Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: Vince Pongor x
  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Vince Pongor
,
Gergely Toldi
,
Miklós Szabó
, and
Barna Vásárhelyi

A központi idegrendszert érintő ischaemia-reperfúziós károsodás kialakulásában számos neurobiológiai folyamat vesz részt, amit terápiás hypothermia révén kedvezően lehet befolyásolni. A terápiás hypothermiát napjainkban a stroke, a perinatalis asphyxia, illetve a szívinfarktus-eredetű klinikai halál állapotával kapcsolatos neurológiai szövődmények kivédése érdekében egyre szélesebb körben alkalmazzák. A hypothermia idegrendszeri hatásai mellett szisztémás hatásokkal is rendelkezik. Befolyásolja az izmok, a cardiovascularis rendszer működését, elektroliteltéréseket okoz, befolyásolja a szisztémás anyagcserét, illetve több megfigyelés szerint a gyulladást is csökkenti. Összefoglaló közleményünkben a terápiás hypothermia szisztémás immunrendszerre gyakorolt hatásait tekintjük át. Sejtszintű vizsgálatok, állatkísérletes adatok és humán megfigyelések alapján a rövid távú (2–4 órás) hypothermia az antiinflammatorikus citokinek szintjét emeli, illetve csökkenti a proinflammatorikus citokinek szintjét. Tartós hypothermia (>24 óra) esetén azonban a proinflammatorikus citokinszintek emelkednek. A hypothermia csökkenti továbbá a lymphocytaproliferációt és gátolja az endotoxinnal aktivált lymphocytákban a HLA-DR expresszióját. Ezek az adatok jelzik a szisztémásan alkalmazott terápiás célú hypothermia immunmoduláns hatását. Azt, hogy az immunmoduláció milyen mértékben járul hozzá a központi idegrendszer védelméhez, további vizsgálatoknak kell kimutatnia. Orv. Hetil., 2011, 152, 575–580.

Open access

A krónikus obstruktív tüdőbetegség metabolikus következményei

Metabolic consequences of chronic obstructive pulmonary disease

Orvosi Hetilap
Authors:
Mónika Fekete
,
Vince Fazekas-Pongor
,
Gergő Szőllősi
, and
János Tamás Varga

Összefoglaló. Bevezetés: Krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) az obesitas mellett a csökkent fizikai aktivitás nagymértékben fokozza a metabolikus szindróma kialakulásának valószínűségét. Célkitűzés: Kutatásunk célja volt felmérni a metabolikus szindróma prevalenciáját COPD-ben, valamint azt, hogy milyen mértékben függ össze az életkorral, a nemmel, a társbetegségekkel, a tüdőfunkció károsodásának mértékével, a tápláltsági állapottal, a fizikai terhelhetőséggel és az életminőséggel. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatot végeztünk az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet Légzésrehabilitációs Osztályán fekvő betegek körében 2019. július 1. és december 31. között. A véletlenszerűen kiválasztott 300, 40 év feletti betegnek ismertük az antropometriai, légzésfunkciós vizsgálati eredményét és laboratóriumi paramétereit. Adatokat gyűjtöttünk a dohányzási szokásokról, az előző évi exacerbatiók számáról és a kortikoszteroidok használatáról is. Az életminőség mérésére a betegségspecifikus Szent György-féle Légzési Kérdőív magyar nyelvre validált változatát használtuk. A metabolikus szindrómát a Nemzetközi Diabetes Szövetség kritériumai alapján határoztuk meg. Eredmények: A metabolikus szindróma a betegek 72%-ánál fordult elő, férfi: 65,9% nő: 77,2% (p = 0,031). A metabolikus szindrómás betegek esetében rövidebb 6 perces sétatávolságot mértünk ([m] 250 [150–330] vs. 295 [162–360]; p = 0,384), és szignifikánsan több volt az előző évi exacerbatiók száma (3 [0–6] vs. 1 [1–2]; p<0,001) a nem metabolikus szindrómás betegekhez képest. A BMI-re történő stratifikáció után a metabolikus szindróma jelenléte nagyobb volt BMI≥25 kg/m2 esetén. A hasi elhízás, a magas vérnyomás, a hyperlipidaemia és a hyperglykaemia szignifikánsan gyakoribb volt BMI≥25 kg/m2 esetén (p<0,001). Következtetés: Eredményeink azt sugallják, hogy a metabolikus szindrómás betegekben megnő az együttes morbiditási index, különösen azok körében, akik túlsúlyosak vagy elhízottak. Ezért a COPD-s betegekben nagyon fontos időben felismerni és megfelelően kezelni a metabolikus szindrómát. Orv Hetil. 2021; 162(5): 185–191.

