Search Results

You are looking at 1 - 10 of 119 items for :

  • Author or Editor: László Péter x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All Modify Search

A Crohn-betegség krónikus, progresszív kórkép, amely évek alatt az esetek többségében stenotisáló vagy penetráló szövődményekhez vezet. A betegség súlyos aktivitása vagy a szövődmények miatt az esetek mintegy 70%-ában reszekciós műtétre van szükség. A betegség azonban csaknem mindig kiújul, sokszor újabb műtétet igényel. A posztoperatív kiújulás megelőzése nem megoldott, biztosan hatékony szereink nincsenek. Gondos kockázatfelmérés alapján egyedileg kell minden esetben dönteni a kiújulás rizikója és a kezelés előnyeinek, veszélyeinek mérlegelésével. Az alacsony kockázatú esetekben mesalazin adása jön szóba, de a kezelés mellőzése is elfogadható alternatíva. Súlyosabb esetekben immunszuppresszív szer, elsősorban azathioprin adása indokolt. Ígéretesnek tűnik a műtét után három hónapig metronidazol szedése, valamennyi betegcsoportban. A műtét után 6–12 hónappal végzett ileocolonoscopos vizsgálattal objektív képet kaphatunk a betegség endoszkópos súlyosságáról, amelynek prediktív értéke van a későbbi klinikai lefolyás vonatkozásában, ezáltal irányjelzőként szolgálhat a kezelés számára. A legsúlyosabb esetekben az anti-TNF-szerek jelenthetik a hatékony prevenciót és kezelést.

Open access

A diverticulosis a nyugati lakosságban az egyik leggyakoribb gastrointestinalis kórkép, amely 70 éves kor felett a lakosság több mint 50%-ában kimutatható. Tünetek az érintettek egynegyedében alakulnak ki, egyharmadukban szövődményekkel. A diagnózis ma legtöbbször kolonoszkópiával történik, a szövődmények közül a diverticulitisben a legfontosabb diagnosztikus módszer a hasi CT, vérzésben a kolonoszkópia, súlyos esetekben az angiográfia. A tünetekkel járó, szövődménymentes diverticularis betegség kezelésében előrehaladást jelentett a fel nem szívódó antibiotikumok és az 5-aminoszalicilátok adása. A szövődménymentes diverticulitis kezelésének legfontosabb eleme a széles spektrumú antibiotikumok adása, míg a szövődményes esetek nagyobb hányada sebészi kezelést igényel. A konzervatív kezelés, az endoszkópos és az invazív radiológiai módszerek fejlődésével csökken a sürgős műtétre szoruló betegek aránya, és az elektív műtéti indikációja is változik. Orv. Hetil., 2012, 153, 205–213.

Open access

Az 5-aminoszalicilsav- (5-ASA-) készítmények mind a mai napig a colitis ulcerosa terápiájának alapvető gyógyszereit jelentik. Számos orálisan adható 5-ASA-készítmény van forgalomban, beleértve az azo-kötést tartalmazó prodrugokat (például sulfalazin, olsalazin, balzalazid), valamint a mesalazin elnyújtott és kontrollált hatóanyag-kibocsátású kiszereléseit. Az orális terápia hatékonysága a beteg jó együttműködésén is múlik, amelynek gátat szabhat a naponta többször adott, nagyszámú tabletta bevétele. Ez a tényező a colitis ulcerosában szenvedő betegek terápiájának pontos betartásában jelentős akadályt képezhet. A közelmúltban egy új, naponta egyszer adandó, egyedülálló multimátrix mesalazinkészítmény és a szintén naponta egy alkalommal adható mesalazingranulátum hatékonynak bizonyult az enyhe-közepes súlyosságú colitis ulcerosa indukciós és fenntartó terápiájában. A mellékhatásprofil ugyanakkor nem különbözött a hagyományos mesalazinkészítményektől. A ritka adagolás a betegek jobb hosszú távú compliance-e által hozzájárulhat a betegek hatékonyabb kezeléséhez és várhatóan a colitis ulcerosával kapcsolatos colorectalis carcinoma rizikójának csökkentéséhez. A szerzők az alábbi közleményben összefoglalják az új, naponta egyszer adandó mesalazinkészítmények rövid és közepes távú hatékonyságával és biztonságosságával kapcsolatban elérhető irodalmi adatokat.

