Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: P. Nagy x
  • User-accessible content x
Clear All Modify Search

Few researches address the compatibility of organic mulching and entomopathogenic (EPN) and slug-parasitic (SPN) nematodes, although organic mulching may provide favourable conditions for these beneficial organisms. Our aim was to examine the effect of different concentrations (0.1, 0.5, 1 and 5%) of aqueous extracts of green waste compost, the dry leaf litters of the common walnut (Juglans regia) and Norway maple (Acer platanoides) on EPN (Heterorhabditis bacteriophora, Steinernema carpocapsae, Steinernema feltiae, Steinernema kraussei) and SPN (Phasmarhabditis hermaphrodita) species. Experiments were set up in 96-well, flat-bottom microplates. After a 24-hour exposure time, the number of dead animals was counted under a transmission microscope. Green waste compost extracts caused quite low or no mortality in case of all examined species. Mortality caused by the 5% Norway maple leaf litter extract was moderate (34.6%) in the case of S. carpocapsae juveniles, while 100% of juveniles of other species died. The highest (5%) concentration of the common walnut leaf litter extract caused 100% mortality in all species. As a conclusion, green waste compost mulch seems to be more compatible with EPN and SPN species than common walnut or Norway maple leaf litter mulch.

Open access

The addition of synthetic eugenol and benzyl acetate to the known floral chemical and moth attractant phenylacetaldehyde synergized attraction of the silver Y moth Autographa gamma, an important noctuid pest. Traps baited with the ternary blend caught 2 to 6 times more A. gamma moths than traps baited with phenylac-etaldehyde alone. Both female and male moths were attracted, supposedly in the natural sex ratio of the local population. More A. gamma were caught when the blend was formulated in dispenser types with higher release rates. Traps baited with the ternary lure in polyethylene bag dispensers caught 20% to 34% as many moths as were caught in traps baited with synthetic sex pheromone, suggesting that this improved bisexual lure could be efficient enough to yield a new tool for detection and monitoring of female and male A. gamma, for more reliable plant protection decisions.

The same ternary lure also improved trap catches of moths over phenylacetaldehyde alone for the plusiinae pests MacDunnoughia confusa (in Europe) and Autographa californica (in North America) and for the Noctuinae cutworm Xestia c-nigrum (in North America).

Open access
Authors: Balázs Nemes, Réka P. Szabó, László Bidiga, Károly Kalmár Nagy, Lóránt Illésy and Anikó Szilvási

Absztrakt:

A veseátültetés utáni hosszú távú túlélést befolyásoló tényezők egyike az antitestmediált rejekció (ABMR). A szerzők áttekintést nyújtanak az ABMR jelenleg ismert diagnosztikai és kezelési hátteréről. A Debreceni és a Pécsi Egyetem transzplantációs központjainak együttműködése alapján áttekintik a 2013 és 2017 közötti időszakban végzett veseátültetések után kialakult korai ABMR-eseteket és a releváns közleményeket. A két központban összesen 454 veseátültetés történt. ABMR-diagnózist összesen 18 esetben állítottunk fel (4%). Minden esetben perkután biopszia történt. A betegek közül 22% volt primer, 78% retranszplantált eset. Az átlagéletkor 51,2 ± 6 év volt. A veseátültetés után az ABMR diagnózisáig eltelt idő 15,4 ± 22,1 hónap volt. A C4d-pozitivitást 7 esetben sikerült igazolni, ami az összes ABMR-eset 39%-a. Összesen 16 betegnél történt szteroidbolus + intravénás immunglobulin (IVIG) + plazmaferézis (PF) kezelés, a 6 debreceni beteg közül 5 kapott ezenfelül rituximabot és 1 alemtuzumabot. 9 (47,4%) beteg él működő beültetett vesével, 4 beteg meghalt (21%), és 5 került vissza művesekezelésre graftvesztés miatt (31%). Az ABMR veszélyes szövődmény a veseátültetés után. A diagnosztikus kritériumok sokáig változtak. A gold standard a szövettan. A C4d-esetekben is lehet akcelerált ABMR. A retranszplantáción átesett fiatalabb, preformált donorspecifikus antitesttel (DSA) jelentkező betegek és azok, akik EC-donorból kapnak vesét, kockázati csoportot jelentenek. A de novo DSA megjelenése, az átlagos fluoreszcenciaintenzitás (MFI) kinetikája lehet az a pont, amely felhívja a figyelmet az akut ABMR veszélyére. A rituximab hatékonyságát megkérdőjelezik, az új gyógyszerekkel (belatacept, bortezomib vagy ekulizumab) még nincs elég tapasztalat, vagy rendkívül drágák. Saját anyagunkban a 40% feletti gyógyulási arány kiemelkedően jó eredmény. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1913–1929.

