Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for :

  • Author or Editor: V. Molnár x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All Modify Search
Physiology International
Authors:
P. Kovács
,
József Gábor Joó
,
V. Tamás
,
Z. Molnár
,
D. Burik-Hajas
,
J. Bódis
, and
L. Kornya

Abstract

Purpose

We aimed to assess the etiological role of apoptotic genes Bcl-2 and Bax in the background of major obstetric and gynaecological diseases.

Methods

Placental tissue samples were collected from 101 pregnancies with intrauterine growth restriction and 104 pregnancies with premature birth with 140 controll samples from term, eutrophic newborns. In addition, gene expression assessment of the genes Bax and Bcl-2 was performed in 101 uterine leiomyoma tissue samples at our disposal with 110 control cases. Gene expression levels were assessed by PCR method.

Results

The expression of the Bcl-2 gene was decreased in placental samples with intrauterine growth restriction. Significant overexpression of the proapoptotic Bax gene was detected in samples from premature infants. Antiapoptotic Bcl-2 gene expression was found to be significantly increased in fibroid tissues.

Conclusion

Apoptosis plays a crucial role in the development of the most common OB/GYN conditions. Decrease in the placental expression of the antiapoptotic gene Bcl-2 may upset the balance of programmed cell death.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Géza Tóth
,
Ferenc Győry
,
Miklós Bodor
,
Csaba Molnár
, and
V. Endre Nagy

Absztrakt:

A differenciált pajzsmirigydaganatok körébe tartozó papillaris és follicularis carcinomákat együttesen nem medullaris pajzsmirigyráknak nevezzük, melyek az összes pajzsmirigy-carcinoma 90%-át teszik ki. Ezen daganatok 5–10%-a családi halmozódást mutat, és csak elenyésző hányaduk, mintegy 3–5%-uk köthető monogénes öröklődést mutató tumorszindrómához. Az összes többi familiaris nem medullaris pajzsmirigy-carcinoma hátterében egyértelmű genetikai eltérés nem észlelhető. A családi halmozódást mutató nem medullaris pajzsmirigyrákok viselkedése, agresszivitása és kimenetele rosszabb a sporadikus formáénál. Tizenhét évvel ezelőtt, az akkor 45 éves nőnél derült fény pajzsmirigy szolid göbjének hátterében papillaris carcinomájára. Műtétet és radiojód-ablatiót követően levotiroxinkezelés mellett azóta tumormentes. Egy éve 41 éves leányánál multinodularis struma műtéte során tokinfiltrációval és nyaki nyirokcsomóáttétekkel járó papillaris carcinoma igazolódott. 39 éves másik leányánál szűrővizsgálatot követően derült fény multiplex pajzsmirigygöbjeire. A műtét során multiplex papillaris daganatot találtunk tokáttöréssel, érinvázióval, valamint nyaki nyirokcsomóáttétekkel. Totális thyreoidectomiára, valamint centrális nyaki blokkdissectióra került sor. Ezt követően radiojód-terápiát, majd levotiroxint kapott. Esetünkkel szeretnénk felhívni a figyelmet a familiaris nem medullaris pajzsmirigy-carcinomák jelenlétére, azok agresszívebb természetére és emiatt a családszűrés, valamint a kezelési stratégia megválasztásának fontosságára. Orv Hetil. 2020; 161(43): 1849–1854.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Katalin Leiszter
,
Orsolya Galamb
,
Ferenc Sipos
,
Kinga Tóth
,
Gábor Valcz
,
V. Árpád Patai
,
Jeannette Molnár
,
Béla Molnár
, and
Zsolt Tulassay

Az öregedés emésztőrendszeri hatásainak vizsgálata, molekuláris hátterének megismerése és bizonyos betegségek (mint például az idősek körében gyakrabban előforduló sporadikus vastagbélrák) kialakulásával való kapcsolatának feltérképezése új és ígéretes területe a molekuláris gasztroenterológiának. Ismert tény, hogy az emésztőrendszerben az öregedés során kialakuló molekuláris változások egy része (például a DNS-metiláció, a telomerrövidülés) a vastagbélrák bizonyos típusaiban is azonosítható. A sporadikus vastagbélrák epidemiológiai és molekuláris tulajdonságait ismerve továbbra is nyitott kérdés, hogy pontosan milyen molekuláris mechanizmusok, genetikai vagy génexpressziós szintű, illetve epigenetikai változások magyarázzák, hogy 45–50 éves kor felett a sporadikus vastagbélrákos megbetegedések száma ugrásszerűen megnő, és ezek vajon hogyan hozhatók összefüggésbe az öregedés mechanizmusával. Hosszú távon a megelőzés és a korszerű kezelés szempontjából is kiemelkedő jelentőségű lehet a megismert folyamatok célzott befolyásolása. Dolgozatunk az öregedés során a vastagbélben kialakuló mikroszkópos és molekuláris változásokat foglalja össze, és ezek lehetséges szerepét mutatja be az időskori sporadikus vastagbélrák kialakulásában.

Open access
Physiology International
Authors:
G. Molnár
,
V. A. Gyarmathy
,
J. Takács
,
S. Sándor
,
B. Kiss
,
J. Fazakas
, and
P. L. Kanizsai

Abstract

Objectives

Conditions that have similar initial presentations as sepsis may make early recognition of sepsis in an emergency room (ER) difficult. We investigated whether selected physiologic and metabolic parameters can be reliably used in the emergency department to differentiate sepsis from other disease states that mimic it, such as dehydration and stroke.

Methods

Loess regression on retrospective follow-up chart data of patients with sepsis-like symptoms (N = 664) aged 18+ in a large ER in Hungary was used to visualize/identify cutoff points for sepsis risk. A multivariate logistic regression model based on standard triage data was constructed with its corresponding receiver operating characteristic (ROC) curve and compared with another model constructed based on current sepsis guidelines.

Results

Age, bicarbonate, HR, lactate, pH, and body temperature had U, V, W, or reverse U-shaped associations with identifiable inflexion points, but the cutoff values we identified were slightly different from guideline cutoff values. In contrast to the guidelines, no inflexion points could be observed for the association of sepsis with SBP, DPB, MAP, and RR and therefore were treated as continuous variables. Compared to the guidelines-based model, the triage data-driven final model contained additional variables (age, pH, bicarbonate) and did not include lactate. The data-driven model identified about 85% of sepsis cases correctly, while the guidelines-based model identified only about 70% of sepsis cases correctly.

Conclusion

Our findings contribute to the growing body of evidence for the necessity of finding improved tools to identify sepsis at early time points, such as in the ER.

Open access