Search Results

Background: Quarter-life crisis is the anxiety and discomfort the young might experience at the end of their studies and at the beginning of their career. Objectives: Factors related to medical students’ quarter-life crisis were explored in this study. Methods: in the cross-sectional study, 351 medical students (74.6% female, mean of age: 23.79 years, SD: 1.53 years) filled in the online questionnaire that contained Quarter-life Crisis Questionnaire, International Personality Item Pool version of Big Five markers, and questions about different aspects of medical school. Independent t-test, Mann-Whitney U test and linear regression analysis were performed. Results: Women reported higher quarter-life crisis (t = –3.44, p = 0.001, Cohen’s d = 0.42). Higher quarter-life crisis displayed among those students who did not apply to medical university right after high school (U = 2865.5, p = 0.03, Cohen’s d = 0.24). Students who would have not applied to medical school again (t = –7.93, p < 0.001, Cohen’s d = 0.90); would have not encouraged their children to apply to medical school (U = 10414.5, p < 0.001, Cohen’s d = 0.57); were uncertain to finish university (t = 6.68, p< 0.001, Cohen’s d = 0.74) showed higher quarter-life crisis. Students who failed at least one term for academic reason (U = 11809.5, p = 0.04, Cohen’s d = 0.23); did not feel to get proper knowledge to accomplish a medical job (t = –3.90, p < 0.001, Cohen’s d = 0.54); were not satisfied with their grades (U = 11560.5, p = 0.01, Cohen’s d = 0.27) reported higher quarter-life crisis. Students who did not plan to work in a clinical field and patient care (t =–5.974, p = 0.00, Cohen’s d = 0.93); wanted to work abroad in the future (U = 12931.5, p = 0.00; Cohen’s d =0.27) had higher quarter-life crisis. Personality traits, such as extraversion (β = –0.20, p < 0.001), conscientiousness (β = –0.10, p = 0.01) were significant negative, neuroticism significant positive predictor of quarter-life crisis (β = 0.61, p < 0.001). Conclusion: The explored variables might be indicators of quarter-life crisis, and can be the basis of university counseling, when medical students’ quarter-life crisis and emerging adulthood is in focus.

A dohányzó nők életük során a legnagyobb valószínűséggel a várandósság során szoknak le a dohánytermékek használatáról. Ez az időszak az egészségügy számára kiváló esély, amely során kettős – anyai és magzati – egészségnyereség érhető el a leszokási kísérlet szakszerű támogatásával. A dohányzás felfüggesztése kiemelt jelentőségű a várandósság alatt a magzat és az anya érdekében egyaránt. Összefoglaló kéziratunk irodalmi áttekintés, melynek célja, hogy aktuális és praktikus kiegészítő információkkal szolgáljon a várandós dohányzók leszokását támogató szakemberek számára. A jelen áttekintés a PubMed adatbázisban elérhető publikációkon, valamint hazai és nemzetközi irányelveken és összefoglalókon alapul, melyek gyakorlati jelentőségük alapján kerültek beválogatásra. A várandósság alatti dohányzás szülészeti, neonatológiai és pediátriai szövődményeit tanácsos pozitívan átkeretezni, inkább a leszokás előnyeiről beszélni. A minimálintervenciót ajánlott kiegészíteni a gesztációs hétnek megfelelő tanácsadással, szakellátásra irányítással, illetve a várandós nő dohányzó partnerét célzó leszokástámogatással. Várandósok számára elsődlegesen a gyógyszermentes leszokás javasolható, ha azonban ez nem lehetséges vagy eredménytelen, indokolt lehet a nikotinpótló készítmények használata. Az általános nikotinpótló kezeléstől alapvetően három pontban tér el a várandósok nikotinpótló terápiája. Érdemes inkább az orális készítményeket használni a transdermalis nikotinbevitel helyett; óvatosabb titrálási időszak ajánlott; és a kezelés időtartamát tanácsos lerövidíteni. A várandós dohányzók leszokástámogatása során a magatartás-orvoslási módszerek intenzív alkalmazása javasolt. Nagy hangsúly helyeződik a stresszkezelésre, az érzelemszabályozásra, a viselkedésbeli és biológiai visszajelzésekre, az önjutalmazásra és a külső ösztönzők használatára. Ezek a módszerek a kognitív viselkedésterápiás modellen és a motivációs interjús technikákon alapulnak, amelyekre több gyakorlati példát is bemutatunk az összefoglaló közleményben. Orv Hetil. 2023; 164(30): 1194–1203.

