Search Results

A palliatív ellátásban a hyponatraemia előfordulása rendkívül gyakori, melyre hirtelen jelentkező állapotromlás esetén gondolnunk kell. Az ionzavarral kapcsolatos diagnosztikus és kezelési lépéseket a beteg tünetei és életkilátása határozzák meg. A nem megfelelő indikációval végzett diagnosztika és kezelés a betegnek felesleges terhelést, a megfelelően végzett korrekció jelentős állapotjavulást eredményezhet. A palliatív ellátásban az akut hyponatraemia nagyon ritka. Leggyakrabban tünetmentes vagy enyhe tünetekkel járó krónikus hyponatraemiával találkozunk. A tünetmentes betegek ionzavara kezelést nem igényel. Enyhe tünetek esetén a legalább hónapokban mérhető várható túlélésű betegeknél a kiváltó ok korrekciója jön szóba. Középsúlyos-súlyos tünetek esetén a legalább hetekben mérhető várható életkilátású beteg ionzavarát az életminőség javítása céljából kezeljük. A néhány napos prognózisú, agonizáló betegek ionzavara kezelést nem igényel. A korai palliatív kezelésben részesülő, krónikus, súlyos fokú, középsúlyos tüneteket okozó hyponatraemiával észlelt nőbeteg esetbemutatása kapcsán javaslatot fogalmaztunk meg a leggyakrabban előforduló ionzavar korrekciójára a mindennapi palliatív ellátásban. Orv Hetil. 2023; 164(18): 713–717.

Bevezetés: A palliatív ellátás javítja a krónikus, progresszív betegségben szenvedő, súlyos állapotú betegek életminőségét. Célkitűzés: Célunk volt, hogy felmérjük a belgyógyászati osztályunkon kezelt, krónikus, progresszív betegségben szenvedő, súlyos állapotú betegek palliatív ellátásának szükségességét és a betegek jellemzőit. Módszer: Retrospektív tanulmányunk a 2020. január 1. és 2024. január 31. között klinikánkra a Sürgősségi Betegellátó Osztályról felvett, palliatív konzíliumba referált betegek betegségjellemzőit, a klinikai diagnózis és a palliatív ellátás időpontjait, a betegek felvételének okát, állapotukat, tüneteiket, esetleges haláluk helyét és idejét vizsgálta. Eredmények: A 197 beteg átlagéletkora 71 év volt, 45%-uk volt férfi. Daganatos betegségben 95, egyéb krónikus, progresszív betegségben 5%-uk szenvedett. Az elsődleges daganat leggyakoribb helye a tüdő, a vastagbél és az emlő volt. A nem daganatos betegek szervelégtelenségben vagy neurológiai kórképben szenvedtek. Korai palliatív ellátásban a daganatos betegek 4%-a részesült. A betegek funkcionális stádiumának átlaga ECOG 3,4, illetve a Karnofsky-index szerint 24% volt. A vezető tünetek a fájdalom, az étvágytalanság és a fulladás voltak. Daganatos betegeknél a diagnózis és a palliatív gondozás kezdete között eltelt idő átlaga 110 hétnek bizonyult, 17%-uknál a két időpont megegyezett. A palliatív gondozás kezdete és a klinikai palliatív konzílium között átlagosan 26 nap telt el, 71%-uknál a két időpont megegyezett. Családi megbeszélés a betegek 33%-ánál valósult meg, mely alacsony arány részben a COVID–19-pandémia alatti beteglátogatási korlátozásoknak tudható be. A vizsgálat végéig a betegek 88%-a elhunyt, csupán 27%-a az otthonában. A palliatív ellátás kezdete és a halál időpontja között átlagosan 82 nap telt el. Megbeszélés: Eredményeink azt mutatják, hogy a palliatív ellátási igényű betegek tüneti terhei jelentősek. A daganatos betegek diagnózisa sokszor késői, korai palliatív ellátásuk ritkán történik meg, palliatív gondozásba későn kerülnek, és sokszor nem az otthonukban halnak meg, ahol utolsó időszakuk eltöltését preferálnák. A nem daganatos, krónikus progresszív kórképben szenvedőknél ritkán gondolunk a palliatív ellátás szükségességére. Következtetés: A krónikus, progresszív betegségben szenvedők korai palliatív ellátása javítja az életminőségüket. Orv Hetil. 2024; 165(26): 1010–1016.

