Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for

  • Author or Editor: Lajos Kovács x
  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A szerzők egy ritka antitestpozitivitással járó VIII.-faktor-hiányos beteg esetét ismertetik, akinél fájdalmas mozgáskorlátozottságot okozó bokaízületi bevérzések jelentkeztek 2–3 hetes gyakorisággal. A beteg MR-felvételei alapján diagnosztizálták, hogy a bal tibia distalis végét és a belbokát is beszűrő cysta a tibiotalaris ízfelszínt erodálva kis nyíláson át kommunikál a felső ugróízülettel. A cysta mérete, lokalizációja miatt fennállt egy ízületi felszínt is érintő patológiás törés veszélye. A beteg kezelését a hiányzó véralvadási faktor ellen a szervezetében magas koncentrációban képződő autoantitestek nehezítették. A törésveszély és a recidív bevérzések megszüntetése érdekében a cysta feltárása, falának kikaparása és az üreg csontallografttal történő kitöltése mellett döntöttek. A műtét alatt és a posztoperatív szakban a beteg rekombináns faktorkészítményt kapott, a szokásos thromboprophylaxis mellett. A vérzéses komplikáció jelentős kockázata ellenére a betegnek sem vérzéses, sem thromboemboliás szövődménye nem volt, műtéte óta felső ugróízületi haemarthrosisa sem ismétlődött. A szerzők az eset ismertetésével felhívják a figyelmet erre az életminőséget megnehezítő ritka betegségre, az ellátásához szükséges komprehenzív haemophiliaközpontokra és az összehangolt multidiszciplináris kezelés fontosságára. Orv Hetil. 2019; 160(17): 679–682.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Anita Stréhn, László Szőnyi, Gergely Kriván, Lajos Kovács, György Reusz, Attila Szabó, Imre Rényi, Gábor Kovács, and Antal Dezsőfi

Bevezetés: A poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség a leggyakoribb szolid szerv- vagy allogén vérképző őssejt-transzplantációt követően kialakuló malignitás gyermekkorban. E széles spektrumú betegség immunszuppresszió talaján jön létre, kialakulásában kiemelkedő jelentőségű az Epstein–Barr-vírus immunsejteket módosító hatása. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a Magyarországon előforduló gyermekkori esetek összefoglaló felmérését. Módszer: A Semmelweis Egyetem I. Gyermekgyógyászati Klinikáján gondozott vese-, máj- és tüdőtranszplantált, valamint a Szent László Kórházban kezelt őssejttranszplantált gyermekek képezték a vizsgált betegpopulációt. Hetvennyolc vese-, 109 máj-, 17 tüdő-, illetve 243 allogén őssejttranszplantált gyermek adatait dolgozták fel. Eredmények: 1998 és 2012 között 13 transzplantált gyermeknél alakult ki szövettanilag igazolt poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség. A megbetegedettek közül 8 gyermek esett át szolid szervtranszplantáción, 5 beteg pedig őssejtátültetésen. A 8 szervtranszplantált közül hármat, míg az 5 őssejttranszplantált közül 4 beteget veszítettünk el. A poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség legmagasabb arányban a tüdőtranszplantáltak között alakult ki (17,6%). Következtetések: Az eredmények alátámasztják, hogy a poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség ritka, ám nagyon magas letalitású kórkép. A legfontosabb terápiás lehetőség az immunszuppresszió csökkentésén túl a kemoterápia és a rituximab. A kimenetelt döntően befolyásolja a korán felállított diagnózis, amelynek fontos eszköze a magas kockázatú betegek Epstein–Barr-vírus-szűrése polimeráz láncreakcióval. Orv. Hetil., 2014, 155(8), 313–318.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Boldizsár Horváth, Lajos Kovács, Mária Riba, György Farkas, Tamás Bödecs, and József Bódis

