Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for :

  • Author or Editor: Szabolcs Takács x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All Modify Search

Elméleti háttér: Az Intim Kötődés Mérése (Intimate Bond Measurement; IBM) kérdőív, az intimitás két fő konstruktumának, a gondoskodás és a kontroll dimenziójának a meghatározására, mérésére alkalmas, nemzetközi kutatásokban főleg a párkapcsolati intimitás mérésére használt eszköz. Cél: Tanulmányunkban bemutatjuk a kérdőív pszichometriai jellemzőit magyar populáción. Módszer: Önbeszámolós kérdőíves, keresztmetszeti vizsgálatban 1318 fő (250 férfi, 1068 nő; átlagéletkor 34,77 év, SD = 10,91 év) a demográfiai adatok és IBM mellett kitöltötte a Kapcsolati Elégedettség Skálát, a Közvetlen Kapcsolatok Élményei Kérdőívet, a Szülői Bánásmód Kérdőívet, a Vonásszorongás skálát, a Zung-féle Önértékelő Depresszió Skálát és a MOS Társas Támasz kérdőívet. Eredmények: A megerősítő és feltáró faktoranalízisek során ugyanaz a faktorstruktúra rajzolódott ki, mint amit a nemzetközi szakirodalom is igazolt. A Cronbach-α értékei megfelelően magasak (Gondoskodás skála: 0,94; Kontroll skála: 0,91), és a skálák negatívan korreláltak (r = −0,58; p < 0,01). Az intimitás mértéke függetlennek bizonyult a szociodemográfiai tényezőktől (nem, iskolázottság, lakóhely, jövedelmi helyzet, családi állapot, gyermekek megléte és száma). A saját bevallás szerint krónikus betegségben szenvedők és lelki okokból kezelésben részesültek megkülönböztetésre kerültek a sine morbo csoporttól és a Gondoskodás skála értékeiben alatta maradtak az ilyen jellemzőkkel nem rendelkezőktől, míg a Kontroll skála értékei a lelki okokból kezelésben részesülteknél bizonyultak szignifikánsan magasabbnak. Az intimitás egyéb tényezőkkel való együttjárását csak ott vettük figyelembe, ahol a korrelációs együttható elérte a 0,3-as szintet. A párkapcsolattal való elégedettség erős, pozitív irányú együttjárást mutatott a gondoskodással, negatívat a kontrollal. A gondoskodás negatívan, míg a kontroll pozitívan korrelált a felnőtt párkapcsolati kötődés elkerülés és szorongás alskálájával. A szülői bánásmódból az apai korlátozás emelkedik ki, a lelki problémák miatt kezeltek csoportjánál: minél korlátozóbbnak élték meg apjukat, annál kevésbé gondoskodónak és annál inkább kontrollálónak észlelik a párjukat. A depresszióval és a vonásszorongással negatív összefüggést jelzett a gondoskodás észlelése, bár nem mindenhol érte el a releváns mértéket. A kontroll észlelése csak a krónikus betegséggel küzdőknél járt együtt a depresszióval és a vonásszorongással. A társas támasz mindhárom dimenziójának pozitív együttjárását találtuk a gondoskodással, a kontrollal is következetesen negatív irányú együttjárást tapasztaltunk, de ezek erőssége meglehetősen változatosnak bizonyult. Következtetés: az IBM-HU az intimitás gondoskodás és kontroll dimenzióinak megbízható és érvényes mérőeszközének tekinthető.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A szakmai élet minőségét mérő (ProQOL) skálát a rendkívül stresszes eseményeken átesett emberekkel végzett munka pozitív és negatív hatásainak mérésére fejlesztették ki. A szenvedéssel, halállal, haldoklással, a másik ember traumájával való mindennapi találkozás fizikálisan és emocionálisan is befolyásolhatja a palliatív-hospice teamekben dolgozók életminőségét. Célkitűzés: A vizsgálat célja a ProQOL5 kérdőív magyar változata pszichometriai tulajdonságainak és faktorszerkezetének felmérése volt, ami lehetővé teszi az együttérzésből eredő kifáradás és elégedettség, a másodlagos traumatizáció és a kiégés mérését. Hosszú távú cél a hospice-dolgozók számára képzési és intervenciós módszerek kidolgozása, elégedettségük, fizikai és lelki jóllétük növelése, pályán maradásuk elősegítése. Módszer: A keresztmetszeti, kérdőíves felmérésbe hospice-dolgozókat vontunk be. A kérdőíveket anonim, nyomtatott formában tettük elérhetővé. A validáláshoz a Rövidített Maastricht Vitális Kimerültség Kérdőív, a Rövidített Beck Depresszió Kérdőív, a CES-D Depresszió Szűrő Kérdőív és a WHO Jóllét Kérdőív rövidített (WBI-5) magyar nyelvű változatait használtuk fel. Statisztikai analízis: Az elemzésekhez IBM SPSS 23.0© programcsomagot használtunk. A mérőeszköz faktorstruktúrájának feltárásához exploratív faktoranalízist (főkomponens-elemzés, Varimax rotáció) végeztünk, majd elkészítettük azt a 4 skálát, amely megfelelő Cronbach-alfa-értékekkel rendelkezett a további vizsgálatokhoz. Eredmények: Értékelhető kérdőíveket 188 főtől kaptunk vissza (nő 86,2%, férfi 13,8%). Többségük nővérként és az otthoni hospice-ellátásban dolgozik (94 fő). A megalkotott 4 skála belső konzisztenciája a Cronbach-alfa-értékek alapján elfogadható minőségű. A kiégést mérő kérdések belső konzisztenciája alacsony. Mérőeszközünk skáláinak együttjárása a külső validitást mérő, standardizált skálákkal megfelelő erősségű és irányú. Következtetések: Kérdőívünk a belső és a külső mutatók alapján megfelelő konzisztencia mellett, az elvárt értékek szerint méri az általunk vizsgálni kívánt jelenségeket. Orv Hetil. 2018; 159(35): 1441–1449.