Az inzulinrezisztencia az a kóros állapot, amelyben az endogén vagy a kívülről adagolt (exogén) inzulin szöveti glükózfelvételt és -hasznosítást elősegítő hatása elmarad az anyagcseréjüket illetően egészséges személyeken megfigyelttől. Az egész szervezetet érinti, kitüntetett célszövetei a máj-, az izom- és a zsírszövet, patogenetikai és az ezek hátterében álló molekuláris biológiai folyamatai azonban részben eltérnek egymástól. Az utóbbi időben jelentősen bővültek a zsírszövet szerepével kapcsolatos ismeretek, s egyre inkább úgy látszik, hogy a diszfunkcionális zsírszövet a kóroki történések központi szereplője. A kézirat áttekinti a zsírszövet szerkezetét, az adipogenezis és a lipolízis szabályozását, a mikrobiom és a zsírszövet kapcsolatára vonatkozó adatokat, az akut és a krónikus inzulinrezisztencia különbségeit, valamint a zsírszöveti inzulinrezisztencia mérséklésére ma rendelkezésre álló terápiás eszközöket. Jóllehet szelektív zsírszöveti támadáspontú, biztonságos, hosszú távú humán alkalmazást lehetővé tevő molekula ma még nincs a reménybeli közelségben, az első, fejlesztés alatt álló „adipeutikummal” kapcsolatos állatkísérletes megfigyelések új kezelési lehetőség ígéretét vázolják fel. Orv Hetil. 2023; 164(1): 3–10.

Bevezetés: A diabetes mellitus előfordulási gyakorisága világszerte növekedést mutat, Magyarországon 2014. évi adatok szerint a kórkép a lakosság 7,3%-át érinti. Az újonnan felfedezett daganatos betegek között a diabetes mellitus 8–18%-ban, egyes közlések szerint 30%-ban van jelen. A palliatív ellátásban részesülő betegek esetén a diabetes mellitus kezelési céljai, a kezelés és a vércukor-ellenőrzés módszerei jelentősen különböznek a kuratív ellátásban részesülő cukorbetegeknél megszokottaktól, aminek megértetése, elfogadtatása a beteggel, a családtagokkal és a beteget kezelő személyzettel elsődleges feladat. Célkitűzés: A közlemény célja, hogy megfogalmazza a palliatív ellátásban részesülő, cukorbetegséggel is kezeltek anyagcserezavarának a mindennapi orvoslásban használható ellenőrzési és kezelési módszerét. Módszer: A nemzetközi szakirodalomban fellelhető tanulmányok alapján a hazai gyakorlatban is alkalmazható javaslat került megfogalmazásra. Javaslatok: Az ajánlás egyéni, liberálisabb ellenőrzési és kezelési módszerek ismertetésével javíthatja e speciális betegcsoport életminőségét. Következtetés: A hazai palliatív ellátásban a cukorbetegek kezelésére alkalmazható javaslat megfogalmazása segíti a mindennapos minőségi betegellátást. Orv Hetil. 2022; 163(31): 1231–1236.