Összefoglaló. A dohányzás jelenleg is az egyik legjelentősebb népegészségügyi probléma hazánkban. Az orvosi szakterületek többségében előkerül a dohányzásleszokás-támogatás kérdése. Ezért az orvostársadalom számára az aktuális gyógyszeres terápiás ismeretek összefoglalása hasznos lehet. A jelen közleményben a leszokástámogatás elsődlegesen választandó gyógyszeres terápiáját tekintjük át a legújabb összefoglalók és irányelvek szerint. A gyógyszeres lehetőségek közül jelenleg a vareniklin és a nikotinpótló terápia választandó elsőként, nemcsak a leszokás, hanem az ártalomcsökkentés tekintetében is. A legújabb kutatási eredmények szerint a kis dózisú vareniklin hatékonysága megközelíti a standard adagolás hatékonyságát, ugyanakkor kevesebb mellékhatás jelentkezik. A nikotinpótló kezeléssel kapcsolatban ki kell emelni, hogy egyre több tudományos evidencia áll a transdermalis és oralis készítmények kombinálása mellett, szemben a monoterápiával. A kis dózisú vareniklin, illetve a nikotinpótló terápia akkor is segítséget nyújt a naponta elszívott cigaretták mérséklésében, ha a kliens nem kíván leszokni, de a dohányzás ártalmait csökkentené. A nikotinerg rendszeren kívül más módon ható gyógyszerek szerepe is felmerült. Egyre több összefoglaló támogatja az antidepresszívumok használatát a nikotinfüggőség kezelésében. Ezek közül a bupropion használatával kapcsolatban van a legtöbb adat, amelyről tudjuk, hogy kombinálható a nikotinpótló terápiával és a vareniklinnel is. A gyógyszeres terápiát minden esetben tanácsos magatartásorvoslási módszerekkel, illetve adherenciát fokozó intervenciókkal kombinálni. Ezenkívül a szakellátási szint bevonása is javasolt, hogy a lehető legtöbb segítséget kapja meg a páciens a leszokáshoz. Orv Hetil. 2021; 162(40): 1610–1618.

Summary. Smoking is still one of the most significant public health problems in Hungary. The issue of smoking cessation support comes up in most medical specialties. Therefore, a summary of the current pharmacotherapeutic knowledge may prove useful to the medical community. In this paper, we review the first-line pharmacotherapy for smoking cessation based on the latest summaries and guidelines. Regarding the smoking cessation agents, varenicline and nicotine replacement therapy are currently the primary choice, not only in terms of cessation but also in terms of harm reduction. The results of previous studies suggest that the efficacy of low dose varenicline is close to that of standard dosing, with fewer side effects. With regard to nicotine replacement therapy, it should be emphasized that there is an increasing scientific evidence for the combination of transdermal and oral formulations as opposed to monotherapy. Low dose varenicline and nicotine replacement therapy also help reduce the number of cigarettes smoked daily if the client does not want to quit but would reduce the harms of smoking. The role of medications acting in other ways than the nicotinergic system has also emerged. An increasing number of reviews support the use of antidepressants in the treatment of nicotine addiction. Of these, most data are available on the use of bupropion, which is known to be combined with nicotine replacement therapy and varenicline. In all cases, it is advisable to combine pharmacotherapy with behavioral therapy as well as interventions that increase adherence. In addition, it is also recommended to include specific therapeutic interventions in order to get as much help as possible for the patient to quit smoking. Orv Hetil. 2021; 162(40): 1610–1618.

