Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: K Kiss x
  • User-accessible content x
Clear All Modify Search

Purpose

This study aimed to examine the effectiveness of CO2 laser-assisted sclerectomy surgery (CLASS) in eyes with primary open-angle glaucoma (POAG) showing progression in spite of maximal local antiglaucomatous therapy.

Materials and methods

Patients with progressive POAG received CLASS treatment. We performed CLASS on 15 eyes (eight males and seven females). The primary endpoint was the change in the intraocular pressure (IOP), and additionally best spectacle-corrected visual acuity (BSCVA), C/D ratio (cup-to-disc), as well as use of antiglaucomatous drops were also investigated. Following the preoperative assessment, measurements were performed at 6-month follow-up.

Results

The average preoperative IOP was 26.13 ± 6.79 mmHg that dropped to 9.57 ± 4.09 mmHg at 1 day. IOP was stable at 1 month, 3 months, and 6 months. The BSCVA decreased to the 1-day and 1-week follow-up but returned to its original value to the 1-month check-up. Preoperatively, all patients were on maximal antiglaucoma drop therapy, after CLASS none of the patients needed antiglaucomatous treatment at 1 month. However, at 3 months, one of them needed antiglaucoma drops. C/D ratio showed non-significant changes.

Conclusions

CLASS procedure was found to be effective in decreasing IOP in POAG patients whose IOP was not compensated with maximal antiglaucomatous local therapy; patients needed significantly less local therapy following the CO2 laser surgery.

Open access
Authors: Taha El Hadj Othmane, István Kiss, János Nemcsik, Cs. Bertalan Fekete, György Deák, József Egresits, Erzsébet Fodor, K. Zsófia Németh, Tamás Szabó, Miklós Szathmári and András Tislér

Korábbi vizsgálatok eredményei alapján az érfali tágulékonyság paraméterei összefüggést mutatnak a cardiovascularis mortalitással hemodializált betegekben. A különböző paraméterek relatív prognosztikus értékét ugyanakkor egy közös kohorszban eddig nem vizsgálták. Módszer: Dialízis előtt és után 98 betegnél mértük a carotis-femoralis pulzushullám terjedési sebességét, a carotis augmentációs indexét, a carotis pulzusnyomását és a carotis-brachialis pulzusnyomás amplifikációját. A betegeket 29 hónapig (medián) (tartomány 1–35) követtük, majd a cardiovascularis mortalitás és a kiinduláskor mért tágulékonysági paraméterek közötti összefüggést vizsgáltuk log-rank tesztek, illetve a korhoz, diabeteshez és korábban meglévő cardiovascularis megbetegedéshez illesztett Cox-féle regressziós modellek alkalmazásával. Eredmények: A követés alatt 40 beteg halt meg (mortalitási ráta 20,7/100 betegév), köztük 25-en cardiovascularis ok következtében. A dialízis előtt és után mért pulzushullám-terjedési sebességet tercilisei, illetve a dialízis előtt mért pulzusnyomás-amplifikáció tercilise szignifikáns összefüggést mutattak a cardiovascularis mortalitással (log-rank p-értékek 0,012 és 0,011 a pre- és posztdialízis pulzushullám-terjedési sebesség, illetve <0,001 és 0,321 a pre- és posztdialízis pulzusnyomás-amplifikáció esetén). Az augmentációs indexek, illetve a carotispulzusnyomás-értékek nem álltak összefüggésben a cardiovascularis mortalitással. Cox-modellben az 1 m/s-mal gyorsabb pre- és posztdialízis pulzushullám-terjedési sebességéhez tartozó relatív rizikó 1,24 (1,07–1,44) és 1,17 (1,06–1,28) volt. 10%-kal kisebb predialízispulzusnyomás-amplifikációval járó rizikónövekedés 41% (3–92%) volt. Egy közös modellben vizsgálva mind a predialízispulzushullám-terjedési sebesség, mind a pulzusnyomás-amplifikáció szignifikáns összefüggést mutatott a cardiovascularis túléléssel [relatív rizikó: 1,23 (1,07–1,42) és 1,39 (1,02–1,89)]. Következtetés: Hemodializált betegekben az érfali tágulékonyságot leíró különböző paraméterek közül a pulzushullám-terjedési sebesség a mérés idejétől független, konzekvens összefüggést mutat a cardiovascularis mortalitással. Ugyanakkor a predialízispulzusnyomás-amplifikációs érték további prognosztikus információt hordoz.

Open access
Authors: Zs. Sári, T. Kovács, T. Csonka, M. Török, É. Sebő, J. Toth, D. Tóth, E. Mikó, B. Kiss, D. Szeőcs, K. Uray, Zs. Karányi, I. Kovács, G. Méhes, P. Árkosy and P. Bai

Abstract

Breast cancer is characterized by oncobiosis, the abnormal composition of the microbiome in neoplastic diseases. The biosynthetic capacity of the oncobiotic flora in breast cancer is suppressed, as suggested by metagenomic studies. The microbiome synthesizes a set of cytostatic and antimetastatic metabolites that are downregulated in breast cancer, including cadaverine, a microbiome metabolite with cytostatic properties. We set out to assess how the protein expression of constitutive lysine decarboxylase (LdcC), a key enzyme for cadaverine production, changes in the feces of human breast cancer patients (n = 35). We found that the fecal expression of Escherichia coli LdcC is downregulated in lobular cases as compared to invasive carcinoma of no special type (NST) cases. Lobular breast carcinoma is characterized by low or absent expression of E-cadherin. Fecal E. coli LdcC protein expression is downregulated in E-cadherin negative breast cancer cases as compared to positive ones. Receiver operating characteristic (ROC) analysis of LdcC expression in lobular and NST cases revealed that fecal E. coli LdcC protein expression might have predictive values. These data suggest that the oncobiotic transformation of the microbiome indeed leads to the downregulation of the production of cytostatic and antimetastatic metabolites. In E-cadherin negative lobular carcinoma that has a higher potential for metastasis formation, the protein levels of enzymes producing antimetastatic metabolites are downregulated. This finding represents a new route that renders lobular cases permissive for metastasis formation. Furthermore, our findings underline the role of oncobiosis in regulating metastasis formation in breast cancer.

Open access