A palliatív ellátás a krónikus, progresszív betegségben szenvedő, előrehaladott stádiumú betegek gondozási formája, melynek célja az életminőség javítása. Ezen ellátási forma feladata a komplex tüneti terhek csökkentése, a túlkezelések elkerülésének biztosítása, valamint az ellátás előzetes tervezésének segítése. A palliatív ellátás alkalmazása nemcsak a daganatos, hanem a súlyos szervelégtelenségben vagy dementiában szenvedő betegek esetében is szükséges. A be gyógyászati fekvőbetegosztályok nagyszámú idős, súlyos állapotú, jelentős komorbiditásokkal bíró betegeinek terápiájában ennek megfelelően a szokványos kezelésekkel együtt történő alkalmazása kiemelt fontosságú. Munkánkban a pécsi integrált palliatív betegellátási rendszer részeként működő Klinikai Palliatív Mobil Team rövid ismertetését követően bemutatjuk a palliatív ellátási rendszer kialakításának folyamatát belgyógyászati osztályunkon. A rendszer létrehozásához az ellátási forma kiépítésére nyitott intézetvezetés, a szakápolók és az orvosok oktatása, a speciális gyógyszerek naprakész hozzáférésének megteremtése, valamint a betegvizitek folyamatának kidolgozása is rendkívüli fontosságú. Közleményünk célja, hogy a folyamat ismertetésével segítsük hasonló palliatív ellátórendszerek kialakítását a fekvőbeteg-ellátás súlyos állapotú betegeinek kezeléséhez. Az ellátási forma a betegek életminőségének javításán túl a kezelés költségét is csökkenti. Orv Hetil. 2024; 165(31): 1186–1190.

A nem alkoholos zsírmájbetegség (NAFLD) ma a leggyakoribb májbetegség, a világ népességének 25%-át érinti. A kórkép és progresszív formája, a nem alkoholos steatohepatitis gyakran társul obesitassal és 2-es típusú cukorbetegséggel. NAFLD-ben 2–3-szoros a diabetes kockázata, ami párhuzamosan nő a májbetegség súlyosságával. Mivel komplex kapcsolat van a két kórkép között, a zsírmáj és a diabetes szinergikusan hat a kedvezőtlen klinikai kimenetelre. Cukorbetegekben gyakori a zsírmáj, és a diabetes NAFLD-ben prediktora a steatohepatitisbe, fibrosisba, cirrhosisba való progressziónak. A genetikai faktorok mellett a túlzott kalóriabevitel, a zsírszövet diszfunkciója, az inzulinrezisztencia, a szabad zsírsavak és gyulladásos citokinek, valamint a lipo- és glükotoxicitás szerepe meghatározó a NAFLD és a diabetes kialakulásában. A dolgozatban áttekintjük a két kórképet összekötő patomechanizmusokat. Orv Hetil. 2022; 163(21): 815–825.

A nem alkoholos zsírmájbetegség ma a krónikus májbetegség leggyakoribb oka, agresszív formája, a nem alkoholos steatohepatitis fibrosisba, cirrhosisba progrediálhat, és végstádiumú májbetegséghez vezethet. A kórkép gyakran társul obesitassal és 2-es típusú cukorbetegséggel, valamint cardiovascularis és renalis szövődményekkel, ugyanakkor nincs jóváhagyott, specifikus terápiája. Kezelése a kockázati tényezők (obesitas, diabetes, dyslipidaemia) kontrollálásán és az életmód-változtatás, testsúlycsökkentés, kalóriabevitel megszorítása és fizikai aktivitás javaslatán alapul, amit azonban nehéz elérni és fenntartani. A betegség hatékony farmakoterápiájára ezért különösen nagy szükség lenne. A dolgozatban tárgyaljuk azokat a farmakonokat, amelyek az obesitas vagy a diabetes kezelésére elérhetők, és amelyek az előzetes vizsgálatok alapján potenciálisan a nem alkoholos steatohepatitis terápiájában is hasznosíthatók. Jelenleg egyedül az antidiabetikumként ismert pioglitazon és az antioxidáns E-vitamin adása javasolt a nem alkoholos steatohepatitis bizonyos eseteiben. Az említetteken kívül áttekintjük azokat a fejlesztés alatt álló készítményeket, amelyek a nem alkoholos zsírmáj különböző patogenetikai útjait célozzák meg, és specifikusan a steatohepatitis kezelésére szolgálnának. Ezeknek a farmakonoknak a terápiás hatása a májzsírtartalom és a de novo lipogenezis csökkentésén, a farnezoid X-receptor–epesav tengely és a bélmikrobiom módosításán, az oxidatív stressz, a gyulladás és a fibrogenezis gátlásán alapulna. A jövőben feltehetően a különböző támadáspontú farmakonok kombinációi jelentik a nem alkoholos steatohepatitis hatékony terápiáját. A nem alkoholos zsírmájbetegség szisztémás metabolikus kórképnek tekinthető, kezelése ezért a diabetológusok, nefrológusok, kardiológusok és hepatológusok együttműködését igényli. Orv Hetil. 2022; 163(22): 855–862.