Open access

Az Önkritikusság és Önmegerősítés Skála hazai validálása

Hungarian validation of the Self-Criticizing/Attacking and Self-Reassuring Scale

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors: Borostyánkői Zsófia, Takács Szabolcs, and Szabó-Bartha Anett

Elméleti háttér: A Self-Criticizing/Attacking and Self-Reassuring Scale (Önkritikusság és Önmegerősítés Skála) magyar változatának köszönhetően az önkritikusság jelensége Magyarországon is mérhetővé vált. Cél: Jelen vizsgálat során bemutatásra kerül az Önkritikusság és Önmegerősítés Skála magyar mintán történő alkalmazhatósága, és az önegyüttérzéstől való félelem mellett a depresszióval, valamint az élettel való elégedettséggel vizsgált öszszefüggése. Módszerek: A kutatásban összesen 434 fő vett részt: 107 férfi és 327 nő, átlagéletkoruk 30,2 (SD = 12,15) év. Eredmények: A feltáró faktoranalízis az Önkritikusság és Önmegerősítés Skála (FSCRS-HU) esetén az eredetihez hasonló háromfaktoros struktúrát jelzett: a magyar mintán is megjelentek az alkalmatlan én (inadequate self), a megerősített én (reassured self) és a gyűlölt én (hated self) dimenziói. Ezt a struktúrát a konfirmatív faktoranalízis is megerősítette (RMSEA = 0,056; CFI = 0,945) és az alskálák belső megbízhatósága megfelelőnek bizonyult (Cronbach-α = 0,9; 0,87, 0,83, sorrendben). Az FSCRS-HU mind a depresszióval (r = 0,62 – 0,68; p < 0,01), mind az önegyüttérzéstől való félelemmel (r = 0,65 – 0,68; p = 0,01) és az élettel való elégedettséggel (r = [–0,51] – [–0,52]; p = 0,01) is szignifikáns, közepes erősségű együttjárást mutatott. Az életkor gyenge, az alkalmatlan én esetében pedig közepes mértékű szignifikáns hatása mindhárom alskálánál megjelent. A nemek közt azonban egyedül az alkalmatlan én esetén volt szignifikáns különbség (Z = –2,109; p = 0,040; rang Cohen-d = –0,229). Következtetések: Összességében az Önkritikusság és Önmegerősítés Skála megbízható és érvényes mérőeszköznek bizonyult hazai mintán is.

