Search Results

You are looking at 1 - 10 of 27 items for :

  • Author or Editor: György Lázár x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All Modify Search

Az emlőrák sebészi kezelése, az elvárható hazai és nemzetközi standardok

Surgical treatment of breast cancer, national and international standards of care

Magyar Sebészet
Author:
György Lázár

Bevezetés

Az emlőrák folyamatosan emelkedő incidenciája és magas halálozása miatt továbbra is népegészségügyi probléma. Az elmúlt évtizedekben számos kedvező változás történt a kórkép ellátásában, mint az emlőrákszűrés, hatásosabb onkológiai és sebészeti kezelési módszerek bevezetése. A jövőben az emlősebészet minőségi és módszertani fejlődése, a centralizáció és a minőségbiztosítási elvek mindennapos használata együttesen fontos szerepet fog játszani az emlőrák-halálozás csökkentésében.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A kiégésszindróma vizsgálata a különböző egészségügyi szakterületeken kiemelten fontos és elengedhetetlen a tünetegyüttes átfogó megértéséhez, a megfelelő preventív és intervenciós program kialakításához. A sebészeten dolgozók rizikócsoportot jelentenek az egészségügyi dolgozók körében, így a jelen vizsgálattal igyekszünk tovább bővíteni a hazai ismereteket, továbbá fényt deríteni a kiégésszindróma jellemzőire a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján dolgozók körében. Az ott kapott vizsgálati eredményeket összehasonlítjuk a Szegedi Tudományegyetem Sürgősségi Betegellátó Önálló Osztályának eredményeivel. Célkitűzés: Célunk a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján dolgozók kiégésének felmérése és különböző változókkal való összefüggésének elemzése, továbbá az adatok összehasonlítása a Szegedi Tudományegyetem Sürgősségi Betegellátó Önálló Osztályának korábban már publikált adataival. Módszer: Kérdőíves vizsgálat, amellyel a demográfiai adatok, a társas támogatottság, a szomatikus panaszok adatfelvétele mellett Oláh-féle Pszichológiai Immunkompetencia Kérdőívvel felmértük a pszichológiai immunrendszert, míg a kiégésszindrómát a Maslach Kiégés Kérdőívvel vizsgáltuk. Eredmények: Statisztikai elemzésünk alapján a kiégés mértéke szignifikánsan magasabb minél több munkaórát vállal a vizsgálati személy, illetve minél több szomatikus tünetről számol be. Szignifikánsan alacsonyabb a kiégés azon dolgozóknál, akiknek nagyobb számú, jó minőségű társas kapcsolatuk van, és akiknek erősebb a pszichológiai immunrendszerük. A Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikájának és Sürgősségi Osztályának mintáját összehasonlítva különbséget találtunk az életkornak és az egészségügyben töltött évek számának vonatkozásában, ahogy a társas támogatás érzésének megélésében és a kiégésnek a deperszonalizációskálán elért pontszámában. Következtetés: A kapott eredmények további összefüggéseket mutatnak, és fényt derítenek protektív és rizikófaktorokra, amelyek kulcsfontosságúak lehetnek a kiégésszindróma leküzdésére tervezett preventív és intervenciós programokban. Orv Hetil. 2019; 160(20): 784–791.

Open access

A Betegségfolyamat Érzelmi Grafikonjának hazai adaptációja sebészeti beavatkozáson átesett betegek körében: a grafikus technika alkalmazásának és pszichometriai összefüggéseinek ismertetése

The Hungarian adaptation of Emotional Graph of Illness Trajectory in operated patients: application of the graphical technique and psychometric correlates

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Tünde Lévai
,
György Lázár
,
Erna Krajinovic
, and
Melinda Látos