Absztrakt:

Bevezetés: Minél kevesebb ideje dohányzik valaki, annál nagyobb az esélye a sikeres leszokásra. Ezért a 14–35 év közötti dohányzók leszokásának támogatása kulcsfontosságú a dohányzás hazai prevalenciájának csökkentésében. Ebben a korosztályban az egyik legnépszerűbb internetes felület a Facebook, mely alkalmas lehet korcsoport-specifikus leszokási támogatásra. Célkitűzés: Kutatásunk arra törekszik, hogy feltárja egy leszokást segítő Facebook-oldal követésének hatásait a 14–35 éves korosztály dohányzási szokásaira és attitűdjére. Módszer: A szerzők által több mint egy éve működtett Facebook-oldal 3278 követője körében online felmérést végeztünk. A 14–35 éves korosztályból összesen 332 fő töltötte ki a kérdőívet (n = 332). A demográfiai adatok mellett felmértük a válaszadók dohányzási szokásait, a Facebook-oldal használatának gyakoriságát és időtartamát, illetve a leszokással kapcsolatos ismeretek, dohányzási szokások és attitűdök változását. Eredmények: A vizsgált populáció átlagéletkora 22,57 ± 5,08 év volt, melyből 65% jelenleg dohányzó, 12% leszokott dohányzó és 23% nem dohányzó. Azok a jelenleg dohányzók, akik gyakrabban és hosszabb ideje használták a Facebook-oldalt, szignifikánsan többen számoltak be dohányzási szokásaik és leszokási attitűdjeik pozitív változásáról (p<0,05). Bár a leszokást tervezők között a szokások és attitűdök pozitív változása szignifikánsan nagyobb arányban fordult elő (p<0,01), azoknál is 12–25% közötti attitűdváltozást észleltünk, akik nem tervezték a leszokást. A nem dohányzók pozitív attitűdváltozása szignifikánsan magasabb volt a faluban élő, alacsony iskolázottságú lakosság körében (p<0,01). Következtetés: A vizsgált Facebook-oldal pozitív irányban befolyásolta a 14–35 éves korosztály leszokási ismereteit, dohányzási szokásait és attitűdjeit. A Facebook-oldal tartalmai szabadon felhasználhatók a 14–35 éves páciensek leszokásának támogatásában, valamint a Facebook-oldal követése javasolható dohányzó és nem dohányzó fiataloknak egyaránt. Orv Hetil. 2019; 160(6): 220–227.

Absztrakt:

Bevezetés: A koronavírus-járvány okozta veszélyhelyzet idején a Szegedi Tudományegyetemen a negyedéves orvostanhallgatók Orvos-beteg kommunikációs gyakorlata is online történt. A gyakorlat a videóanalízis módszerén alapul, szimulált páciensek bevonásával történik, kiemelt hangsúlyt fektetve a személyközi interakciókra, így az online megvalósítás rendkívül nagy kihívást jelentett. Célkitűzés: Az online Orvos-beteg kommunikációs gyakorlattal kapcsolatos tapasztalataink bemutatása. A hagyományos, személyes jelenléten alapuló és az online gyakorlatok összehasonlítása. Az online gyakorlatokkal kapcsolatos hallgatói értékelések elemzése. Módszer: Az online megvalósításhoz a Zoom ingyenes változatát használtuk. A gyakorlatok ötfős kiscsoportokban egy oktató családorvos vezetésével és egy szimulált páciens részvételével zajlottak. Valamennyi hallgató részt vett egy szituációban, amit rögzítettünk. A felvételek megtekintését közös elemzés, értékelés követte. A hallgatók anonim online kérdőív segítségével értékelték a kurzust. Az adatokat leíró statisztikai módszerekkel, a szöveges válaszokat kvalitatív módon elemeztük. Eredmények: A kérdőívet a hallgatók 74,4%-a, 64 fő töltötte ki. Valamennyi kérdés esetén a hallgatók többsége (78,1–100%) jó (4) vagy kiváló (5) értékelést adott. A legmagasabb átlagpontszámot (4,95 ± 0,21) a gyakorlati oktatók szakmai felkészültsége, míg a legalacsonyabbat az elméleti rész témaválasztása (4,06 ± 1,02) kapta. A szöveges értékelések alapján a hallgatók többsége elégedett a kurzussal, örömmel vennének rajta többször részt, a személyes megvalósítást azonban előnyben részesítenék az online formával szemben. Következtetések: Az online gyakorlat megvalósítása sikeres volt, sok szempontból megfelelően helyettesítette a hagyományos formát. A hallgatói értékelés nem volt rosszabb az előző évek eredményeinél. A személyes kontaktus hiánya limitáló tényező, ezért az online gyakorlat nem tekinthető a személyes kommunikációs tréning alternatívájának, hanem olyan önálló képzési forma, amely jelentősen hozzájárulhat a hatékony, modern oktatáshoz. Orv Hetil. 2020; 161(33): 1355–1362.