Absztrakt:

A cukorbetegség számos vesebetegség kockázatát növeli. A legjelentősebb a diabeteses nephropathia, de ischaemiás vesebetegséget, krónikus pyelonephritist és papillanecrosist is okozhat. A diabeteses nephropathia prognózisa a ma alkalmazott kezelés mellett sokat javult, ennek ellenére még az egyik leggyakoribb oka a dialízisnek és a veseátültetésnek. A diabetes további szövődményei közül elsősorban a cardiovascularis betegségek határozzák meg a mortalitást, de a cerebrovascularis események és az alsó végtagi amputációt igénylő obstruktív verőérbetegség is megemlítendő. A diabeteses retinopathia szinte mindig fennáll diabeteses nephropathia esetén, de a neuropathia is gyakori, illetve az érkárosodások gyakran kombináltan állnak fenn. Ezek miatt a betegek komplex kivizsgálást, követést és korai kezelést igényelnek. Ha transzplantáció indokolt, akkor érdemesebb azt preemptív módon végezni, illetve a legjobb eredmények az élődonoros veseátültetéstől várhatók. A szénhidrátháztartás zavarának különböző formáival találkozhatunk transzplantáció kapcsán: új keletű poszttranszplantációs diabetes alakulhat ki, de a recipiens diabetese is progrediálhat transzplantációt követően. A veseátültetés mellett hasnyálmirigy-átültetésre 1-es típusú diabetes okozta végstádiumú veseelégtelenségben kerülhet sor, a leggyakrabban szimultán módon, mely normoglykaemiát és inzulinindependenciát is eredményezhet, illetve a diabetes több másodlagos szövődményének progressziója is megállhat. A szervátültetést közvetlenül követő néhány hétben a betegek jelentős részében transzplantációhoz asszociált hyperglykaemia alakul ki, ennek oka sokszor átmeneti, azonban az immunszuppresszív kezelés és a beteg állapotának stabilizálódása ellenére a betegek akár harmadánál megmaradhat. Patogenezisében elsősorban inzulinszekréciós zavar játszik szerepet, de kifejlődéséhez inzulinrezisztencia is kell. Megelőzésében és kezelésében elsősorban inzulinkezelés segíthet, de más antidiabetikumok is szóba jöhetnek. Mind a kadáver, mind a vese-élődonorok esetén fontos a szénhidrát-anyagcsere felmérése. A szerzők a fenti állapotok magyar vonatkozásairól is beszámolnak összefoglalójukban. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1930–1939.

Absztrakt

Napjainkban a cukorbetegséggel kapcsolatos adatbázis-elemzések új lehetőségként vonultak be a klinikai kutatások körébe. Hazánkban az egészségügyi ellátásban részesülők központi betegregiszterét az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisa jelenti. Ide futnak be a hazai fekvő- és járóbeteg-szakellátás havi adatai, illetve a gyógyszerforgalommal (gyógyszertári receptkiváltással) kapcsolatos heti jelentések. A retrospektív vizsgálat célja az volt, hogy a szerzők az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisát közel másfél évtizedre (2001–2014) visszatekintően diabetológiai szempontból elemezzék, s így adatokat nyerjenek a cukorbetegséggel kapcsolatos morbiditási és mortalitási mutatók alakulásáról. Adatokat gyűjtöttek az ellátás költségvonzatáról, a kórházi kezelés jellemzőiről, illetve a terápiás szokások alakulásáról is. A jelenlegi dolgozat az elemzés módszertanát tekinti át. A szerzők remélik, hogy adataik értékesen fogják majd bővíteni a cukorbeteg-ellátás alakulásáról rendelkezésünkre álló eddigi ismereteket. Orv. Hetil., 2016, 157(32), 1259–1265.