Background: Due to the Hungarian version of the Self-Criticizing/Attacking and Self-Reassuring Scale, the phenomenon of self-criticism has become measurable in Hungary as well. Aims: In the present study we present the applicability of the Self-Criticism and Self-Reassuring Scale on a Hungarian sample and its relationship to depression, life satisfaction, and fear of self-compassion. Methods: A total of 434 people participated in the research: 107 men and 327 women, with a mean age of 30.2 (SD = 12.15) years. Results: The exploratory factor analysis indicated a three-factor structure similar to the original version of the Self-Criticism and Self- Reassuring Scale, the Hungarian sample also showed the dimensions of the inadequate self, the reassured self and the hated self. This structure was also confirmed by confirmatory factor analysis (RMSEA = 0.056, CFI = 0.945) and the internal reliability of the subscales proved to be adequate (Cronbach's α = 0.9, 0.87, and 0.83, respectively). The FSCRS-HU showed a significant, moderate association with both depression (r = 0.62 – 0.68; p < 0.01) and fear of self-compassion (r = 0.65 – 0.68, p < 0.01) and life satisfaction (r = [–0.51] – [–0.52], p = 0.01). Age had a weak and, in the case of an inadequate self, a moderately significant effect on all three subscales. There was a significant difference between the sexes only in the case of the inadequate self (Z = –2.109, p = 0.040, rank Cohen’s d = –0.229). Conclusions: Overall, the Self-Criticism and Self- Reassuring Scale proved to be a reliable and valid measurement tool in the Hungarian sample as well.

Open access

Kezdeti tapasztalataink az mpMR fúziós ultrahangvezérelt prosztatabiopsziával

Our initial experiences with mpMRI-ultrasound fusion-guided prostate biopsy

Orvosi Hetilap
Authors: András Béla Hüttl, Dávid Ádám Korda, M. Zsuzsanna Lénárd, Attila Szendrői, Gábor Rudas, Ildikó Kalina, Bence Fejér, József Szabó, Szabolcs Takács, and Péter Nyirády

Összefoglaló. Bevezetés: A prosztatarák diagnosztikájában az utóbbi években paradigmaváltás történt. Az MR-vizsgálat fejlődése lehetővé tette a prosztatatumor gyanús elváltozásainak célzott mintavételét. Az mpMR fúziós biopszia pontos és költséghatékony módszer. Célkitűzés: Célkitűzésünk az volt, hogy összegezzük az mpMR fúziós biopsziák terén szerzett tapasztalatainkat. Módszer: A Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján 2017 és 2019 között 40, mpMR fúziós biopsziát végeztünk a BioJet-program segítségével, transperinealis behatolásból. Az MR-vizsgálatok kiértékelése a PI-RADS v2 ajánlása szerint történt. Megvizsgáltuk, hogy a laesiók PI-RADS-besorolása, elhelyezkedése, mérete, az extraprosztatikus terjedés jeleinek megléte, a páciensek PSA-, illetve PSAD-értékei, valamint a prosztata volumene befolyásolja-e a mintavételek kimenetelét. Eredmények: A célzott mintavételek során pácienseink 80%-ánál igazolódott malignitás. PI-RADS 5. és 4. besorolású laesiók esetén a detektációs ráta 91%, illetve 85%, míg PI-RADS 3. laesióknál 20% volt. A perifériás zóna elváltozásainál szignifikánsan magasabb volt a pozitív eredmény valószínűsége, mint a tranzicionális zóna laesióinál (khi2(1) = 6,555, p = 0,010, Fisher-féle egzakt p = 0,017, V = 0,355). Az extraprosztatikus terjedés jelei és a magasabb PSAD-értékek növelték a pozitív minták valószínűségét (khi2(1) = 7,704, p = 0,006, Fisher-féle egzakt p = 0,004, V = 0,355; illetve 0,47 ± 0,50 ng/ml2 vs. 0,18 ± 0,17 ng/ml2; Z = 3,447, p<0,001), míg az elváltozások mérete nem befolyásolta a kimenetelt. A prosztatavolumen szignifikánsan magasabb volt azoknál, akiknél nem igazolódott malignitás (50,9 ± 18,8 ml vs. 119,6 ± 91,6 ml; Z = –3,505, p<0,001). Következtetések: Az elvégzett fúziós biopsziák detektációs rátája magasabb volt az irodalmi átlagnál. Eredményeink alapján a mintavételek kimenetelét befolyásolhatja az elváltozások PI-RADS-besorolása, elhelyezkedése, az extraprosztatikus terjedés, a PSAD-értékek, valamint a prosztatatérfogat. A fenti szempontok figyelembevételével kiválaszthatók azok a páciensek, akik a legtöbbet profitálhatnak a beavatkozásból. Orv Hetil. 2020; 161(52): 2188–2194.

