Search Results

You are looking at 1 - 10 of 28 items for :

  • Author or Editor: Péter Igaz x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All Modify Search

A szomatosztatinanalógok hormonelválasztást gátló hatásuk révén a hormontermelő neuroendokrin daganatok tüneti kezelésében alapvető jelentőségűek. Bár korábban is számos klinikai megfigyelés szólt amellett, hogy e biológiai szerek a neuroendokrin daganatok növekedését is gátolni képesek, először a 2009-ben közölt PROMID-vizsgálat igazolta az octreotid daganatnövekedést gátló, progressziómentes túlélést fokozó hatását. E megfigyeléseket a 2014-ben publikált, lanreotid alkalmazásával végzett CLARINET-vizsgálat megerősítette, illetve bővítette. A szomatosztatinanalógok a jól és közepesen differenciált neuroendokrin daganatok hormonális aktivitásától függetlenül képesek a daganatnövekedés gátlására, a betegség stabilizálására, és ezáltal alkalmazásuk köre várhatóan kiterjesztésre kerül a hormonálisan inaktív neuroendokrin daganatok kezelésére is. Orv. Hetil., 2014, 155(48), 1908–1912.

Open access

A neuroendokrin daganatok kialakulására több öröklődő daganatszindróma hajlamosít, és az ezekben szereplő molekuláris mechanizmusok a daganatok döntő többségét kitevő sporadikus előfordulású daganatokban is kimutathatóak. A multiplex endokrin neoplasia 1-es típusa, a von Hippel–Lindau-szindróma, a neurofibromatosis 1-es típusa és a sclerosis tuberosa a legfontosabb daganatszindrómák, amelyek neuroendokrin daganatra hajlamosítanak. Ezek mindegyike autoszomális domináns öröklésmenetet követ. A főbb érintett molekuláris útvonalak közé tartozik a Ras-MAPK jelátviteli út, a hypoxia indukálta faktor-1α, az mTOR-jelátvitel, amelyek a sporadikus daganatokban is fontos szerepet játszanak és potenciális molekuláris célpontként is szóba jöhetnek a neuroendokrin daganatok kezelésében. Az összefoglaló közlemény az öröklődő daganatszindrómák főbb jellemzőit, molekuláris genetikáját és a sporadikus daganatok kialakulásában szerepet játszó patomechanizmusokat tárgyalja. Orv. Hetil., 2013, 154, 1541–1548.

Open access

Absztrakt:

Az utóbbi évek molekuláris biológiai kutatásainak egyik legjelentősebb fejezete a nem kódoló ribonukleinsavak (RNS-ek) kutatása. A nem kódoló RNS-ek csoportján belül külön csoportot képeznek a cirkuláris RNS-ek, amelyek jelentőségét mostanában kezdjük megismerni. E rendkívül stabil molekulák többféle mechanizmuson keresztül – például a szintén nem kódoló RNS-ek családjába tartozó mikro-RNS-ek megkötése vagy a transzláció befolyásolása révén – vesznek részt a génexpresszió szabályozásában. A cirkuláris RNS-ek kifejeződésének megváltozását több daganatban leírták, ami stabilitásuk révén biomarkerként történő alkalmazásukat vetíti előre, illetve molekuláris célpontként is szóba jöhetnek. Összefoglaló cikkünkben a cirkuláris RNS-ek általános jellemzőit és tumorbiológiai jelentőségét mutatjuk be. Orv Hetil. 2020; 161(11): 403–412.

Open access

A több időzónán átívelő repülés egyik legfontosabb egészségügyi kérdését az időeltolódás okozta tünetek, angol szóval „jet lag” képezik. Ezen állapot elnevezésére az „időzóna-baj” megjelölést javasoljuk. Alvászavar (álmatlanság, aluszékonyság), testi tünetek, a fizikai és szellemi teljesítőképesség csökkenése a legjellemzőbb. Hátterében a célállomás fény–sötétség és a belső óra ciklusának eltérése áll. Kezelésében a belső óra helyreállítása megfelelő fénybehatás vagy melatonin alkalmazásával, az alvás optimális időzítése és tartamának szabályozása, valamint gyógyszerek alkalmazása merülhet fel. Orv. Hetil., 2011, 152, 2021–2024.

Open access

Absztrakt:

A mellékvesekéreg daganatos elváltozásai a népesség jelentős részét érintik. E daganatok többsége jóindulatú, hormonálisan inaktív mellékvesekéreg-adenoma. A ritka hormontermelő mellékvesekéreg-adenomák súlyos klinikai következményekkel járó betegségeket okoznak, a kifejezetten ritka mellékvesekéreg-carcinoma prognózisa ugyanakkor előrehaladott stádiumaiban nagyon rossz. E daganatok patogenezise a mai napig nem teljesen tisztázott. A mikro-RNS-ek kisméretű nem kódoló RNS-molekulák, amelyek a génexpresszió poszttranszkripciós szabályozása révén jelentős szerepet töltenek be számos alapvető sejtbiológiai folyamatban. Megváltozott kifejeződésüket számos daganatban leírták. Több szöveti mikro-RNS, így a miR-483-5p, a miR-503, a miR-210, a miR-335 és a miR-195 megváltozott kifejeződését találták jó- és rosszindulatú mellékvese-daganatok között, és ezeknek patogenetikai jelentőségük is lehet. A mikro-RNS-ek szövetspecifikus és stabil kifejeződésüknek köszönhetően a diagnosztikában is felhasználhatók lehetnek. Tekintettel arra, hogy a mellékvesekéreg-daganatok szövettani diagnózisa nehéz, a szöveti mikro-RNS-ek segíthetnek a malignitás megállapításában is. Új eredmények igazolták, hogy a mikro-RNS-ek különböző testnedvekbe is kiválasztódnak, ami a folyadékbiopszia módszere révén biomarkerként történő felhasználhatóságukat vetíti előre. Összefoglaló cikkünkben a mikro-RNS-ek mellékvesekéreg-daganatokban betöltött patogenetikai szerepét és diagnosztikai alkalmazási lehetőségeit tekintjük át. Orv Hetil. 2018; 159(7): 245–251.