A metabolikus szindróma jellemzői a hasi elhízás, a magas vérnyomás, az éhhomi glükóz és dyslipidaemia együttes előfordulása. A vizsgálat célja, hogy feltárja a metabolikus anyagcserezavar és egyes terhességi szövődmények kapcsolatát. Anyag és módszer: A releváns kódok alapján retrospektíve leválogatott digitális adatbázisból a 2005–2008 közötti vizsgált időszakban (4 év) a kórházi dokumentációkban 5869 várandós anya gondozási adataival rendelkeztek. Százhetvenkettő anya (2,9%) esetében a várandósságuk első harmadában a metabolikus tünetegyüttes jellemzői szerepeltek. Ezen betegek adatait részletesen megvizsgálták, feldolgozták és releváns adataikat a többi várandós hasonló dokumentációival összehasonlították. Eredmények: A metabolikus tünetegyüttes tüneteit mutató csoportban a koraszülési arány 15,1% (26/172) volt, míg a metabolikus szindrómától mentes esetekben az idő előtti születés csupán 11,7% volt [OR: 1,52 (95%-os CI: 0,996–2,33) p=0,051]. Az anyagcserezavarban érintettek csoportjában 32 anyánál intrauterin növekedési zavart észleltek, míg ezen tünetegyüttes nélküli esetekben ez csupán 3,6%-ban (205/5697) fordult elő [OR: 6,38 (95%-os CI: 4,24–9,61) p<0,001)]. A vizsgált csoportban 47 praeeclampsiával szövődött várandósságot észleltek (27,3%), szemben a beteganyaguk további részével, ahol a terhességi mérgezés előfordulása 4,7% volt [OR: 7,93 (95%-os CI: 5,54–11,33) p<0,001]. A metabolikus tünetegyüttesben szenvedők körében 67 (38,2%) olyan beteg volt, aki több mint egy, a betegségre jellemző szülészeti szövődményben szenvedett. A kontrollcsoportban ugyanez az arány 17,0%-nak adódott [OR: 3,11 (2,27–4,26) p<0,001]. A metabolikus szindróma által érintett csoportban csupán 47 (27,3%) olyan esetet találtak, akik várandósságuk és szülésük alatt tünetmentesek voltak, míg az 5697 anyából, akiknél az első terhességi harmadban a metabolikus tünetegyüttes jeleit nem észlelték, szignifikánsan kedvezőbb arányban (74,1%, 4220 várandós) voltak olyan anyák, akik minden szövődmény nélkül viselték várandósságukat [OR: 0,132 (0,09–0,18) p<0,001]. Következtetések: A metabolikus szindróma irodalmi adatok alapján és saját megfigyeléseik szerint is jelentős szerepet játszik a szövődményes várandósságok kialakulásában, elsősorban a gyulladásos faktorok és a fokozott trombóziskészség provokálásával. Számos irodalmi adat utal arra, hogy a metabolikus tünetegyüttes esetén a már a koncepció idején alkalmazott heparinkezelés eredményes lehet. 2007-ben prospektív vizsgálatot indítottak azzal a céllal, hogy megismerjék, vajon az alacsony molekulatömegű heparin megelőző célú kezelés, segít-e elkerülni ennek az anyagcserezavarnak a kedvezőtlen következményeit? Reményeik szerint a 2010-es évektől a heparinkezelés eredményeiről adatokkal rendelkeznek.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Antal Dezsőfi, György Reusz, Lajos Kovács, Dolóresz Szabó, Kata Kelen, Dóra Krikovszky, Anikó Malik, and Attila Szabó

Absztrakt:

A gyermekkorban végzett szervátültetés mára hazánkban is minden, az átültetésre alkalmas gyermek számára elérhetővé vált. Fontos ismernünk és tudnunk, hogy a végállapotú szervelégtelenség kialakulásához vezető okok szinte minden szerv esetében jelentősen különböznek a felnőttekéitől. Gyermekkorban mindezek mellett mind sebészi, mind gyermekgyógyászi oldalról más kihívásokkal kell megküzdenünk, mint a felnőtteknél (a szervek és a recipiens mérete, más és más formában zajló infekciók, az immunszuppresszív szerek eltérő farmakokinetikája és farmakodinamikája, noncompliance). A gyermekkori szervtranszplantáció ugyanakkor az elmúlt évtizedek egyik sikertörténete, amely csak sok szakterület gondos és összehangolt munkájával érheti el eredményeit. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1948–1956.