Summary. Introduction: The past decade has seen some major changes in the diagnostics of prostate cancer. Progress in MR imaging has allowed us to better visualise prostate cancer and thus perform targeted biopsies of tumour suspect lesions. mpMRI-ultrasound fusion-guided prostate biopsy is a precise and cost-effective method to diagnose prostate cancer. Objective: The purpose of this study was to summarise our results in mpMRI-ultrasound fusion biopsy between 2017 and 2019 and compare them with the findings in the current literature. Method: Between 2017 and 2019, fully 40, mpMRI-ultrasound fusion biopsies were performed transperineally using the BioJet fusion system at Semmelweis University Urology Clinic. The MRI evaluations were done in line with the PI-RADS v2 guidelines. It was analysed whether the PI-RADS score, the location of the tumour, lesion size, the signs of extraprostatic extension, PSA/PSAD density and prostate volume have an influence on the outcome of mpMRI-ultrasound fusion biopsy. Results: Prostate cancer was diagnosed in 80% of the cases during targeted biopsies. The detection rate was 91%, 85%, and 20% for PI-RADS 5, 4 and 3 lesions, respectively. The detection rate was significantly higher for lesions located at the peripheral zone compared to the ones in the transitional zone (khi2(1) = 6.555, p = 0.010, Fisher-exact p = 0.017, V = 0.355). Signs of extraprostatic extension and higher PSAD correlated with better detection rate (khi2(1) = 7.704, p = 0.006, Fisher-exact p = 0.004, V = 0.355; and 0.47 ± 0.50 ng/ml2 vs. 0.18 ± 0.17 ng/ml2; Z = 3.447, p<0.001, respectively). The size of the lesions did not influence the outcome. The analysis showed a significant correlation between large prostate volumes and negative biopsies (50.9 ± 18.8 ml vs. 119.6 ± 91.6 ml; Z= –3.505, p<0.001). Conclusions: The detection rate of prostate cancer with targeted biopsies was higher than the data found in the international literature. The PI-RADS score, the location of the tumour, MRI signs of extraprostatic extension, PSAD and prostate volume had an influence on the detection rate. Our findings may promote a better selection of the best candidates for targeted biopsies in the future. Orv Hetil. 2020; 161(52): 2188–2194.

Open access
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors: Veronika Mészáros, Szabolcs Takács, Zsuzsanna Kövi, Máté Smohai, Zoltán Gergely Csigás, Zsuzsanna Tanyi, Edit Jakubovits, Dóra Kovács, Ilona Szili, Andrea Ferenczi, and Szilvia Ádám