Open access
Authors: Bálint Tóbiás, Bernadett Balla, János Kósa P., János Horányi, István Takács, Eszter Bölöny, Csaba Halászlaki, Zsolt Nagy, Gábor Speer, Balázs Járay, Eszter Székely, Roland Istók and Péter Lakatos

Az elmúlt években több munkacsoportnak sikerült olyan szomatikus mutációkat (BRAF, NRAS, HRAS, KRAS génekben) és génátrendeződéseket (RET/PTC, PAX8/PPAR-gamma) azonosítani, amelyek összefüggést mutatnak a pajzsmirigydaganatok kialakulásával. Jelen vizsgálatban 11 személy 22 (11 kóros és 11 betegségmentes) intraoperatív pajzsmirigy-szövetmintáit elemezték. A RAS géncsalád és a BRAF gének szomatikus egypontos nukleotid polimorfizmusait LigthCycler olvadáspontanalízis-módszerrel, míg a génátrendeződéseket valós idejű polimeráz láncreakció módszerével vizsgálták. A daganatos mintákban 3 BRAF-, 2 NRAS-, 1 HRAS-mutációt, valamint 1 RET/PTC1 átrendeződést találtak. Az eredmények megerősítik a nemzetközi adatokat, miszerint ezek az egypontos nukleotidpolimorfizmusok és génátrendeződések megtalálhatók a daganatos pajzsmirigyszövetekben. Valószínűsíthető, hogy ezen genetikai vizsgálatokkal kiegészült citológiai vizsgálat segítheti a malignus göbök azonosítását, illetve elképzelhető, hogy prognosztikai faktorként előre jelezhetik a későbbi daganatos átalakulást. Orv. Hetil., 2011, 152, 672–677.

Open access
Authors: M. Tóth, A. Nagy, I. Szarukán, K. Ary, A. Cserenyec, B. Fenyődi, D. Gombás, T. Lajkó, L. Merva, J. Szabó, P. Winkler and J. K. Jósvai

The addition of synthetic (E)-anethol to the known attractant phenylacetaldehyde synergized attraction of the cotton bollworm Helicoverpa armigera, the blend invariably catching 4 to 6 times more than phenylacetaldehyde on its own. Highest catches were recorded by the 1:1-3:1 blends. The addition of salicyl aldehyde, ±linalool, (R)-(+)-limonene, 2-methoxybenzyl alcohol and 4-methoxybenzyl alcohol (compounds described earlier in the literature as co-attractants for H. armigera), increased catches when added to phenylacetaldehyde. However, the addition of these compounds did not increase catches of the (E)-anethol+pheny- lacetaldehyde blend. When directly compared with performance of the synthetic pheromone, the (E)-anethol +phenylacetaldehyde blend caught an average of 27% of the catch in pheromone baited traps. On an average 79% of moths caught in traps with the (E)-anethol+phenylacetaldehyde blend were females, while traps with pheromone caught only males. The (E)-anethol+phenylacetaldehyde blend described in this study may form the basis for the development of an efficient bisexual lure for H. armigera AFTER further optimization.

Open access
Authors: János Kiss, Bernadett Balla, János P. Kósa, Adrienn Borsy, János Podani, István Takács, Áron Lazáry, Zsolt Nagy, Krisztián Bácsi, Eszter Szlávy, Miklós Szendrői, Gábor Speer, László Orosz and Péter Lakatos

A fibrosus dysplasia a csontok benignus, tumorszerű elváltozása, amelyre az örvényes lefutású kötőszöveti nyalábok és az érett-éretlen csontgerendák jellemzőek. A jelátvivő G-fehérje α-alegységét kódoló GNAS1 gén pontmutációja okozta fejlődési zavarról, az osteoblastok kóros differenciálódásáról van szó, amelynek következtében az érett csontszövet helyét rostos kötőszövet foglalja el. A szerzők célja a fibrosus és a nem fibrosus szövetben eltérően kifejeződő egyedi gének meghatározása volt, és leírni a közöttük lévő összefüggéseket multiparaméteres statisztikai analízisek segítségével. Módszer: Hat fibrosus dysplasiás és hét nem fibrosus dysplasiás nőbeteg csontmintáit vizsgálták. A hat fibrosus dysplasiás nőbeteg mintája magából a fibrosus elváltozásból származott, míg a hét nem fibrosus dysplasiás kontrollcsontmintát csípőprotézis-beültetés során, a combnyakból vették. A 118 kiválasztott gén expressziós különbségeit TaqMan-próbaalapú kvantitatív valós idejű PCR-technikával mérték. Eredmények: A Mann-Whitney-féle U-teszt 27 gén esetében mutatott szignifikánsan eltérő (p ≤ 0,05) expressziós különbséget a fibrosus dysplasiás és a nem fibrosus dysplasiás egyénekben. A fibrosus dysplasiás betegeknél kilenc gén kifejeződése szignifikánsan fokozott volt, további 18 gén esetén jelentős génkifejeződés-csökkenést mértek. Ezek a szignifikáns különbséggel szabályozódó gének elsősorban minor kollagén molekulákat, extracelluláris mátrixot bontó enzimeket, transzkripciós faktorokat, adhéziós molekulákat, növekedési faktorokat, gyulladást serkentő citokineket és lipidanyagcseréhez kapcsolt faktorokat kódolnak. A diszkriminanciaanalízis megmutatta, hogy a fibrosus dysplasiás és a nem fibrosus dysplasiás csontszövet megkülönböztethető részben a G-proteinhez kapcsolt számos gén, a BMP-kaszkád komponenseinek és az extracelluláris mátrixhoz kötődő molekulákat kódoló gének eltérő transzkripciós profilja alapján. Következtetések: A fibrosus dysplasiában szignifikánsan eltérő génkifejeződési mintázatok feltárása további segítséget adhat a csontszövet fibrosus átalakulásának és a kórfolyamat hátterének megismerésében. Orv. Hetil., 2010, 40, 1656–1665.

Open access