Bevezetés: Az idült vesebetegség igen gyakori, magas szív- és érrendszeri kockázattal és halálozással társuló betegség. Az idült vesebetegség – népegészségügyi jelentősége ellenére – hazánkban aluldiagnosztizált, amiben szerepet játszhat az érintettek tájékozatlansága is. Célkitűzés: Kutatásunkban felmértük hazánkban az internetfelhasználók (≥18 év) rendelkezésére álló információk mennyiségét és információigényének megoszlását idült vesebetegség, diabetes mellitus, hypertonia és szívelégtelenség esetén 2022. május és 2023. május között. Módszer: Elsődleges és másodlagos adatgyűjtéssel, webanalitikai módszerekkel elemeztük az internetes kommunikáció (releváns internetes tartalmak, keresések, új tartalmak, közösségimédia-reakciók) összesített és betegszámarányos mértékét, az információigény intenzitását és megoszlását idült vesebetegség, diabetes mellitus, hypertonia és szívelégtelenség esetén a betegségút fázisaihoz köthető 5 témakör (általános, tünet, diagnózis, terápia, szövődmény) szerint. A következő adatforrásokat használtuk: Google Search Console, Google Search Engine Result Page, Similarweb.com, Google News, BuzzSumo.com, Facebook, YouTube. Eredmények: Az internetes tartalmak összmennyisége diabetes mellitus (n = 5 180 000) és hypertonia (n = 5 410 000) esetén jóval nagyobb volt, mint idült vesebetegség (n = 198 000) és szívelégtelenség (n = 314 000) esetén. Cukorbetegségben találtuk a legintenzívebb kommunikációt az összes vizsgált mutatószám alapján (például a keresések havi átlagszáma, összesített: n = 61 119; betegszámarányos: n = 71 822). Idült vesebetegség esetén volt a legcsekélyebb az internetes kommunikáció volumene valamennyi vizsgált paraméter alapján (például a keresések havi átlagszáma, összesített: n = 6843; betegszámarányos: n = 46). Diabetes mellitus esetén az információkeresés többnyire a tünetekre (24%) és a diagnózisra (35%) irányult, míg a terápia (13%) és a szövődmények (18%) keresettsége alacsony volt. A magasvérnyomás-betegség tekintetében a terápia témakörének keresettsége magas (37%), de a szövődményeké (1%) igen alacsony volt. Szívelégtelenség esetében az általános (37%) és a tünettani (25%) keresések voltak előtérben. Idült vesebetegség esetén az érdeklődés döntően a diagnózisra (27%) és a szövődményekre (24%) irányult, és leginkább a rossz/súlyos vesefunkció-romlás miatti keresések domináltak, korai felismerésre jellemző eloszlást nem mutatott. A szakmai társaságok honlapjának látogatottsága diabetes mellitus és idült vesebetegség esetén is alacsony volt. Következtetés: Az idült vesebetegség presztízse alacsony, a diabetes mellitus presztízse magas. Az idült vesebetegség az interneten alulreprezentált, a felhasználók tájékozatlanságának szerepe lehet az idült vesebetegség alulértékelésében és aluldiagnosztizálásában. A vesebeteg-ellátás színvonalának növelése érdekében társadalmi és szakmai tájékozottságra van szükség. Orv Hetil. 2024; 165(13): 510–518.