Elméleti háttér: A súlyos testi betegségekkel való szembesülést traumatikus tapasztalatként értelmezhetjük. A páciensek betegségükről kialakított narratívái segíthetik a nehezen elbeszélhető fizikális és pszichés terhek struktúrába foglalását, a betegség tapasztalatának, mint pszichés stresszornak az újraértelmezését, ezáltal csökkentve a pszichológiai distressz mértékét és javítva a betegséggel való megküzdés és így a gyógyulás sikerességét. Az egészségpszichológiai betegellátásban olyan módszerek alkalmazása vált szükségessé, amelyek egyszerű eszközökön alapulva, pontosan és hatékonyan képesek feltérképezni a betegségfolyamat narratíváit. Cél: Vizsgálatunk célja a betegségnarratíva érzelmi perspektívájának feltárására alkalmas Betegségfolyamat Érzelmi Grafikonjának hazai adaptációja, krónikus betegség vagy rosszindulatú daganat miatt operált betegek mintáján. Módszerek: Kevert módszertani elrendezésű kutatásunkban 120 páciens vett részt. A vizualizációs feladatra épülő Betegségfolyamat Érzelmi Grafikonja mellett a Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőívet, a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívet, az Észlelt Stressz Kérdőív rövidített változatát, az EQ-5D-3L kérdőívet és a Rövid Betegségpercepció Kérdőívet alkalmaztuk. Eredmények: A konvergens validitás vizsgálatának legfőbb eredményei szerint a grafikusan ábrázolt érzelem intenzitásának összértéke szignifikáns, pozitív irányú, mérsékelt erősségű összefüggést mutatott a depresszió pontszámával (r = 0,33; p < 0,001). Anegatív érzelmet ábrázoló személyeknél mérsékelt erősségű, pozitív irányú korreláció jelent meg a grafikusan ábrázolt érzelem intenzitásának átlagértéke és az állapot- (r = 0,31;p = 0,004) és vonásszorongás (r = 0,30;p = 0,004), a betegségpercepció (r = 0,35;p = 0,001), az észlelt stressz (r = 0,37;p < 0,001) és a depresszió értéke (r = 0,41;p < 0,001), között, valamint szintén mérsékelt erősségű, pozitív irányú szignifikáns összefüggés mutatkozott a grafikusan ábrázolt érzelem intenzitásának összértéke és a betegségpercepció (r = 0,34;p = 0,001), az észlelt stressz szintje (r = 0,32;p = 0,002) és a depresszió (r = 0,40;p < 0,001) között, valamint a záró esemény érzelemintenzitásának értéke és az állapotszorongás (r = 0,33;p = 0,002) és a depresszió (r = 0,31;p = 0,003) értéke között. A pozitív érzelmet ábrázoló személyekre vonatkozó eredmények szerint szignifikáns, negatív irányú, mérsékelt erősségű összefüggés jelent meg a grafikusan ábrázolt érzelem záró eseményhez társuló intenzitásértéke és az állapot- (r = –0,36;p = 0,048) és vonásszorongás (r = –0,36;p = 0,045) pontértéke között. A konkurens validitás vizsgálatának legfőbb eredményei szerint a grafikonjukon negatív töltetű érzelmet ábrázoló személyek mintáján szignifikáns, pozitív irányú, mérsékelt erősségű korreláció jelent meg a grafikusan ábrázolt érzelem intenzitásának átlagértéke és a betegségpercepció érzelmi dimenziójának pontszáma (r = 0,35; p = 0,001), valamint a grafikusan ábrázolt érzelem intenzitásának összértéke és az életminőség érzelmi dimenziójának pontszáma között (r = 0,30;p = 0,005). Kiemelkedő kutatási eredményünk, hogy a két független kódoló által azonosított, három betegségnarratíva-típus (úgymint: káosz-, helyreállítási-, illetve kereső–felfedező narratíva) között szignifikáns eltérés jelent meg a grafikusan ábrázolt érzelem átlagos intenzitása (F (2, 117) = 4,254; MSE = 403,528;p = 0,016;η 2 = 0,07), a záró esemény érzelemintenzitás értéke (H(2)= 10,297; p = 0,006; η 2 = 0,10), a vonásszorongás (F(2, 117) = 4,070; MSE = 102,556;p = 0,020;η 2 = 0,07), az észlelt stressz (F(2, 117) = 5,895; MSE =34,058;p = 0,004;η 2=0,09) ésa betegségpercepció értékében (F(2, 117) = 4,807; MSE = 175,871;p = 0,010,η 2=0,08). Következtetések: A Betegségfolyamat Érzelmi Grafikonja megfelelő pszichometriai jellemzőkkel bír, érvényessége a jelen kutatásban vizsgált populáción jónak tekinthető, a betegségnarratíva érzelmi perspektívájának feltárásában hatékony eszköznek bizonyul.