Theoretical background: Research on burnout has widespread interest in mental health sciences. The Demands-Resources Model of Burnout represents a new direction in research. Similarly to the most popular model of burnout, the Multidimensional Model, it embeds burnout in an organizational framework. Goals: The purpose of this study is to analyze the dimensionality and divergent validity of the Mini Oldenburg Burnout Questionnaire (MOLBI), the measurement tool of the Demands-Resources Model. Our work also tests the multidimensional theory, which posits that the burnout dimensions are independent of one another and do not form a global burnout factor. Method: Participants' (n = 406 people, 59.1% female) mean age was 39.4 (SD = 11.06) years and most of them had a graduate degree. In addition to the MOLBI questionnaire, participants completed the Work-Family Balance and Mental Health Test. We conducted a parallel analysis and exploratory factor analysis to analyze the structure of MOLBI; a bifactor analysis and model-based reliability test to analyze the validity of global and specific factors. We assessed the relationships between MOLBI and other parameters with Kendall's tau-b correlation. Results: Our results showed that the original two-factor structure of the questionnaire fit our data best (χ2= 78.489, DF = 26, p < 0.001; CFI = 0.977; NNFI = 0.960; RMSEA = 0.068; RMSEA CI90:0.066-0.070). The reliabilities of factors and global scores were adequate. Besides, the bifactor analysis showed that the global burnout dimension and disengagement subscale had enough explanatory power. The exhaustion factor of burnout was moderately associated with work-family balance and resilience. The disengagement factor was moderately related to creative problem-solving capacity. Conclusions: MOLBI demonstrates appropriate psychometric characteristics and can be reliably used for the assessment of global burnout (with the total score) and disengagement. Therefore, it fits the dimensional perspective of mental health problems. Considering the construct and divergent validity analysis, exhaustion and global burnout show a similar correlation pattern, while disengagement measures the motivational and behavioral aspects of the phenomenon.

Elméleti háttér: A kiégés kutatása széleskörű érdeklődésre tart számot a mentális- és egészségtudományokban. A kutatásban új irányt képvisel a kiégés Követelmény-Erőforrás Modellje, amely a fogalom legnépszerűbb modelljéhez, a Multidimenzionális modellhez hasonlóan szervezeti keretbe ágyazza a kiégés jelenségét. Cél: Tanulmányunk célja a kiégés Követelmény-Erőforrás Modelljéhez mérőeszközként illeszkedő Mini Oldenburg Kiégés Kérdőív (MOLBI) pszichometriai elemzése. Munkánk kiemelten vizsgálja a multidimenzionális teória egyik alapvető állítását, miszerint a kiégés dimenziók egymástól függetlenek és nem alkotnak egy globális kiégés faktort. Módszer: A vizsgálatban 406 fő vett részt (59,1% nő). Átlagosan 39,4 (SD = 11,06) évesek és legtöbbjük felsőfokú végzettségű. A résztvevők a MOLBI kérdőív mellett a Munkahely-Család Egyensúly és a Mentális Egészség Kérdőívet is kitöltötték. A MOLBI struktúrájának elemzésére parallel analízist és feltáró faktoranalízist alkalmaztunk. A globális és specifikus faktorok létjogosultságának elemzésére bifaktor elemzést és modellfüggő megbízhatósági vizsgálatokat végeztünk. A MOLBI kapcsolatrendszerét Kendall tau-b korrelációval elemeztük. Eredmények: Eredményeink azt mutatták, hogy a kérdőív kétfaktoros eredeti faktorstruktúrája megerősíthető (χ2 = 78,489, DF = 26, p < 0,001; CFI = 0,977; NNFI = 0,960; RMSEA = 0,068 ; RMSEA CI90:0,066-0,070). A dimenziók megfelelő reliabilitás értékekkel rendelkeztek. Emellett a bifaktor elemzés eredményei szerint a kérdőív két faktorának összege - a teljes kiégés dimenzió - is megfelelő magyarázó erővel bírt. A kiégés kimerülés faktora elsősorban a munka-család egyensúllyal, valamint a rezilienciával mutatott közepes erősségű kapcsolatot. Következtetések: A MOLBI megfelelő pszichometriai paraméterekkel rendelkező mérőeszköz, amelynek alkalmazásával mind a teljes kiégés, mind a kiábrándultság megbízhatóan mérhető. Ezáltal jól illeszkedik a klinikai diagnosztikában jelenleg uralkodó dimenzionális szemlélethez. A vizsgálatban használt konstruktum és divergens validitás elemzését figyelembe véve, a kimerültség és a teljes kiégés hasonló korrelációs mintázatot mutat, a kiábrándultság viszont a jelenség motivációs és cselekvéses aspektusát méri.