Summary. Introduction: Both obesity and the lack of physical activity among chronic obstructive pulmonary disease (COPD) patients increase the risk of developing metabolic syndrome. Objective: The goal of our study was to assess the prevalence of metabolic syndrome among COPD patients and to examine its correlation with age, gender, comorbidities, lung function values, nutritional status, exercise capacity, and quality of life. Method: A cross-sectional study was performed at the Department of Pulmonary Rehabilitation of the Hungarian National Korányi Institute for Pulmonology between July 1st and December 31st, 2019. A total of 300 patients aged over 40 were selected at random. Anthropometric data were collected along with lung function values, laboratory parameters, smoking status, the number of exacerbations in the previous year, and the use of corticosteroids. Quality of life was measured by the validated Hungarian, COPD-specific Saint George Respiratory Questionnaire. Metabolic syndrome was defined according to the International Diabetes Federation criteria. Results: Metabolic syndrome affected 72% of COPD patients (male: 65.9%, female 77.2%; p = 0.031). In patients with metabolic syndrome, shorter 6-minute walking distance was measured ([m] 250 [150–330] vs. 295 [162–360]; p = 0.384) and the number of exacerbations in the previous year was significantly higher (3 [0–6] vs. 1 [1–2]; p<0.001) compared to patients with no metabolic syndrome. After stratification for BMI, metabolic syndrome was more frequent in the case of BMI≥25 kg/m2. Central adiposity, hypertension, hyperlipidemia, and hyperglycemia were also significantly more frequent among patients with BMI≥25 kg/m2 (p<0.001). Conclusion: Our results suggest that the co-morbidity index increases in patients with metabolic syndrome, especially in overweight or obese patients. Therefore, early detection and appropriate treatment of metabolic syndrome in patients with COPD is very important. Orv Hetil. 2021; 162(5): 185–191.

Open access
Physiology International
Authors:
Ágnes Fehér
,
Zsófia Szarvas
,
Andrea Lehoczki
,
Mónika Fekete
, and
Vince Fazekas-Pongor

Abstract

Purpose

The goal of our review was to gather information on the most important community-acquired and hospital-acquired co-infections among coronavirus disease 2019 (COVID-19) patients, and to examine not only the effect of these co-infections on disease outcomes but also to identify the possible risk factors that predispose COVID-19 patients to co-infections.

Methods

Medline (PubMed) and Google Scholar were searched for relevant articles published between January 1st, 2020, and September 31st, 2021, on the topic of co-infections among COVID-19 patients.

Results

Among community-acquired and hospital-acquired co-infections, bacterial and fungal co-infections are equally frequent, followed by viral co-infections that affected a relatively smaller portion of patients. Overall, co-infections were more frequent in the hospital than at the community level. Risk factors for acquiring co-infections include male gender, longer length of hospital stay, presence of supportive treatment, such as ventilation, the admission to intensive care units, the administration of medications, such as steroids or antibiotics, and certain blood parameters, such as high C-reactive protein or lymphopenia. The presence of co-infections could aggravate the COVID-19 disease severity, prolong the healing time of patients, and lead to worse disease outcomes overall.

Conclusion

Co-infections may increase the mortality of COVID-19 patients, especially in the hospital setting. Paying closer attention to hygiene, adhering to diagnostic and therapeutic protocols, implementing antimicrobial stewardship programs could decrease the occurrence of co-infections and lead to improved outcomes for COVID-19 patients.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Mónika Fekete
,
Vince Pongor
,
Ágnes Fehér
,
Márta Veresné Bálint
,
János Tamás Varga
, and
Ildikó Horváth

Absztrakt:

Bevezetés: Krónikus obstruktív légúti betegekben a tápanyagok fokozott felhasználása és a szükséglethez képest alacsonyabb energiabevitel miatt alultápláltság alakulhat ki. Célkitűzés: Kutatásunk célja volt felmérni a 40 év feletti, krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő emberek tápláltsági állapotát, valamint megvizsgáltuk az összefüggéseket a betegség súlyossága és a betegek tápláltsági állapota között. Módszer: Retrospektív obszervációs vizsgálatot végeztünk az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet légzésfunkciós laboratóriumában 2017. évben megjelent betegek körében; a légzésfunkciós és antropometriai adatokat az egészségügyi elektronikus nyilvántartási rendszerből nyertük ki. A beválasztási kritériumok a 40 év feletti életkor és a COPD diagnózisa voltak. A légúti obstrukció súlyosságát a mért FEV1-értékek alapján GOLD-stádiumok szerint kategorizáltuk. Eredményeinket SPSS Statistics V22.0 programban dolgoztuk fel. Eredmények: A betegek átlagéletkora 66 év volt; a nemi megosztást tekintve 49,3% férfi és 50,7% nő volt. A COPD-s betegek körében az átlagos testtömegindex (BMI) 27,14 kg/m² volt, értéke széles tartományban mozgott: a cachexia, valamint a súlyos obesitas egyaránt előfordult. A FEV1 (ref%)-értékek alapján a 3236 vizsgált beteget GOLD I.: 30%, GOLD II.: 40%, GOLD III.: 23% és GOLD IV.: 7% stádiumba soroltuk be. Pozitív korrelációt találtunk a mért FEV1-értékek és a tápláltsági állapot között (H = 0,2297, r = 0,1401), azaz a cachexia mértéke a betegség súlyosságával összefüggést mutatott. Varianciaanalízis alapján szignifikáns összefüggést találtunk a betegek tápláltsági állapota és a betegség súlyossága között (p<0,001), azaz a magasabb BMI-vel rendelkező betegek jobb tüdőfunkcióval rendelkeztek. Következtetés: A malnutritio kedvezőtlen hatású a légzésfunkcióra, gyengül a légzőizmok teljesítménye. Vizsgálatunkban a BMI növekedésével a FEV1-értékek javultak, tehát a BMI hasznos mutató lehet a COPD-s betegek légzésfunkciós prognózisának előrejelzésében. Orv Hetil. 2019; 160(23): 908–913.

Open access

Ambuláns rehabilitációs programok COVID–19-betegek számára

Outpatient rehabilitation programs for COVID-19 patients

Orvosi Hetilap
Authors:
Mónika Fekete
,
Zsófia Szarvas
,
Vince Fazekas-Pongor
,
Zsuzsanna Kováts
,
Veronika Müller
, and
János Tamás Varga

Összefoglaló. A COVID–19-fertőzésen átesett betegek közül többen elhúzódó panaszokról számolnak be a felépülést követően, sokaknál tartósan fennáll a köhögés, a nehézlégzés, a mellkasi fájdalom, a légszomj attól függetlenül, hogy enyhe vagy súlyosabb tüneteket okozott a koronavírus. A betegek erőtlennek érzik magukat, erős fáradtságérzetre panaszkodnak, míg mások gyomor-bél rendszeri panaszokra, fejfájásra, depresszióra, a szaglás- és ízérzékelés elvesztésére. Számtalan kutatás leírja, hogy a fertőzés még akár hónapokkal később is hatással lehet a tüdő működésére, és korábban egészséges tüdőn is látható a koronavírus-fertőzés a gyógyulás után három hónappal készült kontroll-mellkas-CT-leleten. Éppen ezért szükség van a fertőzés lezajlását követően tüdőgyógyászati kivizsgálásra, ha a betegnek elhúzódó panaszai vannak, vagy ha a betegség tüdőgyulladást okozott. Szükség van a jelenleg működő fekvőbeteg-légzőszervi rehabilitáció mellett a kezelés ambuláns kiterjesztésére is, melynek célja újabb kórházi ápolás nélkül a teljes gyógyulás elérése a betegeknél. A COVID–19-fertőzésen átesett betegeknél a komplex rehabilitáció hatására javul a terhelhetőség, az életminőség, javulnak a légzésfunkciós értékek, csökkennek a panaszok, javul a betegek fizikai és pszichikai állapota. Összefoglaló kutatásunk célja áttekinteni, hogy milyen COVID–19 ambuláns rehabilitációs programok indultak el a koronavírus-fertőzésen átesett betegek esetében nemzetközi és hazai színtereken. Orv Hetil. 22021; 162(42): 1671–1677.