Open access

Brachiocephalicus arteriovenosus fistula után kialakult embolizációt okozó arteria brachialis aneurysma sikeres kezelése

Successful treatment of brachial artery aneurysm causing embolization after brachiocephalic arteriovenous fistula

Magyar Sebészet
Authors: Lajos Kovács, Tamás Molnár, László Cserényi, Endre Raskó, Zoltán Ruzsa, and László Sikorszki

Introduction: The brachial artery aneurysm is a rare condition that accounts for 5% of peripheral aneurysms. Most are pseudoaneurysms that develop as a result of iatrogenic exposure or trauma. True brachial aneurysm can develop after an occluded dialysis fistula. The causes leading to this development are unclear, but steroid-containing and immunosuppressive drugs used after kidney transplantation, as well as increased flow during fistula function and increased mechanical effects on the vessel wall, may play a role. The authors report the case of a 43-year-old patient who underwent two kidney transplants and was hospitalized for acute left arm ischemia. Imaging studies (angiography, CT angiography) confirmed left brachial aneurysm and dilatation of the thrombotic venous stem of the previous brachiocephalic arteriovenous (AV) fistula, and peripheral embolization. The patient was successfully treated in our hospital with the involvement of several subspecialties. The outflow pathway was opened by minimally invasive catheter thrombolysis, the source of embolism was eliminated by conventional vascular surgery, aneurysm ligation, resection of occluded dilated venous stem, and autologous venous saphenous bypass. By describing the case, the authors would like to draw attention to the complex mindset leading to successful treatment.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Lajos Döbrőssy, Attila Kovács, András Budai, Judit Simon, Andrea Rita Horváth, Ágnes Cornides, and Zsolt Tulassay

Magyarországon a vastag- és végbélrákból származó halálozás drámaian magas, és népegészségügyi méretű beavatkozást sürget, ezért a halálozás mérséklése a népegészségügyi lakosságszűrés révén kiemelt helyet foglal el a Nemzeti Népegészségügyi Program célkitűzései között. A szerzők modelltanulmányokban szűrővizsgálati módszerként a székletbeli rejtett vér humán specifikus laboratóriumi kimutatását alkalmazták, átlagosan 32%-os lakossági részvétellel. A vastag- és végbéldaganatok szűrésére vonatkozó célok azonban nem teljesültek. Ennek oka – egyéb akadályozó tényezők mellett – egy, a szakmát megosztó vitában keresendő, amely a szűrés módszertanát és stratégiáját érinti. A közlemény kritikusan tárgyalja a vitatott kérdéseket azzal a meggyőződéssel, hogy a vastag- és végbélrák magyarországi epidemiológiai helyzete a mortalitás mérséklésének ez idő szerint legígéretesebb stratégiájának, a lakossági szűrésnek a folytatását sürgeti. Orv. Hetil., 2011, 152, 1223–1232.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Réka Bodnár, Klára Holics, Rita Ujhelyi, László Kádár, Lajos Kovács, Katalin Bolbás, Gyöngyi Székely, Kálmán Gyurkovits, Enikő Sólyom, and Ágnes Mészáros

Bevezetés: A cystás fibrosis progresszív genetikai betegség, amely korlátozhatja a betegek mindennapi életét, befolyásolja életminőségüket. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a hazai cystás fibrosisban szenvedő betegek életminőségének felmérését. Módszer: Az életminőség értékelésére betegségspecifikus kérdőív (The Cystic Fibrosis Questionnaire – Revised) magyar nyelvre validált változatát alkalmazták. A betegség súlyossági állapotát Shwachman–Kulczycki-pontszám segítségével határozták meg. Spirometriai vizsgálat is történt. Eredmények: A vizsgálatban 59 beteg (átlagéletkor 14,03±4,8 év) vett részt öt magyarországi centrumból. A 8–13 éves korosztályban a gyermekek és szüleik válaszai között a következő korrelációkat állapították meg: fizikai aktivitás = 0,77 (p<0,001); érzelmi állapot = 0,07 (p<0,001); étkezési zavarok = 0,51 (p<0,001); kezelés terhe = 0,21 (p<0,001); testkép = 0,54 (p<0,001); légúti tünetek = 0,49 (p<0,001); emésztési tünetek = 0,40 (p<0,001). Következtetések: A gyermekkori életminőség felmérése során a gyermekek és szüleik véleménye szorosan megegyezett azokban a dimenziókban, amelyek a fizikális területre vonatkoztak, azonban a pszichoszociális doménekben lényeges különbségek voltak mérhetők. Cystás fibrosisos gyermekek életminőség-vizsgálata során mind a gyermekek, mind a szülők véleményének figyelembevétele ajánlott. Orv. Hetil., 2013, 154, 784–791.