Open access

A szülői nevelői stílus azonosítására alkalmas Parenting Styles and Dimensions Questionnaire hazai alkalmazásával szerzett tapasztalatok

Measurement experience with Parenting Styles and Dimensions Questionnaire developed for identifying parenting styles

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors: Hadházi Éva, Takács Szabolcs, Csikós Gábor, Homoki Adél, Czinkóczki Annamária, Törő Krisztina, Kövesdi Andrea, and F. Földi Rita

Elmélet: A gyermekek egészséges testi, lelki fejlődésének támogatása a szülői vágyakon túlmutató társadalmi érdek. Az 1950-es évektől kezdve élénk kutatási érdeklődés övezi a szülői nevelői stílusnak a gyermek fejlődésére gyakorolt hatásvizsgálatát, ám a szülői nevelői stílust befolyásoló tényezőkről kevesebb eredmény áll a rendelkezésünkre. A tanul­ mány célja: a Parenting Styles and Dimensions Questionnaire (PSDQ) kérdőív magyar mintán történő kipróbálása, és a szülői nevelői stílus lehetséges szociodemográfiai, párkapcsolati és pszichoszociális összefüggéseinek vizsgálata volt. Módszerek: 711 fős (113 férfi, 598 nő, átlagéletkor 34,8 [SD = 10,91] év) önbeszámolós, keresztmetszeti vizsgálatunkban a PSDQ 32 tételes kérdőív mellett felvettük az Intim Kötődés Mérésére kidolgozott kérdőívet, a Kapcsolati Elégedettség Skálát, a Közvetlen Kapcsolatok Élményei kérdőívet, a STAI Vonásszorongás, a Zung-féle Önértékelő Depresszió Skálát, valamint a MOS Társas Támasz Kérdőívet. Eredmények: a konfirmatív faktorelemzés a PSDQ-HU önmagára és párjára vonatkoztatott változatának megbízható faktorstruktúráját igazolta (Saját – Self: SRMR = 0,065, RMSEA = 0,059, TLI = 0,796, CFI = 0,818; Másik – Other: SRMR = 0,066, RMSEA = 0,063, TLI = 0,890, CFI = 0,902). A Tekintélyelvű és Irányító skálák belső reliabilitása megfelelő (Cronbach-α = 0,73 – 0,95), a nemzetközi tapasztalatokhoz hasonlóan a Megengedő skála Cronbach-α értéke alacsonyabb (0,64). Az alskálák: Testi fenyítés, Verbális ellenségesség, Indokolatlan büntetés, Melegség, Érvelés, Demokratikus részvétel Cronbach-α értéke 0,54 – 0,93 között mozog. A nem, a családi állapot, valamint az, hogy valaki egyedüli gyermekként nő-e fel, szerepet játszhat a szülői nevelői stílu sában. A PSDQ-HU több kérdőívvel mutatott szignifikáns (p < 0,05) együttjárást. A párkapcso lati intimitás (r = –0,38 — 0,62), a felnőtt kötődés biztonsága (r = –0,31 — –0,57), a párkapcsolattal való elégedettség (r = –0,39 — 0,58) együtt jár azzal, hogy milyen szülőnek észleli valaki a párját. A vonásszorongás és a Zung-féle depresszió kérdőíven elért pontok a pár szülőként való negatívabb észlelésével korrelálnak (r = –0,33 — –0,38). A minél erősebb társas támasz észlelete a párra vonatkoztatott pozitívabb szülői percepcióval jár együtt (r = 0,36 — 0,46). Az önmagára vonatkoztatott szülői nevelői stílus nem mutat szignifikáns összefüggést egyetlen vizsgált skálaváltozóval sem, csak a nemmel és a testvér nélküli felnövekedéssel. Következtetések: A PSDQ-HU kérdőív az önmagunk szülőként való észlelése mellett alkalmas a párunk szülőként való észlelésének a monitorozására, s bár nem párokat vizsgáltunk, eredményeink felhívják a figyelmet a mentális állapot, a párkapcsolat minőségének percepciója és a pár szülői nevelői stílusának észlelete kö zötti kapcsolatra, amely a pszicho- edukációban és a családokkal, párokkal dolgozó szakemberek számára nyújthat hasznos támpontot.