Open access

A Rövid Betegségpercepció Kérdőív magyar változatának megbízhatósági vizsgálata

The reliability and validity of the Hungarian version of the Brief Illness Perception Questionnaire

Orvosi Hetilap
Authors:
Melinda Látos
,
György Lázár
, and
Márta Csabai

Összefoglaló. Bevezetés: Interdiszciplináris kutatásokkal igazolták, hogy a páciensnek a betegségéről kialakított elképzelései meghatározó szerepet játszanak a gyógyulási folyamat sikerességében. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az ezen elképzelések felmérésére kifejlesztett Rövid Betegségpercepció Kérdőív magyar nyelvű változatának megbízhatósági és validitási vizsgálata krónikus betegségben szenvedő, daganattal küzdő és transzplantált páciensek körében. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatunkban 490 páciens vett részt. A kérdőív validitásának vizsgálatára a Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőívet, a Beck Depresszió Kérdőívet és a Poszttraumás Növekedésérzés Kérdőívet alkalmaztuk, illetve felmértük a betegcsoportok életminőségét. Eredmények: A kérdőív belső megbízhatósága, a teszt-reteszt megbízhatósága kiváló. A konstruktumvaliditást vizsgálva közepesen erős összefüggést találtunk a szorongás, a depresszió, a poszttraumás növekedésérzés, az életminőség és a Rövid Betegségpercepció Kérdőív között. A prediktív validitást vizsgálva igazolást nyert, hogy a betegségpercepció összefüggésben áll a veseműködést jelző eGFR-szinttel (p = 0,027). A kérdőív diszkrimináns validitását igazolta, hogy képes különbséget tenni a különböző betegcsoportok között. Következtetés: A Rövid Betegségpercepció Kérdőív magyar verziójának reliabilitása és validitása a vizsgált populáción jónak mutatkozott. A kérdőív megbízható információt ad a pácienseknek a betegségükről kialakított elképzeléseiről. Orv Hetil. 2021; 162(6): 212–218.

Summary. Introduction: Interdisciplinary studies confirm that patients’ illness perception can have a substantial effect on the healing process. Objective: The aim of this study was to assess the reliability and validity of the Hungarian version of the Brief Illness Perception Questionnaire in chronic disease, cancer, and transplant patients. Method: 490 patients were assessed using the Spielberger Anxiety Inventory, the Beck Depression Inventory, Posttraumatic Growth Inventory and quality of life questionnaires. Results: The scale showed good internal consistency, and the test-retest reliability was excellent. The Brief Illness Perception Questionnaire scores moderately correlated with anxiety, depression, posttraumatic growth and quality of life. Examining predictive validity, the questionnaire correlated with eGFR level (p = 0.027). The discriminant validity of the questionnaire was supported by its ability to distinguish between different patient groups. Conclusion: The reliability and validity of the Hungarian version of the Brief Illness Perception Questionnaire in the sample were excellent. The questionnaire turned out to be a useful psychometric tool in the measurement of illness perception. Orv Hetil. 2021; 162(6): 212–218.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
László Rovó
,
Ádám Bach
,
László Szakács
,
Zsolt Bella
, and
György Lázár

Absztrakt:

A légutak és a tápcsatorna felső szakaszának általános érzéstelenítésben történő, mikroszkópasszisztált direkt endoszkópiája a fül-orr-gégészet egyik alapvető diagnosztikai és terápiás módszere. A műtéti feltárás minősége a terület jó vizualizálhatósága és a mikrosebészeti eszközök kellő manőverezhetősége szempontjából kulcsfontosságú. A leggyakrabban alkalmazott Kleinsasser-laringoszkóp mellett a retrocricoid régió feltárására a kettős lapocú Weerda-laringoszkóp előnyösebb választás. A szűk anatómiai viszonyok, az algarat és a gége több alrégiójára is kiterjedő elváltozások vizsgálata és manipulálása bizonyos esetekben azonban még ezzel az eszközzel is problémás lehet. A szerzők négy eset kapcsán bemutatják az általuk módosított, aszimmetrikus lapochosszúságú Weerda-laringoszkópok alkalmazását. Az eszközökkel a retrocricoid régió, az algarat hátsó falának distalis és a nyelőcső proximalis része is jól vizualizálható. A módosítások lehetővé teszik új műtéti technikák bevezetését az alkalmazott mikrosebészeti eszközök számának növelésével és még rugalmasabb használatával. Orv Hetil. 2019; 160(7): 264–269.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Aurél Ottlakán
,
Attila Paszt
,
László Tiszlavicz
,
Márton Vas
,
Csenge Vass
, and
György Lázár