Open access

Absztrakt:

A nem alkoholos zsírmájbetegség (NAFLD) a fejlett országokban a populáció harmadát érintő metabolicus népbetegség. A magas prevalencia mellett a NAFLD jelentőségét a spektrumbetegség (steatosis → NASH [nem alkoholos steatohepatitis] ± fibrosis → cirrhosis → HCC [hepatocellularis carcinoma]) jellege, illetve a társuló kórállapotok (obesitas, 2-es típusú diabetes mellitus, dyslipidaemia, metabolicus szindróma, inzulinrezisztencia), valamint mind a májbetegség közvetlen progressziójából adódó hepaticus, mind a társuló anyagcserezavar progressziójához kapcsolódó célszervkárosodás (cardiovascularis, renalis) adja. A NAFLD diagnosztikus, terápiás, illetve követési algoritmusának egységesebb kialakítására három európai szakmai társaság (EASL–EASD–EASO) összefogásával 2016-ban jelent meg a hiánypótlónak számító klinikai szakmai irányelv. Az eredeti közleményben kiemelt ajánlási pontok szó szerinti fordításra kerülhettek, ugyanakkor az ehhez társuló magyarázó részek – a terjedelmi korlátok miatt – a jelen közleményben nem voltak egy az egyben ismertethetők, így a közlemény szerzői ezekből csak a leglényegesebb szempontok kiemelésére, sőt egy-egy esetben az ajánlás óta megjelent új irodalmak ismertetésére törekedhettek. Orv Hetil. 2018; 159(45): 1815–1830.

Open access

A szomatosztatinanalóg-kezelés a neuroendokrin daganatok terápiájának egyik sarokköve. A hormontermelés gátlásában hatékonysága jól ismert, de újabb adatok a daganatnövekedést gátló hatását is alátámasztják. A szerzők májáttétet adó 1-es típusú gyomor neuroendokrin daganatban szenvedő nő kórtörténetét ismertetik, akinél a szomatosztatinanalóg-kezelés két éven belül mind a gyomorfolyamat, mind a májáttétek teljes regresszióját váltotta ki. Az eset felhívja a figyelmet arra, hogy a szomatosztatinanalóg-kezelés nemcsak a hormonális tünetek, hanem a daganat növekedésének gátlásában is eredménnyel alkalmazható. Orv. Hetil., 2011, 152, 407–410.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gergely Lakatos, Zoltán Nádházi, Péter Igaz, and Károly Rácz

A szerzők egy 63 éves férfi beteg esetét mutatják be, akinél tüdőfibrosist, az arc bőrének kékesszürke elszíneződését, valamint szemészeti eltéréseket észleltek. A tünetek, illetve panaszok amiodaron szedésével függtek össze. Az amiodaronkezelés során gyakran jelentkező pajzsmirigybetegség (thyreoiditis, hyperthyreosis vagy hypothyreosis) a betegnél nem igazolódott. Az esetismertetéssel a szerzők az amiodaronkezelés mellékhatásaira kívánják felhívni a figyelmet. Orv. Hetil., 2013, 154(51), 2043–2047.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Reismann, Zoltán Kender, Gabriella Dabasi, Lídia Sréter, Károly Rácz, and Péter Igaz

A neuroendokrin daganatok kezelésében a hagyományos terápiás lehetőségek mellett ma már egyre nagyobb szerepet kap a peptid-receptor endoradioterápia. A kezelés alapjául a neuroendokrin daganatok jellegzetes szomatosztatinreceptor-expressziója és a ligand (szomatosztatin, illetve analógjai) kötődése után a szomatosztatinreceptor internalizálódása szolgál. Ezeket a jellegzetességeket kihasználva lehetőség nyílt a szomatosztatinanalógokhoz kapcsolt radioaktív izotópok terápiás célú felhasználására. Az endoradioterápiában a szomatosztatinanalóghoz kelátot kapcsolnak, ami stabilan köti a sugárzó izotópot. Neuroendokrin daganatok kezelésére a leggyakrabban használt izotópok a β-sugárzó ittrium-90 (90Y) és a β+γ-sugárzó lutécium-177 (177Lu). A szomatosztatinreceptor-endoradioterápia indikációja ma leginkább a sebészileg nem megoldható, progresszív, szomatosztatinreceptort erősen expresszáló neuroendokrin tumoros betegek esetében áll fenn. A nemzetközi irodalom szerint a kezeltek 25%-ában 50%-nál nagyobb tumorméret-csökkenés érhető el. Bár hazánkban jelenleg ez a kezelési lehetőség nem áll rendelkezésre, 2005 óta az Országos Egészségbiztosítási Pénztár támogatásával hazai betegek számára is lehetőség nyílt a bázeli Nuklearmedicina Intézettel történő együttműködés révén a kezelésre. Az elmúlt 5 évben a Semmelweis Egyetem II. Belgyógyászati Klinikáján keresztül 51 beteg részesült ilyen kezelésben. Az összefoglaló röviden áttekinti a szomatosztatinreceptor-endoradioterápia alapjait, felhasználási területeit, a nemzetközi irodalomban közölt eredményeit, mellékhatását, valamint elsőként mutatja be a bázeli intézettel kooperációban kezelt hazai betegekkel szerzett tapasztalatokat. Orv. Hetil., 2011, 152, 392–397.

Open access