Background: Promoting the healthy physical and mental development of children is a social interest that goes beyond parental desires. Since the 1950s, there has been a strong research interest in assessing the impact of parents’ parenting style on their children’s development, while we have more modest research findings on the factors influencing parental style. Aim: testing the Parenting Styles and Dimensions Questionnaire (PSDQ) developed by Robinson, Mandleco, Olsen and Hart (2001) on a Hungarian sample and examining the possible sociodemographic, relationship, and psychosocial contexts of the Parenting Style. Method: In our 711-person (113 fathers, 598 mothers, mean age 34.8 [SD = 10.91] years) self-report cross-sectional study, we checked the structure and internal reliability of the PSDQ 32-item questionnaire and its subscales correlation with relationship intimacy (IBM-HU), adult attachment (ECR-RS), relationship satisfaction (RAS-H), social support (MOSS SSS), and mental well-being (STAI-T, ZUNG). Results: Due to the confirmatory factor analysis a reliable factor structure of the self- and pair-version of PSDQ-HU was confirmed (Self: SRMR = 0.065, RMSEA = 0.059, TLI = 0.796, CFI = 0.818; Other: SRMR = 0.066, RMSEA = 0.063, TLI = 0.890, CFI = 0.902). The internal reliability of the Authoritarian and Authoritative scales (Cronbach-α = 0.73 – 0.95) is adequate. Similar to international experience, the Cronbach-α value of the Permissive scale is lower (0,635). The Physical Coercion, Verbal Hostility, Non-Reasoning, Warmth, Reasoning and Democratic Participation subscales Cronbach-α is between 0.54 – 0.93 values. Gender, marital status, and whether someone grows up as an only child can influence the parenting style. PSDQ-HU showed significant association with multiple questionnaires (p <0.05). Relationship intimacy (r = –0.38 — 0,62), adult attachment security (r = –0.31 — –0.57), and relationship satisfaction (r = –0.39 — 0.58) shows correlation with the way parents perceive their partners. The scores obtained on the trait anxiety and Zung depression questionnaires correlates with the perception of the couple as more negative parents (r = –0.33— –0.38). Perception of stronger social support is associated with more positive parental perception of the couple (r = 0.36— 0.46). Self-referenced parenting style does not show a significant correlation with any of the scale variables examined. Conclusions: The questionnaire is suitable for monitoring the perception of our couple as a parent, as well perceiving ourselves as a parent. Although we examined single persons, not couples, our results draw attention to the relationship between mental state, perception of the quality of the relationship, and perception of the couple’s parenting style. Our findings can provide a useful reference point for professionals working with families and couples, and in psychoeducation as well.

Open access

Visszatérő genetikai eltérések vizsgálata akut myeloid leukémiában az új célzott terápiák tükrében

Analysis of recurrent genetic abnormalities in acute myeloid leukemia in the context of novel targeted therapies

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Szilvia Krizsán, Zsófia Dénes, Ambrus Gángó, Bence Gerecs, Judit Demeter, Zsolt Nagy, Ilona Tárkányi, Tamás Masszi, Péter Farkas, András Masszi, Gergely Szombath, Szabolcs Benedek, Judit Várkonyi, Laura Horváth, Zsolt Nagy, Gáspár Radványi, István Takács, Aryan Hamed, Zsolt Lázár, Erzsébet Süveges, Ágnes Kárpáti, Márk Plander, Tamás Szendrei, Katalin Pál, Mihály Gurzó, János Jakucs, Miklós Egyed, and Csaba Bödör

Absztrakt:

Az akut myeloid leukémia (AML) osztályozásának és rizikóbecslésének alapjául a citogenetikai eltérések szolgálnak, azonban az elmúlt években az új generációs szekvenálásnak (NGS) köszönhetően nagy előrelépések történtek az AML genomszintű feltérképezésében. Az újonnan megismert genetikai eltérések diagnosztikus és prognosztikus jelentőséggel bírnak, így mára a nemzetközi ajánlásokba is felvételre kerültek. Az AML kezelése terén az elmúlt évtizedekben nem következett be jelentős változás, azonban a visszatérő génmutációk azonosítása révén több célzott terápiás gyógyszer került kifejlesztésre.