Összefoglaló. A mellékvese-haemangiomák ritkán előforduló, nehezen diagnosztizálható elváltozások, melyek sebészi eltávolítása gyakran nagy fokú technikai jártasságot igényel. Vizsgálatunkban egy 69 éves nőbeteg esetét ismertetjük, akinél fogyás és hypertonia miatt végzett kivizsgálás mellékvesecisztát feltételezett, valamint felvetette adrenocorticalis carcinoma jelenlétét. A preoperatív kivizsgálás során (CT és MRI) a felmerülő malignitás miatt sebészi eltávolítás vált szükségessé. A kezdeti laparoszkópos transperitonealis technikát követően a bonyolult elhelyezkedés, illetve vérzés miatt kis méretű, paramedián metszésből konvertáltunk, és bal oldali nyitott adrenalectomiát végeztünk, valamint a vese caudalis részéről egy folyadéktartalmú képletet távolítottunk el. A szövettani feldolgozás a vese középső harmadának magasságából reszekált cisztát, valamint a cranialis lokalizációról eltávolított, ritka előfordulású mellékvese-haemangiomát igazolt. A ritkán előforduló és többnyire bizonytalan preoperatív diagnózissal bíró mellékvese-haemangiomák sebészi eltávolítása nagy méretük, kompresszióra való hajlamuk, valamint malignitást utánzó megjelenésük miatt is indokolt. A laparoszkópos transperitonealis adrenalectomia extra nagy méretű (>10 cm ) és malignus tumorok, illetve nagy méretű haemangiomák eltávolítására is alkalmas eljárás. A mellékvese-haemangiomák sebészi reszekciója nagyfokú körültekintést igényel, megnövekedett vérzéshajlamuk, valamint a gyakori, nagyerekhez való közeli elhelyezkedés miatt a konverzió veszélye is jelentősen növekszik. Orv Heti. 2020; 161(47): 2006–2010.

Summary. Adrenal hemangiomas are rare. Their preoperative diagnosis is usually vague, and often require advanced surgical skills for resection. We herein describe the case of a 69-year-old female patient initially presented with weight loss and hypertension. Preoperative Computed Tomography (CT) and magnetic resonance imaging (MRI) confirmed the presence of an adrenal cyst and possible adrenocortical carcinoma requiring surgical intervention. After initial laparoscopic transperitoneal approach, conversion to open surgery through a small paramedian incision was carried out due to the lesion’s problematic location and continuous intraoperative bleeding. Open adrenalectomy along with the removal of a fluid-bearing lesion from the caudal pole of the kidney was performed. Histology confirmed a cyst removed from the mid-third, and a rare occurring adrenal hemangioma from the cranial part of the kidney. Adrenal hemangiomas usually bear uncertain preoperative diagnosis. Surgical removal becomes necessary in case of increasing size, potential to compress neighbouring structures and possible malignancy. Laparoscopic transperitoneal adrenalectomy is a feasible approach for the removal of extra large (>10 cm) and even malignant lesions as well as for large hemangiomas. Surgery of adrenal hemangiomas require a high level of caution, moreover, their potential for bleeding and frequent vicinity to nearby vascular structures may increase the need for open surgery. Orv Hetil. 2020; 161(47): 2006–2010.

Open access

Colitis ulcerosa laparoszkópos sebészi kezelése, rövid és hosszú távú eredmények a szegedi Sebészeti Klinikán

Laparoscopic technique in the surgical treatment of ulcerative colitis, short- and long-term results of the Department of Surgery in Szeged

Magyar Sebészet
Authors:
János Tajti Jr
,
Szabolcs Ábrahám
,
Zsolt Simonka
,
Attila Paszt
, and
György Lázár

Bevezetés

Régóta jól ismert a colorectalis sebészetben a laparoszkópos módszer evidenciákon alapuló előnye. A szegedi Sebészeti Klinikán 2005-ben került bevezetésre a minimálisan invazív technika használata a colorectalis kórképek sebészi kezelésében, mely módszer a gyulladásos bélbetegségek ellátásában is megjelent.

Anyag és módszer

A Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján 2005. január 1. és 2021. március 31. között 99 beteget (53 nőt és 46 férfit) műtöttünk colitis ulcerosa miatt; hagyományos módszerrel 25 (25,3%), laparoszkópos technikával 74 (74,7%) beavatkozást végeztünk. Vizsgáltuk a műtött betegek általános állapotát, a műtéti beavatkozások korai és késői eredményeit, szövődményeit.