Open access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Dávid Ágoston Kovács, László Szabó, Katalin Jenei, Roland Fedor, Gergely Zádori, Lajos Zsom, Krisztina Kabai, Anita Záhonyi, László Asztalos, and Balázs Nemes

Women with renal disease, besides many dysfunctions, face increasing infertility and high-risk pregnancy due to uremia and changes of the hormonal functions. After renal transplantation, sexual dysfunction improves, providing the possibility of successful pregnancy for women of childbearing age. However, kidney transplanted patients are high-risk pregnant patients with increased maternal and fetal risks, and the graft also may be compromised during pregnancy; most studies report on several successive deliveries due to multidisciplinary team management. In clinical practice, the graft is rarely affected during the period of gestation. Fetal development disorders are also rare although preterm delivery and intrauterine growth retardation are common. For now, several studies and clinical investigations proved that, under multidisciplinary control, kidney transplanted female patients are also possible to have safe pregnancy and successful delivery. There are conflicting data in the literature about the prevention of complications and the timing of pregnancy. Herein, we would like to present some experience of our centre. A total of 847 kidney transplantations have been performed between June 1993 and December 2013 with 163 childbearing aged females (18–45 years) in our center. We report on three kidney transplanted patients who have given birth to healthy newborns. In our practice, severe complications have not been observed.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Lakatos, Zsófia Czeglédi, Gyula Dávid, Zsófi Kispál, Lajos S. Kiss, Károly Palatka, Tünde Kristóf, Tamás Molnár, Ágnes Salamon, Pál Demeter, Pál Miheller, Tamás Szamosi, János Banai, Mária Papp, László Bene, Ágota Kovács, István Rácz, and Péter László Lakatos

Az utóbbi évek tanulmányai a komplementer és alternatív gyógymódok (CAM) egyre gyakoribb alkalmazásáról tudósítanak gyulladásos bélbetegségben (IBD). Ugyanakkor az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a betegek jelentős hányada nem tartja be az orvos előírásait. A tanulmány célja a terápiás nonadherencia és a CAM-alkalmazás gyakoriságának felmérése volt hazai IBD-betegekben. Módszer: multicentrikus vizsgálatban 655 IBD-beteg [Crohn-beteg (CD): 344, átlagos életkor: 38,2 (SD 12,9) év; colitis ulcerosa (UC): 311, átlagos életkor: 44,9 (SD 15,3) év] töltött ki a szokásos szakorvosi vizit során a demográfiai adatokra, gyógyszer-adherenciára és CAM-ra vonatkozó kérdőívet. A klinikai adatokat a kezelőorvos egészítette ki a betegdokumentáció alapján. Amennyiben a beteg az előírt gyógyszerek több mint 80%-át bevette, adherensnek tekintettük. Eredmények: a betegek által önként jelzett nonadherencia (CD: 20,9%, UC: 20,6%) és CAM (CD: 31,7%, UC: 30,9%) használata CD-ben és UC-ben nem tért el. A nonadherencia leggyakoribb okai: feledékenység (47,8%), túl sok/feleslegesnek gondolt gyógyszer (39,7%), mellékhatásoktól való félelem (27,9%), túl gyakori adagolás. A CAM leggyakoribb formája a gyógytea (47,3%), a homeopátia (14,6%), a speciális diéta (12,2%) és az akupunktúra (5,8%) volt. CD-ben a betegségtartam, az utolsó vizittől eltelt idő, az alacsonyabb iskolázottsági szint és a megelőző műtétek voltak a nonadherenciára hajlamosító tényezők. Az alternatív módszerek használata fiatalabb életkorban, magasabb iskolázottsági szint és immunszuppresszív szer szedése esetén volt jellemző. UC-ben ezenfelül a CAM igénybevétele gyakoribb volt nők és pszichiátriai/pszichológiai kezelés alatt állók körében. Következtetés: a nonadherencia és az alternatív gyógymódok igénybevétele gyakori IBD-ben. Az ellenőrző vizitek során különös figyelmet kell fordítani a hajlamosító tényezők feltárására, a betegek együttműködésének és az orvos–beteg kapcsolatnak a javítására.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Gieszer, Péter Radeczky, Áron Ghimessy, Attila Farkas, Kristóf Csende, Levente Bogyó, Levente Fazekas, Nóra Kovács, Ildikó Madurka, Ákos Kocsis, László Agócs, Klára Török, Tibor Bartók, Tamás Dancs, Nóra Schönauer, Krisztina Tóth, József Szabó, Noémi Eszes, Anikó Bohács, Krisztina Czebe, Eszter Csiszér, Sándor Mihály, Lajos Kovács, Veronika Müller, Jenő Elek, Ferenc Rényi-Vámos, and György Lang