Summary. Several patients with COVID-19 infection report prolonged complaints after recovery and many of them suffer from persistent cough, dyspnea, chest pain and shortness of breath regardless of whether the coronavirus caused mild or more severe symptoms. They complain of severe fatigue and weakness while others grizzle about gastrointestinal complaints, headache, depression, loss of sense of smell and taste. Numerous studies describe that the infection can affect lung function even in months and coronavirus infection can be detectable in previously healthy lungs by taking a control chest CT scan three months after recovery. Therefore, chest follow-up is required after the infection if the patient has prolonged complaints or if the disease has caused pneumonia. In addition to the currently operating inpatient respiratory rehabilitation, there is also a need for an outpatient extension of treatment to achieve complete recovery in patients without further hospitalization. For those patients who have had the COVID-19 infection complex rehabilitation can improve their workload, quality of life, improves their respiratory function values, reduces their complaints and also improves their physical and mental condition. The aim of our summary research is to review what COVID-19 outpatient rehabilitation programs have been initiated for patients who went through coronavirus infection on international and domestic scenes. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1671–1677.

Open access
Physiology International
Authors:
Monika Fekete
,
Zsofia Szarvas
,
Vince Fazekas-Pongor
,
Agnes Feher
,
Norbert Dosa
,
Andrea Lehoczki
,
Stefano Tarantini
, and
Janos Tamas Varga

Abstract

Introduction

Patients with chronic obstructive pulmonary disease (COPD) are a vulnerable group in terms of the outcome of coronavirus infection in relation to their disease or its treatment, with a higher risk of developing serious complications compared to the healthy population.

Aim

The aim of our summary study is to review the background and health outcomes of chronic obstructive pulmonary disease and COVID-19 infection in the presence of both diseases.

Methods

Review of national and international medical databases (PubMed, MEDLINE, and MOB) with keywords COPD, COVID-19, disease risk, cause, prevention, complications, and prognosis.

Results

Meta-analyses show that COPD is one of the most common underlying conditions in patients hospitalized for COVID-19. Such patients are five times more likely to develop a serious complication due to oxygen supply problems therefore they are more likely to be admitted to intensive care units, where they may require mechanical ventilation. In the case of underlying COPD, the usual care plan for COVID-19 infection should be followed, as well as all public health recommendations to minimize the risk of developing and transmitting COVID-19.

Conclusion

Coronavirus infection is especially dangerous for COPD patients, who are much more likely to become seriously ill, so increased surveillance, prevention, early detection, adequate treatment and rehabilitation of the disease group are of paramount importance.

Open access
Physiology International
Authors:
Anna Péterfi
,
Ágota Mészáros
,
Zsófia Szarvas
,
Melinda Pénzes
,
Mónika Fekete
,
Ágnes Fehér
,
Andrea Lehoczki
,
Tamás Csípő
, and
Vince Fazekas-Pongor

Abstract

Purpose

The purpose of current review is to conduct a systematic overview of articles published between 2019 and 2021 on the relationship of comorbidities and mortality due to Coronavirus Disease 2019 (COVID-19) among the elderly population.

Methods

We conducted a systematic search on PubMed for articles published between 2019 and 2021 to identify any cohort and case-control studies that investigated the relationship of comorbidities and COVID-19 mortality among the elderly, defined as 60 years of age and above. Databases were searched independently by two authors. Disagreements were resolved by the inclusion of a third investigator. Reviews, systematic reviews, and meta-analyses were excluded from our systematic review.

Results

A total of 15 studies were selected for our systematic review. Of the included studies, 3 were case-control, 3 were prospective cohort studies and 9 were retrospective cohort studies. As for size, 10 studies were conducted on populations of <1000 participants, 3 ranging from 1001 to 10,000, and 2 on populations of >10,000 individuals. The included studies found that the presence of certain conditions, such as cardiovascular, respiratory, renal diseases, malignancies, diseases of the nervous system and diabetes are associated to increased mortality in populations that consisted of elderly patients.

Conclusion

Results of our systematic review suggest that comorbidities contribute to increased COVID-19 mortality among the elderly. The detrimental effect of comorbidities and advanced age on the immune response could lead to a more frequent occurrence of symptomatic and severe infections with COVID-19.

Open access