Eredmények

Laparoszkópos műtéteket követően a passzázs megindulásának napja (1,2 ± 0,5 vs. 1,6 ± 0,7) szignifikánsan rövidebb volt. A két csoport ápolási napjainak számában (10,5 ± 3,3 vs. 11,2 ± 3,7), az intenzív osztályon töltött napok számában (2,1 ± 0,9 vs. 2,5 ± 1,6) és transzfúziós igényében (2,6 ± 2,2 vs. 2,8 ± 1,7) különbséget nem találtunk. Korai, reoperációt igénylő, illetve konzervatív kezelésre rendeződő szövődmények kapcsán a minimál invazív és a hagyományos műtéti technikák nem különböztek. Késői, 30 napon túli szövődmények terén azonban a laparoszkópia statisztikailag is igazolható előnye mutatkozott szignifikánsan alacsonyabban előforduló passzázszavar, szeptikus állapot, posztoperatív sérv kialakulása és „egyéb” szövődmények terén.

Következtetések

Tapasztalataink alapján elmondható, hogy a colitis ulcerosa sebészi kezelésében a laparoszkópos technika sürgősségi és programozott esetekben is biztonsággal, alacsony morbiditási mutatókkal alkalmazható eljárás, mely hosszú távon a nyitott műtétekhez képest kevesebb szövődménnyel jár.

Open access

Jobb kamrai adaptáció pulmonalis artériás hypertoniában

Right ventricular adaptation in pulmonary arterial hypertension

Orvosi Hetilap
Authors:
Györgyi Csósza
,
Zsófia Lázár
,
Zsolt Rozgonyi
,
Hajnalka Vágó
,
György Losonczy
,
Veronika Müller
, and
Kristóf Karlócai

Összefoglaló. Pulmonalis artériás hypertoniában (PAH) a tüdőartériák falának átépülése az elsődleges patofiziológiai eltérés, amely a pulmonalis vascularis rezisztencia (PVR) és a pulmonalis nyomás progresszív emelkedéséhez vezet. Ez a nyomásemelkedés a jobb szívfélben az afterload fokozódásához vezet, ami hosszú távon jobbkamra-diszfunkciót és jobbszívfél-elégtelenséget okoz. Az egyre növekvő PVR mellett kialakuló cardialis adaptáció pontos patomechanizmusa nem ismert, de egyes betegek esetén nagyon eltérő lehet az adaptáció mértéke és kialakulásának üteme. A kialakuló myocardium-hypertrophia és -dilatáció mértéke nagyban függ a PAH etiológiájától, de emellett egyéb tényezők – mint az életkor, a neurohumoralis aktiváció mértéke, genetikai és epigenetikai faktorok – is jelentősen befolyásolják. Minél kevésbé képes a jobb kamra megtartani funkcióját az egyre növekvő ellenállással szemben, annál gyorsabban alakul ki a jobbszívfél-elégtelenség, és annál rosszabbak a beteg életkilátásai. Ezen folyamatok jobb megismerése klinikai jelentőséggel bír, mivel a jobb kamrai adaptáció elősegítése javíthatja a betegség kimenetelét. Orv Hetil. 2021; 162(37): 1485–1493.

Summary. Remodeling of the pulmonary artery wall is the primary pathophysiological abnormality in pulmonary arterial hypertension leading to a progressive increase in pulmonary vascular resistance (PVR) and pulmonary arterial pressure. The elevation of pressure increases the afterload in the right heart, causing right ventricular dysfunction and right heart failure in the long term. The exact pathomechanism of cardiac adaptation with increasing PVR is unknown, but the degree and rate of adaptation may be very different in patients suffering from pulmonary hypertension. The development of myocardial hypertrophy and dilatation is highly dependent on the etiology of pulmonary hypertension, but is also significantly influenced by other factors such as age, degree of neurohumoral activation, and genetic and epigenetic factors. Right heart failure develops and life expectancy shortens if the right ventricle is unable to maintain its function in the face of increasing resistance. Orv Hetil. 2021; 162(37): 1485–1493.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Bernadett Borda
,
Attila Nemes
,
Csaba Lengyel
,
Tamás Várkonyi
,
Ferenc Rárosi
,
Csilla Keresztes
,
Aurél Ottlakán
, and
György Lázár

Absztrakt:

Bevezetés: A vesetranszplantáció utáni májfunkcióromlás az egyik leggyakoribb szövődmény, melynek oka a hepatitis C-vírus (HCV)-fertőzés mellett az alkalmazott immunszuppresszív terápia és hyperlipidaemia. Módszer: A beválasztási kritériumokat követően (n = 59) vizsgáltuk az alkalmazott immunszuppresszív terápiát, a betegek alapadatait, további a HCV és a májfunkció romlása közötti összefüggést. A betegeknél éhomi laboratóriumi vizsgálat történt, melynek során néztük a szérumionokat, húgysav-, albuminszintet. Az immunszuppresszív terápia lipidekre (TG, TC, HDL, LDL), valamint májenzimekre (GOT, GPT, ALP, GGT) gyakorolt hatását néztük. Vizsgálatunk részét képezte a lipidek és a májenzimek közötti kapcsolat elemzése is. Eredmények: A betegek alapadatait vizsgálva a takrolimuszt (n = 50) és a ciklosporint (n = 9) szedők körében szignifikáns különbséget nem találtunk. A laboratóriumi eredmények tekintetében a Mg-szint szignifikánsan eltért a két csoport között (p = 0,044). A HCV-fertőzés májenzimekre gyakorolt hatását nézve a GGT (p = 0,008) szignifikánsan különbözött. A lipideket vizsgálva a takrolimusz- és a ciklosporinalapú immunszuppresszióban részesülő betegek között az összkoleszterin (p = 0,005), valamint a májenzimek közül a GOT (p = 0,05) szignifikánsan eltért a két betegcsoport között. A hyperlipidaemia a takrolimuszalapú immunszuppressziót szedők körében 26%-ban, míg a ciklosporint szedőknél 89%-ban fordult elő, melyek között a különbség szignifikáns volt (p = 0,002). A hyperlipidaemia májenzimekre gyakorolt hatását nézve az ALP (p = 0,006) és a GGT (p = 0,0001) szignifikánsan magasabb volt. Következtetés: A májenzimek, az ALT és a GGT emelkedése utal a májsejtek sérülésére. A májfunkció romlásának a legfőbb rizikófaktora a HCV talaján kialakult hepatitis mellett az alkalmazott immunszuppresszív terápia és a hyperlipidaemia, mely az allograftfunkció romlásához és hosszú távon graftvesztéshez vezet. Orv Hetil. 2019; 160(5): 186–190.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Victoria Wittmann
,
Melinda Látos
,
Zoltán Horváth
,
Zsolt Simonka
,
Attila Paszt
,
György Lázár
, and
Márta Csabai

Absztrakt:

Bevezetés: Interdiszciplináris kutatásokkal igazolták, hogy a daganatos betegség diagnózisa és a diagnózist követő hosszú terápiás folyamat olyan negatív és megterhelő érzelmi állapotot hozhat létre, amely hátráltathatja a páciens fizikai és pszichés felépülését. Célkitűzés: Kutatásunk célja egy komplex pszichológiai intervenciós program kidolgozása emlődaganatos nőbetegek számára és az előzetes eredmények bemutatása. Módszer: 6 hetes vizsgálatunkban 50, sebészeti műtétre váró emlődaganatos páciens került a mintába. A páciensek közül 20 fő az intervenciós csoportba került, 30 fő pedig a kontrollcsoportba. Mérőeszközként szolgált a Beck Depresszió Kérdőív (BDI), a Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőív (STAI), a Sebészeti Beavatkozástól Való Félelem Kérdőív (SFQ), a Vizuális Analóg Skála (VAS), az Emlődaganatos Betegekre Kifejlesztett Életminőség Skála (FACT-B) és az Emlőrákkezelés Hatását Mérő Skála (BITS). Terápiás eszközként két újszerű eljárás, a PRISM-D rajzteszt és a Testképszobor Teszt került alkalmazásra. Eredmények: A kapott eredmények szerint az intervenció ígéretesnek mutatkozik, a programba bevont személyek a műtéttel kapcsolatos alacsonyabb félelmekről és állapotszorongásról számoltak be 6 héttel a műtét után, mint a kontrollcsoport tagjai. A műtét típusa jelentősen befolyásolta a testkép változásával kapcsolatos stressz mértékét. Következtetés: A kutatás a műtét előtti és a műtét utáni pszichológiai intervenció fontosságára hívja fel a figyelmet emlődaganatos nőbetegek körében. Orv Hetil. 2019; 160(18): 700–709.

Open access