Jelen tanulmányunk célja a hazai AML-es betegpopulációban előforduló citogenetikai és molekuláris genetikai eltérések gyakoriságának meghatározása, különös tekintettel azokra a mutációkra, melyekkel szemben már léteznek célzott terápiák.

329 AML-es beteg esetében végeztük el az IDH1, IDH2 és FLT3-TKD mutációanalízist hagyományos Sanger-szekvenálással, míg az FLT3-ITD, NPM1 és CEBPA mutációs státusz, valamint a citogenetikai vizsgálatok eredményei rendelkezésünkre álltak, mivel a diagnosztikus rutin részét képezik.

Az általunk vizsgált betegpopuláció 51,4%-ában mutattunk ki kromoszómaeltérést, melyek közül leggyakrabban a –5/del(5q) (10,6%), 8-as triszómia (7,9%), a t(15;17) (7,9%) valamint a –7/del(7q) (7,5%) fordult elő, míg a betegek fennmaradó 48,6%-a normál kariotípussal rendelkezett. A mutációanalízis eredményeképpen a betegek 7,0%-ában volt kimutatható az IDH1-, 13,4%-ában az IDH2-, 5,8%-ában az FLT3-TKD-, 22,4%-ában FLT3-ITD-, 27,3%-ában NPM1-, valamint 7,1%-ában CEBPA-mutáció. A genetikai eltéréseken alapuló Európai LeukémiaNet (ELN) 2017-es ajánlása szerint elvégzett rizikóbesorolás során szignifikáns különbség volt kimutatható a rizikócsoportok túlélése között: a medián teljes túlélési idő a kedvező rizikócsoportban 34,7 hónap, az intermedier rizikócsoportban 10,0 hónap, míg a kedvezőtlen rizikócsoportban 3,7 hónap volt (p < 0,0001).

Eredményeink azt mutatják, hogy az AML-es betegek közel fele hordoz olyan génmutációt, mellyel szemben már rendelkezünk célzott terápiával. Reményeink szerint a jövőben további támadáspontok is azonosításra kerülnek, és ezáltal az AML-es betegek kezelésében is megvalósulhat a mutációs státuszon alapuló személyre szabott célzott kezelés, ami megnövelheti a betegek várható élettartamát.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: István Takács, Ilona Benkő, Erzsébet Toldy, Norbert Wikonkál, László Szekeres, Edit Bodolay, Emese Kiss, Zoltán Jambrik, Boglárka Szabó, Béla Merkely, Zsuzsa Valkusz, Tibor Kovács, András Szabó, Orsolya Grigoreff, Zsolt Nagy, Judit Demeter, Henrik Csaba Horváth, Nóra Bittner, Szabolcs Várbíró, and Péter Lakatos

A D-vitamin anyagcseréje egyedülálló az emberi szervezetben. Hatása szerteágazó, szinte minden szervrendszerben érvényesül. Hiánya az egyik legnagyobb egészségügyi probléma a civilizált világban. A probléma megoldása széles körű összefogást sürget. Ezt felismerve, a D-vitamin-hiány következményeivel küzdő legnagyobb magyarországi orvostársaságok közös konszenzust dolgoztak ki a D-vitamin-hiány jelentőségéről, felismerési lehetőségeiről, a prevenció és a kezelés javasolt módjairól. A társaságok szakmai irányelvei mellett ennek a konszenzusnak az eredménye iránymutatást ad a gyakorló orvosoknak a D-vitamin-hiány megelőzéséhez és kezeléséhez. Emellett szeretné ráirányítani a szakmai döntéshozók és a laikus közönség figyelmét a probléma fontosságára.

Open access