Open access

Absztrakt

A dustus urachus a foetalis életben az allantoist és a hólyagot összekötő fibromuscularis vezeték, amely általában a 4–5. gestatiós hónapban elzáródik. Az urachus nem teljes záródása a születéskor még fiziológiásnak tekinthető, nyitva maradása a köldök recidiváló gyulladásához, váladékozásához vezethet. Diagnózisában az ultrahang az elsődlegesen választandó vizsgálóeszköz. A szerzők 19 éves, elhízott nőbeteg kórtörténetét ismertetik, akinél a köldökváladékozás hátterében a hasi ultrahangvizsgálat ductus urachus persistenst írt le. Három portból végzett laparoszkópos műtét során a peritoneum meghasítása után láthatóvá vált vezetéket a hólyagkupoláig felszabadították, majd egy műanyag klippel distalisan elzárták és kiirtották. A műtéti idő 38 perc volt. A posztoperatív szakban a beteg egy alkalommal igényelt minor analgetikumot, és a műtét másnapján távozott a klinikáról. A szerzők kiemelik, hogy a ductus urachus persistens műtéti ellátása laparoszkópos technikával javasolt; az urachus maradványa az első hasfalon a 30 fokos optikával, nagyított képen jobban látható, végig követhető a Retzius-spatiumtól a köldökig, és esztétikailag is szebb eredmény érhető el. Orv. Hetil., 2015, 156(38), 1547–1550.

Open access

A korosodással gyengülő izomerő, a járásgyorsaság, a mozgáskivitelezés és a kardiorespiratorikus teljesítőképesség prognosztikus jelentőséggel bír az életkilátásokra vonatkozóan. A jobb életminőség, az önálló életvitel lehetőségének fenntartása érdekében időskorban is használni, „edzeni” kell a testi (és szellemi) képességeket. Az összefoglaló közlemény a legfrissebb szakirodalmi adatokat tekinti át. Orv. Hetil., 2014, 155(21), 817–821.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: Az epehólyag-kövesség előfordulási gyakorisága az életkorral nő, azonban a 80 év feletti betegek műtétjeinek kimeneteléről alig vannak adatok. A társadalom elöregedésével a kérdés egyre időszerűbb. Célkitűzés: A 80 évesnél idősebb betegeknél végzett akut és elektív cholecystectomiák elemzése. Módszer: A szerzők az elmúlt hat évben a 80 évesnél idősebb, cholelithiasis miatt operált betegeknél a műtét típusát, a konverzió arányát, a szövődmények gyakoriságát, a posztoperatív mortalitást, az intenzív osztályos és kórházi ápolási napok számát vizsgálták retrospektíven. Eredmények: A vizsgált időszakban a 69 elektív, 51 akut műtétet végeztek, utóbbiak 9,8%-ánál pancreatitist, 14%-ánál májtályogot, 27%-ánál choledocholithiasist találtak. Az elektív csoport 84%-ánál, míg az akut csoport 17,7%-ánál sikerült az epehólyag laparoszkópos eltávolítása. Az intenzív osztályos 9,1 vs. 1 nap, a teljes kórházi ápolás 12 vs. 3,6 nap volt az akut, illetve tervezett műtétnél. A sürgősséggel operált betegeknél a mortalitás 20% és a reoperáció 16% volt, elektív betegeknél egyik sem fordult elő. Következtetések: A laparoszkópos cholecystectomia idős betegek tervezett műtéteinél kiváló eredménnyel alkalmazható, ezért cholelithiasis esetén 80 év feletti betegeknél is törekedni kell az elektív műtétre. Orv. Hetil., 2016, 157(5), 185–190.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A szerzők a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei leukaemia/lymphoma regiszterben 36 év alatt (1983. január 1. és 2018. december 31. között) 5159 újonnan felismert, malignus hematológiai betegségben szenvedő, megyéjükben élő felnőtt beteg adatait rögzítették. Célkitűzés: Az egyes hematológiai malignitások megyei incidenciájának, az incidencia évek során tapasztalt változásának, valamint hematológiai malignitások társulásának és családon belüli előfordulásának az ismertetése. Módszer: A regiszter adatainak áttekintése, részletes, statisztikai számításokkal is alátámasztott elemzése. Eredmények: Megyéjükben a Hodgkin-kór és a non-Hodgkin-lymphoma incidenciája (1,49, illetve 7,12/100 000 lakos/év) kissé elmarad a közölt értékektől, essentialis thrombocythaemia esetében (1,96) meghaladja azt. A többi hematológiai malignitásé megegyezik az irodalmi adatokkal. Az incidencia idők során tapasztalható változása valamennyi entitás esetében egyezik az irodalomból ismert tendenciával. Malignus hematológiai kórképek társulását 35 beteg esetében, familiáris előfordulását 88 családban tapasztalták. Következtetés: A Hodgkin-kór, a non-Hodgkin-lymphoma és az essentialis thrombocythaemia kivételével az egyes hematológiai malignitások megyei incidenciája egyezik az irodalmi adatokkal, az incidencia idők során tapasztalt változása valamennyi entitás esetében megfelel azoknak. Malignus hematológiai kórképek ilyen nagy számú társulását elemző hazai közlemény nem ismeretes. Az oldalági leszármazottakban, valamint a testvérekben előforduló betegségtársulásokban kimutatott antepozíció nemzetközi viszonylatban is újdonságnak számít. Orv Hetil. 2020; 161(34): 1400–1413.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Vajer, Ferenc Tamás, Róbert Urbán, Péter Torzsa, and László Kalabay