Absztrakt:

Magyarországon az első tüdőtranszplantációt 2015. 12. 12-én végeztük el az Országos Onkológiai Intézet és a Semmelweis Egyetem együttműködésével. Cikkünkben az elmúlt két és fél év eredményeit összegezzük. 2018 augusztusáig 55 tüdőtranszplantációra került sor. Az adatfeldolgozást retrospektív módszerrel végeztük. A várólistára helyezés a Tüdő Transzplantációs Bizottság javaslatára történt. A donortüdők agyhalott donorokból származtak. A posztoperatív gondozás a Semmelweis Egyetemen folytatódott. 2015. 12. 12. és 2018. 07. 31. között 76 szervkivételen vettünk részt: 45 magyar, 23 Eurotransplant-, 8 Eurotransplanton kívüli országban, ezekből 54 kétoldali és 1 egyoldali tüdőtranszplantáció valósult meg. A műtéteket egyoldali (n = 1), kétoldali thoracotomiából (n = 1) vagy ’clamshell’ betolásból (n = 53), venoarterialis extrakorporális membránoxigenizáció-támogatással végeztük. Három esetben az extrakorporális membránoxigenizáció-támogatást a posztoperatív szakban prolongáltuk, másik két betegnél extrakorporális membránoxigenizáció-bridge terápiát követően végeztük el a transzplantációt. Egy kombinált tüdő-vese transzplantáció is történt. A recipiensek alapbetegsége krónikus obstruktív tüdőbetegség (n = 28); fibrotizáló tüdőbetegség (n = 8); cystás fibrosis (n = 12); elsődleges pulmonalis hypertonia (n = 2); histiocytosis-X (n = 1); bronchiectasia (n = 2); lymphangioleiomyomatosis (n = 1) és bronchiolitis obliterans szindróma miatti retranszplantáció (n = 1) volt. Átlagéletkoruk 47,5 ± 15,18 év volt. A legfiatalabb beteg 13 éves volt. A várólistán 12 beteg hunyt el. A betegek átlagosan 24,6 ± 18,18 napot töltöttek az intenzív osztályon. A korai posztoperatív időszakban 2 beteget vesztettünk el. Tartós lélegeztetési igény miatt tracheostomát 13 esetben készítettünk. A betegek 1 éves túlélése 82,96% volt. A hazai tüdőtranszplantációs programban gyorsan emelkednek az esetszámok, ami más centrumok indulásához képest kivételes eredmény. A szövődmények és halálozások aránya más, nagy esetszámú centrumok számainak megfelel. A jövőben a várólista bővítését, az esetszámok további növelését, és az ’ex vivo lung perfusion’ (EVLP-) rendszer használatának bevezetését szeretnénk megvalósítani. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1859–1868.

Open access