai koherencia tomográfiás angiográfia során 36 diabeteses, valamint 45 kontrollszemély mindkét szemén meghatároztuk a retinalis érhálózat sűrűségét. Rögzítettük a magas vérnyomást, a diabetes fennállási idejét, az inzulinkezelést, a HbA1c-szintet, a dyslipidaemia és a diabeteses retinopathia jelenlétét, továbbá a szem tengelyhosszát. A rizikófaktoroknak az érhálózat-sűrűségre és a két szem közötti aszimmetriára kifejtett hatását többváltozós regressziós modellekben vizsgáltuk. Eredmények: Diabeteses betegekben a retinalis érhálózat sűrűsége szignifikánsan alacsonyabb volt, mint kontrollszemélyekben (p<0,05), és ugyanazon beteg két szemének adatai között mért különbség szignifikánsan magasabb volt, mint a kontroll egészséges személyek két szeme között mért különbség (p<0,05). Mind a retinalis érsűrűség, mind a két szem közötti aszimmetria korrelált a diabetes fennállási idejével (p<0,05), kontroll alatt tartva az általános rizikófaktorok hatását. A kontrollcsoporttal összehasonlítva a két szem közötti aszimmetria mértéke szignifikánsan magasabb volt olyan diabeteses betegek két szeme között is, akiknél a diabeteses retinopathia szemfenéki jelei nem voltak láthatók (p<0,001). Következtetések: Diabeteses betegekben csökkent az érhálózat sűrűsége egészséges személyekkel összehasonlítva, továbbá fokozott a két szem közötti aszimmetria. A csökkent érhálózat-sűrűség és a két szem közötti fokozott aszimmetria a betegség fennállási idejével arányos, és alkalmas lehet a diabeteses retinopathia igen korai, szemfenékvizsgálattal még nem látható formáinak kiszűrésére, így segítve a terápia mielőbbi megkezdését. Orv Hetil. 2018; 159(8): 320–326.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Cecília Czakó, Gábor Sándor, Andrea Popper-Sachetti, Hajnalka Horváth, Illés Kovács, László Imre, Jeannette Tóth, Péter Birinyi, Zoltán Zsolt Nagy, Gyula Simon and Nóra Szentmáry

Absztrakt:

A Fusarium-, Acremonium- és Sarocladium-gombafajok nevezéktana 2017-ben megváltozott. A morfológiailag homogén, de filogenetikailag heterogén fajokat, illetve fajkomplexeket ma már nukleinsav-összetételük szerint a MALDI–TOF MS-vizsgálat segítségével el lehet különíteni. Ez indokolta a taxonómiai besorolás módosítását. Közleményünkben a Fusarium- és Sarocladium-fajok okozta szaruhártya-gyulladás (keratitis) klinikai lefolyását ismertetjük, összefoglaljuk a diagnosztikus és kezelési lehetőségeket. Mindezek jelentős kihívást jelentenek a szemorvos számára. Súlyos szövődményekhez vezet a késői felismerés és kezelés, a folyamat gyors progressziója, a kórokozó átjutása a Descemet-membránon, a gombaellenes terápia korlátozott hozzáférhetősége és penetrációja, valamint a gyakori terápiarezisztencia. A diagnózis felállításához az anamnézisben szereplő trauma vagy kontaktlencse-viselés, PCR és MALDI–TOF MS-vizsgálat, konfokális mikroszkópia, a minta mikrobiológiai tenyésztése és a gyulladás területéből vett citológiai minta mikroszkópos vizsgálata vezet. A primeren választandó konzervatív terápia a lokálisan alkalmazott 5%-os natamicin, illetve esetenként érzékenység meghatározását követően az 1%-os vorikonazol vagy 0,15–0,25%-os amfotericin B szemcsepp, ezenkívül a 0,02%-os polihexametilén-biguanid (PHMB) szemcsepp használatának sikeréről is beszámoltak. Fusarium okozta keratitisben napi 2 × 200 mg vorikonazol tabletta adása is javasolt lehet. Terápiarezisztens esetekben korai, széles átmérőjű perforáló keratoplasztika (PKP) végzendő, épben történő trepanációval. Megkésett diagnózis és specifikus kezelés esetén a gombafonalaknak a Descemet-membránon történt átjutásával az esetek mintegy negyedében a látás elvesztése és a szemgolyó eltávolítása következik be. Jelen közleményünk öt, Fusarium- és Sarocladium-fajok okozta keratitis klinikai lefolyásának változatosságát is bemutatja. Orv Hetil. 2019; 160(1): 2–11.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Lajos Sándor Kiss, Tamás Szamosi, Tamás Molnár, Pál Miheller, László Lakatos, Áron Vincze, Károly Palatka, Zsolt Bartha, Beáta Gasztonyi, Ágnes Salamon, Gábor Horváth, Gábor Tamás Tóth, Klaudia Farkas, János Banai, Zsolt Tulassay, Ferenc Nagy, Mária Szenes, Gábor Veres, Barbara Dorottya Lovász, Zsuzsanna Végh, Petra Anna Golovics, Miklós Szathmári, Mária Papp and Péter László Lakatos

Az adalimumab a tumornekrózis-faktor-alfát célzó, teljesen humán monoklonális antitest, amely randomizált klinikai vizsgálatokban hatékonynak bizonyult a Crohn-betegség kezelésében. A jelen tanulmányban a szerzők célja a középtávú klinikai hatásosság és a nyálkahártya-gyógyulás prediktorainak meghatározása volt a magyarországi speciális gasztroenterológiai centrumokban adalimumabkezelésben részesülő Crohn-betegekben. Módszer: A tanulmányba 201 Crohn-beteget vontak be. A klinikai adatok prospektíven kerültek rögzítésre, majd később feldogozásra (férfi/nő arány: 112/89; median életkor: 24 év; időtartam: nyolc év). Korábbi infliximabterápiában 97 (48,3%) beteg részesült, párhuzamosan kortikoszteroidot kapott a betegek 41,3%-a és azathioprint a betegek 69,2%-a (mindkettőt: 26,4%). Eredmények: A klinikai javulás és remisszió aránya a 24. héten 78% és 52%, illetve az 52. héten 69,4% és 44,4% volt. Az endoszkópos kép javulása, illetve a nyálkahártya-gyógyulás a betegek 43,1 és 23,6%-ában volt kimutatható. Logisztikus regressziós modellben a 12 hónapos klinikai kimenetel független prediktorai a klinikai válasz és normális C-reaktív fehérje a kezelés 12. hetében, a kombinált immunszuppresszió szükségessége az indukciós kezelés során, a rövidebb betegségtartam és a dohányzás voltak. A kezelés 12. hetében mért normális C-reaktív fehérje, a 24. héten tapasztalt klinikai remisszió, a korábbi relapsusok gyakorisága és a dohányzás állt összefüggésben a nyálkahártya-gyógyulás mértékével. A dózis emelésére a betegek 16,4%-ának volt szüksége. A párhuzamos azathioprinkezelés és a 12. héten tapasztalt klinikai remisszió csökkentette a dózisemelés esélyét. Következtetés: Az adalimumabkezelés során a középtávú klinikai hatékonyság és a nyálkahártya-gyógyulás előrejelzésében meghatározó tényezők a 12. héten tapasztalt klinikai hatékonyság és normális C-reaktív fehérje, a kombinált immunszuppresszió szükségessége, a luminalis betegség és a dohányzás voltak. A párhuzamos azathioprinkezelés csökkentheti a dózisemelés valószínűségét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1433–1442.

Open access