Bevezetés: Az invazív pneumococcusbetegség előfordulása 50 éves kortól emelkedik. Vakcináció ajánlott, az átoltottság mégis igen alacsony. Célkitűzés: A szerzők az influenza ellen oltottak tájékoztatásának, a tájékoztatást nyújtó kilétének hatását vizsgálták az oltás felvételére. Módszer: Húsz praxisban, a 2012/2013-as influenzaoltási kampányban megjelenő 50 év feletti személyek kérdőívet töltöttek ki és tájékoztatást kaptak a pneumoccusvakcináció fontosságáról. Eredmények: 4000 személy közül 576 kért receptet, a nők 16,5%-a, a férfiak 11,6%-a (OR 1,67; CI 95% 1,37–2,04; p<0,001), átlagéletkoruk 70,95 év, illetve 69,8 év volt (OR 1,01; CI 95% 1,00–1,02; p<0,05). Családorvosi tájékoztatás esetén a védőoltást kérők aránya 33,6%, asszisztensnő általi tájékoztatás esetén 8% volt (OR 6,33; CI 95% 5,23–7,67; p<0,001), a védőoltást felvevőknél ez az arány 17,7%, illetve 4,4% volt. A családorvosok 6,3-szer több vakcinát adtak be, mint az azt megelőző évben (p<0,001). Következtetések: A családorvosok a pneumococcusvakcinációval kapcsolatban hatékonyabb tájékoztatást nyújtanak, mint az asszisztensek. Az intenzív tájékoztatás jelentősen növeli a pneumococcusvakcináció felvételi arányát. Orv. Hetil., 2015, 156(5), 186–191.

Open access

A Crohn-betegség (CD) és a colitis ulcerosa (UC) klinikai megjelenése igen változatos lehet a betegség megjelenésekor és a betegség lefolyása során. A legtöbb Crohn-betegnél a betegség lefolyása során különböző szövődmények jelennek meg, szűkület alakulhat ki, illetve perforáció jelentkezhet. A szövődmények miatt a betegek egy része végül sebészi kezelésre szorul. Az utóbbi években éppen ezért a kutatások egyik középpontjába került a betegség progresszióját előrejelző faktorok vizsgálata. Mivel a potenciálisan súlyos lefolyású betegekben a korai immunmodulátor és/vagy biológiai kezelés indokolt, fontos a prediktív faktorok ismerete és minél korábbi meghatározása. Ebben az összefoglaló közleményben a szerzők az irodalomban elérhető azon klinikai, endoszkópiás, laboratóriumi és genetikai faktorokra vonatkozó adatokat szeretnék áttekinteni, amelyek segítséget nyújthatnak a mindennapi gyakorlatban a klinikusok számára a megfelelő kezelési stratégia kiválasztásához.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Emese Lovadi, Péter Csécsei, Csenge Lovig, Zsófia Karádi, and László Szapáry

Absztrakt:

A stroke világszerte a harmadik leggyakoribb halálok, a szívinfarktus és a daganatos betegségek után, funkcionális kimenetele pedig valamennyi betegség közül a legrosszabb. A koleszterin, különösen az LDL-C-szint kulcsszerepet játszik az érelmeszesedésben, a plakkok kialakulásában. Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy az LDL-C-szint növekedésével arányosan emelkedik a cerebrovascularis betegségek incidenciája és halálozása. A statinterápia egyértelműen csökkenti a stroke-rizikót, de a más módszerekkel elért lipidszintcsökkentő kezelésnek eddig nem volt igazoltan szignifikáns hatása. A magasabb dózisú statinkezelés preventív hatása egyértelmű, ugyanakkor az ilyen dózis alkalmazása fokozott óvatosságot igényel korábbi intracerebralis vérzést elszenvedett betegeknél, és kockáztathatjuk az új keletű diabetes kialakulását is. A közelmúltban közzétett IMPROVE-IT vizsgálat elsőként igazolta, hogy a statinterápia mellé adott nem statin típusú ezetimibbel az LDL-C-szint tovább csökkenthető, ezzel párhuzamosan tovább mérséklődik a cardio- és cerebrovascularis események incidenciája, a mellékhatások számának növekedése nélkül. Ezek az eredmények újra megerősítették a minél nagyobb mértékű LDL-C-szint-csökkentés jelentőségét. A statin-ezetimib kombináció révén a célértékek elérése alacsony és közepes statindózissal is lehetséges, csökkentve ezáltal a magas dózisú statinkezelés mellékhatásainak veszélyét. Orv. Hetil., 2016, 157(52), 2059–2065.

Open access